Nyakig benne vagyunk a férfi jégkorong Erste Liga 2018/19-es idényének rájátszásában, így a tempó is a playoffhoz méltó: a Ferencváros csütörtökön alig nyerte meg a négy győzelemig tartó negyeddöntős párharc első mérkőzését az osztrák Vienna Capitals II ellen, másnap máris ismét találkoztak a felek, a kiemeléseknek megfelelően ismét Pesterzsébeten. Gyorsan megszerezhettük tehát hazai jégen a nagyon fontos második győzelmet, ehhez viszont a tegnapi mérkőzésen tapasztalt tempóhoz képest egészen biztosan fel kellett pörögni, ugyanis biztosak lehettünk benne, hogy a fiatal bécsi együttes is levonta a tanulságokat, és megpróbálja még jobban megnehezíteni a Fradi dolgát.

A második mérkőzés ünnepélyes pillanatokkal kezdődött, a jégkorong szakosztály vezetése a nemrég az osztrák bázisú DEBL négyes döntőjét hazai jégen megnyerő női csapatunkat köszöntötte a jégen, ezután jöhetett az este fő programja.

Az elejétől fogva látszott, hogy a mieink gyorsan megpróbálnak fölénybe kerülni, az első percekben alig jött ki a korong a vendégek harmadából, és Tschrepitsch kapusnak rengeteg dolga volt. Több lövésnél is bravúrt kellett bemutatnia, majd Kärmeniemi megpattanó távoli bombájánál a kapuvasra is szüksége volt. Switzer közeli, rövid sarkos próbálkozása is kívülről borotválta a vasat, majd Walls, és Tóth Gergő is nagyon közel járt a gólhoz. A Capitals nem tudott olyan kulturált, tempós letámadást játszani, mint tegnap, ugyanis szinte az első percektől belepréseltük őket a hálójukba, a kapu előtt tömörülve igyekeztek zavarni és blokkolni. Az sem könnyítette meg a dolgukat, hogy a tegnapihoz hasonlóan ezúttal is három soroztak, két tartalék játékosukból pedig egyet el is vesztettek, a csütörtöki meccsen köpés miatt végleges kiállítást kapott (és Hegyi Ádámtól bunyóban villámgyorsan vereséget szenvedő) Kittinger ugyanis nem lehetett a jégen büntetése miatt. Sajnos az első percek nagy nyomása nem vezetett sikerre, nem sikerült gyorsan megszerezni a vezetést, a harmad felére pedig a vendégek némileg kijöttek a szorításból. Ami nem jött össze egyenlő létszámban, sikerült emberelőnyben: a 9. percben Hedberget állították ki akadályozásért, majd negyven másodperccel később Schlögl is csatlakozott hozzá bottal akasztás miatt, így több mint egy percig kettős előnyben támadhattunk. Ezt lényegében azonnal kihasználtuk, Pavuk tette a kapu előterében keresztbe a hosszún érkező Tóth Adriánnak, aki közvetlen közelről nem hibázott. A gyors gól azért is volt nagyon fontos, mert így maradt még több mint másfél perc szimpla előnyünk is, igaz, ezzel már nem sikerült élnünk. Egyenlő létszámnál viszont sikerült megduplázni az előnyünket, Pavuk lőtt befelé húzva távolról gyönyörűen a kapuba. A bécsiek gyorsan megmutatták, hogy egyetlen percre sem lankadhat a koncentrációnk, mert ők bizony nem adták fel a felzárkózás lehetőségét. A 17. percben ugyanis, kihasználva, hogy Kärmeniemit megtréfálta a palánk, és korongot vesztett, Maxa egyedül törhetett Arany kapujára, és be is vágta a helyzetet. Maradt nálunk a mérkőzés irányítása, de így mégiscsak más volt a helyzet, innentől egyetlen hiba sem fért bele. A harmad végén óriási lehetőséghez jutottunk: egy gyors támadás, és Tschrepitsch-védés után a kapu előtti darálóban ketten is ráestek a zavarni igyekvő Perrierre, szinte letarolták, ebből azonnal tömegjelenet alakult ki, Tóth Richárd és Pavuk igyekeztek elégtételt venni. A játékvezetők Saarit kiállították a Perrierrel szembeni bottal lökésért Saarit, majd reklamálásért Hiltunent is, tíz másodperccel később pedig Satmark a saját harmadából ütötte oldalt a palánkon kívülre a korongot, így ő is mehetett a büntetőpadra, így több mint két perc kettős előnyhöz jutottunk. Ha ezt sikerült volna góllal, gólokkal kihasználni, megroppanthattuk volna ellenfelünket, de hiába szórtuk meg a bécsi kaput, hősiesen védekeztek, és a játékrész végéig nem találtunk be. (2-1)

