Labdarúgócsapatunk emlékezetes nemzetközi kupameneteléseinek emlékeire emlékezünk vissza a fradi.hu és a Fradi Múzeum cikksorozatának segítségével. Az első részben a régi idők KK-sikereit idéztük fel, majd bemutattuk a Vásárvárosok Kupájában győztes és a döntőbe jutó együttesünket is, legutóbbi cikkünkben pedig az 1975-ös Kupagyőztesek Európa-kupája-sikert mutattuk be. Sorozatunk ötödik részében az 1995-ös Bajnokok Ligája-csoportkörre emlékezünk vissza!

„A IX. kerület a mennyekbe költözött” - a 25. bajnoki cím

Az 1991/1992-es bajnokság legendás Fradi-tavaszát és bajnoki címét egy bronzérem és egy negyedik hely követte, az új szezonnak pedig már a Nyilasi Tibort váltó Novák Dezsővel vágott neki csapatunk. A KEK-től a negyeddöntő előtt, a második fordulóban elbúcsúztunk, de a bajnokságban és a kupában is meneteltünk.

Az NB I 27. fordulója (hárommal a vége előtt) után már csak matematikai esélye volt az UTE-nak arra, hogy befogjon minket, egy héttel később, június 3-án a DVSC elleni hazai döntetlennel viszont már bebiztosítottuk a bajnoki címet. „A IX. kerület a mennyekbe költözött” - írta másnap a Nemzeti Sport, három héttel később pedig a Vác elleni fináléban megszereztük a 18. kupagyőzelmet is.

Átalakult csapattal felülírt „hallatlan” boldogság

A mieink három könnyed MK-sikerrel indították az új idényt, viszont a bajnokságban kikaptak a DVSC-től, négy nappal később pedig már jött a BL-selejtező. A csapatunk alaposan átalakult az előző szezonhoz képest, Lipcsei Péter már a Porto játékosa volt, a kapuba viszont érkezett a Csepeltől a magyar válogatott Hajdu Attila, a Váctól átigazoltuk Nyilas Eleket, a Parmalattól (a Fehérvár elődje) a szerb csatárt, Zoran Kunticot, míg a Vasastól Vincze Ottót.

A BEK az 1992/1993-as szezonra megújult, bevezette a csoportküzdelmeket és már Bajnokok Ligája néven futott. 1995-ben egy párharcot kellett megvívnunk a főtáblához (ahova akkor még csak 16 csapat jutott be), ellenfelünk a belga bajnok Anderlecht volt:

- Az Anderlecht nagyon jó képességű együttes - mondta a találkozó előtt az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó, az akkoriban szakosztályelnökként dolgozó Albert Flórián. - Hirtelenjében az jut róla az eszembe, hogy legutóbb is a BL-ben szerepelt, bejutott a legjobb 16 közé, de négyes csoportjából nem tudott továbblépni a nyolc közé. Az is az igazsághoz tartozik, hogy én inkább északi ellenfélre számítottam.

Habár a megérzés nem, az információ pontos volt, így valóban nagyon nehéz mérkőzés várt ránk augusztus 9-én, Brüsszelben. Novák Dezső „hallatlanul” boldog lett volna egy 1-2-es vereséggel is, a cél az idegenben szerzett gól volt. Vezetőedzőnk a Hajdu - Telek - Kuznyecov - Páling, Nyilas, Simon, Lisztes, Kecskés - Albert (Vincze) - Kopunovic (Zavadszky), Kuntic (Nagy Zs.) csapatnak szavazott bizalmat.

Kiegyenlített első félidő után a második játékrészben hatalmas helyzetet hagytak ki a hazaiak, majd a lécet is eltalálták. Kitámadott az Anderlecht, az 58. percben pedig ezt kihasználtuk. Lisztes parádésan indította Kunticot, aki kilépett a védők között, és jobbal a rövid sarokba gurított. Nemcsak az idegenben szerzett gól, a győzelem is összejött tehát, így bizakodva várhattuk a visszavágót.

