Elképesztően nehéz feladat várt a Ferencvárosi Torna Club U19-es férfi labdarúgócsapatára szombat délelőtt az FTC-MVM Népligeti Sportközpontban. Borbély Balázs vezetőedző csapatát is rendkívül érzékenyen érintette a világszerte tomboló koronavírus-járvány, legidősebb utánpótlás korosztályunk csapata az október 28-ai MTK elleni találkozó előtt több mint egy hónapig nem játszott tétmérkőzést. Azóta viszont beindult a nagyüzem, az elmúlt hét szerdája óta a mostani volt a negyedik tétmérkőzése az együttesnek a korosztályos bajnokság kiemelt csoportjában. Az ellenfél ráadásul az ország egyik legnevesebb utánpótlás akadémiája, a Budapest Honvéd-MFA csapata volt. Tetézte a szakmai stáb gondjait, hogy a járványhelyzet miatt nem kevesebb, mint 14 játékosát nélkülöznie kellett a vezetőedzőnek.

„Az elmúlt két hónapban minden ellenfélnek segítettünk, akinek csak tudtunk, belementünk a halasztásokba, ha egy csapatnak megtizedelődött a kerete a járvány miatt. Most mi kerültünk bajba, 14 játékosunkat veszítettük el az U19-es csapatból, viszont egyszerűen már nem volt lehetőség halasztani, minden szóba jöhető időpont megtelt a versenynaptárban, már így is elképesztő ritmusban és terhelés mellett szerepelnek a játékosok” – magyarázta el a helyzet nehézségét Palásthy Norbert, utánpótlásunk általános igazgatója. „A korosztályból mindössze 11 ember állt bevetésre készen ma, rajtuk kívül pedig a 2004-es korosztályból kellett játékosokat benevezni a találkozóra, olyanokat, akik egy-két nappal korábban már végigjátszottak adott esetben 90 percet.”

Mi tagadás, szinte lehetetlen helyzet ez, pláne a Honvéd utánpótlásának csapata ellen.

„Eleve nagy küzdelem felvennünk a harcot bármelyik korosztályban a kiemelt akadémiákkal szemben, főleg úgy, hogy a járványhelyzet egyik korosztályunkat sem kíméli. Ezen kívül a lehetőségekben is nagy a különbség, nálunk a Ferencvárosban egyelőre nincs zárt akadémiai rendszer, nem ugyanazok a körülmények, mint a kiemelt akadémiák kollégiumaiban. Ennek ellenére U14-eseink pontazonossággal állnak a tabella élén éppen a Honvéddal holtversenyben, U16-osaink pedig mindössze két ponttal vannak tőlük lemaradva a második helyen – a mérkőzéseken sem látni különbséget az FTC és az említett akadémiák csapatai között egyik korosztályban sem” – árnyalta tovább a képet az általános igazgató.

De vissza a szombat délelőtti népligeti mérkőzéshez! Adott egy tizenegy nap alatt negyedik mérkőzését játszó, a kerete jelentős részét elveszítő, a hiányzó helyeket mérkőzéssel a lábában érkező, fáradt, fiatalabb korosztályú játékosokkal feltöltő Ferencváros, és az ellenfél, az ország egyik legjobb körülményei között dolgozó akadémiájának növendékeiből álló együttes. Hőskölteménybe illő már maga a kiállás is, az pedig, hogy a mindössze 17 éves Filkóházi Dávid góljával már a 12. percben megszerezte a vezetést a Fradi, és egészen a félidőig meg is őrizte azt, már-már szenzáció. A második játékrészre nagyobb elánnal érkezett ki a Honvéd-MFA, sőt, amikor az 57. és a 65. percben is betaláltak, kezdtük elkönyvelni, hogy hősies kiállás ide, szenzációs küzdelem oda, a végére mégiscsak győz a túlerő és a papírforma. De nem ma! Az FTC fiataljai ugyanis ekkor olyan játékot vettek elő, amire nem túlzás azt állítani, Magyarországon kizárólag a Ferencváros mezében lehetnek képesek. Czékus Ádám a 78. percben kiegyenlített, a hihetetlen heroikus küzdelemnek a jutalma pedig a 88. percben jött el, amikor Hajdú Roland megszerezte a Ferencváros harmadik, és egyben mindent eldöntő gólját, a vége elképesztő, 3-2-es Ferencváros-győzelem lett!