Áthúzódó emberelőnnyel kezdődött a második harmad, és már-már úgy nézett ki, ezt sikerült is kihasználnunk, egy lövésünk úgy tűnt, benn volt, de a játékvezetők továbbengedték, majd a játékmegszakítás utáni videózás során úgy döntöttek, helyes ítéletet hoztak: nem volt gól. A vendégek ritkán jutottak el a kapunkig, de amikor igen, olyankor veszélyt is tudtak kialakítani: a 27. percben Aranynak kellett bravúrt bemutatnia, majd a jégen hasalt, miközben a centerező vendégtámadók elkezdték ledarálni. A kapu előterében védekező Roczanov és Pozsár azonnal reagált, újabb tömegjelenet következett, ami végén Pozsárt állították ki durva játékért. Sőt, nem sokkal később Perrier is leült mellé bottal akasztás miatt, így hosszú kettős előnyt kapott a Capitals – a játékvezetők egy kicsit talán kompenzáltak az első harmad végi hosszú hazai kettős előny után. Hiába adogatta azonban körbe a kapunkat a Vienna, a Kärmeniemi-Rantanen-Walls hármas remekül, hősiesen védekezett, egy bejátszásnál Arany nagyot védett, majd a bécsi aranysisakos Hiltunen durrantott középtávolról jócskán mellé-fölé. Végre cserélhettünk, érkezett a Hegyi-Jászai-Roczanov trió, és gyönyörűen zavarták a bécsi korongjáratást, illetve Arany fogott meg remek mozdulattal egy újabb Hiltunen-bombát, és a kipattanó utáni ismétlést is, így leperegtek a másodpercek, kőkemény munkával kivédekeztük a nehéz bő két percet. Azonban szinte még kifújni sem volt időnk magunkat, Tóth Richárd is kapott egy véleményes kiállítást akadályozásért, így maradt a vendégek, igaz, legalább szimpla emberelőnye. Szerencsére Bauer nem túl bölcs, teljesen felesleges gáncsolása miatt hamar kiegyenlítődött a létszám, sőt, miután kiegészültünk, bő egy percig mi kerültünk előnybe. Ezt nem sikerült kihasználni, és a harmad második felére nagyjából hasonlóan alakult a mérkőzés intenzitásának forgatókönyve, mint az első találkozón: a mieink visszaestek kissé, játékban a Capitals közelebb tudott kerülni, és egyik csapat sem tudott betalálni. A játékrész utolsó öt percében újra a Fradi volt fölényben, csak elvétve jött ki a korong a bécsi harmadból, de erősebb, pontosabb lövésekre, jobban kijátszott akciókra van szükség, az eddigiekből ugyanis egyik sem ért célba, ma is naggyá tettük Tschrepitschet. Négy perccel a vége előtt újra emberelőnyben próbálkozhattunk, miután Piff felborította Rantanent. Nem sokra mentünk azonban vele, igazán nagy helyzetig sem sikerült eljutni a két perc alatt. Nyomtunk becsülettel, soroztuk a bécsi kapu környékét komoly tűzerővel, de az igazán éles befejezések rendre elmaradtak, egészen a második szünetig, így a középső harmadban nem esett gól. (2-1)

