Bár az aranyért utazott ki Párizsba a hat FTC-játékost (Fekete Gergő, Jansik Szilárd, Molnár Erik, Nagy Ádám, Varga Dénes, Vogel Soma) soraiban tudó férfi vízilabda-válogatott, a világbajnok horvátoktól elszenvedett fájó vereség után a bronzcsatát kellett megnyerniük játékosainknak, hogy ne üres kézzel jöjjenek haza a francia fővárosból. Azzal az amerikai csapattal találkoztunk, amelyről nincsenek jó emlékeink a közelmúltból, hiszen a legutóbbi négy egymás elleni meccsből hármat elvesztettünk.

Nagy csatát vártunk, és ezt meg is kaptuk, de nagyon sokáig csak rohantunk az eredmény után. Az amerikai vezető találat után Zalánki Gergő szerezte meg az első gólunkat (1-1), majd a pályafutása utolsó válogatott meccsét játszó Varga Dénes villant. A Fradi klasszisa gyorsan kihasznált egy emberelőnyt (2-2). Nem sikerült kihúzni az első negyed utolsó amerikai támadását kapott gól nélkül, és a Pro Recco centere, Ben Hallock ismét a tengerentúliakat juttatta előnyhöz (2-3).

Ritmust kellett volna váltanunk, és próbálkoztunk is becsülettel, de Zalánki, Vámos és Manhercz tűzijátéka sem hozott eredményt, Adrian Weiberg egymás után ötször védett. És ahogy ilyenkor lenni szokott, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, és riválisunk 4-2-re ellépett. Új igazolásunk, Manhercz törte meg a hatperces gólcsendünket, és volt esélyünk arra, hogy egyenlítsünk még a nagyszünet előtt, de Varga a kapufára lőtte az ötméterest.

4-3-as USA-vezetésről folytatódott a meccs második fele, Varga Dénes pedig rögtön javította hibáját, és gyönyörűen behúzta a labdát emberelőnyben (4-4). Érezhetően nagyobb elánnal kezdtük el ezt a játékrészt, és Vigvári Vince góljával először a meccsen a magyar válogatott vezetett 5-4-nél. Nem tudtuk megragadni ezt a lélektani pillanatot, ellenfelünk pedig fordított Hallock és Irving révén (5-6). Tovább nőhetett volna a különbség, de Vogel Soma egymás után három óriási bravúrt is bemutatott a harmadik negyed végén.

Nyolc perc maradt hátra az olimpiából, amibe már mindent bele kellett adni. BL-győztesünk, Nagy Ádám hozta vissza a reményeket egy gyönyörű ejtéssel (6-6). Ezzel kézbe is vettük az irányítást, hiszen Zalánki és Angyal gólja után először a meccsen kettővel vezettünk. 8-6 volt az állás három és fél perccel a vége előtt, de az Egyesült Államok csapata nem adta fel, és 8-8-ra egyenlített. Bár ott volt a meccslabda Varga Dénes kezében, de közelről érkező pöccintése fölé ment. Micsoda lezárása lehetett volna egy ilyen gól Varga Dénes fantasztikus válogatott karrierjének… Következhetett az ötméterespárbaj.

Bár az olaszokat legyőztük szétlövésben a negyeddöntőben, azóta négy büntetőt is kihagytak a mieink, így nem lehettünk nyugodtak. Sajnos, nem is sikerült megszakítani ezt a rossz sorozatot. Varga Dénes, Vigvári Vince és Zalánki Gergő is hibázott, míg Vogel Soma ezúttal nem tudott csodát tenni, így az ötméterespárbajt 3-0-ra, a bronzcsatát pedig 11-8-ra elvesztették a mieink. A magyar férfi vízilabda-válogatott Tokió után Párizsban nem tudta megszerezni a bronzérmet, így az 1996-os atlantai olimpia után ezúttal is negyedik helyen végzett.