A norvég Kristoffer Zachariassen három éve igazolt klubunkba a Rosenborgtól, de személyiségével és játékstílusával gyorsan belopta magát a szurkolók szívébe. Középpályásunkkal a digitális Zöld és fehér magazinba készített exkluzív interjúnkban szóba kerülnek a kezdetek, a magyarországi életük és az is, hogy mit szeret a legjobban a klubunkban, valamint, mit gondol a Transfermarkt által megadott többmillió eurós értékéről. A közönségkedvenc focistánk ráadásul immáron kétszeres apukának mondhatja magát és kislányát a Zöld és fehér magazinban mutatja meg először a nyilvánosságnak.

Ha szóba kerülsz a Fradi-szurkolók között szinte nincs is olyan, aki negatívan nyilvánulna meg rólad, ha talál is valaki kivetnivalót a játékodban biztosan hozzáteszi, hogy a hozzáállásodra viszont nem lehet panasz. Ez az, amit a legtöbbre tartanak drukkereink, hogy légiósként is tudod, ezért a klubért mindig küzdeni kell.
- Ennek nagyon örülök, hogy így látják. Ugyanakkor úgy érzem, nem teszek semmi különlegeset, csak mindig igyekszem a maximumot nyújtani a pályán. Szerintem ezt látják és értékelik a drukkerek, akikkel nagyon jónak tartom a kapcsolatom.

Viszont eleinte ez nem volt így. 2021 nyarán igazoltál a Fradiba, akkoriban voltak nagy kihagyott helyzeteid, akkor jobban „megtalálták” a drukkerek, azóta viszont az egyik legmegbízhatóbb pont vagy a csapatban, aki ráadásul gólerős. Mi változott a három év alatt?
- Nem tudom, a foci már csak ilyen, olykor jó, olykor rosszabb periódusaid vannak. Az első év, mikor először igazolsz külföldre sosem egyszerű. Nagy volt a változás, új csapatba, új környezetbe, új kultúrába kerültem, minden más volt, mint Norvégiában. Idő kellett, hogy hozzászokjak, de úgy érzem karácsony után javult a helyzet. Egyre jobban megtalálta az edző az ideális helyem a pályán, én is egyre jobban beilleszkedtem. A bajnokságot, a klubot is most már sokkal jobban ismerem, mint akkor, a csapatot, a játékosokat, a szurkolókat. Olyannyira, hogy olykor már én is magyarnak érzem magam. Három év alatt megszerettem a klubot, Budapestet, szeretünk itt élni. Otthon érezzük magunkat.

Mit szeretsz a legjobban a klubunkban?
- A hazai, telt házas meccsek hangulatát. A Tábor előtt betalálni felejthetetlen érzés. Sosem felejtem a Monaco, vagy akár a Fiorentina elleni rendkívül fontos, európai kupa-továbbjutást érő találatomat.

Bárhol szerepelsz is a pályán, a kapu elé szinte mindig odaérsz. Hogy érzed, hol tudod a legjobb teljesítményt nyújtani?
- Szélsőként, vagy a 10-es pozícióban a csatár mögött szeretek a leginkább játszani. Igazából mindegy melyik poszt ezek közül, viszont azt szeretem, ha meccsről meccsre bizonyíthatok egy helyen és nem váltakozik hétről hétre. Sztanyiszlav Csercseszovval nagyon jól kijöttem. Az általa kialakított játékrendszer már jobban illett az én játékomhoz, többször értem oda a kapu elé is.

Annak idején miért jöttél el Norvégiából?
- Úgy éreztem ideje váltani, kipróbálni magam külföldön. Nagyon boldog voltam, hogy a Fradi megkeresett. Tökéletes következő lépcsőfoknak tűnt a karrieremben. Tokmacot ismertem korábbról, alaposan elbeszélgettünk az itteni körülményekről. Nagyon vonzott, hogy a Bajnokok Ligája-, vagy Európa-liga-selejtezőben küzdhetek a főtábláért, kevés klubnál van erre a lehetőség rendszeresen. Az FTC egy nagy klub, rengeteg minőségi játékossal. Ebben a környezetben megvan a lehetőség arra, hogy napról napra fejlődj. Érdeklődtek irántam más klubok is, de a Fradival már kapcsolatban álltam és csak erre az átigazolásra koncentráltam.