Történelmet írtunk!

„Kolosszális katasztrófának, gyászos teljesítménynek” minősítették másnap a belga lapok az Anderlecht teljesítményét, míg a mieink a két héttel későbbi visszavágóra már győzelmek után készülhettek, mivel nyertünk az Újpest elleni hazai derbin és Békéscsabán is. Ifjabb Albert hiányzott, helyére Vincze került a kezdőbe, a mérkőzés pedig hasonló volt az odavágóhoz, ugyanis az első játékrészben ugyanúgy nem esett gól.

A második félidő pedig ugyanolyan nagyszerűen indult, Kuntic és Kopunovic összjátékából utóbbi találatával már kétgólos volt az előnyünk! Negyedórával később jött a válasz De Bildétől, de megtartottuk az előnyünket, és történelmet írtunk: első magyar csapatként bejutottunk a Bajnokok Ligája-csoportkörébe!

- Mindkét mérkőzésen meg kellett szenvednünk a továbbjutásért. A visszavágó egyáltalán nem volt könnyebb - így Novák a siker után. - Úgy érzem, teljesen megérdemelten jutottunk tovább, hiszen fel tudtuk venni a versenyt fizikailag és technikailag is a nagyhírű ellenféllel szemben. A csapatomból sohasem szoktam kiemelni játékosokat, most azonban kiemelem Hajdu, Telek és Nyilas teljesítményét.

„Emberek, vezet a Ferencváros!”; „Hohó, hohó” - micsoda kezdés!

Az Üllői úton 18 ezer ember ünnepelte a hősöket, majd egész Magyaroszág izgatottan várta, milyen sztárcsapatok jönnek Budapestre. Néhány nappal később kiderült: a Real Madrid, az Ajax és a Grashoppers lesz a mieink ellenfele.

Csapatunk első BL-csoportkörös mérkőzésére 1995. szeptember 13-án került sor, Zürichben. Mucha József pályaedzőnk úgy fogalmazott a találkozó előtt, hogy ha a legjobb összetételünkben játszhatnánk szerdán, akkor verhetőnek érezné a svájciakat, ám Kuznyecov, Kecskés és Albert nem tudta vállalni a játékot, Nagy Zsolt pedig csak csereként, ráadásul négy nappal korábban otthon kikaptunk a Vasastól.

A 34. percben azonban nagy lehetőséghez jutottunk: emberelőnybe kerültünk! Az első félidő végéig nem kapkodtunk, a második játékrész elején azonban - közvetlenül azután, hogy a léc megmentett minket a kapott góltól - Lisztes góljával előnybe kerültünk! A gól után inkább a kontrákra helyezkedtünk be, és ennek meglett az eredménye. Vincze a 82. percben egy higgadt csel után betalált, Hajdu büntetőt hárított, majd Vincze még egy góljával 3-0-ra nyertünk!

A győzelem legendás közvetítéssel is párosult a néhai Knézy Jenőtől (videón lejjebb). Az első találatnál azt üvöltötte a mikrofonba: „Lisztes, lődd már be! BENT VAN!! Emberek, vezet a Ferencváros!”; Hajdu védésénél: „MEGFOGJA! Megfogja, emberek, megfogja!”, majd talán a leghíresebb emlék a harmadik gólról: „Vincze Ottó jön, lerántják? Nem lehet lerántani! Ott a csel. HOHÓ, HOHÓ, HOHÓ! VINCZE OTTÓ! Hát kérem szépen, három a magyar igazság, és ez a fiú ma este nagy játékos lett!”.

- Ha hiszik, ha nem, ilyen 3-0 is megfordult a fejemben, mert ha mi, játékosok nem hiszünk, akkor ki higgyen?! Az első félidőben nagy szerencsénk volt, a másodikban pedig tönkrekontráztuk a svájciakat - lelkendezett Nyilas Elek, a szenzációs, káprázatos győzelem után.

