Kovacsics Anikó, Szucsánszki Zita és Janurik Kinga nélkül, de halvány továbbjutási reménnyel léphetett pályára a magyar női kézilabda-válogatott Spanyolország legjobbjai ellen a tokiói olimpia kézilabda tornájának negyedik csoportkörében. A keretünk egyetlen olimpiai tapasztalattal rendelkező aktív játékosa, Tomori Zsuzsanna az oroszok elleni vereség után kiadta a jelszót, „All in!”, és végre valahára úgy is néztünk ki, mint akikről lekerült a béklyó…

Nagyon jól kezdtünk, Szöllősi-Zácsik Szandra vállalta magára elöl az első két támadást, előbb hetest és kiállítást harcolt ki, másodszor pedig gólt szerzett, majd a meglepetésember, Vámos Petra is villant, illetve Tomori Zsuzsanna védekezett szenzációsan. Bíró Blanka kapujára három lövés ment az első hét percben, s ez a védekezésünket dicséri, főként, hogy mindhárom a szélről jött, az pedig kapusunkat, hogy ezek közül kettőt hatástalanított. A spanyoloké a mieinkhez hasonló szerkezetű csapat, kevés klasszikus átlövővel, és Elek Gábor kiválóan készítette fel erre a védekezést, ragyogóan szűrtük meg a bejátszásokat és a betöréseket, próbáltuk a szélekre terelni a labdát, lévén átlövésekre ritkán vállalkoztak csak. Élesnek tűntünk, a lecsorgó, köztes labdákra mi értünk oda, mi vetődtünk rá gyorsabban, és ez feltétlenül jó jelnek tűnt (4-1).

A tizedik perc után érte el üzemi hőmérsékletét a spanyol válogatott, s ennek elsősorban a támadásainknál éreztük hatását – nehezebben kerültünk helyzetbe, de egy rövid periódus után mi is tudtunk gyorsulni kicsit. Vámos többször is jól szerzett előnyt középen, ha pedig Márton Grétának helye adódott, és még a labda is hozzá került, akkor az első félidőben egyszer se hibázott: szélsőnk öt góllal zárta a harminc percet.

Azt ellenben sajnálhattuk, hogy a huszonkettedik percben kapott emberelőnyünkkel nem tudtunk élni, pedig Klujber Katrin mindkét előnyös támadásunknál zseniális passzt adott, a ziccereket azonban Silvia Navarro védte. A játékrész hajrájában a visszarendeződéssel akadtak gondjaink, és azt érezhettük, hogy ha ebben előrébb tudunk lépni, akkor elvesszük ellenfelünk legélesebb fegyverét.

A fordulás után kissé megakadtunk támadásban – bár, talán néha a sípszót hiányoltuk –, egyre zárkózott ellenfelünk, de szerencsére a negyvenedik percig jött egy olyan ötperces periódus, amelyben még a nyitott védekezéstől is elvettük a spanyolok kedvét. Klujber két hetesből lőtt gólt, Szöllősi-Zácsik bátran és jó vállalkozott, Bordás Réka beállóból volt eredményes, Bíró Blanka pedig a kapuban tette hozzá a magáét. 23-16-nál kért időt Carlos Viver, a spanyol szövetségi kapitány, Elek Gábor pedig 23-19-nél nyomta meg a gombot. Vagyis, bejött az egyperces szünet ellenfelünknek...

Nagyon leragadtunk huszonhárom gólnál, és emiatt az utolsó tíz percre megint élesre fordult a meccs (23-21). Klujber Katrin törte meg a csendet, de Schatzl Nadine kapufája, meg a spanyolok gólja után ismét egyre olvadt az előnyünk. Újra Klujber, majd újra Bíró villant, és még Háfra Noémi is hozzátette egyet, ezért 24-21-nél már az idővel is játszhattunk – kapusunk nem hiába kérlelte védése után a törlő gyereket, hogy „Légyszí, ne add vissza…”

Visszaadta a labdát, ezzel néhány másodperccel kevesebbet tudtunk nyerni, de Kisfaludy gondoskodott arról, hogy Blani ne mérgelődjön ezen: négyre hizlalta a vezetést! Innen pedig már nem volt visszaút Spanyolország számára, végül négy góllal győztünk, megszereztük első pontjainkat a tokiói olimpián, és "visszaszálltunk" a versenybe, megőriztük továbbjutási esélyünket.

A meccs összefoglalója: