A labdarúgó egyéni képzés témájával folytatjuk Szülői Mentorprogram sorozatunkat. Itt egyik nagy célunk, hogy hétről hétre egyre több információval lássuk el a szülőket, így még jobban megnövelve az esélyét annak, hogy a gyerekek a lehető legtöbbet hozzák ki karrierjükből. Egyesület-szülők-gyerekek közösen együtt dolgozva.

Az első részben Lázár Pál, az Elit Program csoport vezetője foglalta össze, hogy mi is való-jában ez a program, és azon belül a sportszülői mentorprogramunk. A második részben Halas Eszter női akadémiánk sport-specifikus dietetikai szakember sorait olvashattuk a sporttáplálkozás fontosságáról. A harmadik részben pedig a mentális felkészítés fontosságát emeltük ki Csigi Eszter és Hajdú Anna segítségével. A mostani részben, pedig Rózant János az akadémia egyéni labdarúgó képzőjének írását olvashatják.

Egyéni képzés vagy egyéniség kibontakoztatása?

Sokan nem is gondolnák, hogy mekkora fontossága van a labdarúgásban az anyanyelvünknek és az ezáltal létrejövő gondolkodásmódunknak. Az anyanyelv elsajátításával nemcsak egy nyelvet tanulunk meg, de az adott nyelv logikáját is elsajátítjuk, ami egy életre meghatározza a gondolkodásunkat.  Európában egyedülállóan, de talán az egész világban is, a magyar nyelv jobb agyféltekés, míg a többi nyelv bal agyféltekés. A bal agyfélteke analizáló, a világ működését a részletek felől próbálja megérteni, míg a jobb agyfélteke az pontosan fordítva csinálja és az egészre figyel, a működést nézi. Ez a fordított gondolkodás jól megfigyelhető például abban is megfigyelhető, hogy mi magyarok, hogy mondjuk az adott nap dátumát (év, hónap, nap), vagy ahogy egy angol hogyan teszi ezt. (nap, hónap, év), de ugyanígy fordítva mondjuk egy helyiség címét vagy az emberek nevét is. A fordított megközelitésünk mellett nagyon fontos, hogy a jobb agyféltekénkre jellemzőek a kreatív megoldások és a művészi megközelítések is. Számtalan különbség van még, lásd az alábbi képen:

Érdekesség, hogy amikor sikeres volt a labdarúgásunk akkor ezt a sportot művészetnek fogták fel. Egy ferencvárosi legenda, Varga Zoltán úgy fogalmazta ezt meg, hogy: „A futball művészet és nem tudomány. Aki nem így közelít hozzá az alapvető tévedésben van. A futballunk művészi felfogásáról beszélt többek között Czibor Zoltán és Puskás Ferenc is sok más világhírű magyar labdarúgó edzőnk mellett. A művészi felfogás nyilvánvalóan azt követeli meg, hogy a játékosok kellő szabadsággal rendelkezzenek, amiben kifejezhetik önmagukat és a csapat érdekeivel harmóniában vannak. A művészi felfogás alapja a játék szeretete és a játék szépségének megélése. Szent-Györgyi Albert is beszél ennek fontosságáról a tudományra vetítve. Kifejti, hogy a tudományt nem csak csinálni és tudni kell, hanem meg kell látni annak a szépségét és ezáltal fogjuk szeretni.

Összegezve tehát a játék szeretetének kiindulópontnak kell lennie, mert enélkül sosem érhetjük el mindazt, ami a játékosokban benne van. Éppen ezért tartom kulcsfontosságúnak, hogy a technikai edzéseimen jó hangulat legyen és a játék szépségére kiemelten igyekszem rávilágítani. Sokan nem értik miért igyekszem jó hangulatot teremteni, pedig ennek megalapozott szakmai okai vannak, ugyanis így lehet a legjobban felgyorsítani a játékosok fejlesztését. A hagyományos magyar felfogás szerint az ember lélekből, szellemből, és testből áll. Azt figyeltem meg, hogy ha az edzéseimen mind a háromra hatok egyszerre, akkor a legtöbb esetben már egyetlen edzés hatására beépülnek a játékosok játékába a tanult dolgok. Ezért tartom fontosnak, hogy minden egyes mozdulatot szépen és precízen beállítsunk (test), megértsék a játékosok az egyes mozdulatok hatását a játékra (szellem), és meglássák a játék és az egyes mozdulatok szépségét, átéljék a játék szeretetét (lélek). Ha ezt a három tényezőt, vagyis az embert teljes egészében építjük akkor azonnali lesz a fejlődés.

A bal és a jobb agyfélteke különbsége a labdarúgásban az, hogy az analizáló, bal agyféltekés felfogás szerint egyéni képzést végünk. Míg a szintetizáló, jobb agyféltekés felfogás szerint játékosok kibontakozását segítjük. Az analizáló gondolkodásmód szemszögéből nézve egy technikai edzés úgy néz ki, hogy a környezetéből kiragadott technikai elemeket skáláznak a játékosok. Például belsővel passzolgatnak egymással szemben állva, esetleg kisebb futásokat végeznek közben. Vagy egyenes vonalban kirakott bójákat kerülgetnek labdával. Vagy ha az edző más-más szinű bóját emel fel akkor a játékosoknak más-más irányba kell átvenniük a labdát, stb, stb.  Ezekben a feladatokban az a közös, hogy többnyire meccsszerűtlenek (poszt, tér-, játékállapot-, és játékhelyzetfüggetlenek), valamint nem valós futballdöntéseket kell bennük meghozniuk a játékosoknak.

