A hollandok felett aratott negyeddöntős győzelem után a döntőbe jutásért a spanyol nemzeti csapattal kellett megvívnia női vízilabda-válogatottunknak. A Fradit erősítő Vályi Vanda szokásához híven, elhozta a labdát a ráúszásnál, azonban az első akciónk kimaradt, míg a másik oldalon egy kettős emberhátrányt sikerült kivédekeznünk. Ám a következő helyzeteit már jobban használta ki az ellenfél, és kétgólos előnyre tett szert. A mieinknek nem volt szerencséje, ugyanis folyton a kapufát találták el az első nyolc perc során.

Nem indult jól a mi szempontunkból a második negyed sem, ugyanis megszületett a harmadik hispán találat is. A hosszú magyar gólínségnek Szilágyi Dorottya vetett véget, azonban az előnyeinket nem tudtuk elöl kihasználni, miközben a spanyolok egymás után lőtték a gólokat (5-1). Bíró Attila időt is kért, érezhetően gondban voltunk, ám ez sem segített, egyszerűen nem tudtunk betalálni. Végül aztán 40 másodperccel a nagyszünet előtt a fradista Illés Anna lőtte be a második gólunkat, így háromgólos spanyol előnyről várhattuk a második félidőt.

Szilágyi-góllal kezdődött a harmadik negyed, ám a spanyolok rögtön válaszoltak, majd Szilágyi ezúttal ötméteressel zárkóztatott minket. Ezután sajnos a támadásainkba többször is hiba becsúszott, miközben az ellenfél gólra tudta váltani a lehetőségeit, és először a meccs során négygólos lett a különbség, érezhetően görcsösen játszottunk (8-4). Borzasztóan nehéz helyzetből vártuk a záró nyolc percet.

Vályin semmi nem múlt, elhozta a labdát a ráúszásnál, majd a harmadik támadásunkból Keszthelyi Rita megszerezte az ötödik magyar gólt, majd Vályi Vanda kettőre hozott fel minket. Ezt követően viszont már képtelenek voltunk betalálni, a spanyolok 8-6-ra győztek, ezzel a mieink az oroszok ellen ugranak majd medencébe a bronzéremért augusztus 7-én.