Klubunk fiatal labdarúgója, Róth Rebeka hét év után távozik a Ferencvárostól. A fiatal védő 2014 szeptemberében, 12 évesen igazolt az FTC-hez, ahol végigjárta a korosztályos csapatokat, majd a 2017/18-as szezonban az élvonalban is bemutatkozhatott akkori tartalékcsapatunk, a Kóka színeiben. 2018-tól volt az FTC-Telekom felnőtt keretének a tagja, 19 éves korára kétszeres magyar bajnoknak és háromszoros Magyar Kupa-győztesnek mondhatja magát, pályára lépett a Bajnokok Ligájában is.

Távozásának oka nem szakmai, sokkal inkább annak köszönhető, hogy Rebeka a sporteredményei mellett a tanulásban is kiváló eredményeket ért el. Ennek eredményeképpen meghívták az Amerikai Egyesült Államok harmadik legrégebbi felsőoktatási intézményébe, az 1701 óta működő Yale Egyetemre továbbtanulni, ő pedig élt a lehetőséggel. Játékosunktól az alábbi interjúval köszönünk el.

- Egyértelmű volt, hogy külföldre mész továbbtanulni?
- Igen, már régóta tervben volt, hogy Magyarországon kívül is szeretnék tanulni, azonban ezt nem feltétlenül rögtön az érettségi után terveztem, különösen a járványhelyzet miatt. De a Yale ajánlatán nem gondolkodtam sokat.

- Hosszú és szép éveket töltöttél el a Ferencvárosban. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
- A Fradi női csapatát először Telkiben, egy utánpótlás tornán láttam játszani. Akkor még álmomban sem gondoltam, hogy ebben a klubban fogok egyszer játszani, bajnokságot és kupát nyerni. Még ma is hihetetlen számomra, hogy végül egy csapatban játszhattam azokkal, akiket akkor tizenegy évesen a lelátóról csodáltam.

- Lényegében itt nőttél fel, itt lettél az utánpótlás tehetségéből felnőtt játékos. Mit kaptál a klubtól és ettől a közösségtől?
- Tényleg nem túlzás azt állítani, hogy itt nőttem fel. Az évek alatt rengeteg embert ismertem meg: edzőket, játékosokat, stábtagokat, körülöttünk dolgozókat. Ők mind aktívan formálták a személyiségemet, és nagy szerepet játszottak abban, hogy azzá váltam mostanra, aki vagyok. Nagyon sok boldog emlék köt ehhez a közösséghez, sokszor éreztem azt, hogy ez tényleg egy nagy család, aminek én is a tagja vagyok.

- A sok emlék között szerepelnek felnőtt bajnoki címek és kupagyőzelmek, nemzetközi mérkőzések is. Van közülük kedvenc? Mik a legkedvesebb élményeid az elmúlt évekből?
- Nehéz lenne csak néhány emléket kiemelni, hiszen sikerekben nagyon gazdag éveket töltöttem itt. De ha mindenképpen mondanom kellene valamit, az MTK elleni, a BL-indulásért vívott tavalyi párharc harmadik, mindent eldöntő mérkőzése, ahol 0-1-nél álltam be, és végül 2-1-re nyertünk, nagyon kedves emlék számomra. Szintén felejthetetlen élmény volt, amikor pár hónappal később kezdőként léphettem pályára a Groupama Arénában a BL-selejtezőben.

- Kik fognak a legjobban hiányozni?
- Nyilván vannak olyanok a csapaton belül, akikkel szorosabb a kapcsolatom a pályán kívül is, főleg azokkal, akikkel együtt lépkedtünk a ranglétrán egészen a felnőtt csapat keretéig, de nyugodtan mondhatom, hogy tényleg mindenki hiányozni fog. A csapattársaim, a stáb, a szurkolók, az edzőközpont, minden, ami ezt a csapatot körülveszi.

- Véleményed szerint kik voltak a legnagyobb hatással a fejlődésedre az elmúlt években?
- Minden edzőtől, akivel az évek alatt együtt dolgoztam, tanultam valamit. A legnagyobb hatással mégis Dörnyei Balázs, Berla Attila és Bodnár Gábor voltak arra, hogy ma milyen labdarúgó és ember lettem. A játékostársak közül pedig Fenyvesi Evelin az, akire a mai napig felnézek, és próbálok tőle a pályán és azon kívül is minél többet tanulni.

- Hogyan búcsúztak tőled a társak? Milyen útravalót kaptál tőlük?
- A bajnoki döntő második meccse után kaptam a csapattól egy vászonképet, rajta egy csapatfotóval, amit magammal tudok majd vinni az Egyesült Államokba. Mindenki gratulált és sok sikert kívánt, és persze többen rögtön be is jelentkeztek, hogy majd szívesen meglátogatnának.

- Mik a terveid a következő időszakra? Milyen szinten fogsz sportolni?
- Ami a tanulást illeti, az első néhány félévben bármilyen tárgyat fel tudok majd venni, csak később kell eldöntenem a pontos szakirányt, de jelenleg a Statistics&Data Science (a statisztikai és egyéb adatok feldolgozásának és hasznosításának tudománya  – a szerk.) az a szak, amin a leginkább tanulni szeretnék majd. Természetesen a tanulás mellett sem hagyok fel a labdarúgással! A Yale női futballcsapata, ahol a következő négy évet fogom tölteni, az egyetemi bajnokság első osztályának élmezőnyébe tartozik, az Ivy League nevű konferenciában szerepel. Habár a Yale Bulldogs talán nem képvisel akkora játékerőt, mint a jelenlegi Fradi, de a magyar bajnokságban is esélyes lenne a döntőbe jutásra. Így a fejlődésemhez minden adott lesz, és egy más típusú, sokkal fizikálisabb játékot és egy eltérő futballkultúrát is megismerhetek.

- Mit üzensz a szurkolóknak?
- Köszönöm nekik, hogy kijárnak a meccsinkre, hogy buzdítottak minket és kitartottak mellettünk akkor is, amikor hullámvölgyben volt a csapat. Tavaly nyáron pedig a BL-kvalifikációs párharc győzteseként a Groupama Arénában, közel teltház előtt mehettünk egy tiszteletkört. Nagyon felemelő érzés volt, hogy velünk együtt ünnepelték a kiharcolt BL-indulást.

- Viszontlátunk még a Ferencváros mezében?
- Mindenképpen szeretnék még újra a Fradiban játszani egyszer, akár rögtön az egyetem után, vagy ha úgy alakul, később. De addig sem szakadok el teljesen a klubtól, hiszen a téli és nyári szünetekben, amikor itthon leszek, a csapattal fogok edzeni!

Boldizsár Márton