Az országos bajnokságok végjátékában két csapatunk is érdekelt volt a hétvégén, a leány serdülők és a fiú gyerekek. Mindkét finálé lebonyolítása nyolcasdöntő koreográfia szerint zajlott, vagyis az alapszakaszban elért eredmények alapján péntektől vasárnapig negyeddöntő, elődöntő és döntő várt fiataljainkra.

A serdülő leányok a Margitszigeten töltötték a hétvégét és határozottan léptek túl a Dunaújvároson (13-5). Ez a siker azért is volt fontos, mert a bajnokságban kétszer vereséget szenvedtünk tőlük. Az elődöntőben a korosztályból átvitt- és fizikai értelemben is kimagasló UVSE-t nem sikerült feltartóztatni, 17-9-re kaptunk ki és kerültünk össze a Szentessel a harmadik helyért. A bronzcsata tulajdonképpen végig szoros volt, a harmadik negyedben még 11-9-re vezetett a Szentes. Innen sikerült fordítani és 16-12-re megnyerni a mérkőzést és a bronzérmet.

Fehér András, a lányok edzője így értékelte a nyolcasdöntőt: „A középszakaszban nyolcból hat meccset nyertünk, látható volt a fejlődés, amin a lányok keresztülmentek az év során. Az eredmény ellenére a Dunaújváros nem volt könnyű ellenfél, kicsit tartottunk is a mérkőzéstől. Az UVSE-vel szemben nem volt esélyünk, több jó játékosuk van, fizikailag erősebbek, többet is eddzenek, szélesebb a taktikai repertoárjuk, bár az első negyedben még tudtuk tartani magunkat. A Szentes ellen már a harmadik meccsünket játszottuk három nap alatt, viszonylag rövid kispaddal. Kicsit bosszantó volt, hogy a harmadik negyedben hátrányban voltunk, mert a helyzeteink megvoltak, de kihagytuk őket. Ebben benne lehetett egy kis izgulás is, bár a múlt héten az ifjúsági csapattal már megtapasztalták a lányok a téthelyzetet, akkor is sokat voltak vízben. Végül a ziccereket a negyedik negyedben belőttük, így sikerült megfordítani a meccset, nagyon nagy volt az öröm a végén.”

Szolnokon a fiú gyermek csapatunk a BVSC-vel nyitott és remek játékkal sikerült nyerni 12-7-re. Az elődöntőben a KSI-vel szemben maradtunk alul egy 41 személyi hibát hozó mérkőzésen, míg a bronzmeccsen a második negyedben gólt sem kapva tudtuk megverni a Vasast 11-5-re. A nyolcasdöntő legeredményesebb játékosa Paján Viktor Bátor lett, aki a három meccsen összesen 14 gólt lőtt.

A fiúk edzője, Plézer Janos így látta a három napot: „Sokat számított, hogy három hetet tudtunk készülni a nyolcasdöntőre, a játékosok minden alárendeltek, főként a negyeddöntőnek. Ez látszott is a BVSC ellen, majdnem tökéletes meccset játszottunk, jól reagáltunk helyzetekre, jól kezelték a srácok a stresszt. A KSI-nek van egy mítosza, de láttam olyan pontokat, ahol meg lehet őket fogni. Az elődöntő elején ezeket meg is tudtuk csinálni, de a rutintalanságunk miatt kaptunk két utolsó pillanatos gólt, ráadásul a sok kiállítás miatt a végére elfogytunk. A KSI jobban bírta, mi nem tudtunk átlépni a saját árnyékunkon. A fiúkban természetesen csalódottak voltak, de részemről rendben volt a hozzáállás és a teljesítmény is. A bronzmeccsre már nem csalódottan érkeztünk, hanem lehetőségként tekintettünk rá, az egész éves munkánk eredményeként valamilyen gyümölcsöt le akartunk szakítani a fáról. Komoly fegyvertény, hogy csak öt gólt kaptunk, az első negyedet leszámítva uraltuk a mérkőzést. Nagyon büszke vagyok a srácokra, köszönöm nekik ezt az évet! A fél csapat egy évvel fiatalabb ennél a korosztálynál, remélhetőleg jövőre is itt leszünk a döntőben.”

Szintén a Margitszigeten zajlott a II. Benedek Tibor Emléktorna az UVSE szervezésében, melyre a magyar top klubok mellett meghívást kapott a Partizan Belgrád, a Mladost Zagreb és az U17-es Tehetséggondozó csapat is. Ifjúsági-serdülő vegyes csapatunk három nap alatt öt mérkőzést játszott és kisrészben a szerencsének köszönhetően is végül döntőt játszott.

Szűcs Levente edzői szemmel ezt látta a három napban: „Megtisztelő volt az UVSE meghívása, amit köszönettel el is fogadtunk. Egyértelmű volt, hogy elmegyünk, játszunk, tapasztalunk. Első meccsünkön ellenfelünknél, a KSI-nél is hiányoztak öten-hatan az elsőszámú csapatból, bár szerintem így is erősebbek voltak, mint mi. De nagyon jól játszottunk, Varga Vince a hátára vette a csapatot, és győztünk. Az U17-es válogatott ellen papíron nem mi voltunk az esélyesek, de Vince 6 gólt lőtt, a többiek is hozzátették a magukét, így nyerni tudtunk. A Belgrád ellen mindig nehéz, mert már gyakorlatilag felnőtt testalkatú játékosaik vannak ebben a korosztályban, fizikálisan nagyon erősek. Ellenünk is erősdemonstrációt tartottak, aminek kétgólos vereség lett a vége. A csoportunkban körbeverés volt, amiből mi jöttünk ki jól. A Mladost elleni elődöntőre már kimerültünk, ezért bravúrosnak mondanám, hogy a hosszabb cserepaddal bíró horvátokat egy fél perccel a meccs vége előtt lőtt góllal le tudtuk győzni. Az UVSE elleni döntőről tudtuk, ha teljes kerettel jönnek, akkor nehéz dolgunk lesz. Ők folyamatosan cserélgették a játékosaikat a három napban, frissebben érkeztek és olyan kezdést produkáltak, amiből látszott, nincs esélyünk. Csak kozmetikázni tudtuk a végeredményt, ami így 15-10 lett. Minden meccs más forgatókönyv szerint zajlott, más stílusú ellenfelek elleni, mi csak tanulni tudtunk ezekeből. Amilyen eredmények születtek ezen a tornán, úgy gondolom, felértékelődik az ezüstérmünk.”

A felnőtt Budapest Bajnokság évről évre színvonalasabb, egyre több korábbi klasszis vagy stabil első osztályú játékos csobban vízbe hétről hétre. Még hátra vannak mérkőzések az idei sorozatból, de az FTC-Masters csapata behozhatatlan előnnyel áll a tabella élén, a vasárnapi győzelmével bebiztosította bajnoki címét.

A masters csapat nyári programjával és a vezetőedző, Kásás Zoltán értékelőjével később egy külön anyagban fogunk foglalkozni.

Gratulálunk csapatainknak az elért eredményekhez és jó pihenést, eredményes felkészülést kívánunk a következő szezonra!