Az utóbbi években az FTC nemcsak mint egyesület ért el kiemelkedő sikereket, de nemzetközi versenyeken magyar színekben induló fradista sportolóknak szurkolni is természetes jelenség lett. Mi több, a világ- és Európa-bajnokaink neveit megörökítő márványtábláink is igen szépen gyarapodnak. Az elmúlt évtizedben 5 világbajnoki és 13 Európa-bajnoki cím került fel, így 2020 tavaszán immár 22 világbajnok 39 vb-címét és 59 Európa-bajnok összesen 80 Eb-aranyát hirdetik, amely mellett van még 24 olimpiai bajnokunk 29 aranyéremmel is. Azok, akik e számok láttán arra gondolnak, hogy a magyar sikersportágat képviselő vízilabdázóink viszik a prímet, nem tévednek: övék a legtöbb olimpiai és Eb-cím is. Azonban fradista világbajnoki címek terén, talán meglepő módon, a manapság kevésbé reflektorfényben lévő, de hazánkban és az FTC-ben is nagy múltú sportágnak számító teke a legsikeresebb, ugyanis nyolc tekézőnknek köszönhetjük a klub vb-címeinek közel felét. Ez a teljesítmény méltóvá teszi őket arra, hogy felelevenítsük sikereiket, következzen a tekeszakosztály történetét felgöngyölítő négyrészes sorozat harmadik epizódja!

Múltidéző sorozatunk első részében szó volt az 1948-as kezdetekről és tekéseink 50-es évekbeli első egyéni sikereiről, míg a második részben a ferencvárosi teke két legeredményesebb évtizedét vettük górcső alá, közte a Csányi Béla színrelépését követő 1970-es aranyévtizeddel, a BEK-győzelemmel és két Duna Kupa-sikerrel, valamint a már régóta érő első fradista tekés világbajnoki címmel 1976-ból, Várnai Évától.

Az 1980-as évek azonban változásokat hoztak a Fradi tekeszakosztályának életében. Ugyan még 1980-ban és az 1982/83-as idényben a nők, valamint 1981-ben a férfiak is bajnokságot tudtak nyerni, ennek ellenére ezekben az években az FTC elveszítette korábbi hazai dominanciáját. A férfiakat a BKV Előre, a nőket a pedig egy szegedi csapat (korábban DÉLÉP, SZEOL-DÉLÉP, Szeged SC, majd Szegedi Építők néven) taszította le a hazai trónról. Annak ellenére, hogy a csapatbajnoki címek nem jöttek a korábbiakhoz hasonló számban, az FTC csapatai és sportolói továbbra is a tekevilág élvonalához tartoztak, mi több, még a korábbinál is meghatározóbb tagjai lettek a nemzetközi mezőnynek.

Az 1980-as évek: a nemzetközi helyzet egyre fokozódik

A férfiak a magyar bajnokságban az 1981-es aranyérem mellett az említett évtizedben összesen hét ezüstérmet szereztek, egy ötödik, és egy a sorból teljesen kilógó 1985/86-os tízedik hely mellett. A nők két arany-, három ezüst- és három bronzérmet, valamint két ötödik helyet szereztek a hazai pontvadászatban az évtized során, így elmondható, hogy inkább egyéni sikereket könyveltek el sportolóink.

Itt van például rögtön a legendás Csányi Béla, aki 1980 és 1990 között mindössze egyszer nem tudta hazavinni az összetett egyéni bajnoki címet, és hasonló klasszis teljesítményt nyújtott 1982 és 1990 között párosban is, amelyben klubtársai közül Sütő László, Matiszlovics Tibor, Fekete Mátyás és Nagy László volt egy-egy alkalommal segítségére. Csányi az 1988-as egyéni bajnoki címét ráadásul elképesztő teljesítménnyel, 2010 fával szerezte!

