A szinkronúszás az úszósport azon ága, ahol a vízben versenyzők művészien végrehajtott csoport- vagy egyéni gyakorlatokat mutatnak be zene kíséretében. Az úszás, a balett és a gimnasztika együttesének is tekinthető szinkronúszás – más néven műúszás vagy vízibalett – során a cél az, hogy a sportolók hajlékony mozgása összhangban álljon a kísérő zenével és egymással. Gondolhatnánk, vadonatúj sportágról beszélünk, ám ez nem igaz. Ugyanis már az ókorban, a görögök és a rómaiak is végeztek a szinkronúszáshoz hasonló tevékenységet. Találtak olyan ókori vázákat, amelyeken a hölgyek vízi tevékenységét közönséggel ábrázolták. A mai értelemben vett szinkronúszás – amit akkor még vízi balettnak, művészi úszásnak neveztek – a 19. század végén jelent meg. Az 1890-es években a hölgyek mellett még férfiak is részt vettek a táncban, a vízi balerinák díszes ruhákat, fejdíszeket viseltek. A sport kezdeti technikája az életmentő mozgásformákból és az úszástechnikákból alakult ki. Az első versenyt csak nők számára 1891-ben Berlinben, a férfiak számára pedig 1892-ben Londonban tartották. A sportág azonban nagyon gyorsan elnőiesedett, részben mert a hölgyek versenye népszerűbb és látványosabb volt, másrészt a férfiak számára a mozgáselemek nehezebben végrehajthatók voltak. 1907-ben az amerikaiak is megismerkedhettek a szinkronúszással, az ausztrál Annette Kellerman révén, aki mint víz alatti balerina hirdette magát és egy üvegmedencében mutatta be víz alatti tudományát, és persze idomait. Mivel a fürdőruhája nem takarta testét, és szabadon látható volt a karja, a lába és a nyaka, ezért szeméremsértés mint letartóztatták. Ekkor Kellerman változtatott az öltözékén és szoros testhez simuló kezes lábas gallérral ellátott dresszben folytatta a víz alatti balettozás népszerűsítését. Hivatalosan ő számít a szinkronúszás első jelentős képviselőjének.

Anette Kellerman ténykedése nagy lökést adott a szinkronúszás sportágként való végleges elismertetéséhez. Fiatal lányok sokasága akart Anette-re, az első igazi vízi balerinára hasonlítani. Ahogy egyre ismertebbé vált a sportág, egyre több ország nyitotta meg a kapuit előtte. 1921-ben Lipcsében a német nemzeti úszó bajnokságon is bemutatkozhatott a műúszó hölgyek egy csapata. 1924-ben, a világon elsőként, Kanadában a Québec tartományi úszóbajnokságon jelent meg, mint önálló versenyszám, amelyet Peg Sellers nyert meg. 1926-ban ő nyerte az első hivatalos országos műúszó bajnokságot is, majd a sportág szabályainak kidolgozásán fáradozott. A ’30-as évek legjobb szinkronúszójaként szinte minden érmet bezsebelt nemzetközi versenyeken. 1938-ban a sportág első női elnöke lett Québec-ben, majd megírta a sport első brosúráját, és felállította a bírói, pontozói szabványokat.

A sportágat akkoriban nem is sportnak, a szórakoztatóipar részének tekintették, igazi népszerűségre a vízirevük világában tett szert. Az Egyesült Államokban Katherine Curtis még 1923-ban egy vízibalett egyesületet alapított a chicagói egyetemen, ezzel egy időben pedig Gertrude Goss a Massachusetts-i egyetem docense bevezette a tanrendbe ritmikus úszás néven a műúszást. 1934-ben Curtis nem kevesebb, mint hatvan műúszóval mutatkozhatott be a chicagói világkiállításon, ahol Norman Ross, olimpiai bajnok gyorsúszó konferálta be a hölgyeket, először használva a szinkronúszás elnevezést.

Nagyot lökött a sportág népszerűségén, amikor egy hollywoodi filmszínésznő, Esther Williams, aki amerikai gyorsúszóbajnok is volt, elkezdett foglalkozni vele. Ő az első bemutatóját 1940-ben a San Franciscó-i világkiállításon tartotta, majd vízirevükben és vízi musicalekben ismertette meg a sportágat a nagyközönséggel.

A szinkronúszás már 1952-ben, a helsinki olimpián is bemutatkozott, de még csak, mint attrakció, és nem sport. Egy 1952-es javaslattal felterjesztették olimpiai sporttá, de a NOB az olimpiai státuszt elutasította. Folyamatosan szerepelt az olimpián 1968-ig, de csak az 1980-as moszkvai játékokon debütálhatott, mint bemutató sportág. Hivatalos olimpiai sportággá az 1984-ben a Los Angeles-i játékokon vált. 1984-től 1992-ig csak egyéniben és párosban versenyezhettek a hölgyek, majd 1996-ban mindkettőt törölték a programból és kizárólag a csapatversenyt engedélyezték. A 2000-es olimpián ismét engedélyezték a páros versenyeket, így azóta duóban és csapatban lehet olimpián szerepelni. Világbajnokságokat 1973-tól tartanak.

Magyarországon 1992-ben alakult meg a sportági szakszövetség. A magyar versenyzők 1993 óta vesznek részt az Európa-bajnokságokon és 1994 óta a világbajnokságokon. 2015 szeptemberében indult el a Ferencvárosi Torna Club szinkronúszó szakosztálya. Az induláskor nem erejük teljében levő sportolókat igazoltak, hanem alulról kezdték el az építkezést huszonhét gyermekkel, azaz a legkisebb korosztályokkal. A megfogalmazott cél az volt, hogy idővel egy olyan magot alakítsanak ki, akikre később lehet építeni, akik közül kikerülhetnek majd a jövő bajnokai, olyan versenyzők, akik magasabb szinten űzhetik majd ezt a szép, látványos sportágat. Nem titkoltan számítottak az FTC vonzerejére, a névre, amely a magyar sporttörténelem része, a varázsra, amely a klub légkörét mindig is jellemezte.

A fentiekből következően felnőtt bajnoki címekről még nem tudunk beszámolni, mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének eredményeik. Már a megalakulás évében érmek sorát nyerték a korosztályos versenyeken, amelyek közt két Magyar Kupa elsőség is megtalálható. 2016-ban már elindult a szakosztály a szinkronúszók felnőtt és utánpótlás országos bajnokságán, ahol két szólóversenyzővel képviseltette magát. Hajdu Kamilla a hetedik helyen végzett a kötelezőjével, míg Pál Fruzsina az utánpótlás kategóriában ért el nyolcadik helyezést. Egy évvel később, 2017-ben már hárman indultak az OB-n, Csanád Zita, Kovács Klaudia és Kolok Dóra. Az egyéni versenyben mindhárman a 88 fős mezőny első harmadában zártak, majd életük első páros versenyében a Kovács Klaudia-Kolok Dóra duó 12 indulóból a pontszerző, 6. helyet szerezte meg. 2018-ban Kovács Klaudia ért el helyezést, aki az utánpótlás egyéni gyakorlatban a 7. helyen végzett. 2019-ben a 2006-os születésű Csanád Zita az U15-ösök egyéni versenyében a kategória 5. helyén végzett, míg a 2005-ös születésű Kovács Klaudia a szintén pontszerző 6. helyen zárt. 2021-ben az országos bajnokságon a legjobb eredményt az utánpótlás párosok II-es kategóriájában szereplő Fáczán Zsófia, Danóczy Réka duó érte el, amely bronzérmes lett.

2023-ban aztán átszakadt a magyar bajnoki gát is, Csontos Mimi a szakosztály ifjú reménysége a 10 évesek között magyar bajnoki aranyérmet szerzett.

Csontos Mimi mellett Fábián Lili két bajnoki bronzéremmel jelentkezett. Ugyanők a Magyar Kupában is remekeltek, ketten együtt három győzelmet szereztek.

A munka folyamatos, a fejlődés is tetten érhető, hiszen az ifjak a különböző, évente ismétlődő versenyekről érmek és helyezések sokaságával térnek vissza, az edzői stáb is bővül, hiszen a Fradi valóban nagy vonzerő. Biztosak lehetünk benne, hogy rövid időn belül a felnőtt országos bajnokaink hatalmas listáján is találkozhatunk majd szinkronúszók nevével.

Az összeállítást készítette:
Fradi Múzeum
A szerkesztés lezárva: 2024.01.26-án.

Felhasznált irodalom és weblapok:

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Biro_Melinda-Uszodai_sportok/ch06.html#id537846

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szinkron%C3%BAsz%C3%A1s

http://www.sportshall.ca/hall-of-famers/hall-of-famers-search.html?proID=303&lang=EN

https://www.fradi.hu