- Hallottam arról, hogy Brüsszelben állítólag szerencsével nyert az FTC az Anderlecht ellen. Most láttam, hogy az akkori 1-0 mögött igazán elismerésre méltó csapatjáték állhatott - mondta a meccs után Sepp Blatter, a FIFA akkori, svájci főtitkára. -  A szó valódi értelmében kollektív összmunkával vívták ki a sikert, és tették ezt olyan fiatal játékosokkal, akik még sokra vihetik. Tudva, hogy mennyi sérültjük volt, azt mondhatom, irigylésre méltó az az edző, aki ilyen hátországból válogathat. A magyar futball régi nagy tisztelője vagyok, és bár most saját csapatom ellen beszélek, de őszintén örülök, hogy az Önök labdarúgása ilyen páratlan bravúrra is képes. Sok sikert a folytatáshoz!

A holland és a spanyol bajnok már nagy falat volt

A győzelem után két olyan mérkőzés következett, ahol kevés sikerélményünk volt, ugyanakkor erre nem kudarcként, sokkal inkább jutalomjátékként érdemes visszagondolni, főleg, hogy aztán a második körben jött még nagy meglepetés - de erről később!

Előbb hazai pályán az Ajaxot fogadtuk, melyet Novák Dezső „szupercsapatnak” nevezett, amely ráadásul az első fordulóban legyőzte a Real Madridot. Elképesztő nevek voltak a hollandoknál, Louis van Gaal a következő csapatot szerepeltette ellenünk: Van der Sar - Blind - Reiziger, Bogarde - R. de Boer, F. de Boer, Litmanen, Davids - Finidi, Kanu (Kluivert), Overmars.

A BL-menetelésünk azonban már csak ezen a meccsen is ilyen volt: az első félidő gól nélküli döntetlennel ért véget. Persze az amszterdamiak már ebben a játékrészben is nagy nyomás alá helyezték a mieinket, aztán az 58. percben Litmanen révén előnybe is kerültek.

Igen ám, de erre egy perccel később jött a válasz! Kunticot Bogarde felvágta, a büntetőt pedig Nyilas belőtte! Megráncigáltuk azonban az oroszlán bajszát ezzel, amely a csereként beállt Kluivert góljával visszavette a vezetést, majd Frank De Boer is betalált, Litmanen pedig mesterhármasig jutott: 5-1-re nyert az Ajax.

„A hazaiakat a súlyos vereség ellenére sem érheti szemrehányás, hiszen pillanatnyi lehetőségükhöz képest mindent megtettek a sikerért, ám erejükből ezúttal csak ennyire futotta. A szurkolók így is »Szép volt, fiúk« köszöntéssel búcsúztak tőlük” - írja a korabeli beszámoló, de érdemes felidézni Ifj. Albert találó szavait is: „Az Ajax játékosairól csak annyit, megmutatták mindazt, mi van a labdarúgás című nagykönyvben megírva, A-tól Z-ig.”

Három héttel később a Santiago Bernabeuba látogattunk, 72 500 néző előtt játszottunk. A spanyol sajtó egyoldalúan úgy harangozta be a 90 percet, hogy „Zamoranóék szakadatlanul ostromolják majd a magyar falat, és fel is törik azt”. Érdemes ismét felidézni az ellenfél csapatát, Jorge Valdano együttese a következő volt: Buyo – Quique, Sanchis, Hierro (Nando), Soler – Michel, Milla, M. Laudrup (Luis Enrique), Amavisca (Esnaider) – Raúl, Zamorano.

A BL-menetelés során először gólt, gólokat kaptunk az első félidőben. Az akkor 18 éves Raúl már az első félidőben duplánál járt, de Zamorano is betalált, így 3-0 volt az állás a szünetben. A második játékrészben Zamorano még egy gólt lőtt, Hierro is bevette a kapunkat, és bár Kopunovic szépített, Raúl végül triplával zárt, beállítva a 6-1-es végeredményt.