A női szakág részéről 1980-ban Sallai Mátyásné, 1986-ban Karalyosné Décsi Jolán, 1987-ben pedig Szenczi Judit nyert összetett egyéni bajnoki címet, míg párosban a Szenczi Judit–Sallainé Hankó Zsuzsanna (Sallai Mátyásné menye) kettős ünnepelhetett még 1987-ben.

A nemzetközi mezőnyben az évtized elején töretlen volt csapataink jó szereplése, a férficsapat 1980-ban zsinórban harmadjára is ezüstérmet szerzett a BEK-ben, 1981-ben pedig újabb Duna Kupát nyert, majd 1983-ban megszerezte a szakág történetének negyedik Duna Kupa-győzelmét is, amely az FTC férfi tekecsapatának máig utolsó európai kupagyőzelme. A két siker között ráadásul egy bronzzal is gazdagodott a BEK-éremkollekció, valamint 1984-ben egy Duna Kupa ezüstérem is érkezett, amellyel zsinórban a 10. évben szerzett valamelyik európai kupában érmet az FTC.

Sőt, az 1985-ös, első női Duna Kupa-győzelemmel ez a szám 11-re növekedett! A női csapatnak ez volt az első nemzetközi sikere, amely az előző évtizedhez hasonlóan ezúttal is hozott 1-1 BEK-ezüst- és bronzérmet 1981-ből és 1983-ból. A sikereknek ezzel korántsem volt vége, hiszen 1989-ben a nők elsőként nyerték meg a frissen indult Európa Kupát (a Duna Kupa utódja), amelyben Danka Mónika világcsúcsot jelentő 482 fát ért el. Ráadásul ezt a kupabravúrt a következő két évben is meg tudták ismételni a fradista hölgyek.

És hogy mivel lehetne mindezt még fokozni? Nos, az 1980-as évek igazi áttörése ferencvárosi szempontból a világbajnoki címáradat megindulása volt. A nőknél Várnai Éva révén már korábban is volt világbajnokunk, a férfiaknál viszont az FTC-sportolóknak korábban még nem jött össze az arany. Így volt ezzel a korszakos zseni, Csányi Béla is, aki már az első, 1970-es világbajnokságán bronzéremnek örülhetett mindössze húszévesen, ami mellé további két-két bronzot és ezüstöt nyert az 1970-es években. 1980-ban, a mangaliai vb-n aztán végre átszakadt a gát, mégpedig nem is akárhogy: Csányi rögtön két világbajnoki aranyérmet szerzett, egyéniben és párosban!  Emellett csapatban ezüstérmes lett, nem meglepő tehát, hogy ismételten az év játékosának választották. Ha pedig egy üzlet beindul: 1982-ben a csehországi Brünnben újabb két világbajnoki aranyat szerzett, szintén egyéniben és párosban. Az 1984-es év kilóg a sorból, Ljubljanában „csak” egyéni 2. helyezést ért el, azonban 1986-ban, Münchenben ismét jött a dupla világbajnoki cím egyéniben és csapatban, míg párosban bronzérmet szerzett klasszisunk. Csányi képességeinek nagyságát mutatja, hogy mindezt abban az évben érte el, amikor az FTC férficsapata klubszinten történelme legrosszabb helyezését hozta és tízedikként végzett a csapatbajnokságban.

A müncheni világbajnokság egyébként nem csak Csányi Béla miatt volt emlékezetes az FTC számára, hiszen a szintén fradista Szenczi Judit is csapatvilágbajnoki címet szerzett!

A következő, 1988-as budapesti világbajnokság idején Csányi Béla már elképesztő népszerűségnek örvendett! Mai fejjel elképzelhetetlen, ezres nagyságrendben vonzotta a nézőközönséget idehaza és külföldi szereplései alkalmával is, kifejezetten keresett vendégjátékos volt, kora egyik sztársportolója. Budapesten a Körcsarnok vb-közönségének sem okozott csalódást, csapatban újabb világbajnoki címet szerzett, míg egyéniben a dobogó második fokára állhatott fel!

Az évtized utolsó magyar válogatott aranyérmét is Csányi szerezte 1989-ben a steyri Világkupán.

1990-es évek: egy legenda távozik, egy másik érkezik

Csányi Béla az 1989/1990-es idényig szolgálta a Ferencvárosi Torna Clubot, amelynek összesen hét világbajnoki címet szerzett. A rendszerváltást követően a bajorországi Bambergbe költözött, ahol a helyi klub színeiben még további két világbajnoki címig jutott, valamint négy Világkupát, két Bajnokok Ligája győzelmet, két magyar és tíz német bajnoki címet, valamint egy év sportolója címet ünnepelhetett. Később edzőként is BL-győztes lett, majd a magyar válogatottat is Bambergből segítette szövetségi kapitányként. A Fradinál eltöltött 20 éve alatt összesen 30 magyar bajnoki címet szerzett és 17-szer nyerte el az év magyar tekézője díjat, amit 1976 és 1990 között 15 egymás utáni évben gyűjtött be! 2015. május 23-án a speichersdorfi csapat-világbajnokság döntője előtt jelentette be az NBC elnöke, hogy a Nemzetközi Teke Szövetség „Hírességek Csarnoka” első tagja Csányi Béla lett, minden idők egyik legeredményesebb versenyzője, edzője. Csányi távozása és az évek alatt végbement generációváltás szerencsére nem hagyott mély nyomot a férfi csapat játékán, így is hozták az 1990/91-es idényben a bajnoki 2. helyet, a következő három évben pedig bronzérmet szereztek.

A női csapat az 1990-es években még a korábbiaknál is jobban megerősödött. Ekkor csatlakozott a Ferencvároshoz későbbi világbajnokunk, Vecseri Erika (képen), aki korábban Világkupát nyert a legnagyobb hazai rivális Szegedi Építők színeiben. Segítségével 1990-ben a ferencvárosi tekézők Budapesten világcsúcsot jelentő 2628 fával megvédték Európa Kupa címüket, majd 1991-ben Pozsonyban zsinórban harmadik alkalommal is elhódították a második legrangosabb európai kupát! A magyar bajnokságban pedig 1990-ben még ezüstérmesek lettek, egy évvel később viszont kilenc év szünet után ismét csapatbajnokok lettek a BKV Előre és a Szeged előtt. Így 1992-ben a BEK utódjának számító Világkupán indulhattak, ahol ezüstérmet szereztek. A magyar bajnokságban 1993-ban ismét csak ezüstöt, 1994-ben pedig bronzérmet szereztek a ferencvárosi hölgyek. Párosban is születtek bajnoki címek, Szilassy Erika és Szenczi Judit (képen balra, illetve jobbra) 1990-ben és 1991-ben is győzni tudott, 1992-ben és 1993-ban pedig Fehér Andrea tudott nyerni előbb Vecseri Erikával, majd Demeter Melindával. Demeter Melinda győzelmével együtt elnyerte az év női játékosa díjat is.

1994-ben számos új impulzus érte teke szakosztályunkat. Vecseri Erika ekkor már Csányi Béla klubjához, Bambergbe igazolt, ahonnan csak 1997-ben tért vissza a Fradihoz. Kiválóan sikerült a pótlása, hiszen az év elején csatlakozott csapatunkhoz a női teke ikonikus alakja, az akkor még csak háromszoros világbajnok Grampsch Ágota, aki már első fradista évében 1458 fás világrekorddal megszerezte 4. világbajnoki címét női összetett kategóriában. Ugyanezen a vb-n bővítette ezüstérmei számát is négyre, bronzérmeit pedig kettőre. Ősszel, 18 év után ismét költözött a szakosztály, amely az 1994/95-ös szezont már a XII. kerületi Lejtő utcai pályán kezdte. Csapataink számára ekkortól az Ybl Miklós Tervező Iroda hat évre szóló szponzori szerződése biztosította a stabil anyagi hátteret. Ez a támogatás rendkívül fontos volt azokban az időkben, amikor a magyar sport gazdasági alapjai lassanként rogyadozni kezdtek. Az 1994/95-ös idényben a férfiaknak 14 év után sikerült ismét bajnokságot nyerni, a csapat a BKV Előre előtt utcahosszal végzett a tabella élén, a címet pedig a következő szezonban sikerült megvédeni. Ezt újabb két ezüstérem követte, majd 1999-ben meglett a máig utolsó, 15. aranyérem is. Emellett Hergéth Zoltán nyert még egy napi egyéni bajnoki címet 1995-ben.

