Kenneth Heiner-Möller neve elsőre talán nem tűnhet ismerősnek a Fradi-szurkolók körében. Viszont, ha már Kenneth Christiansenként említjük őt, akkor valószínűleg mindenkinek beugrik korábbi dán labdarúgónk gólja a CSZKA Moszkva ellen vagy éppen a Vácnak és a Kispestnek lőtt találata. Az 50. születésnapját január 17-én ünneplő játékosunk közel egy év alatt 44 mérkőzésen 11 gólt szerzett a Fradiban. Mivel tagja volt az 1994/95-ös szezon végén a 25. bajnoki címet ünneplő csapatnak, az FTC örökös bajnoka elismerést is megkapta. Emellett kétszer nyert Magyar Kupát (1993/94, 1994/95) és Magyar Szuperkupát (1993/94, 1994/95).

„Emlékszel rá?” címmel 2020 tavaszán a FradiMédia új rovatot indított, amelyben időről időre olyan korábbi Fradi-labdarúgókat keresünk meg, akikről az utóbbi időszakban kevesebbet hallottunk. Nem is biztos, hogy minden drukkerünk kapásból rávágja, melyik együttesben szerepelt az adott futballista, mégis, egy-egy ominózus pillanat, gól, mérkőzés, beszólás vagy esemény miatt érdemes feleleveníteni a karrierjét, beszélgetni vele az akkori Fradiról és arról, mit is csinál napjainkban. Így beszélgettünk a tavalyi évben Kardos Ernővel, Paul Shaw-val, Aleksandar Joviccsal és Touati Mezianével is. Ezt a sort most születésnapos, korábbi dán támadónkkal folytatjuk.

Kenneth Christiansent Dániában értük utol, ahol a helyi labdarúgó szövetség edzőképzési programjában jelentős pozíciót tölt be. Többek között erről, az utóbbi évek női futballjában eltöltött szövetségi kapitányi feladatairól, illetve természetesen az emlékezetes és számára kedves ferencvárosi és magyarországi emlékeiről kérdeztük.

- Az egész Fradi-család nevében nagyon boldog születésnapot kívánunk! Hogyan telik ez a szép, kerek születésnap?
- Nagyon szépen köszönöm! Sajnos ezúttal nem úgy, ahogy szoktuk, hiszen a koronavírus-járvány Dániát is elérte, itt is szigorú szabályokat kell betartanunk. Ezért meghitt, családi körben, a feleségemmel és a lányaimmal ünneplek.

- Milyen egy születésnapi ünneplés a Heiner-Möller-családban?
- Változatos, mert van, hogy nagy bulit csaptunk, olykor pedig csendesebbet. A gyermekeink  születésnapjai azért gyakrabban nagyobb események, mint a szüleiké.

- Mi a különbség a mostani és az 1994-ben a Fradihoz érkező Kenneth Christiansen között?
- Nem sok, csak néhány ránc, kevesebb haj és több élmény (válaszolta nevetve). Most már megálltam egy helyben, letelepedtem, ha úgy tetszik. Viszont továbbra is rajongok a labdarúgásért, örökké szerelmes leszek ebbe a játékba. Bejártam szinte az egész világot és azt érzem, hogy kihoztam a legtöbbet az életemből és a karrieremből.

- Az első üzenetváltásunk végén azt írtad: „Hajrá, Fradi!” Ezek szerint megmaradt még néhány magyar szó? Melyekre emlékszel vissza?
- Ha az ember egy új helyre kerül, valahogy jobban megtanulja a nyelv rosszabbik oldalát, azaz a káromkodásokat, mint a normál szavakat, ezért, most ezt a sort nem kezdeném el (válaszolta nevetve). Őszintén bevallom, nagyon régen beszéltem már magyarul, de arra emlékszem, hogy nagyon nehéz nyelv. De azért akad néhány szó és kifejezés, amelyekre emlékszem, de elnézést, ha rosszul mondanám: „Zöld Sasok, sör, Boldog coransoj!, farodt” (Boldog karácsonyt! és fáradt – a szerk.) és sajnos rossz rá emlékezni, de a „sérült” szó is eszembe jutott.

- Könnyedén sikerült beilleszkedni akkor az új közegbe?

- Nagyon szerettem a klubot és az országot is. Keveset tudtam ugyan Magyarországról és Budapestről, de azonnal elvarázsoltak a történelmi emlékek, látnivalók. Néhány alkalommal még vidéken is jártam, sőt, hazatérve még a híresen csípős gulyáslevest is elkészítettem a barátaimnak. A Fradiban csupaszív emberekkel találkoztam. Az akkori edzőmről, Nyilasi Tiborról tudtam, hogy játékosként az egyik legnagyobb volt a magyar labdarúgásban, de Európában is ismerték a nevét. Különleges volt látni, hogy egy ilyen ember, mint ő, milyen nagy tiszteletet és szeretet vívott ki magának azzal, hogy remek futballista volt.

- Bár csak közel másfél szezont töltöttél a Fradinál, több emlékezetes meccsed is volt. Ha azt mondom, hogy 1994. június 15., Kispest-FTC, akkor mi az, ami először eszedbe jut?

