Nemrégiben cikksorozatot indítottunk a fradi.hu-n, minden pénteken bemutatjuk labdarúgó-utánpótláscsapataink vezetőedzőit. Ezúttal az U14-et irányító Munkácsi Dávidot és csapatát ismerhetik meg.

- Hogyan indult el az edzői karriered?
- A Fradinál fociztam U14-es koromig, utána kerültem a III. Kerülethez, amelynél az NB III-ban futballoztam. Később lehetőségem nyílt, hogy kimenjek egy próbajátékra Angliába, a Plymouth Argyle-hoz. Onnantól kezdődött el az egész, amit kint tapasztaltam az picit más volt, mint itthon. Volt egy edző itthon, aki megkért, hogy mutassam meg a gyerekeknek, mit tapasztaltam kint. Ott kezdtem el edzősködni a 94-es korosztály mellett, ennek a tagja volt többek között Kleinheisler László is.

- Hogy kerültél a Fradihoz?
- Ezt követően, csaknem tizenegy éve. Azóta többnyire az U10-U14-es korosztályban vagyok edző. Nem főállásúként, egy biztosító cég alapkezelőjénél dolgozom, amellett irányítom jelenleg az U14-es csapatot.

- Mi az, amit külföldön tapasztaltál, és hazahoztál?
- Akkor még nem gondolkoztam azon, hogy edző leszek, az fogott meg ott, ahogy hozzáállnak a tréningekhez, az egésznek a dinamikája, a játékosok hozzáállása, nagyon profi volt. Remek volt a hangulat, a pályán óriási volt a rivalizálás, de azon kívül rendkívül pozitívan álltak egymáshoz a társak.

- Mi az, amit most, ennyi idő elmúltával a legfontosabbnak gondolsz, hogy átadj a gyerekeknek?
- Nagyon sokszor elmondjuk, hogy azon túl, hogy labdarúgókat képzünk, a legfontosabb, hogy jó embereket neveljünk. A kettő egybetartozik.

Az a célunk, hogy olyan erkölcsi és mentális bázist adjunk a gyerekeknek, ami - ha labdarúgó lesz belőlük, ha nem - adhat egy gerincet az életükhöz.

Ha kicsit futballspecifikussá tesszük, akkor az önbizalomépítés, a mentalitás kérdését tartom kiemeltnek. Ebben benne van maximálisan a Fradi-mentalitás: a győzni akarás - amellett, hogy tiszteljük az ellenfelet. Fontos természetesen a technikai felkészítés is, hogy meglegyen a megfelelő alap, aztán pedig egyre szélesebb legyen a bázisuk, hogy különböző játékhelyzeteket nagy nyomás alatt is meg tudjanak oldani.

- Említetted, hogy kiemelten fontos, hogy jó embereket neveljetek. Volt olyan történet a közelmúltból, amit megemlítenél ezzel kapcsolatban?
- Szeretnénk, hogy azt lássák a gyerekek, hogy senki sem kivételezett, nem az alapján tesszük össze a csapatot. A közelmúlt egyik legjobb példája, hogy volt olyan mérkőzés, amikor az egyik legjobb játékosnak nem volt megfelelő az edzésmunkája és a hozzáállása azon a héten, ezért nem is volt kezdő a hétvégén. A társak ebből láthatták, hogy a csapat az első. Egy másik példa, hogy az a szabályunk, hogy másfél órával a meccs előtt oda kell érni a találkozó helyszínére, az egyik srác elkésett, amúgy kezdő lett volna, így viszont kimaradt. Ezekben következetesnek kell lennünk, és hisszük, hogy hosszú távon ennek megvan az eredménye.

- Milyen kihívásokkal találkoztok ennél a korosztálynál, a 13-14 éves játékosoknál?
- Ez az a kor, ami kezd arról szólni, hogy lassan önállósodnak a gyerekek. Lehet, hogy 11-12 évesen még anya szól az edzőnek, ha bármi van, most már lassan meg kell tanulniuk, hogy nekik kell jelezniük. Efelé toljuk mi is őket, lehet, hogy ettől sikertelenebb lesz a csapat rövid távon, mert kimarad egy jó játékos, de így mindenki látja, hogy egyenlőek, be kell tartania mindenkinek a szabályokat.

- A sikerességgel azonban nincs probléma, a második helyen álltok, csupán egy pont hátránnyal.
- Nyáron vettük át a csapatot Kincses Péterrel, és valóban, remekül sikerült az ősz. A gyerekek nagyon jól reagáltak arra, amit kértünk tőlük - akár edzéseken, akár meccseken, technikai és taktikai szempontból is. A Fradi-mentalitás - azaz a labdaszerzés az ellenfél térfelén, az agresszivitás, a gyors támadás-befejezés - nagyon illik a csapathoz. Sokat fejlődtek a srácok, és az is a teljes képhez tartozik, hogy vannak olyan játékosaink, akik képesek eldöntetni a mérkőzéseket. Az utánpótlás-mérkőzéseken jellemzően a játékosok közti minőségi különbségek döntenek, nem annyira fontos a taktika, mint a felnőtteknél. Ennél a korosztálynál számít talán a leginkább, hogy hogy fejlődnek fizikálisan a srácok. Mérjük is a gyerekeket, van egy úgynevezett PHV-teszt, ami alapján látjuk, hol tartanak a fejlettségben, és annak megfelelő munkát végeznek.

- Akiknek jobbak az adatai a tesztek alapján, azaz fizikailag erősebbek, előnyt élveznek a többiekkel szemben?
- Nem, nem ez alapján állítjuk össze a csapatot. Sokat jelenthet a sikeresség szempontjából ebben a korosztályban, de mi sokkal inkább azt nézzük, hogy játékügyesek legyenek, jó helyzetmegoldó-képességgel, dinamikával rendelkezzenek, és erre jó példa, hogy két U13-as srác is játszik nálunk: Vitályos Viktor és Miskolczi Domonkos, akik fizikailag nem erősebbek a korosztályuknál, de egyébként a játék minden elemében előrébb tartanak a korosztályuknál.

- Ki az, akit még ki tudsz emelni a korosztályodból?
- Csapatként funkcionálunk nagyon jól, nincsenek renitensek, mindenki beáll a sorba, szerintem ez a legnagyobb erősségünk. A két fiatalabb fiút, akit említettem, mindenképp érdemes külön is megdicsérni, igaz, Vitályos Viktorra most épp nem számíthatok, gipszben van a lába, ezúton is szeretnék neki gyors gyógyulást kívánni! Varga Zétényt és Nimsz Ádámot említeném még, a csapatkapitányt, Bán Gergőt és a kapusunkat, Dömötör Vajkot. Ugyanakkor sokan vannak a közelükben, és gyorsan változhat az, hogy éppen ki az, aki kiemelkedő.

- Mennyire tartod fontosnak, hogy a tavasz végén bajnokok legyetek?
- Alapvetően nem ez a legfontosabb cél. Ha meg kéne mondani, hogy öt éve ki volt az U14-es bajnok, kevés edző tudná megmondani Magyarországon. Nekünk az a feladatunk, hogy megtaláljuk azokat, akik ki tudnak emelkedni, akik el tudnak jutni a profi labdarúgó szintig. Nálunk is vannak ilyenek, akikben benne van ez a potenciál, az a feladatunk, hogy őket megfelelően képezzük.