Nem lehetett könnyű a környezetváltás. A család mindenben támogatott?
- Teljes mértékben mögöttem álltak. Nem volt egyszerű a klubváltás valóban, hiszen a menyasszonyom akkoriban terhes volt. Kiürítettük az apartmanunkat Trondheimben, visszaköltöztünk Bergenbe, ott megszületett a kislányom, majd háromhetesen már ő is utánam jöhetett az anyukájával Budapestre. Azóta már oviba jár itt, angolul tanul, s tud néhány magyar szót is, van ugyanis magyar csoporttársa pár. Például mikor megkérem este: menjen fogat mosni, azt szokta válaszolni, ha durcás, hogy „nem”.

És te ilyenkor tudsz már neki magyarul mondani valamit? Hogy állsz a nyelvünkkel három év után?
- „Ez jó”, „hogy vagy”, „minden jó”, „jól vagyok”, „jó reggelt”, „jó napot” – ezek mennek már…

Tudnál a boltban magyarul vásárolni, kérni valamit?
- Azt már tudom mondani a pénztárnál, hogy „kártya”…

És a focis szavak, kapufa, szögletzászló, játékvezető?
- Nem ismerősek. Az öltözőben és a pályán főleg angolul beszélünk.

Ha a szavakkal nem is boldogulsz, úgy tudom, a magyar ételeket már jobban szereted.
- Igen, a leves, a gulyásleves a kedvencem. Nagyon finom.

Lángos?
- Most megint valami újat mondtál…

Megmutatom neked a laptopon, ez az!
- Nem hallottam, és nem is láttam még ezt az ételt.

Térjünk akkor át a norvég konyhára, ott mi a kedvenced?
- A lazac, az is ecetes uborkával, ahogy nagypapám készíti.

Ez a te „Puffin lekvárod”? Ennek köszönhető, hogy kifogyhatatlan vagy az energiából, végig robotolod a meccseket?
- Nem hinném. Ez az én stílusom. Gyerekként is mindig fel-le rohangáltam. Viszont a tornatanárok, ha akartak se tudtak volna atlétika felé terelni, mert labda nélkül, monoton módon, „céltalanul” nem szeretek futkosni. A pályán küzdhetek a labdáért, vagy a gólért, az sokkal motiválóbb.

Ha már a gyerekkor szóba került, mikor kezdtél el focizni, téli sportok, vagy a halászat szóba sem került mellette?
- Korán, 3-5 éves koromban. Már akkoriban is csakis olyan fotót tudtak rólam készíteni, amin labdával vagyok látható. Mindig a foci volt a kedvenc. Van egy öcsém, vele rúgtuk mindig a labdát, ő 17 évesen dolgozni kezdett és alacsonyabb osztályú klubokban focizott eddig. Mellette azért kipróbáltam a karatét és a sízést, de a foci maradt mindig a fő sportom.

Mára pedig norvég válogatottnak és a magyar bajnokság egyik legértékesebb játékosának mondhatod magad. Növelhető még az hármas szám a nemzeti csapatban, illetve a Transfermarkt szakportál által megállapított 4,5 millió eurós érték mennyire valós szerinted?
- Ohh, szerintem túl magas összeg.

Szerénykedsz?
- Nem, de ezt amúgy sem nekem kell megítélnem.

És a válogatottság?
- Természetesen minden játékos szeretne minél többször pályára lépni hazája válogatottjában. De ha a mostani norvég nemzeti csapatra nézünk, láthatjuk, hemzsegnek benne a klasszisok, akár az angol Manchester Cityben szereplő Erling Braut Haalandra, akár az Arsenal középpályására, Martin Ödegaardra, vagy a spanyol Atlético Madridba igazoló Alexander Sörlothra gondolok. Sajnos egyelőre papíron erősebbek vagyunk, mint a pályán, de így is rendkívül nehéz bekerülni a válogatott keretbe, de nem vagyok feladós típus, szeretnék még válogatott lenni.

Valamelyikükkel esetleg baráti kapcsolatot ápolsz?
- Sörloth trondheimi, így őt kicsit jobban ismerem, de Haalanddal és Ödegaarddal csak a válogatott keretösszetartásnál találkoztam és beszélgettem eddig.

