A magyar kézilabda-válogatott Spanyolország legyőzésével megadta magának az esélyt arra, hogy kulcsmeccset játszhasson, hétfőn (magyar idő szerint) kora reggel pedig a további két feltétel is teljesült, Franciaország a brazilok, az Orosz csapat pedig Spanyolország ellen hozta az egyébként papírforma-győzelmet. Így az utolsó csoportmeccsünkön egyszerű volt a képlet: ha győzünk, a legjobb nyolc közé jutunk, ha nem, akkor véget ér válogatottunk számára a tokiói olimpia.

Az ellenfél a tornát káprázatosan kezdő, az oroszokat tizenkettővel (36-24), a spanyolokat héttel (24-31), a brazilokat hárommal (31-34) legyőző, pontot csak a franciák ellen veszítő (28-28), s így már biztos csoportelsőként záró Svédország volt. Lehetetlen volt megmondani, hogy mit vált ki a mieinkből a téthelyzet, és mit a svédekből a tétnélküliség, hogy felszabadultan játszhatnak, de az első negyed óra kedvezően alakult. Oroszlánrészt vállalt ebből ezúttal is Bíró Blanka, aki ötven százalékos hatékonysággal zárta ezt a periódust, Vámos Petra, aki kiválóan egy-egyezett, de Háfra Noémi góljai is kellettek a 8-5-ös vezetésünkhöz.

Jól látszott, hogy a svédek kiváló fizikai adottságaikat igyekeznek érvényesíteni, ezért különösen fontos volt, hogy fegyelmezetten (értsd: kevés elszórt labdával) támadjunk és precízen, egymást folyamatosan kisegítve védekezzünk. A félidő hajrájáig jól oldottuk ezt meg, szélsőink, Márton Gréta három, valamint Lukács Viktória egy góljával őriztük a háromgólos előnyt, akkor azonban néhány percre megtorpantunk, a svédek pedig az elrontott támadásaink után kíméletlenül rohantak át rajtunk. Négy gólt kaptunk zsinórban, a mérkőzés során először voltunk hátrányban, de szerencsére sikerült elmozdulnunk a holtpontról, és Márton Gréti újabb góljának köszönhetően legalább döntetlennél mehettünk pihenőre (15-15).

A második félidő eleje aztán újabb fordulatot hozott. Nagyon összeállt a védekezésünk, Tomori Zsuzsanna mellett Helembai Fanni védekezett ragyogóan, Bíró Blanka ziccereket fogott, és végre könnyű gólokat szerezhettünk a lerohanások után. Csaknem tíz percen át maradt makulátlan a hálónk, és ez idő alatt hatgólos előnyt építettünk – ezért sajnálhattuk iszonyatosan, hogy néhány perc alatt háromszor is a svédek kezébe adtuk a labdát, ők meg köszönték és háromra zárkóztak.

Sajnos megrázta magát ellenfelünk, ráadásul az argentin játékvezetői páros érthetetlen módon egyből piros lappal kiállította Tomorit, a Kovacsics Anikó és Szucsánszki Zita nélkül küzdő csapat vezérét. Nagyon leragadtunk támadásban, de az se tűnt rossz taktikának, hogy ne kapjunk már gólt a végéig, hiszen az a győzelmünket jelentette volna.

Kaptunk azért gólt, de szerencsére annyit lőttünk is, így az utolsó öt percre kanyarodva még mindig a kezünkben volt a sorsunk. Hátul kompenzáltuk azt, hogy elöl csak szenvedtünk, de ez bőven elég volt így. Szöllősi-Zácsik Szandra a hajrában átvette Tomori, Szucsánszki és Kovacsics szerepét, előlépett, és ha nem is ment neki a meccs során a játék, a végén lőtt három góljával nyugodtá tette az utolsó perceket.

Legyőztük Svédországot, ezzel a csoport negyedik helyére léptünk előre, és a negyeddöntőbe jutottunk, erre pedig néhány nappal ezelőtt, három vereség és három meghatározó jétékosunk elveszítése után nem sokat adtunk volna. De a lányok megmutatták, hogy nemcsak a mentalitásuk, hanem a képességük is megvan ahhoz, hogy a tokiói olimpia legjobb nyolc csapata közé kerüljenek.

A mérkőzés összefoglalója: