Az utóbbi években az FTC nemcsak, mint egyesület ért el kiemelkedő sikereket, de nemzetközi versenyeken magyar színekben induló fradista sportolóknak szurkolni is természetes jelenség lett. Mi több, a világ- és Európa-bajnokaink neveit megörökítő márványtábláink is igen szépen gyarapodnak. Az elmúlt évtizedben 5 világbajnoki és 13 Európa-bajnoki cím került fel, így 2020 tavaszán immár 22 világbajnok 39 vb-címét és 59 Európa-bajnok összesen 80 Eb-aranyát hirdetik, amely mellett van még 24 olimpiai bajnokunk 29 aranyéremmel is. Azok, akik e számok láttán arra gondolnak, hogy a magyar sikersportágat képviselő vízilabdázóink viszik a prímet, nem tévednek: övék a legtöbb olimpiai és Eb-cím is. Azonban fradista világbajnoki címek terén, talán meglepő módon, a manapság kevésbé reflektorfényben lévő, de hazánkban és az FTC-ben is nagy múltú sportágnak számító teke a legsikeresebb, ugyanis nyolc tekézőnknek köszönhetjük a klub vb-címeinek közel felét. Ez a teljesítmény méltóvá teszi őket arra, hogy felelevenítsük sikereiket, következzen a tekeszakosztály történetét felgöngyölítő négyrészes sorozat második epizódja!

Az 1960-es évek: a hazai sikerek első évtizede

A sorozat első részében szó esett a sportági és a ferencvárosi kezdetekről, az első sikerekről és az első válogatottakról, azon belül is Várfalvi Gyula és Nádas Kálmánné világbajnoki és Európa-bajnoki érmeiről. A valódi áttörést azonban az 1960-as évek hozták el az FTC-nek: miután a szakosztály átköltözött Ferencvárosba, a Vágóhíd utcai pályára, amelyen már az első évben megszerezte története harmadik ezüstérmét a Ferencvárosi Torna Club férficsapata. Nádas Kálmánné az 1960-as Eb-n elért harmadik és Várfalvi Gyula az 1962-es világbajnokságon elért második helyezése is ezen a pályán alapozódott meg szezonbeli teljesítményükkel. 1964-ben megérkezett az első nagy klubsiker is, ugyanis először lett az FTC férficsapata a nemzeti bajnokság győztese. Ezzel ráadásul kezdetét vette egy sikerszéria, hiszen 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben is aranyérmet szereztek a fradista férfi tekések, amit két ezüstérem követett.

A bajnoki sikerek lehetőséget adtak a nemzetközi porondra való kilépésre is. A Ferencváros bemutatkozhatott a Duna-kupában, amely a BEK 1969-es indulásáig a legrangosabb európai sorozat volt, és amely ma is Európa második legrangosabb versenye, 1988-tól Európa-kupa néven. A körmérkőzéses tornán 1966-ban, 1967-ben, 1968-ban és 1970-ben is ezüstérmet szerzett a Fradi, utóbbi évben ráadásul csapatunk drámai végjátékban, egy hajszállal maradt le a győzelemről.

Az FTC női csapatának az első komoly klubsikerekhez vezető útja a férfiakénál kicsit rögösebb volt. A női szakosztályt jelentő Ferencvárosi Szél csapatáról 1961-ben lemondott a klubvezetés, így a ferencvárosi hölgyek az ekkor megalakult Magyar Likőr SE-be igazoltak át. 1965-ben azonban ez a csapat jogutód nélkül megszűnt, a kiváló játékosok pedig az FTC-ben folytatták pályafutásukat, tulajdonképpen visszatérve az egyesületbe. Köztük volt többek között három Európa-bajnok, név szerint Sallai Mátyásné, Steckl Teréz és a klubba ténylegesen visszatérő korábbi játékosunk, Nádas Kálmánné is, akik a magyar válogatott színeiben 1964-ben Budapesten szereztek Európa-bajnoki aranyérmet. Az újjáalakult fradista női tekecsapat rögtön az első, 1965-ös szezonjában megszerezte az első női csapatbajnoki címet a Ferencvárosnak, így abban az idényben egyszerre lett bajnok női és férfi csapatunk is. 1966-ban a csapat visszacsúszott a negyedik helyre, azonban Bukarestben Kiss Györgyné, Nádas Kálmánné és Sallai Mátyásné is világbajnoki bronzérmet szerzett a nemzeti csapattal, akárcsak a következő évtől már nálunk tekéző, akkor még másik klubban versenyző Schrett Gyuláné. Az átmeneti visszaesést 1967 és 1971 között zsinórban öt magyar bajnoki cím követte. Ezen kívül 1968-ban újabb világbajnoki bronzot nyert Linzben a ferencvárosi Kiss Györgyné – Nádas Kálmánné páros, és Schrett Gyuláné is begyűjtött 1968-ban egy összetett egyéni bajnoki címet, akit abban az évben az év játékosának is megválasztottak.

Az 1970-es aranyévtized: színre lép a teke egyetemes legendája

Tekéseink az új évtizedben ismét költöztek, ezúttal a Városligeti fasor 35/A szám alatt működött, automatizált Építők-pálya lett az FTC tekeszakosztályának új otthona, a nemzetközi trendeknek megfelelően pedig több változás is életbe lépett a sportágban a pályák és eszközök terén. A már eddig is igencsak felfelé ívelő pályán lévő ferencvárosi férfi szakág 1970-től még magasabb fokozatba kapcsolt, ez pedig egy fiatal tehetség, az akkor 20 éves Csányi Béla debütálásával egy időben történt. A legkiemelkedőbb eredmények főleg az évtized második felében érkeztek meg, amelyet 1976-tól a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) pályáján töltöttek a férfi játékosok. Csányi később az 1980-as években kilenc világbajnoki címet szerzett és országos szinten is kivételes népszerűségnek örvendett, majd még később a sportág első halhatatlanja lett, de már pályafutása kezdetén, az 1970-es években is különleges sikereket ért el. 1971-ben a romániai Galacon egyéniben, míg 1973-ban a csehországi Prerovban egyéniben, párosban és csapatban is ifjúsági (U23) Euróba-bajnok lett! A felnőtt mezőnybe is hatalmas lendülettel robbant be: rögtön első felnőtt évében, 1970-ben csapatvilágbajnoki bronzot szerzett Bolzanóban a magyar felnőttválogatott tagjaként többek között a szintén fradista Horváth József társaságában, majd ezt a teljesítményt a csapattal megismételték az 1976-os bécsi vb-n is, amelyet Csányi megtoldott még egy egyéni harmadik helyezéssel. A kibontakozóban lévő világklasszis tekés 1978-ban Luzernben egyéniben és csapatban is vb-ezüstérmet szerzett, majd ezután beindult a páratlan világbajnoki „aranyvadászat” – de ez már sorozatunk következő epizódjának témája lesz.

Az viszont a fentiekből is jól látszik, hogy remek utánpótlása volt az 1972-ben az FTC-től elköszönő kiválóságnak, Várfalvi Gyulának. Ami a klubsikereket illeti, Csányi Béla a Ferencváros színeiben összetett egyéni magyar bajnoki címet szerzett 1973-ban, 1977-ben és 1978-ban is, míg az 1979-es összetett egyéni bajnok Sütő Lászlóval közösen 1975 és 1978 között zsinórban négyszer lettek páros országos bajnokok, emellett már az 1970-es években is ötször megválasztották az év tekésének. (Az említett Sütő László egyébként tagja volt az 1976-ban világbajnoki bronzot, 1978-ban ezüstöt szerző magyar válogatottnak is.)

Az FTC férfi csapata a 1970-es években összesen hét magyar bajnoki címet gyűjtött be, amikor pedig éppen lemaradt a bajnoki aranyról, akkor a magyar bajnokság ezüstérmeseként 1975-ben és 1976-ban megnyerte az ekkor már második számú európai kupasorozatot, a Duna-kupát. Az egészen máig legnagyobb nemzetközi klubsikert az 1977-es esztendő hozta el az FTC-nek, amikor a legrangosabb európai klubtrófeát, az 1988-tól Világkupa néven működő BEK serlegét is a magasba emelhette a Csányi Béla, Dénes László, Nagy László, Horváth József, Bencze János, Sütő László összeállítású Ferencváros. Sajnos a BEK-bravúrt nem sikerült megismételni, 1978-ban, 1979-ben is ezüstéremmel kellett beérni, akárcsak a következő évtized első felében, 1980-ban és 1982-ben. Az azonban ezekből az eredményekből is látszik, hogy az FTC férfi csapata ott maradt a nemzetközi élmezőnyben, sőt, ekkoriban is születtek kiváló sikerek, hiszen 1981-ben, majd 1983-ban is elhódította a Fradi a Duna-kupát. Az így kirajzolódó elképesztő sorozat önmagáért beszél: az 1984-es Duna kupa-ezüstéremmel együtt a Ferencváros zsinórban tíz évben tudott bejutni a két legrangosabb európai sorozat egyikének fináléjába, amelyből ötször végső győztesként hagyta el a pályát.

A hölgyek teljesítménye is kiválóan alakult az 1970-es években: az FTC női csapata öt bajnoki elsőséget gyűjtött be ebben az időszakban, a BEK-ben pedig 1976-ban a 2., 1978-ban a 3. helyen végeztek a ferencvárosi hölgyek, majd 1980-ban és 1981-ben is szereztek 1-1 ezüstérmet az európai csúcssorozatban. Nádas Kálmánné a csapatsikereket 1970-ben megfejelte egy összetett egyéni országos bajnoki címmel is. Ami a válogatottat illeti a ferencvárosi tekézők közel két évtizednyi világbajnoki „éremgyűjtögetését” lezárva, 1976-ban, Bécsben meglett a klubtörténet első női tekevilágbajnoka, Várnai Éva személyében, aki csapatban állhatott a dobogó legtetejére.

Várnai az FTC teljes klubtörténetének 11. világbajnoka volt, és a 13. ferencvárosi vb-aranyérmet szerezte meg. Ezzel az eredménnyel pedig teljes lett a tekés „aranyévtized”, hiszen csak a válogatott aranyéremnek volt híján a ferencvárosi tekesport ekkoriban. Kevesen gondolták volna az 1980-as évekbe lépve, hogy milyen nagyot fordul majd a világ és a hazai dominancia helyett a nemzetközi eredmények időszaka jön majd el, de ez már egy másik történet…

Folytatása következik!