Férfi vízilabdacsapatunk bajnoki címvédése mellett az utánpótlásban is FTC-sikerek születtek a 2022/23-as szezonban, hiszen a fiú ifjúsági és a serdülő együttes is aranyérmes lett. Mekkora siker ez?

Azt hiszem, az mindent elárul arról, hogy mekkora siker, hogy még soha senki nem nyerte meg utánpótlásban a három legrangosabb eseményt egy szezonon belül...  Az említett két bajnoki cím mellett ugyanis a Komjádi Kupában is miénk lett a trófea. A siker értékét növeli, hogy a Komjádi Kupában nyolc, míg az ifi bajnoki döntőben tíz serdülőkorú játékos szerepelt! Erre tényleg senki nem számított, talán csak mi gondoltuk komolyan Szűcs Leventével, hogy ez lehetséges lesz. Végül, ahogy haladtunk előre a bajnokságok nyolcas döntőiben, már maguk a játékosok is kezdtek hinni benne. Ez az év jó példa lesz sokáig minden gyereknek, hogy érdemes keményen dolgozni, és hinni magukban.

Összegezzük tehát az utánpótlás sikereit a mögöttünk hagyott szezonban: Ifjúsági és serdülő bajnoki cím, Komjádi Kupa-győzelem, serdülő és gyermek kupaarany, gyermek bajnoki bronzérem. Röviden hogyan tudnád jellemezni ezt az eredménysort?

Váratlanul gyorsan kialakult dominancia.

Nem erre a válaszra számítottam, úgyhogy fejtsd ki kérlek, hogy miért fogalmaztál így.

Nem hivatalosan három éve, hivatalosan két éve lettem utánpótlás szakmai igazgató. Kinevezésemkor azt gondoltam, hogy hosszabb időbe telik, hogy egy klub ilyen dominanciát tudjon kialakítani, miközben egyébként a serdülő csapaton kívül nem igazoltunk játékosokat a többi korosztályba. Ehhez képest gyorsan jöttek a nagy sikerek, ami remélem, hogy hosszútávon fenntartható. A serdülőknél is csak azért igazoltuk le a korosztályos válogatott Haverkampf Bencét, mert szeretett volna hazajönni külföldről, és úgy gondoltam, hogy a családja elé teszek egy hosszabbtávú koncepciót,  hogyan lehet belőle kihozni a legtöbbet a következő években.

Mit gondoltál, hogy mennyi idő kell az ilyen szintű eredményességhez?

Eszembe jutott az Ajax, amelyet élőben láttam 1995 őszén az Üllői úton a Ferencváros elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen. A hollandok voltak a címvédők, egyébként pedig 5-1-re nyertek. Már abban az időben is sokat olvastam az Ajax utánpótlásáról, hiszen csupa saját nevelésű játékossal tudtak BL-t nyerni. Arra gondoltam, amikor felkért Nyíri Zoltán, hogy jó lenne valami hasonló utat bejárni, de tudtam, hogy minimum öt, de akár tíz évbe is beletelhet, hogy egy jól működő utánpótlásképző-rendszert kialakítsunk. Nyilván sportáganként változnak a viszonyok, de azt tűztem ki célul, hogy öt éven belül minden korosztályban bajnokesélyes csapatunk legyen, illetve az utánpótlás folyamatosan fel tudjon adni játékosokat a felnőtt együttesbe. Olyanokat, akik nem csak a padon ülnek, hanem komoly játékerőt képviselnek, és bátran be lehet őket építeni. Ebben az évben pedig bizonyítottuk is, hogy vannak fiatalok, akikkel hosszabb távon számolhat a Fradi.

Többen ráadásul kettő-három korosztályban is játszottak egy hétvége során. Hogy kell elképzelni ezt a fajta terhelést?

Nagyon nagy terhelés alá kerülnek a gyerekek. Elsősorban azért, mert meg kell felelni az iskolának, a sportnak és a szülői követeléseknek. A szülők viszont megadták mindig a támogatást, és nem volt probléma, ha heti kétszer le kellett jönni iskola előtt is edzeni. Mindig kiemelem, hogy itt, a Fradiban szerencsénk van, hogy nagyrészt olyan szülők vannak, akik támogatják a játékosoknak ezt az életútját. Nagyon nagy munka van ezekben a sikerekben, de volt már tapasztalatunk abban, hogy milyen, ha a serdülőből ifiben is kell játszani. Év közben sokszor megsínylette mindkét csapat ezt a kettős terhelést, de kialakítottuk azt a rendszert és felkészülést, hogy a szezon végén teljesítsünk jól. Jó példa erre az ifi együttes, hiszen csak hetedik lett az alapszakaszban, de biztosak voltunk benne, hogy a nyolcas döntőben odaérhet a dobogó legfelső fokára.