Ami a hölgyeket illeti, az 1995-ös és 1996-os ezüstérmek mellett mindkétszer elhódították az Európa Kupát, 1997-ben pedig annyira beindult a szekér, hogy egészen 2004-ig, zsinórban nyolc szezonon át végeztek a csapatbajnokság első helyén! Mi több, Európa trónját is elfoglalhatták ez idő alatt háromszor is (1997, 2001, 2004) a Világkupa megnyerésével. A férfi tekecsapat után tehát a nők is felértek végre a legmagasabb európai klubcsúcsra 1997-ben, a zsinórban harmadik európai kupagyőzelmükkel. (A 2000-s években már a Bajnokok Ligája jelentette a csúcsot, de előtte még a Világkupa volt a legrangosabb európai sorozat.) Essen néhány szó az egyéni és páros bajnokokról is: 1994-ben a Grampsch-Szenczi, majd 1995-ben a Grampsch Ágota – Danka Mónika duó lett magyar bajnok. Összetett egyéniben Grampsch Ágota 1994 és 1996 között nem talált legyőzőre, 1997-ben pedig Juhász Gabriella végzett a dobogó tetején, továbbá mindketten behúztak egy-egy napi bajnoki címet is 1996-ban és 1997-ben. Juhász 1999-ben párosban is bajnok tudott lenni.

A fradista női tekések a világkupákon és a világbajnokságon is taroltak. Grampsch Ágota az 1995-ös Világkupán aranyat, egy évvel később pedig ezüstérmet szerzett. Grampsch világklasszis volta az 1996-os prágai világbajnokságon csúcsosodott ki, ahol három világbajnoki címet szerzett! Egyéniben, egyéni összetettben (saját világrekordját megdöntve 1478 fával), valamint az 1994 és 1997 között a Bamberg színeiben versenyző Vecseri Erikával párosban ünnepelhetett győzelmet, és nem sok kellett ahhoz, hogy a teljes vb-t letarolja, ugyanis csapatban, melynek tagja volt Szabó Mónika is, 2. helyen végzett. Ráadásul 1998-ban a Grampsch - Vecseri – immáron újra tisztán fradista – páros a celjei vb-n 977 fával és újabb világrekorddal megint aranyérmet nyert. A magyar női csapat is ismételt ebben az évben: négy fradistával, Vecseri Erikával, Grampsch Ágotával, Danka Mónikával és Juhász Gabriellával a soraiban újabb vb-ezüstérmet szerzett a válogatott.

Grampsch Ágota 1999-ben távozott a Ferencvárosi Torna Clubtól, a Bamberg Victoriában lett Csányi Béla klubtársa. 1994-99 közötti ferencvárosi pályafutása alatt mind az öt évben elnyerte az év játékosa díjat. Klasszisként, három világbajnoki címmel érkezett, végül nyolc világbajnoki címmel és három világcsúccsal, legendaként távozott, akárcsak korábban Csányi Béla. Ebben az évben újfent távozott Vecseri Erika is. Mindketten az FTC centenáriumának kapcsán rendezett gálán búcsúztak a BKV Előre pályán, amelyen sor került az FTC játékosai és a Csányi Bélával is felálló Világválogatott közötti mérkőzésre, majd a rendezvény egy teke show keretében folytatódott: színészek, újságírók, sportolók vetélkedtek a Centenáriumi Kupáért. Női tekézőink világra szóló sikerei azonban világbajnokaink távozásával messze nem értek véget.

Folytatása következik!