Két pontszerzés, majd búcsú

„A győzelem a cél!” - adta ki a jelmondatot Novák Dezső a Real Madrid elleni, hazai mérkőzés előtt, de Jorge Valdano is úgy fogalmazott, hogy „Mi a Ferencváros szemszögéből csak egy rosszul sikerült mérkőzésnek tartjuk a madridit”. A mieink vezetőedzője hitt abban, hogy zavarba hozható a klassziscsapat, és azt, hogy nemcsak a levegőbe beszélt, játékosai megvalósították a pályán.

A 36. percben egy remek kontra végén Nyilas kiváló passza után Albert gyönyörű, átemelős góllal megszerezte a vezetést! Raúl kapufát lőtt, így előnnyel mehettünk a második félidőre. A spanyol csatár ott viszont már nem hibázott, a 74. percben egyenlített.  A spanyolok ugyan a kapunkhoz szegezték a lefújásig a mieinket, de a győztes gólt már nem tudták elérni.

„A zöld-fehér legénység alaposan megfarigcsálta a királyi klub trónját. (…) A szerda esti, vérbeli Fradi-szív győzelemmel felérő döntetlent eredményezett a törődött kollektíva benyomását keltő Reallal szemben. Méltó válasz ez a madridi 1-6-ra” - olvasható a korabeli beszámolóban.

- Bár a továbbjutásra kevés az esélyünk, azért ennek a mérkőzésnek is van még tétje számunkra. Nem mindegy, hogy csapatom milyen eredménnyel búcsúzik a Bajnokok Ligájának idei küzdelmeitől. Emelt fővel szeretnénk megtenni, de akkor sem kell szégyenkeznünk, ha netán kikapunk. Nagyszerű közönségünk is megérdemli, hogy jó eredményt érjünk el. Véleményem szerint ez a mérkőzés is háromesélyes - fogalmazott a Grashoppers elleni, hazai mérkőzés előtt Novák Dezső.

Igencsak gólgazdag találkozó volt, a 21. percben Nyilas és Albert „lemásolta” a Real Madrid elleni gólt, majd szinte azonnal jött Subiat válasza. Négy perccel később azonban újra előnyben voltunk Lisztes találatával. A második félidőben a vendégek fordítottak Comisetti és Ibrahim révén, a 86. percben pedig Nyilas büntetőből mentett pontot a mieinknek.

Eközben az Ajax Madridban is legyőzte a Realt, így az utolsó fordulóra még volt matematikai esélyünk, ám ehhez le kellett volna győznünk a már biztos csoportelső Ajaxot Amszterdamban, míg a spanyoloknak Svájcban kellett volna elbukniuk.

- Ez lesz az utolsó Bajnokok Ligája-mérkőzésünk, így nem mindegy, milyen eredménnyel búcsúzunk. A lényeg az, hogy a pályán bizonyítsunk - mondta Hajdu Attila a meccs előtt, míg Lisztes Krisztián a rosszabb előjelek ellenére is szorosabb találkozóban reménykedett.

A hazaiak azonban 22 perc alatt lerendezték a találkozót, Overmars, majd Ronald de Boer révén. A mieink nem omlottak össze, de Litmanen duplájával a második félidőben ez is sima, négygólos különbségű amszterdami siker lett.

- Úgy érzem, beigazolódott a papírforma, a csoport két legerősebb csapata jutott a negyeddöntőbe. Nekünk bravúrokra lett volna szükségünk, hogy ennél többet teljesítsünk. Ha fel akarunk zárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz, nem szabad a fellegekben járnunk. A tapasztalatainkat hasznosítanunk kell, és bizony három-négy poszton meg kellene erősíteni a mai Ferencvárost - összegezte a BL-tapasztalatait Novák Dezső.