Ha már említetted a rendszert… Mennyire lesz könnyű beépíteni a saját nevelésű játékosokat a felnőtt csapatba?

A Fradiban mindig kicsit külön kell választani az utánpótlás-képzést és a felnőtt csapattal szemben támasztott elvárásokat. Az lenne a legideálisabb, ha gyakorlatilag csak FTC-nevelésű játékosokból állna a felnőtt keret, amihez maximum 1-2 világklasszist igazolnánk. Ettől még messze vagyunk, ugyanakkor a végső cél ez. A mi munkánk akkor érhet be, ha ezek a 16 éves bajnokságot nyerő játékosok körülbelül 22-23 évesen eljuthatnak arra a szintre, hogy ténylegesen meghatározó szerephez juthassanak a felnőtt együttesben. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ma már nincs olyan csapatsport, ahol a Bajnokok Ligája-győzelemre esélyes csapatok a saját utánpótlásukra támaszkodva tudnak feljutni a csúcsra.  Legyen az labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vagy vízilabda. A korábban említett 1995-ös Ajax mintája ilyen formában nem teljesen követhető, mert mindenhol nagyobb lett a konkurencia, mégis szeretnénk, ha lenne értelme az utánpótlásunk áldozatos munkájának, és egyre többen érnének oda a felnőtt csapatunkba. Ebben benne van, hogy lesz kitérő a karrierjükben, de megmutattuk az elmúlt szezonokban, hogy nem engedjük el annak a kezét sem, akit kölcsönbe adunk. Tavaly Varga Bencét hívtuk vissza Kaposvárról, idén Szabó Bencét a BVSC-től. Azért azt is igyekeztünk megteremteni, hogy a serdülő és ifi csapatokból többen is bemutatkozhattak a felnőttek között. A hétköznapi szürke munka mellett ez mindig extra sikerélményt és nagy lehetőséget jelentett nekik, illetve plusz motivációval is találkozhattak. A nemrég befejezett szezonban heten is debütáltak, Balla Ferenc, Haverkampf Bence, Lugosi Csongor, Paján Bátor, Simon Sebestyén, Szőke Benedek és Zeman Márton. Fontos kiemelni még, hogy az elmúlt években elértünk egy olyan számot, amit egyetlen klub sem tud felmutatni. A játékosaink több, mint 70%-a OB I-es csapatokban szerepel, tehát vízilabdázók lettek. Aki nem itthon, az például az Egyesült Államokban játszik, vagy a Bajnokok Ligájában, hiszen Gyapjas Brendon a grúz Dinamo Tbiliszi kapusa. Próbálunk életpálya modellt állítani a játékosainknak, hogy ha valaki nem tud eljutni a legmagasabb szintre, akkor segítünk nekik alacsonyabb osztályba kerülni, segítünk egyetemre bejutni, próbáljuk menedzselni őket. Az utánkövetés is nagyon fontos, folyamatosan kapcsolatban vagyunk az edzőkkel, az egyetemi tanáraikkal, hogy merre halad a karrierjük, az egész életük.

Adott tehát a játékosok előtt az út, de hisznek is benne, hogy képesek lehetnek beverekedni magukat a felnőtt csapatba, és akár a válogatottba is?

Szerintem ez már nem kérdés, mert látják azt, hogy mit kapnak, milyen munka és tudatos felkészülés vár rájuk az utánpótláséveik során. De ha visszamegyünk picit az időben, amikor 2019-ben bajnokok lettünk a serdülővel, akkor ez egy sokkal komolyabb kérdés volt. Utolsó éves ifik voltak, jónak számítottak, és néhányuknak lett is volna lehetőségük OB I-es csapatokba menni. Szerencsére sikerült együtt tartani a társaságot, hogy végigcsinálják az utánpótlást a Fradiban. Vegyük most példaként Varga Vincét, aki a következő szezonban a felnőttekkel fog többet edzeni, de még mindig utánpótlásjátékos lesz, mert azt kell figyelembe venni, hogy még erősödnie kell, és be kell érnie az OB I-be. Ha csak utóbbiban játszana, és nem töltene be vezérszerepet az ifik között a mérkőzéseken, nem tudná ezeket a karakterjegyeket elsajátítani, és biztosan nem válna belőle jó vízilabdázó. Jó példa erre az ifi nyolcas döntő, hiszen ott kezdett megérni Vincében a gondolat, hogy a többi csapattársával együtt nyerhet bajnoki címet. Végül kiemelkedett, és az egész döntősorozat legjobbja is lett. Az a hétvége nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy tagja lehessen a junior világbajnokságot nyert U20-as válogatottnak! Szerintem nagyon fontos, hogy egyszerűen nem lehet átugrani úgy éveket, hogy valaki elmegy a játéklehetőség miatt egy gyengébb csapatba, miközben nem erősödik mentálisan sem, mert nagyon sok mérkőzésen vereséget szenved. Az a jó út, hogy tudatosan elkezdjük építeni, mint személyiség és mint vízilabdázó fizikálisan és mentálisan.

