Amint arról korábban beszámoltunk, az FTC háromszoros Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes úszója, Verrasztó Dávid két sikertelen próbálkozás után pályafutása harmadik olimpiáján bejutott élete első ötkarikás döntőjébe férfi 400 vegyesen, majd ott centikkel lemaradva a dobogóról a negyedik helyen zárt.

Kiválóságunkkal hazatértét követően a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a DIGI Sport híradós stábja készített gyorsinterjút, amelyet a Fradi.hu is idézett. Természetesen a FradiMédia is megszólaltatta az FTC első tokiói olimpiai pontjait szerző úszót, aki értékelte az olimpiát, elmondta, mivel tölti idejét hazatérte óta és megemésztette-e már az eredményét, és megvédte a teljesítményük miatt a laikusok és az újságírók által is az elmúlt napokban többször kritizált úszótársait, főleg a – szerinte nemtelen és igaztalan – támadások kereszttüzében álló háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinkát.

- Először is szívből gratulálunk az olimpiai negyedik helyezéshez! Hazaérkezésedkor a budapesti reptéren azt mondtad, elégedetlen semmiképpen sem vagy a teljesítményeddel, de azért húsz év után lehetett volna két tizednyi szerencséd. Most már aludtál rá egyet-kettőt, tudod már az eredményedet kevésbé csalódottan értékelni?
- Nehéz kérdés… Két tizedre voltam a bronzéremtől, háromra az ezüsttől, azért ez egy picit fáj, és fog is még egy ideig. De nem tudok mást mondani, ez itt már ebben a helyzetben tényleg csak a szerencse. Ott van Kenderesi Tamás is, hét századdal maradt le az éremről 200 pillangón szegény. Az ilyen helyzeteket mindig nehéz feldolgozni, de még egyszer mondom, ez nagyon kettős érzés, mert közben nem vagyok, nem lehetek elégedetlen.

- Nem akarunk kifogásokat keresni, és te is érintetted már ezt a témát is: bontsuk ki egy kicsit, mennyire is borította meg a dolgokat az esti előfutamokra és reggeli döntőkre épülő szokatlan menetrend?
- Ez így sokkal nehezebb, ez tény. Reggel nem fog szinte senki egyéni csúcsot úszni, pláne négyszázas és annál hosszabb távokon. Ráadásul este az előfutamokban ki kellett úszni magunkat, sokan voltunk és szoros volt a mezőny. Nem az történt, mint máshol, hogy sokan rosszabbul kelnek fel, nincsenek úgy felpörögve, hanem mindenki jól ment. Azzal a 4.13-as idővel, amivel most 16. helyen végeztek, máskor simán döntőbe lehet jutni, akár olimpián is. Most ha a döntőben meg tudtad úszni az esti idődet, azzal akár nyerni is lehetett. Alvás után sem pörög fel senki úgy, mint estére, még egy fináléra sem, szóval ez az egész lebonyolítás azért alaposan megfűszerezi az úszóprogram eseményeit.

- Édesapád azt nyilatkozta az eredményedről, hogy végre legyőzted önmagad, és átszakítottad azt a gátat, ami korábban valamiért nem sikerült. Az már az előfutam után is látszott, hogy dúltak benned az érzelmek – beérett a hosszú évek munkájának gyümölcse?
- Persze, hogy kísértettek az előző olimpiai szerepléseim, az emlékek. Nyilván úgy áll oda az ember, hogy ki akar zárni mindent, és nem gondolni semmire, pláne nem ilyesmire, de ezt azért nem lehet. Valahol legbelül ezt amíg nem múlod felül, mindig ott lesz és eszedbe fog jutni. Nincs mit szépíteni, kétszer nagyon csúnyán elszálltam, persze hogy feszült voltam, féltem tőle, hogy mi lesz, ha megint megtörténik. Hála az égnek nem történt meg.