A részletekből való kiindulás legfőbb jele, hogy külön egy feladattal a lábfej labdaérzékelését akarják fejleszteni, külön egy másikkal a döntés gyorsaságát, megint külön egy másikkal a mozdulatgyorsaságát. Ez a kiindulópont úgy közelíti meg a focit, hogy ha ezt a sok kis részt felfejlesztgetem, akkor majd összeáll valami jó. Az analizálófelfogás szerint a meccseken különböző és váratlan játékhelyzetekbe kerülnek a játékosok, amiket akkor tudunk a legsikeresebben megoldani, ha a játékosok gyorsan és jól tudnak dönteni. Vagyis esetleges az egyes játékosok játéka. Emellett az a jó, ha minden mozgásunk gyors, legyen szó labdás vagy labda nélküli mozgásról. 

Ha gyorsabban döntünk és gyorsabban mozgunk az ellenfelünknél akkor jó eséllyel mi leszünk a sikeresek. Ezzel a megközelítéssel egyéni képzésről beszélünk, hiszen általánosságban egységesíteni akarjuk a játékosokat és nem keressük a játékosok egyéniségét, hanem egy sablonos, sebességközpontú irányba megyünk.

De akkor mi az egyéniség kibontakoztatás?
( Az, amit mi is követünk! )

Ez a jobb agyféltekétől való megközelítés, ami ránk magyarokra nagyon is illik., hiszen a nyelvünk is jobb agyféltekés. Sajnos nem elterjedt a használata a labdarúgásban. Ebben a módszerben a különböző technikákat a természetük szerint oktatjuk, vagyis azokban a helyzetekben amikben valóban előfordulnak. Legegyszerűbb megnyilvánulása az, hogy az esetek többségében nemcsak a konkrétan gyakorolni kívánt technikát skálázzuk, hanem az azt megelőző és az azt követő technikákat is. Például nem egymással szemben passzolgatnak a játékosok, ha az átadásokat akarjuk fejleszteni, hanem labda nélküli mozgással elkérik a játékszert és egy átvétel (megelőző elem) után végrehajtanak egy rejtett passzt a védelem mögé (fő elem, amit a leginkább fejleszteni akarunk) és ezután érkeznek a beadásra (követő elem).

Vagyis egyszerűen fogalmazva az edzésfeladatainkban egy történetet írunk le, azaz azt mutatjuk meg a játékosoknak hogyan működik a futball és hogy hogyan tudják működtetni. Megmutatjuk, hogy az egyes mozdulatoknak mik lesznek a hatásai az ellenfélre és a társakra. Ezáltal a játékosok értő tudást kapnak és elkezdik úgy alakítani a játékot, ahogyan ők szeretnék. Ezekben a feladatokban az a közös, hogy poszt-, tér-, játékállapot-, és játékhelyzetfüggőek, valamint futballdöntésekkel kapcsolatos oktatást kapnak a játékosok.

Amit szabad rész követ az egyes foglalkozásokon, hogy saját maguk kezdjék el működtetni a folyamatokat a működést segítő gondolatok felhasználásával. Az egészből való kiindulás legfőbb jele, hogy a különböző feladatokkal a futball működését próbáljuk megértetni a játékosokkal és a különböző helyzetekben a leghatékonyabb technikákat oktatjuk. Ez a kiindulópont úgy közeliti meg a focit, hogy ha a játékosok megértik a futball működését és tudják ezt működtetni a saját egyéniségüknek megfelelően, akkor önkifejezéssé válik nekik a játék és a lehető legsikeresebbek lesznek. A jobb agyféltekés felfogás szerint a meccseken előre olvasható a játék és ezáltal tudatosan kialakitott játékhelyzetekbe kerülünk amiket többnyire jól tudunk megoldani, hiszen szándékosan mi hoztuk ezeket létre. Emellett az a jó, ha minden mozgásunk lényegretörő és nem pazarló, legyen szó labdás vagy labda nélküli mozgásról. Ha jobban olvassuk a játékot és mi teremtjük meg önmagunknak a kedvenc helyzeteinket az ellenfelünkel szemben, akkor jó eséllyel mi leszünk a sikeresek.

Ezzel a megközelitéssel egyéniség kibontakoztatásról beszélünk, hiszen a játékosok egyénisége a kiindulópont és ezt igyekszünk kibontakoztatni. Mind a két megközelítésnél gyakorolnak cseleket, passzokat, labda szelídítésekét  a játékosok. Csak az egyiknél a sok ismétlésszámon és gyorsaságon van a lényeg, míg a másiknál az értő tudáson, hogy a játékosok megértésék a játékot és fel tudják használni a gyakorolt mozdulatokat, vagyis hatással legyenek a játékra.

Annyit ígérhetek, hogy amig itt alkotok, addig egy egészen különleges, sehol máshol nem alkalmazott, kifejezetten hatékony technikai edzéseken fognak részt venni a lányok! Kár lenne kihagyni!

„Mindent az utánpótlásért” -Rózant Janó