Melyiknek nagyobb a prioritása: hogy jó embereket, vagy remek sportolókat neveljetek?

A mi nevelési rendszerünk legfontosabb része, hogy jó embereket neveljünk, emellett pedig eredményes vízilabdázókat is. Pszichológus foglalkozik az edzőkkel, de ha szükség van rá, akkor egy egész korosztállyal. Nem a régi rendszer szerint nézünk rájuk, hanem egy kicsit alkalmazkodva a jelen kor követelményeihez. Nem a vízilabda az elsődleges, annál fontosabb, hogy neveljünk és értékes emberekké váljanak. Ehhez pedig minden feltétel adott az FTC-ben.

Mi az, ami változott az irányításod alatt az utánpótlásban?

Az egyik legfontosabb mindenképpen az elhivatottság, amit elvárok az edzőktől. Korábban is meg lehettem elégedve velük, mert dolgoztak és jól is dolgoztak, de azt a fajta elhivatottságot nem éreztem teljesen rajtuk, hogy a vízilabda lenne az életük. Persze elismerem, hogy nem a legjobban megfizetett munka az edzősködés, pláne nem az utánpótlásban, de mindenkinél kialakult az a fajta szemlélet, hogy szeretnének maradandót alkotni, és nem csak lejönnek az uszodába két órára. Szerettem volna elérni, hogy úgy tekintsenek erre a munkára, mint valami szerelemre, és azt látom, hogy abból a szempontból át is ment, hogy minden edzőnknek nagyon fontos lett minden gyerek, akivel dolgozik és maga a Ferencváros is. A munkamorál mellett pedig az egységesítés volt a másik alappillér. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt csapattól lefelé ameddig lehetséges utánpótlás szinten az országos gyerekig mindenki ugyanazt a taktikát játssza. Azt érzem, hogy ez lesz az a végkifejlet, ami hosszú időre megadhatja a Fradi utánpótlásában a stabilitást.

Korábban megfogalmaztátok azt, hogy jó lenne olyan bázist felépíteni, mint amivel az UVSE és KSI rendelkezik. Hol tart ebben most az FTC?

Egyértelműen kijelenthetem, hogy sikerült megvalósítani. A következő lépés a szintentartás. Lehetséges, hogy ez még nehezebb lesz, és még ennél is többet, és alázatosabban kell dolgozni. A győzelmek után mindig a legfontosabb a szerénység és az alázat. Nyár végéig örülhetünk a sikereknek, július 3-tól viszont azért kell dolgoznia mindenkinek még többet, hogy minél tovább ott tudjunk maradni a csúcs közelében. A bejárható utat tekintve körülbelül féltávnál lehetünk, így nem kevés idő kell még ahhoz, hogy ez szint állandó legyen, és az OB I-ben is több saját nevelésű pólósunk játsszon.

A következő szezontól viszont már a felnőtt csapat vezetőedzője leszel, így átadod a stafétát az utánpótlásban.

Szűcs Levente veszi át a feladataimat, de folyamatosan egyeztetünk majd arról, hogy kik lehetnek azok a fiatalok, akik lehetőséget kaphatnak a felnőttek között, hogy milyen képzésre van szükségük, miben van hiányosságuk, amit fejleszteni kell, hogy be tudjanak kerülni a Ferencváros felnőtt OB I-es csapatába. Nyilván megnézek majd élőben is UP-rangadókat, de a vasárnapjaim már nem az utánpótlásról fognak szólni. Biztosíthatok mindenkit, hogy jó kezekben lesz ez a pozíció, hiszen Levente már évek óta dolgozik a magyar vízilabda-utánpótlásában, valamint harmadik szezonját kezdi az FTC-ben. Biztos vagyok benne, hogy már Fradistának vallja magát, szereti ez a miliőt, ami a Népligetben uralkodik. Szerintem a legmegfelelőbb utódot találtuk erre a szép feladatra, bízom benne, hogy hosszú távon is működni fog ez a kapcsolat!