Nem indult jól a mérkőzés, a Brescia az első támadásból gólt szerzett. Fél ütemmel ólmosabban mozogtunk, mint az olaszok, de Varga Dénes vállára vette a csapatot és előbb kihasználta, hogy nem figyeltek rá, majd kiharcolt egy emberelőnyt. Több lehetőségünk is volt átvenni a vezetést, de a már említett darabosság miatt nem sikerült, ugyanakkor a vendégek akcióból is betaláltak (1-2).

A második negyedben is folytatódott a küzdelem, saját magunkkal, és az olaszokkal is, akik lendületből kétgólos előnyt szereztek.

Térfélcsere után érezhetően egyenlőbbé vált a mezőnyritmus, Jansik Szilárdnak sikerült is kiegyenlítenie fórból. Komoly sakkjátszam is zajlott, mert korábban nem látott pozíciókban bukkantak fel játékosaink, hogy zavart tudjunk okozni az olasz kapu előtt. Azonban a vendégek szereztek ismét vezetést egy emberelőny befejezésével (3-4).

Az utolsó negyed eleje semmi jóval nem kecsegtetett, Luongo góljával megint kettővel mentek az olaszok. Ám ezt követően Vogel a teljes védelemmel maga előtt élőfalat húzott a kapu elé, ebből a stabilitásból pedig egészen elképesztő támadásokat vezettünk; előbb Varga Dénes villant távolról úgy, ahogy csak ő tud, majd Jansik tálalt önzetlenül Molnár Eriknek egy lefordulás végén – üreskapu, ismét döntetlen (5-5).

Két és fél perccel a vége előtt megint egy gólra váltott Brescia-fór akasztotta meg a lendületünket, de csak átmenetileg. A meccs elejéhez képest fordult a kocka, mi pörögtünk jobban elöl és hátul is. Egy veszni látszó emberelőnyünk végén büntetőt sikerült kiharcolni, amit Vámos értékesített (6-6). A finálé Daniil Merkulové volt, aki először könyörtelenül bevágta a soros emberelőnyünket, majd olyat védekezett az egyébként remeklő Constantin Bicarin, hogy a center nem tudta megjátszani rendesen a labdát.

Ezzel a fantasztikus győzelemmel megtartottuk a csoportban a második helyet, így a nyolcasdöntő első napján, június 2-án a B-csoport harmadik helyezettjét, vagyis a Jug Dubrovnikot kell legyőznünk a legjobb négybe kerülésért.