Gróf Dávid 2019 májusában érkezett a Ferencvároshoz a Budapest Honvédtól. Kapusunk Dibusz Dénessel küzd meg a csapatba kerülésért, és eddig hat tétmérkőzésen jutott szóhoz, legutóbb a DVSC elleni, 6-1-es siker alkalmával bravúrt bravúrra halmozva segítette sikerhez csapatunkat. Gróf Dáviddal az elmúlt időszak nehézségeiről és örömeiről, a kapusok futóteljesítményéről, valamint arról is beszélt, milyen a kapcsolata Dibusszal - INTERJÚ!

- Lassan fél éve vagy a Ferencváros labdarúgója, igencsak eseménydús időszakon van túl a csapat, és te is. Erre számítottál, amikor aláírtál a Fradihoz?
- Egy pillanatra sem bántam meg, hogy ide jöttem. Kívülről persze sokszor tűnhetett úgy, hogy az emberek azt mondták, nem biztos, hogy a legjobb döntés volt, de ebben az időszakban arra kellett figyelnem, hogy a külső hangok ne befolyásoljanak, és a magamba vetett hitem megmaradjon. Szerintem ezt egész jól sikerült kezelnem. Nem vagyok olyan ember, aki visszanéz a múltjába, és hibáztatja magát bizonyos döntései miatt. Mindegyik hozzásegített ahhoz, hogy az az ember legyek, aki ma vagyok. Természetesen voltak nehezebb időszakok, de most már mondhatom azt, hogy volt sok szép pillanat is, például a hétvégi, debreceni győzelem, úgyhogy nagyon örülök neki, hogy itt lehetek.

- Hat meccsen védtél eddig, hogy emlékszel vissza ezekre?
- Mindegyik óriási élmény volt. Mielőtt ide jöttem, már azelőtt is mindig csak a meccseknek éltem, nálam a meccsnap szent nap, szerintem ez Angliából maradt meg, mert az embereknek az olyan ott, mint ha templomba járnának. Ez megmaradt mostanáig. Különlegesek ezek a napok, mert a legrosszabbtól a legszebb pillanatokig bármi megtörténhet! Annyira megélem a meccseket, hogy az nagyon befolyásolja azt, hogy érzem magam utána. Most például hazajöttünk Debrecenből, az utána következő napok egészen másmilyenek voltak. Persze most már ennek vége, és az előttünk álló feladatokra koncentrálok.

- A hat mérkőzésből hármat kapott gól nélkül hoztál le, volt egy rosszabbul sikerült meccs a Puskás Akadémia ellen, a legjobb pedig kétségkívül a debreceni volt, amit követően a forduló legjobb kapusa lettél az Instat számai alapján.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön egy ilyen vereség a Fradi-karrieremben, de utólag örülök neki, hogy túl vagyunk rajta, mert szerintem az egész csapat sokat tanult belőle. Utána viszont belekezdtünk egy új szériába, ami nagyon pozitív a klub életében.

View this post on Instagram

Debrecen 🆚 Ferencváros 1️⃣-6️⃣ ⚽️ #DG99 #Gróf99 #goalkeepersaves #highlights #mik #insta_hun #ftc #fradi #ferencvaros

A post shared by Gróf Dávid (@davidgrof99) on Nov 12, 2019 at 4:19am PST

- Mennyire figyeled a saját statisztikáidat?
- Szoktam nézni, de nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Természetesen azért vannak köztük olyan számok, amik jó visszajelzések, olyanokat meg szoktam nézni, mint például a kirúgások pontossága, de az se mindig pontos, mert előfordul, hogy jó helyre rúgom, de az ellenfélnél van egy kétméteres védő, aki megnyeri a párharcot, az pedig pontatlan kirúgásnak számít. Amit még meg szoktam figyelni, hogy mennyit mozgok, mennyire élek együtt a játékkal. Sokan meglepődhetnek ezen, de a kapusok is mozognak hat-hét kilométert meccsenként, és ez a szám nálam elég magas szokott lenni. Erre figyelek is, hogy ilyen aktív maradjak.

- Bátor kapusnak számítasz, el szoktál vállalni kockázatosabb szituációkat is. Mennyire készülsz ezekre fejben?
- Teljesen helyzetfüggő. Most, hogy kihagytam néhány meccset, ilyenkor azért jobban figyelek a biztonságra, de azért a véremben benne van, hogy belemenjek néhány csínyes szituációba. Sokkal többször jöttem ki jól ebből, úgyhogy nem akarok drasztikusan változtatni rajta. Ilyen vagyok edzéseken és meccseken is.

- A BKV Előre elleni kupameccsen például volt is egy ilyen.
- Igen, de azért az távol van még azoktól, amiket korábban meghúztam. De itt nem a cselek, a bátorság, vagy a magam szórakoztatása a lényeg, hanem hogy a csapatot segítsem vele.

- Van valami titkos rituáléd, szokásod a felkészülés során?
- Nem vagyok nagyon babonás. A bemelegítésem az elmúlt években mindig ugyanaz a rend szerint megy. Szerencsére a kapusedzők vevők voltak rá, és nem szóltak bele, engedték azt, amit én szeretnék. Amit még kiemelhetek talán, az az, hogy minden meccsen szeretek új kesztyűt hordani, de ebben is partnerekre találtam a szponzoroknál.

- Milyen gyakran kell belenyírni a 99-est a hajadba?
- (Nevet.) Négy-öt naponta kellene, de azért sokszor elmarad… És őszintén szólva gondolkodom már valami máson, de ezt majd kitalálom a következő napokban.

- És festeni?
- Három-négy hetente. Akkor már eléggé lenő ahhoz, hogy azt mondjam, már nem néz ki elég jól. Volt már több árnyalata is, volt olyan szín, amit egy fogadás elbukása miatt kellett elvállalnom, de azért drasztikusan nem változtatok már a színen.

- Visszatérve a komolyabb témákhoz, milyen a napi kapcsolatod Dibusz Dénessel?
- Nem változott semmi a korábbiakhoz képest. A válogatottban ismerkedtem meg vele, mint csapattárs, és ugyanúgy segítjük most is egymást, mindkettőnknek a csapat sikere a legfontosabb, az egyéni célok másodlagosak. Sokan várták, hogy mi lesz a párharcunkból, és mennyire visel meg minket emberekként, de nagyon örülök neki, hogy semmi negatívat nem lehet elmondani erről a kapcsolatról. Egy csapatot alkotunk Tonóval, Gerivel (Balogh Tamás kapusedző és Szécsi Gergő - a szerk.) és Dinivel négyen, átérezzük, hogy a másik épp mit él át, próbáljuk egymást segíteni, hogy a mesternek ne kelljen azon gondolkoznia, hogy kapus téren milyen problémák vannak. Szerencsére most nincs ilyen gondja.

- Mi a célod a szezon további részére?
- A csapat jó formában van, az a legfontosabb, hogy ez így maradjon. Természetesen szeretnék minél többet védeni és átélni olyan estéket, mint a debreceni volt. Ugyanúgy dolgozom tovább, tudom, hogy mire vagyok képes, és ezt szeretném megmutatni minél több meccsen.