A múlt héten cikksorozatot indítottunk a fradi.hu-n, minden pénteken bemutatjuk labdarúgó-utánpótláscsapataink vezetőedzőit. Másodikként az U17-et irányító Borbély Balázst és csapatát ismerhetik meg.

A felvidéki származású Borbély Balázsnak bőven van milyen tapasztalatot átadnia utánpótlásunk második legidősebb korosztályának. A 13-szoros szlovák válogatott középpályás Dunaszerdahelyen kezdte el a karrierjét majd 2000-ben az akkor Artmedia Petrzalka néven futó (azóta többször nevet változtató, Artmedia Bratislavaként is, jelenleg pedig FC Petrzalkaként szereplő) együtteshez igazolt, amellyel karriere legnagyobb sikereit érte el.

Ő volt a kapitánya annak a csapatnak, amely a 2005/2006-os szezonban a Bajnokok Ligája csoportköréig jutott. Nemcsak kapitánya, vezére is volt, a második fordulóban győztes gólt lőtt a többek között Vítor Baiával, Lucho Gonzálezzel, Diegóval és Ricardo Quaresmával felálló Porto kapujába (az első videón 1:40-től a találata), majd gólt szerzett a Rangers ellen is (a második videón 00:18-tól).

A csoportjukban meg is tudták előzni a Portót, de a Rangers egy ponttal jobb volt, míg a majdnem hibátlan Internazionale az élen végzett, így a továbbjutás nem jött össze.

Borbély 2006-ban az 1. FC Kaiserslauternhez igazolt, egy évet követően visszatért a Petrzalkához, majd két évet töltött Cipruson az AEL Limassolnál, a pályafutását pedig a TJ Druzstevník Vrakúnnál fejezte be.

(A hirdetés után interjút olvashatnak a 40 éves szakemberrel.)

- Hogyan indult el az edzői karriered?
- Sajnos idő előtt véget ért a pályafutásom egy súlyosabb sérülést követően - Achilles-ín-szakadást szenvedtem. Kétéves kihagyást követően már nem tudtam visszatérni a legfelső szintre, így ezután elkezdtem gondolkodni rajta, hogyan tovább. Megtetszett az edzői munka, az elképzelés, hogy akként működjek és komolyabban vegyem az egészet.

- Mi volt a következő lépés?
- Elkezdtem tanulni, edzői papírokat szerezni, épp most csütörtökön szereztem meg a pro licences papíromat. Edzősködni Dunaszerdehelyen kezdtem hat évvel ezelőtt, a tartalékegyüttesnél a harmadosztályban. Először játékos-edzőként, majd a labdarúgást végleg abbahagytam ezen a szinten, később az első csapat pályaedzője lettem. Ezt követően az utánpótlásban is dolgoztam ott, mielőtt ismét a Petrzalkához kerültem, sikerült feljutnunk a harmadosztályból a másodikba, majd 2019 áprilisában lejárt a szerződésem.

- Ekkor keresett meg a Ferencváros?
- Hajnal Tamással rengeteget beszélgettünk már korábban is a fociról, az ő sportmenedzseri munkájáról, majd amikor „elérhetővé váltam” megkérdezte, lenne-e kedvem ide jönni, így pedig napi kapcsolatba tudnánk kerülni. Erre az elgondolásra Prukner László szakmai igazgató úr is rábólintott, azóta itt vagyok.

- A pro licenc megszerzésével a legmagasabb szinten is megvan a lehetőséged, hogy edzősködj. Mennyire képzeled el hosszú távon magadat az utánpótlásban?
- Mindennek megvan a maga előnye és a hátránya. A profi futball teljesen más munka. Több pénz, de sokkal nagyobb a nyomás és az elvárás is. Az utánpótlásban kisebb a nyomás, igaz, több a munka is az adminisztratív rész miatt, de sokkal hálásabb feladat, jóval közelebbi kapcsolatba kerül az ember a gyerekekkel, mint a profi világban. Nagyon hosszú távra nem szeretnék tervezni, a futballban nem is lehet.

- Mi a célod most az U17-es csapatnál?
- Jó munkát szeretnék végezni. A játékosok és a csapat fejlődése a legfontosabb, valamint hogy ez a munka a táblázaton is megmutatkozzon, minél feljebb végezzünk. Mindebben segítségemre van a játékosmúltam, tudom, milyen érzés fiatalként és profiként labdarúgónak lenni. Megértem, milyen átmenni az utánpótlás összes lépcsőfokán. Ezt átéltem, tudom, ez egy nem könnyű, hosszú út, rengeteg akadállyal, de biztosan megéri azért a rengeteg élményért, amit kapsz futballistaként.

- Mi az az alapérték, amit a leginkább át szeretnél adni a játékosaidnak?
- Szeretném elérni, hogy ne kötelességből járjanak edzésre, hanem azért, hogy élvezzék. Ha ez sikerül, akkor ez tükröződik a pályán is.

- Székely Tiborral, az U19-esek edzőjével beszélgettünk a múlt héten, ő azt mondta, a legnagyobb kihívása az, hogy azok a srácok, akikkel dolgozik, már nem gyerekek, de még nem is felnőttek igazán. Mi a helyzet az U17-esekkel ezen a téren?
- Ők még fiatalabbak, talán kevésbé vannak problémák a „tinédzserbeütésekkel”, igaz, van egy-két koraérett, aki már beleszokott ebbe a részébe az életnek. A kihívásunk inkább abban rejlik, hogy önállóságra neveljük őket, el tudjanak intézni bármit, ne kelljen kézen fogni őket, legyen felelősségtudatuk, vigyázzanak az értékeikre, magukra is. Fontos, hogy ne legyenek szétszórtak. Az edzéseken és a meccseken a feladatukra figyeljenek, ne a pályán kívüli tevékenységekre, ne az iskolára. Akkor csak a futballal foglalkozzanak!

- Harmadik helyen áll a csapat az őszi szezon után, a Honvéd eléggé ellépett a mezőnytől, de a Puskás Akadémia még „lőtávolban” van. Mennyire vagy elégedett ezzel a pozícióval, illetve mik a tavaszi célok?
- Az őszi idény első felével elégedett voltam, a másodikkal kevésbé, ez a formahanyatlás meg is látszott az eredményeken. Az okokat a téli felkészülés során elemezzük, bízom benne, hogy tavasszal a szezon eleji formánkat mutatjuk majd. Ebben a korszakban még fontosabb az egyéni képzés és fejlesztés a játékosoknál, de úgy vagyok vele, hogy egyik a másikat nem tudja kizárni. Minél több jó teljesítmény lesz egyénileg, annál jobban teljesít a csapat is.

- Ki az, akit ki tudnál emelni a csapatból, akire hosszú távon is érdemes lesz figyelni?
- Nem szeretnék neveket mondani, mert nem akarok senkit kihagyni. Az őszi szezonban volt két-három játékos, akik kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, nem volt hullámzó a játékuk. Annak nagyon örülök, hogy a téli felkészülés alatt felfedeztünk két-három olyan játékost, akikről majdnem már lemondtunk, de az egész felkészülést olyan színvonalon dolgozták végig, hogy most újra képben vannak. Ezzel nagyobb konkurenciát teremtenek a csapatban, bízom benne, hogy ez a tavaszi eredményeken is meglátszik majd.

Kántor Barnabás