Amint arról beszámoltunk, a magyar női vízilabda-válogatott néhány nappal ezelőtt sikerrel vette a trieszti olimpiai selejtezőtornát, így biztosította helyét a 2021-es tokiói olimpia mezőnyében. A sikerből három ferencvárosi játékos vette ki a részét: Illés Anna és Vályi Vanda tevékeny résztvevője volt a torna mérkőzéseinek, míg Csehó-Kovácsné Kasó Orsolya tartalékként volt a válogatott keret tagja.

A férfiválogatott – akkor hét ferencvárosi játékossal a soraiban - már 2020 januárjában, a hazai rendezésű Európa-bajnokság megnyerésével kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra. A hölgyek sikerével pedig biztossá vált, hogy az öt kiemelt látvány-csapatsportág közül - az elmúlt ötkarikás játékokhoz hasonlóan - ismét a vízilabda lesz az egyetlen, amelyben a férfiak és a hölgyek is képviselik a magyar színeket az olimpián. Egészen pontosan a 2004-es athéni játékok óta mindig ott volt a magyar férfi és női pólóválogatott is a játékokon, így ez lesz zsinórban az ötödik ilyen olimpia.

A női válogatott sikeréről és a fentebb említett páratlan sorozat jelentőségéről, a magyar vízilabdasport helyéről a magyar sporton és az olimpiai csapaton belül, a klubokban végzett munka szerepéről és a válogatottakkal szembeni elvárásokról Nyíri Zoltán, a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető alelnöke, egyben a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja nyilatkozott a Fradi.hu-nak.

- A trieszti kvalifikációs torna után biztossá vált, hogy – az egyéb világversenyeken elért remek sikereken túl – csak az olimpiai játékokra fókuszálva is már az ötödik olyan olimpiai ciklus végéhez közeledünk, amelynek csúcsaként mind a magyar férfi, mind a női válogatott ott lesz az aktuális játékok vízilabdatornájának mezőnyében. Mindkét csapatban tevékeny részt vállaltak ferencvárosi pólósok is a kijutásban. Mind klub- mind szövetségi részről alaposan érintett vezetőként hogyan élted meg a lányok sikerét?
- Természetesen itthon a lányok összes mérkőzését néztem és nagyon boldog voltam! Külön öröm volt számomra, hogy az a két ferencvárosi lány, aki a meccseken is szerepet kapott, nevezetesen Illés Anna és Vályi Vanda a csapat hasznos tagjaiként, jó játékkal járultak hozzá a sikerhez. Ugyan volt egy kisiklás a görögök elleni meccsen, de talán az idejében jött pofon még jót is tett, hiszen az olaszok elleni mindent eldöntő mérkőzésen olyan játékot produkált az együttes, amilyet magyar női válogatottól utoljára nem is emlékszem, hogy mikor láthattunk. Kiváló volt a formaidőzítés, a legfontosabb mérkőzésen nyújtottuk a legjobb teljesítményt az egész tornán a hazai pályán szereplő rivális ellen. Óriási dolog, hogy 2004 óta mind a férfi, mind a női válogatott egyszerre ott lehet az olimpián. Egyedülálló teljesítményről van szó, és úgy gondolom, túlzás nélkül állíthatom, hogy ezzel a teljesítménnyel az egész nemzet egyik legfontosabb csapatsportágáról beszélhetünk. A labdarúgás után talán a legmagasabb polcra kell helyezni a magyar vízilabdát.

- Azon túl, hogy a vízilabda évtizedes távlatra visszatekintve is hagyományos magyar sikersportág, mi ennek az olimpiai ciklusokon átívelő sikerességnek a titka?
- Nagyon fontos kiemelni a klubokban végzett munkát. A Fradiban ebben is igyekszünk élen járni, de nem csak a Ferencvárosnál elvégzett munkáról beszélek itt, hanem minden olyan klubéról, ahonnan akár csak egy válogatott kerettag is érkezik a nemzeti csapatba. Ez egy közös siker, amire magam is nagyon büszke vagyok, és ezúton is gratulálok az összes klubnak, amelyik valamennyit is hozzátett ehhez a sikerhez.
A közvetlen sportszakmai szempontok mellett pedig nem szabad elmenni szó nélkül amellett sem, hogy Magyarországon a sport és azon belül a vízilabda is nemzetstratégiai jelentőséggel bír. A magyar kormány 2010 óta a sportot kiemelten támogatandó ágazatként kezeli, hiszen felismerte, azon kívül, hogy a sport ilyen sikereket tud hozni, mint amiknek akár a vízilabda kapcsán is örülhetünk, és ami egy egész nemzet közös öröme és sikerélménye, ráadásul rengeteg gyereket vonz, akik már egészen fiatal koruktól kezdve rendszerességet, fegyelmet, egymásért való küzdelmet és kiállást tanulnak. Ezek a tapasztalatok már önmagukban elképesztően értékesek, hiszen felnőtté válva az élet minden területén kamatoztatni tudják majd a sportban megtanult képességeket. A sport és a legkiválóbb sportolóink csodálatos eredményei így mindenkinek minden területen jó példával szolgálnak, ebben pedig hazánkban óriási szerepe van a vízilabdának, amely a maga férfi vonalon megszerzett kilenc olimpiai aranyérmével a legeredményesebb magyar látvány-csapatsportágnak számít történelmi távlatokat nézve is.
A két említett szempont pedig egymásra épül: a stabil, kiszámítható anyagi háttér és infrastrukturális támogatás megadta azt az alapot a szakmai munkához, amelynek eredményeképpen a világ legerősebb bajnoksága az OB I a férfiaknál és a nőknél egyaránt. A klubok egymással való versengése pedig gerjeszti, elősegíti a további fejlődést, ami a nemzetközi színtéren is kifizetődő.