- Hála az égnek nem történt meg, te pedig már haza is tértél egy szenzációs, pontszerző negyedik hellyel. Több társad viszont még küzd a helyezésekért, sőt, akár az érmekért és olimpiai bajnoki címekért is. Bár még sok van hátra, hogyan értékeled az úszócsapat eddigi teljesítményét?
- Ahogy az én számom, úgy mindegyik versenyszám nagyon-nagyon szoros. Aki egy hajszálnyival is máshogy áll oda, és nem hozza a legeslegjobbját, az már nem éri el azt az eredményt, amiért kiutazott. Én már túl vagyok rajta, és pontosan tudom, milyen elképesztő koncentrációra van szükségük, már a középdöntőért is öldöklő harc van, nemhogy a döntőért. 200 gyorson például másfél másodpercen belül úszott tizenöt ember… Ott van még a menetrend is, amiről beszéltem, ez így teljesen kiszámíthatatlanná teszi az esélyeket. Szóval nyugodtan mondhatom, aki meg tudja úszni az egyéni legjobbját, vagy annak a közelében teljesít, az már nagyon nagy dolgot visz véghez, helyezéstől függetlenül. Nagyon szurkolok mindenkinek, Kendert (Kenderesi Tamás – a szerk.) rettentően sajnálom, ő még nálam is rosszabbul járt ezzel a hét századdal. De nincs mit tenni, fogjuk egymás kezét és szomorkodunk meg vigasztalódunk…

- Minden számban, minden futamban látszik amit mondasz, rendkívül szoros és kiélezett a küzdelem. Ezt láthattuk Hosszú Katinka eddigi számaiban is. Mi történt a háromszoros olimpiai bajnoknővel?
- Katkának azért baromi nehéz dolga van… Gondolj csak bele, milyen elvárások vannak vele szemben. Emellett nem hinném, hogy bármit változtatnia kellene az ő megítélésén annak, hogy most hogy szerepel. Háromszoros olimpiai bajnok, nem sok ilyen versenyző van az egész úszótörténelemben. Hatalmas sportember és ember, ő is és Cseh László is. Bármelyik ország összetenné a két kezét, hogy két ilyen kaliberű ember legyen a csapatában. Szóval mindegy hányadik helyen végez, nekem Katka ugyanaz az ember marad. Elképesztően dühös és csalódott vagyok amiatt a kritikaözön miatt, ami most rázúdul. Egy Federica Pellegrinit például Olaszországban szinte istenként tisztelnek és mindenki tiszta szívből szurkol neki, pedig „csak” egy olimpiai aranya van, és jócskán túl van már a pályája csúcsán. Az, amit Hosszú Katinka kap az elmúlt egy-két napban, nem csak neki fáj, de mindnyájunknak az egész úszócsapatban.

Tényleg itt tartunk, egyetlen gyengébb szereplés felülírná több év extrasikeres munkáját? Egy háromszoros olimpiai bajnoknak azért jóval több tisztelet járna!

Ha ő lejön az uszodába, mindenki tisztelettel és megbecsüléssel néz majd rá, és ez akkor is így lenne, ha húszadik helyen zárt volna. Ryan Lochtet felállva tapsolták az uszodában a hetedik helye után, az amerikai válogatón, és nem egy olimpián! Örülnék neki, ha itthon is rendbe tennénk ezeket a dolgokat: egy olimpiai ötödik és hetedik helyezés is igenis nagy dolog! Az más kérdés, hogy előzetesen nem ezt vártuk tőle, és mindenki biztos lehet benne, hogy ő sem ezt várja magától, de attól még ez nagy dolog. Benne van a pakliban, hogy éppen most rossz hete van, húsz év után, és azután, hogy most is végigcsinálta ugyanazt a melót, mint korábban… Szomorú, hogy egyáltalán valakiben felmerül az, hogy őt bántsa.