Nagy lendülettel kezdtük a záró harmadot, érezhetően rátettünk egy lapáttal a tempóra. Sőt, közel jártunk az idegnyugtató, nagyon fontos harmadik gólhoz is a játékrész elején, Walls szúrt bele remekül a kapu előtt egy távoli Rantanen-lövésbe, a korong azonban Tschrepitsch és a vas érintésével kifelé pattant. Öt perc után jött az első esély, Birnbaum akadályozott, így emberelőnyhöz jutottunk. Nem sikerült kihasználni, de kevéssel utána, egyenlő létszámnál ismét ziccerünk volt: Roczanov lőtt közelről, jobbról, ezt Tschrepitsch kiütötte, a kipattanót pedig a túloldalon érkező Perriernek csak a félig üres kapuba kellett volna vágnia, ám a vendégek kapusa fantasztikus mozdulattal átért a túloldalra. Egyből bebizonyosodott, nem nagyon hibázhatunk el több ilyen lehetőséget, a kontrából ugyanis rögtön szólóban léphetett ki egy bécsi támadó, Arany azonban meccsmentő védéssel fogta a korongot. Egy perccel később jött az újabb emberelőny, Rohm szabálytalanul ütközte le Pavukot a palánknál. Ezt már végre kihasználtuk, a gól képe pedig valahogy jellemző volt az egész meccs kínkeserves küzdelmére: Perrier bombázott a kékről, a korong pedig megpattant a keresztbe mozgó Tóth Adriánon, és így vágódott az ellentétes irányba mozgó Tschrepitsch mellett a hálóba. A játékvezetők ugyan visszanézték videón a találatot, de nem volt mese, végül megadták azt, így 11 perccel a vége előtt úgy nézett, végre-valahára sikerült bevinnünk a döntő ütést. Kevesebb mint egy perccel később viszont a Capitals letáborozhatott a harmadunkban, ugyanis Pavuk kissé túllőtt a célon, belegyalulta ellenfelét a palánkba, amiért 2+10 percet kapott, a kisbüntetést Rafaj ülte le mellette. A vendégek lövésig igen, gólig azonban nem jutottak el, kiegészültünk. Sőt, nem sokkal később ott lehetett volna a negyedik is, Tóth Richárd azonban hiába húzott befele szépen, lövése a vasról kivágódott. Az elsőhöz hasonlóan ez a meccs sem ért véget csendesen, egy Arany-védés után alakult ki újra tumultus és ökölharc a kapunk előtt, a bécsiek túl hevesen próbáltak koronghoz jutni. Ismét megállapíthattuk, nem csak jégkorongban, testjátékban is jobbnak bizonyultunk, még akkor is, ha páros kiállítás lett a vége, Piff és Roczanov is ment a büntetőpadra. A következő akcióból eldöntöttük a mérkőzést: Switzer adott remek korongot Perriernek, akit védője nem tudott utolérni, kanadai játékosunk pedig elegánsan továbbított a hálóba. Tóth Richárd még gáncsolt egyet, így négy a háromban próbálhatott meg kozmetikázni a sárga-fekete csapat, eredménytelenül. Leperegtek a másodpercek, véget ért a mérkőzés, ünnepelhetett csapat és közönség! (4-1)

Az FTC-Telekom 4-1-re nyerte meg a négy győzelemig tartó negyeddöntős párharc második találkozóját, így két sikerre van attól, hogy a MOL/Erste Liga 2008 óta íródó történetében először bejusson a legjobb négy csapat közé a sorozatban! Folytatás március 4-én, hétfőn 17.50-től, a bécsi Erste Bank Arena 3-as számú csarnokában.

A mérkőzést követő sajtótájékoztató a két vezetőedző részvételével: