Már korán reggel nagy nyüzsgés volt vasárnap a Puskás Aréna Nyugati Parkban. Még javában tartott a tereprendezés a Családi Mozgásfesztivál nyitására a vendégektől elzártan, amikor már nagyszámú fradista had gyülekezett küzdelemre készen a betonfocipályán a nemzeti labdarúgószentélyünk monumentális látványával a háttérben, amely korábbi formájában számos sportágat látott már, de ilyet még soha. Összességében a negyedik, idehaza, azonban még csak a második sétafocitornához gyülekezett a 40-es, 50-es, 60-as, valamint a 70-es évek legelejének fiatalsága. Noha új csapatot ezúttal nem sikerült bevonni, de a debreceni Józsa Kickers részvétele ezúttal sem lehetett kérdés.

A torna négycsapatos volt, a Fradi-szurkolókból toborzott ferencvárosi sétafocicsapat pedig közel 40 fős létszámmal, háromfelé lett osztva: Albert csapatra, amelynek magját a szeptember végi leverkuseni Európai Sétafoci Ligába nevezettek adták, a Varga csapatra, amely többségében a 65 pluszos „régi motoros” magból állt össze, valamint a nagyrészt még 50-es újoncokból összeállt Nyilasi csapatra.

Nagy akarattal és elszántsággal indítottak a csapatok, talán túlságosan is. Így esett meg, hogy a nap első gólja csak a minden második meccs közé beiktatott „bulimeccsen” esett, ahol a szépszámú érdeklődőknek is alkalma nyílt beszállni a játékba a kevesebb játékidőt kapó sétafocistáink mellett. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volna tétmeccsen éles helyzetek, hiszen például a Varga csapat női csatárduója többször szép játékkal forgatta meg kíméletlenül a védekező urakat, csak a befejezésnél voltak túl „illedelmesek” – üres kapura nem illik ugyebár. De aztán csak beindultak a gólok, majd a 3. körre jöttek győzelmek is. A csoportot az 5 pontos Kickers nyerte jobb gólkülönbségének köszönhetően a Nyilasi csapat előtt, akiket az Albert, majd a Varga csapat követett 2-2 ponttal.

Következhetett a rájátszás, ahol már becsületbeli ügy lett, hogy ne játsszuk el ismét a jó házigazda szerepét, a tavalyi tornához hasonlóan átengedve a győzelmet a debrecenieknek – akik egyébként sportszerűen méltatták a mieinket amiért nagy fejlődésen mentek keresztül. Itt aztán dobbant a Fradi Szív, a csoportutolsó, időközben két távozó játékos következtében menetközben öregedő „sétafoci-veteránjaink” 0-0 után egy izgalmas bűntetőpárbajban 2-1-re kiütötték a Kickerst. Volt is nagy hangoskodás, buzdító Hajrá, Fradi!-k mellett, majd beleremegtek az Aréna maratoni kapui is. A másik ágon ugyancsak büntetők után 2-1-gyel ment tovább a főként 50-es újoncokból álló Nyilasi csapat a nemzetközi tornára készülő Alberttel szemben, akik a 3. helyért menő ütközetben ugyancsak legyűrték a Kickerst 1-0-ra. Az elsőből tehát utolsó lett, kérdés csak az volt, lesz-e utolsóból első. Noha a Varga csapat minden dicséretet megérdemel, végül ez nem jött össze, az ellenfelük is legalább ennyire hajtott, beleértve a „veterán” tagokat is, akik közt volt, aki úgy játszott a labdával, mintha kicserélték volna. Jött is azonnal az oldalvonalmenti fricska, hogy a labdával való barátságot az elmúlt két évben vajon miért titkolta… A tornagyőztes 2-0 után tehát a Nyilasi csapat lett.

A fradisták még egyszer megzengették egy Fradi indulóval a Puskás Aréna falait, aztán bő két órán keresztül ment kötetlenül a játék. Az eredményen túl azonban az igazi győzelem, hogy mindenki jól érezte magát, beleértve a rendezvény többi programján is aktív családtagokat is, valamint, hogy jó két csapatra való érdeklődővel sikerült megismertetni a sportágat.