- Az Index.hu-n kedden megjelent egy cikk éppen Hosszú Katinka szereplésével kapcsolatban, amelyben a szerző idézett egy nyilatkozatot édesapádtól, sőt, lényegében erre építette fel az egész írást. Neked mi a véleményed erről a cikkről, és az idézett nyilatkozatról, egyáltalán így történt ez az egész?
- Ott ültem édesapám mellett, amikor elmondta a telefonba ezt a bizonyos nyilatkozatot. Egyáltalán nem ezt és nem így mondta, teljes megdöbbenéssel és felháborodottsággal olvastam ezt az egészet. Az egész mondanivaló, az egész mondat szenzációhajhász módon el lett ferdítve, nem is értem, hogy írhat le valaki ilyet egy háromszoros olimpiai bajnok klasszissal kapcsolatban, pláne ha nem vagy nem így hangzik el…

- Ezek szerint valójában édesapád is osztja a véleményedet Hosszú Katinkával és a teljesítményével kapcsolatban?
- Azt hiszem, az mindent elmond, hogy Katka a testvéremmel (Verrasztó Evelyn Európa-bajnok, olimpikon úszó – a szerk.) és édesapámmal (Verrasztó Zoltán olimpiai ezüst- és bronzérmes korábbi úszó – a szerk.) együtt volt edzőtáborban Tenerifén. Gyakran beszélgetnek egymással, Katka még apukám tanácsait is megfogadja néha. Huszonöt éve ismeri az egész családunk őt, már akkor is együtt edzettünk. Nemhogy rosszat akarnánk neki vagy gúnyolódnánk rajta ráadásul itthonról, a fotelből, de mindenben támogatjuk és szorítunk neki.

Ha valaki tudja, hogy milyen rohadt nehéz dolog feldolgozni saját magadban, ha rosszabbul úszol annál, mint amit saját magadtól elvársz, hát az én vagyok.

Arra kelni egy olimpiai úszás reggelén a világ korábban egyik legsikeresebb úszójaként, igazi legendaként, hogy a saját honfitársaid szétszednek az interneten, ez méltatlan és nagyon elszomorít. Katka igazi csapatember, hiába gondolnak egyesek mást. Igen, volt idő, amikor volt feszültség a csapaton belül, de ez már a múlté. Közel harmincan vagyunk együtt a magyar úszócsapatban, és egyáltalán nem vagyunk rosszban. Sőt, folyamatosan fejlődik a kapcsolatunk, és nagyon szurkolunk egymásnak. Ez nagyon jó dolog, aminek örülni kellene, és nem itthonról, kívülállóként hangulatot kelteni. Pláne úgy, hogy egy öncélú, méltatlan akcióba valaki engem és a családomat is belekever. Ezt kikérem magamnak mindannyiunk nevében!

- Afelől biztosíthatunk, hogy Fradistaként mi elképesztően büszkék vagyunk nemcsak a te teljesítményedre, de az egész úszó- és az egész olimpiai csapatra, helyezésektől függetlenül! Zárásként beszéljünk egy picit vidámabb dolgokról! A reptéren említetted, most még nem tudod, hogyan alakul hosszú távon a pályafutásod, és bár semmiképp nem akarsz kihagyni több hónapot, mert az behozhatatlan lenne, de most néhány hétig nem mész az uszoda közelébe. Mivel telik a pihenésed?
- Elsősorban próbálom összeszedni magam! Amikor hazajövök egy világversenyről, pláne a Föld másik feléről, ilyenkor kis túlzással néhány napig azt sem tudom, hol vagyok. Jól mondtad, most biztosan nem megyek le két-három hétig az uszodába. Pihenésre van szükségem, az elmúlt egy-másfél évemet egyetlen hetet leszámítva szünet nélkül Tokióra tettem fel, nem volt karácsonyom, nem volt családi életem. Húzós időszak volt, úgyhogy most pihenek, kiengedek. És persze a tévé elől is szurkolok a többieknek, és büszke vagyok az eredményeikre! Aztán a többit meglátjuk.

Boldizsár Márton

(Fotó: Kovács Tamás/MTI)