Böde-Bíró Blanka arcán a koncentráció mellett egy halvány mosoly is feltűnt, amikor a XXXIII. nyári olimpiai játékok első magyar érdekeltségű eseménye, a női kézilabda-válogatottunk nyitómérkőzésén a műsorközlő pályára szólította. Csapatkapitányként ő futhatott először a játéktérre, és a gesztus, a mosoly alighanem annak is szólt, hogy a rengeteg munka után újra ott lehetett az olimpián.

A kezdés után aztán azt is örömmel láthattuk, hogy higgadt, s egyben koncentrált a csapat, ennek pedig ragyogó kezdés lett az eredménye. Hosszú francia támadás, mégis magyar gól nyitotta a meccset, majd a következő öt-hat perc is álomszerűen alakult. Az olimpiai és világbajnoki címvédő francia válogatott sok hibát vétett, mi pedig kiválóan használtuk ki az adódó lehetőségeket, lerohanásból és felállt fallal szemben is betaláltunk, így 5-1-nél és 6-2-nél is négy góllal vezettünk. Várható volt, hogy előbb-utóbb javul a nyolc tokiói bajnokkal felálló házigazda játéka, s bár a játékrész derekáig őriztük az előnyt, a tizennyolcadik percre elfogyott (8-8). Nagyon sok volt a technikai hiba mindkét oldalon, sajnos ebben felzárkóztunk ellenfelünk mellé, illetve elöl nehezebben kerültünk helyzetbe, miután a franciák hatosfalról öt-egyes védekezésre váltottak.

Megakadt a játékunk a cserék után, ezt kihasználva a vezetést is átvette Franciaország, sőt, 9-13-nál már mínusz négyről kellett kapaszkodnunk. Megtettük, amennyire lehetett, Papp Nikolett két gólja különösen jól jött, egyre zárkóztunk, s bár a szünetre háromra nőtt a különbség, az első játékrész összképével nem lehettünk elégedetlenek.

A fordulás után Klujber Katrintól és a kapusainktól is többet remélhetttünk, és szerencsére kisvártatva jött is a plusz. Előbb Janurik Kinga fogott labdákat, majd Klujber is megvillant végre (kétszer egymás után), majd egy gólpasszt is kiosztott, így egyetlen találatra közeledtünk (18-19). Élet költözött újra a válogatottunk játékába, csak épp a franciák is tudtak rendre újat mutatni – például Orlane Kanor is meg-megvillant. Meccsben voltunk, s bár egyenlíteni nem tudtunk, négynél, illetve ebben az időszakban háromnál távolabb se engedtük a címvédőt. Klujber javuló játéka mellett Simon Petra is „megérkezett” az olimpiára, úgy tűnt, még védekezésben kellett volna egy picit több ahhoz, hogy tényleg elérhetővé váljon a bravúr.

Hátul azonban nem jött a plusz, többször is már a cseréknél ritmushátrányba kerültünk, és túl könnyen kaptunk gólt. Küzdött becsülettel a csapat, támadásban helyenként jól, ötletesen is kézilabdázott, de az utolsó tizenöt percben védekezésben alig-alig tudtuk fékezni Franciaországot. Nem szereztünk pontot, de a folytatásban erre a játékra lehet alapozni.

Golovin Vlagyimir a következőképpen értékelt: - Büszke vagyok a lányokra, amiért az első mérkőzésen ilyen jól teljesítettek. Nagyon sok mindent sikerült megvalósítani abból, amit megbeszéltünk, persze, becsúszott egy-két hiba, voltak hullámvölgyek, de sokan most először léptek pályára olimpián. Egy-egy időszakban sebességet veszítettünk, emiatt nem tudtunk helyzeteket kialakítani, de mindent megtettünk, hogy emelt fővel távozzunk, és azt hiszem, ez sikerült is. Készültünk a franciák védekezésváltásaira, de nem voltunk annyira hatékonyak, mint amennyire szerettünk volna. Látszott, hogy ők is készültek ránk, sokszor a szokott módon nem tudtunk cselekkel előnyt szerezni, de ne felejtsük el, hogy komoly csapat ellen játszottunk.

Malestein nyolc góllal nyitott

A nap másik két ferencvárosi érdekeltségű mérkőzésén egy-egy győzelem és vereség született. Angela Malestein Hollandia színeiben nyolcszor volt eredményes, csapata pedig, ha a vártnál nehezebben is, de legyőzte Angolát 34-31-re, Németország ugyanakkor komoly meglepetésre kikapott Dél-Koreától 29-28-ra – Emily Bölk kétszer talált be.