Jön a 25 éves évforduló

Most ősszel lesz a 25 éves évfordulója az 1995-ös BL-menetelésnek. Az egyik főszereplővel, Nyilas Elekkel az 50 éves születésnapja alkalmából beszélgettünk a közelmúltban a csoportkörös szereplésről:

- Ha szakmailag nézzük, akkor egyértelműen a BL-csoportkör a pályafutásom csúcsa. Persze, azt is emlegetik legtöbbet, de én mindig hozzáteszem: mi lett volna, ha nem verjük meg itthon az ellenfeleket, és nem leszünk bajnokok? Akkor nem tudunk eljutni a BL-be, az is a sok fontos lépés egyike volt. Az biztos, hogy a tizenhat csapatos főtáblára, a nyolc selejtezős hely egyikére bejutni óriási teljesítmény volt, talán még nehezebb feladatunk volt, mint a mai lebonyolítási rendszerben a hozzánk hasonló csapatoknak. Nemrég jártam Madridban, a Bernabeuban, és azért csak bizsergető érzés volt, hogy én ebben a stadionban pályára léphettem.

Névsor: ifj. Albert Flórián, Babatunde Fatusi, Hajdú Attila, Hrutka János, Kecskés Zoltán, Keller József, Goran Kopunovic, Zoran Kuntic, Szergej Kuznyecov, Lisztes Krisztián, Dejan Milovanovic, Nagy Zsolt, Nyilas Elek, Páling Zsolt, Simon Tibor, Szűcs Mihály, Telek András, Vincze Ottó, Zavadszky Gábor

Öt érdekesség a BL-menetelésről:

1) Az első négy mérkőzés (a két selejtező és az első két csoportmeccs is) 0-0-s első félidővel ért véget.

2) Az utolsó találkozó kivételével minden meccsen lőttünk gólt a sorozatban!

3) Simon Tibort a Grashoppers elleni mérkőzés előtt megoperálták, a mérkőzést gipszelt kézzel játszotta végig.

4) Az akkori csapat játékosai közül a tragikusan fiatalon elhunyt Simon Tibor és Zavadszky Gábor sincs már köztünk, valamint Novák Dezső vezetőedző sem. Emléküket örökké megőrizzük!

5) Az Ajax elleni hazai mérkőzést követően az Ajax panaszt tett az UEFA-nál, hogy szurkolóinknak rasszista megnyilvánulásai voltak a mérkőzésen. A Real Madrid elleni, idegenbeli meccs előtt a Marca című lapban nyílt levél jelent meg, melyben a sport és a kulturális élet Spanyolországban dolgozó, holland ismert személyiségei úgy fogalmaztak, hogy a Real Madridnak a holland kultúra nevében megsemmisítő csapást kell mérnie a Ferencvárosra. A budapesti, Real elleni mérkőzés előtti felhívások aztán eredménnyel jártak, hiszen a tribünön egyetlen árva transzparens sem tűnt fel, és a lelátóról is eltűntek a kirekesztő hangok. Klubunk 2012-ben a hazai sportegyesületek közül elsőként, kampányt indított a kirekesztés ellen. A téma égető fontossága miatt időről időre új figyelemfelhívó kisfilmet készítünk.

A labdarúgás újkori történelmének legnagyobb magyar sikere volt a BL-csoportkörbe jutás, hiszen Európa 16 legjobb csapata közé jutottunk. Azóta még nagyobb lett a különbség a kiemelt és a kisebb bajnokságok csapatai között. Az 1995-ös csoportkör óta ötször próbálkoz(hat)tunk az ismétléssel. Egy évvel később szintén bajnokok lettünk, akkor a Göteborg állított meg minket, a 27. bajnoki címet követően 2001-ben a Hajduk Split ejtett ki minket, a maradék három kísérletből sem sikerült, ám kétszer így is csoportkörbe tudtunk jutni, előbb az UEFA Kupában, majd az Európa Ligában. Ezekről a következő két napban olvashat részletesebben!