Életük egyik, ha nem a legnagyobb lehetőségük előtt álltak férfi pólósink, miután heorikus csatában legyőzték az olaszokat a negyeddöntőben, így egy lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy olimpiai finálét játszhassanak. Azonban ehhez még Horvátország ellen kellett megküzdeni Varga Déneséknek, ami egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak. A nagy csata és a színvonalas játék már csak azért is garantálható volt, mert a legutóbbi két világbajnokság győztese csapott össze egymással az fináléba jutásért.

Az FTC-játékosok vezérletével jól indult a találkozó, habár a horvátok szerezték meg az első gólt, ezt követően az olaszok elleni hős, a monoklival a szemén vízbe szálló Jansik Szilárd, majd hat méterről Vámos Márton és Fekete Gergő is bevágott egyet-egyet, ezzel megalapozva a magyar előnyt (3-1).  A negyed második felében viszont felzárkózott riválisunk, de Vogel Soma bravúros utolsó másodperces védésével megakadályozta, hogy átvegyék a vezetést, így 3-3-as állással fordulhattunk rá a második játékrészre.

A remekül bekkelő Nagy Ádám elől ötméterest harcolt ki, amelyhez Vámos állt oda. Reménykedtünk abban, hogy régi-új játékosunk alaposan kiismerte a horvátok kapusát, Marko Bijacsot az Olympiakoszban eltöltött elmúlt két szezon, ám ez fordítva sült el… A büntetőt még hárította Bijacs, de a kipattanót megszerezve gólt tudott szerezni klasszisunk (4-3). A túloldalon Vogel ezúttal nem tudott hárítani ötméteresből, így ismét egyenlő volt (4-4). Nagyon vártuk már, hogy Varga Dénes elkápráztasson minket, és most jött is a Dumi-varázslat, hiszen a csapat egyetlen olimpiai bajnoka játszi könnyedséggel emelt a blokkerdő felett nyolc méterről a kapuba. 5-4 volt ezzel a magyar válogatott javára, de ezután valami megtört nálunk, míg a horvátok nagyon elkapták a fonalat és sorozatban három gólt lőve 7-5-re elléptek a meccs feléhez érve.

A nagyszünetet követően az óriási tét miatt tovább nőtt a feszültség és még keményebb védekezést láthattunk, hiszen sorra akadtak meg a labdák hol a blokkoló kezeken, hol a kapusok kezében. Az öt és fél perces magyar gólcsendet Angyal Dániel törte meg (6-7), de csak nem tudtuk ismét magunkhoz ragadni a vezetést. Az egyenlítés helyett mindig jött egy horvát találat, amivel tartani tudta a különbséget a világbajnok. Jansik óriási góljánál azt éreztük, hogy na majd most a mi perceink következnek, de csak nem akart ez bekövetkezni. Meg is volt a lehetőségünk, de előbb Manhercz és Vámos is kihagyott egy-egy ötméterest. Bijacs egész egyszerűen megbabonázta lövőinket ezen az estén.

Az utolsó negyedet 9-7-es hátrányban kezdtük el, de még volt remény, hiszen már számtalanszor megmutatta a magyar csapat, hogy mennyire tud küzdeni és szívét-lelkét beletéve fordítani. A Fradi BL-győztese, Nagy Ádám próbálta fellobbantani a tüzet a válogatottban, de 9-8 után nem tudtunk még egyet bekotorni. Kilenc és fél percig nem lőttek gólt Vogelnek, ám elől hiába próbálkoztak a mieink, nem sikerült áttörni a stabil horvát-falat. Az idegőrlő utolsó támadásokban sem jártunk sikerrel, így nem tudtuk legyőzni a világbajnok Horvátországot és 9-8-ra kikapott a magyar férfi vízilabda-válogatott az elődöntőben. Ez pedig azt jelenti, hogy Tokió után Párizsban is az olimpiai bronzéremért küzdhetünk, ellenfelünk pedig az Egyesült Államok lesz vasárnap.

És essen szó világklasszis légiósunkról, Dusan Mandicsról is, aki ezúttal nem lőtt gólt, de az FTC BL-győztese így is ünnepelhetett, hiszen a szerbek 10-6-ra legyőzték az amerikaiakat és bejutottak a fináléba, ahol sorozatban harmadszor is olimpiai bajnok lehet Szerbia.