A Fradiban ki a legjobb haverod?
- Mats Knoester. Korábban Wingóval és Tokival is sokat beszélgettem, de igazából mindenkivel jóban vagyok, Abuval, Civiccsel és Ramírezzel is sokat dumálunk.

Az edzők közül is mindenkivel megtaláltad a közös hangot?
- Úgy érzem, igen. Mindenkitől tanultam valamit. Sztanyiszlav Csercseszov rendszerben gondolkozott, ő kicsit válogatott szövetségi kapitány fejjel látta a dolgokat. A másodedző vezényelte le az edzést, Sztaniyszlav pedig inkább meccselt. Dejan Sztankovics az egész pályát uralni akarta, egy az egy elleni csatákat erőltette. Jansen ismét rendszerben gondolkodik, labdavesztés után azonnal visszaszerezni azt, úgy gondolkodjunk, helyezkedjünk, hogy ez minél gyorsabban sikerüljön.

A Bajnokok Ligája-tőtábla még nem adatott meg neked a Fradival, mi hiányzik ahhoz szerinted, hogy újra felcsendüljön a BL-himnusz a Groupama Arénában, vagy a Puskás Arénában?
- Olykor egy jó csapat sem elég, kell nagyon sok szerencse is. Hogy olykor az ellenfénél kifelé pattanjon a labda a kapufáról, nekünk pedig befele. Sokkal többön nem múlt az évek során a BL-szereplésünk.

Ha nem is BL, de nagy siker, hogy nemrég bejutottunk az Európa Liga főtáblájára. Zsinórban hatodik ősszel szerepelünk az európai kupákban. Hogy értékeled a sorsolást?
- Nagyon nehéz selejtezősorozaton vagyunk túl, de úgy érzem megérdemelten jutottunk be az Európa Ligába. Az elmúlt két idényben sikerült megélnünk a tavaszt, most viszont egy új lebonyolítási rendszer van, remélem ebben is sikeresek leszünk. Komoly ellenfeleket sodort a sors az utunkba, mindent megteszünk majd ellenük, hogy szurkolóinknak örömet okozzunk.

Kaphattuk volna a Manchester Unitedet is, de egy másik angol klub, a Tottenham érkezik Budapestre! Csalódott vagy?
- Óriási megtiszteltetés egy labdarúgónak, ha a Spurs ellen pályára léphet. De a kérdés gondolom arra vonatkozott, hogy Manchester United-rajongóként szerettem volna az MU ellen szerepelni. Természetesen jó lett volna, de ez most nem jött össze.


Jártál már az Old Traffordon?
- Igen, fiatal koromban kétszer voltam a stadionban, mindkétszer Premier League-meccsen. Sajnálom a csapat jelenlegi rossz formáját, nem is értem mi lehet az oka, ilyen jó játékosokkal, hogy nem megy nekik.

Az álmod még valóra válhat, akár Fradi-mezben is, hiszen nemrég hosszabbítottál a klubbal szerződést. Hosszútávra tervezel Magyarországon maradni?
- Ez most csak a labdarúgásra vonatkozik?

A civil életre is gondoltam!
- Pályafutásom végéig szívesen maradnék Magyarországon, de hosszabb távon otthon, Norvégiában képzelem el a jövőmet. Hazaköltözünk majd Sotrára vagy Bergenbe. Családom, vagy apósomék vállalkozásába segítek majd be, a két família 5 percnyi autóútra lakik egymástól. Előtte viszont biztosan befejezem tanulmányaimat a Bergeni Egyetemen, ahol egy évem van hátra közgazdaságtan szakon. De nem tudom, hogy használnám-e is a diplomám, mert nem látom magam irodában dolgozni, ennél aktívabb életet képzelek magamnak.  

Ha jól tudom nemrég megszületett második gyermeked, úgyhogy biztos lesz ki után rohangálni aktívan!
- Igen, izgalmas napok voltak, a Borac elleni két meccs között egy villámlátogatásra hazautazhattam, hogy ott legyek második kislányom születésénél. Minden rendben ment, ahogy mondani szokás a baba és anyukája is jól van. A nagylányom is nagyon büszke a kishúgára. A válogatott szünetben pár napra ismét elutazhattam Bergenbe, a fotónk is ekkor született. Nagyon boldogra sikerült az augusztus vége, újabb gyönyörű kislánnyal bővült a család, és bejutottunk az Európa Liga főtáblájára.

Szabó Dávid