Negyedik edzés

Október 14-én tartotta meg negyedik gyakorlását az FTC sétafoci csapata a népligeti edzőközpontban. A korábbiakhoz hasonlóan meglepetés ezúttal is akadt: egyrészt elkészültek azok a profilképek, amiket hamarosan a fradi.hu-ra is feltöltünk a játékosaink adatlapjához. A médiával való kapcsolattartás is a futball része, akkor is, ha sétálva űzik, és különösen igaz ez a Ferencvárosra, pláne ezekben a napokban, amikor az NB I-es labdarúgócsapat, a fiatalok a Bajnokok Ligájában szerepelnek.

Tehát szépen sorban mindenkiről elkészültek a profilképek, de ekkor még mindig nem a tényleges munka következett, hanem egy újabb médastáb. A Petőfi TV ugyanis volt olyan kedves, hogy már második alkalommal számolt be a ferencvárosi sétafocisták kezdeményezéséről. Az edzői stáb, a játékosok is válaszoltak a sajtó kérdéseire, mi több, a televízió fiatal riporterét, Nagy Lilit is bevonták a közös játékba, aki picivel több mint negyven esztendővel mindenkinél fiatalabb volt a pályán. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy ő is a többiekkel együtt végezze el a gyakorlás minden részét kezdve a technikai feladatokon át a közös játékig, vagy éppen a büntetőkig.

A média figyelmére szükség is van, hiszen az a célunk, hogy példát mutassunk, és kedvet hozzunk ahhoz, hogy az ország bármely pontján elinduljanak a sétafocis csapatok – hiszen saját magunkkal is élvezzük a meccseket, de nem lenne rossz hamarosan egy edzőmeccset is játszani. Ehhez pedig legalább egy másik sétafoci csapat biztosan kell.

A Petőfi TV által forgatott videót alább tudják megtekinteni…

Ötödik edzés

Egy héttel később, már a hátunk mögött tudva a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-mérkőzést újra edzésszerelést húztak a legrutinosabb fradisták. A meglepetést ezúttal azonban nem csak a csapat háttérstábja, hanem maguk a sétafocisták szállították.

Ahogyan arról beszámoltunk, Tokmac Nguen korábban volt olyan figyelmes, hogy ellátogatott a sétafocisták harmadik gyakorlására, ahol mindenkihez volt pár kedves szava, passzolgatott a játékosokkal egy picit, és alapvetően egy felejthetetlen élményt adott labdarúgóinknak, akik ugyan sokat tapasztaltak már az életben, de norvég támadónk jelenléte érezhetően rengeteget számított mindannyiuknak. Azon az edzésen Toki azt is elárulta, hogy hamarosan gyermeke születik, és láss csodát: a picike a katalánok elleni meccs előtt nem sokkal világra jött, Tokmac pedig immár nem csak egy kiváló labdarúgónak mondhatja magát, hanem édesapának is.

A sétafocicsapat tagjai nem olyanok, hogy elfelejtenék, ha valami jót kapnak. Vérbeli fradisták mindannyian, nem kell senkinek elmagyarázni, hogy mi az a Fradi Család. Ezt mutatja az is, hogy a gyakorlásra egy fradista rugdalózóval érkeztek, amit Tokmac gyermekének szántak ajándékul, és valaki egy kis házi védőitalt – ne szégyelljük kimondani, mert nincs rajta mit, tehát egy kis pálinkáról van szó - is hozott, ami nélkül ugyan lehet édesapává válni, de ha már ilyen szép és kerek minden, ha már ennyire jól alakultak ezek a napok,  akkor a pálinkán aztán már tényleg ne múljék semmi...

Lévén, a sétafocistáink is elfoglaltak (sosem árt tökéletesíteni a taktikát, a csapatmozgást), és Tokmac határidőnaplójában is olyan feladatok szerepelnek, mint Újpest, Dinamo Kijev, Fehérvár, Juventus, ezért nem tudni mikor jön össze az ajándék átadása, ezért egy fotó is elkészült, ezzel is üzenve a számára: gratulálunk, és jó egészséget kívánunk az egész családnak!

A sétafocicsapatot rutinos spílerek alkotják, akik legalább már vagy fél évszázadot eltöltöttek a magyar futballpályák környékén. Láttak már mindent. Olykor annak az ellenkezőjét is. Ráadásul pár sportújságíró is volt a közelben, éppen ezért a fotó után biztos helyre elzárták a pálinkát, a rugdalózót szépen belecsomagolták, meghúzták a nadrágon a madzagot és belevágtak egy újabb gyakorlásba. Körbevették az edzői stábot, akik újabb meglepetést jelenthettek be, a vendégünk az ötödik edzésen az Fradi Múzeum aranyszívű gondozója, vezetője, Tobak Csaba és segítője, Vincze József voltak. Csabáról tudni kell, hogy mielőtt a Fradiban kezdett volna el dolgozni a legszebb Nagy Béla-féle hagyományokat tovább gondozva, azelőtt az összes fellelhető Fradi-meccset, amit közvetített valaha is a televízió, megszerzett, felvett, begyűjtött – eleinte természetesen vhs-kazettákra, de a korral haladva ezeket azóta már igyekezett átmenteni digitális hordozókra. Vártuk, hogy most is kamerával a kezében érkezzen, hogy rögzítse a magunk közötti meccset, de ez elmaradt, ugyanakkor megígértettük vele, hogy ha majd a Levszki Szófia és a Lazio sétafocicsapataival játszunk - akikkel az FTC közösen valósítja meg a sétafoci programját -, akkor az bekerül a Fradi archívumába is, ahol a sétafocicsapat csak egy talpalatnyi helyet kér magának a megannyi, sokféleképpen tündöklő, örökké izzó csillag között. Csaba egyébként meghívóval érkezett, az egész csapatot elhívta az egy nappal korábban megnyitott Kárpáti György életét és pályafutását bemutató kiállításra. Emellett azt is elmesélte, hogy hogyan jutottak hozzá egy ferencvárosi, 1935-ös Közép-európai Kupa-aranyéremhez, amikor az adott évben kikaptunk a sorozat döntőjében (egy későbbi sétafocis cikkben eláruljuk a választ, nézzenek vissza). De nem kellett üres kézzel távozniuk a múzeumos kollégáknak sem: volt olyan sétafocistánk, aki ferencvárosi ereklyéket hozott magával az edzésre, hogy azt a múzeumnak adja.

Ez a jó a Fradiban. Ez is. Lehet bármi a sportág, lehet úszás, birkózás, teke, vagy curling. Női torna, akrobatikus torna, triatlon, vívás… Foci a Bajnokok Ligájában, vagy foci a sétacsapat edzésén a hátsó sátorban. Egy dolog összeköt bennünket, és ez a Fradi címer, a Fradi szellemisége, misztikuma, az a különleges dolog, amit a világsajtó minőségibb fele sem felejtett el megemlíteni BL-visszatérésünkkel kapcsolatosan, ami miatt ebben a klubban egyek vagyunk, és ami miatt mindig is másokkal összetéveszthetetlenek maradunk.

Czégány Pál

A Program az Európai Unió Erasmus+ Sport Programjának támogatásával valósul meg.