- Ha már szóba került a klubokban zajló munka jelentősége, beszéljünk egy picit haza! A férfiaknál hét, a nőknél három játékos szerepelt a Ferencvárosból azokban a válogatottakban, amelyek kivívták a 2021-es tokiói olimpiai szereplést.
- Sőt, az a bizonyos hét Eb-győztes játékos lehetett volna akár nyolc-kilenc is, voltak még olyan ferencvárosi pólósok, akik az utolsó keretszűkítéseken akadtak fenn végül a rostán. De ez így volt jó, a történelem az akkori döntéseket igazolta, Märcz Tamás remekül válogatta össze a nemzeti csapat keretét. Ha pedig már itt tartunk, nagyon fontos külön is hangsúlyoznom, hogy mindkét válogatott szövetségi kapitánya fantasztikus munkát végez. Mind a férfiak kapitánya, mind – a Fradihoz egyébként ezer szállal kötődő – Bíró Attila női kapitány a legfontosabb pillanatokban az akkor szükséges legjobb csapattal, és a legmegfelelőbb taktikával szerepeltette a csapatát.
De visszatérve a kérdésre, úgy gondolom, teljesen természetes, hogy erre a színvonalra törekszünk, hiszen a Ferencvárosi Torna Clubnak mindig, minden sportágban kötelessége a lehető legmagasabb színvonalú szakmai munkát elvégeznie. A klub saját hagyományain és a saját magunkkal szemben támasztott legmagasabb elvárásokon túl ez azért is fontos, mert az éppen nálunk szereplő válogatott játékosokat ezzel a lehető legjobban fel tudjuk készíteni a rájuk váró kihívásokra. Az pedig mindig a legnagyobb büszkeség, ha minél több van belőlük, hiszen az FTC-nek kiemelt küldetése a mindenkori magyar nemzeti válogatottak szolgálata. Minél nagyobb arányban tudjuk kivenni a részünket a válogatott sikerekből, annál boldogabbak és büszkébbek vagyunk.

- Visszatérve az eredeti felütésre, már önmagában óriási siker, hogy zsinórban az ötödik olimpián is mindkét magyar női vízilabda-válogatott ott lesz. Ugyanakkor a legsikeresebb magyar csapatsportágként a mérce mindig nagyon magasan van. A most tapasztalható bizonytalanságok között, a koronavírus-járvány által felforgatott sportvilágban mi számítana sikernek a két magyar válogatottól?
- Éppen az említett bizonytalanságok miatt már önmagában ezt a két stabil kijutást sikernek könyvelhetjük el. Ha körbenézünk, azt láthatjuk, hogy a nőknél nem lesznek ott Tokióban azok az olaszok, akik 2016-ban ezüstérmesek voltak Rióban, de a világ- és Európa-bajnokságokon is mindig az élmezőnyben küzdenek, a férfiaknál pedig a görögök, a horvátok és a montenegróiak is pótselejtezőre kényszerülnek. Az viszont valóban igaz, hogy ha már ott vagyunk, a magyar vízilabdának nem lehet más célja, mint mindkét szakágban éremért küzdeni. Azzal óvatosan bánnék, hogy mindenképpen az arany lenne az elvárás. Női vonalon az Egyesült Államok kiemelkedik a mezőnyből, de mögöttük Magyarország benne van abban a 3-4 csapatban, amelyik reális célként tűzheti ki maga elé az érmekért való küzdelmet. A férfiaknál szintén reális, hogy egy kompletten felálló, sérülésektől, betegségektől megkímélt válogatott bármelyik éremre esélyes legyen. Természetesen az a szívünk vágya, hogy olimpiai bajnokokat ünnepelhessünk, de azt határozottan kimondhatjuk, hogy mindkét csapat éremért utazik Tokióba. Ha pedig ezt minél több ferencvárosi sportolóval a soraiban teszi, az a hab a tortán…

Boldizsár Márton