„A mérkőzés hajrájában jártunk, kivédekeztünk egy Honvéd-támadást, és megszereztük a labdát. Lekeveredtem a szélére, összeszedtem a labdát, aztán egyszerűen csak láttam a helyet, gondoltam rávezetem, lesz ami lesz. Megcsináltam egy cselt és ellőttem, szerencsére bepattant, nagyon értékes gól lett!” – idézte fel a győztes gól körülményeit a találkozó egyik hőse, Hajdú Roland.

Az együttes vezetőedzője, Borbély Balázs szerényen nyilatkozott a találkozóval kapcsolatban, de talán az ő szavaiból is átszűrődik, mekkora tettet hajtott végre csapata.

„Valóban nagyon sok a hiányzónk, de nem akarunk panaszkodni, azokkal dolgozunk, akik éppen rendelkezésre állnak. Az egész utánpótlásunk az elmúlt hetekben kezd egy sakkjátszmához hasonlítani, ide-oda tologatjuk a korosztályos keretek között a játékosokat, hogy le tudjuk játszani a mérkőzéseket. Nincsenek könnyű napjaink, sorban jönnek a találkozók néhány nap különbséggel, nagy a teher a fiatalokon. De dolgozunk, tesszük a dolgunkat, ez pedig úgy látszik, kifizetődik. Ami a mai meccset illeti, remek találkozót játszottunk. Tudtuk, hogy egy nagyon jó ellenfélre kell készülni, ehhez képest az első félidő teljesen rendben volt, kontrolláltuk az eseményeket, akkor sem volt gond, ha nem nálunk volt a labda, a vezetést is sikerült megszereznünk. A második játékrész elején nem annyira tudtuk elkapni a tempót, féltem is, hogy nem fogjuk tudni újra felvenni azt a lendületet, amit az első 45 percben. Ekkor megfogott minket a Honvéd, a hosszabb kispadjuk miatt ők cserékkel is többet tudtak belenyúlni a meccsbe, erre nekünk nem volt annyi lehetőségünk. A második félidő első 15-20 percét nagyon megnyomták, meg is fordították az eredményt. Jött utána viszont egy pontrúgás, amiből egyenlítettünk, ez pedig újabb plusz energiákat szabadított fel a fiúkban, a cserék is jól szálltak be a legvégén, és meg tudtuk fordítani a meccset, amivel nagyon értékes győzelmet arattunk, pláne ezek között a körülmények között. Büszke vagyok a csapatra!”

És hogy mi ennek a valóban hősies sikernek a titka? Egyrészt a hit, az alázat, a kőkemény elvégzett munka, ami a végén mindig kifizetődik, pláne, hogy bár a körülmények szinte lehetetlenek, panasz helyett mégis mindenki kizárólag a feladatokra koncentrál. Ez tükröződik Hajdú Roland szavaiból is.

„Valóban meg vagyunk fogyatkozva, de az előző három mérkőzésen is hasonló kerettel kellett küzdenünk. Már-már hozzászoktunk ehhez a helyzethez, nem is tehetünk mást, mennünk kell előre. Férfimunka volt ez a győzelem, pláne, hogy hátrányból kellett fordítanunk a végén, de azt hiszem, csak így lehet. Hittel küzdve, nem a körülményekkel foglalkozva.”

Természetesen ne feledkezzünk meg arról a faktorról, amit mi, ferencvárosiak jól ismerhetünk, és amely a legnehezebb helyzeten is átsegíti azokat, akik az FTC címerét viselik bármelyik sportág bármelyik eseményén, ez pedig a Fradi-szív, amely ezúttal is diadalt aratott!

„Ezek a fiatalok az elmúlt hetekben olyan erőről tesznek tanúbizonyságot, ami ritka jelenség. Amikor már a térdükön járnak a fáradtságtól, akkor is odateszik magukat, mindig rá tudnak tenni még egy lapáttal. Nem túlzás, meccsről meccsre a Fradi-szív diadala, amit művelnek. Ezeknek a srácoknak beépült az identitásába a Ferencváros, tudják, miért küzdenek, látják maguk előtt a felnőtt csapat példáját, és tudják, hogy ilyen mentalitással bármeddig eljuthatnak. Ennek a példája volt a mai győzelem is” – támasztotta alá gondolatainkat utánpótlásunk általános igazgatója.

Talán nem is kell szebb zárszó Palásthy Norbert gondolatainál – a legnehezebb helyzetekben is képes diadalt aratni a Fradi-szív, legyen szó a legkomolyabb téttel bíró felnőtt mérkőzésekről, vagy egy U19-es találkozóról!