- Úristen, milyen nap volt! Kölcsönben kerültem a Fradihoz és emlékszem, mondtam az akkori vezetőedzőnek, Nyilasi Tibornak, hogy nem vagyok az a jól fejelő játékos. Erre meg az én fejesemmel szereztünk vezetést, majd megnyertük a meccset, ezáltal a Magyar Kupát, a szurkolók pedig őrjöngtek örömükben. Nagyon magas hőfokú meccs volt, a rendőrök pedig nem igazán álltak a helyzet magaslatán, de a futball és a mi szempontunkból csodálatos délután volt. Emlékszem, fent ültünk már buszon, de az hihetetlen lassan haladt az Üllői úton a minket ünneplő szurkolók miatt. Ebben a pillanatban döntöttem el, hogy itt akarok futballozni.

- Volt kedvenc meccsed a Fradi mezében?
- Igen, de ha szabad, akkor kettőt, a CSZKA Moszkva elleni KEK-találkozókat említeném. Moszkvában ugyan kikaptunk 2-1-re, de betaláltam, ez pedig sokat jelentett a visszavágón. Hazai pályán mi nyertünk 2-1-re, majd a drámai tizenegyes párbajban én is eredményes voltam, ezzel is hozzájárulva fantasztikus továbbjutásunkhoz. A Ferencvárost képviselni és az egyik legnagyobb orosz klubot kiejteni felemelő érzés volt. A szurkolók úgy ünnepeltek minket, mintha megnyertük volna a kupát.

- Akkor a magyarországi tartózkodásnak ennél tökéletesebb kezdete nem is lehetett volna, mint a Vasas elleni győztes bemutatkozás, majd rögtön a kispesti kupadiadal.

-  Abszolút! Mielőtt a Fradihoz kerültem, nem ismertem a klub történelmét, de nagyon gyorsan megszerettem a csapatot, a szurkolókat és rövid idő alatt a klubtörténelmet is bepótoltam. Az első alkalommal, amikor felhúztam a Fradi-mezt, azt éreztem, hogy ez a klub az emberekért, a szurkolókért van.

- Nem először említed a szurkolókat. Ennyire megragadtak benned a rigmusok?

- Csak pozitívan tudok rájuk visszaemlékezni. Őrültek, lelkesek, fanatikusak, fantasztikusak, hangosak, zöldek. Soroljam még? Nagyszerű szurkolótábora volt és van a Fradinak!

- Magyar bajnok voltál, kétszer nyerted meg a Magyar Kupát és a Szuperkupát másfél szezon alatt, az FTC örökös bajnoka lettél. Az 1994/95-ös szezon végén viszont távoztál, így nem lehettél a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutó csapat tagja. Közel 26 év elteltével megbántad, hogy nem maradtál?
- Őszinte leszek: megbántam, de inkább főleg nagyon szomorú voltam, hogy nem futballozhattam már a Ferencvárosban. Egy sérülés mindig rosszkor jön, de akkor nekem tényleg a lehető legrosszabb pillanatban jött. Hiába tértem vissza kétszer is, muszáj volt megoperálni. Külföldön lenni, majd jó formában futballozva megsérülni, ráadásul kissé partvonalon kívülre is kerültem… Ez azért egy elég kemény „koktél”, így az volt a legjobb döntés, hogy hazaigazoltam. De még egyszer mondom, nagyon szerettem volna a BL-csoportkörös Ferencvárosban futballozni.

- Gondolom, azért követed, követted a Fradi szereplését azóta is.

- Folyamatosan! Nincs olyan, hogy ne tudnám a csapat eredményeit. Fantasztikus volt hallani, amikor bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe, nagyon gratulálok innen is nekik. A távozásom óta volt szerencsém még néhányszor Budapestre látogatni és jó volt látni a figyelemre méltó változásokat, mint például a csodaszép új stadion. A televízióban sajnos nagyon ritka, hogy meg tudom nézni a Fradi meccseit, mert Dániában többségében az angol és német bajnokságot részesítik előnyben.

- Pályafutásod után edzőként maradtál a labdarúgás közelében. Dolgoztál férfiakkal, nőkkel, kluboknál, de voltál a dán és a kanadai női válogatott szövetségi kapitánya is. Milyen tapasztalatokat szereztél edzőként?

- Érdekes, de számomra edzőként dolgozni sokkal nehezebb, mint tettem azt aktív pályafutásom során. Szövetségi kapitányként jártam olimpián, kétszer világbajnokságon és Európa-bajnokságon, illetve szerepeltem a csapatommal az észak-amerikai regionális kupa döntőjében is. Hihetetlen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam szakvezetőként és emberként is. Amikor visszajöttem Dániába, pszichológiából megszereztem a mester diplomámat, így az itt szerzett tudás a munkám során is sokat segített. Játékosként valószínűleg tisztában vagy azzal, hogy ha három meccsen rosszul szerepelsz, akkor kispadra kerülsz. Edzőként akár három vesztes meccs az állásodba is kerülhet. Furcsa és nehéz munka a labdarúgóedzőé, de ha valami nagy siker történik a pályán, akkor tudod, hogy azt a kemény edzések és a játékosok fejlődése és fegyelme teremtette meg. Ha pedig meglátod, hogy ezzel mekkora örömet okoztál a szurkolóknak, akkor az egy felemelő érzés.

- Akkor ezt a mentalitást és elhivatottságot a Dán Labdarúgó Szövetségben végzett munkád során is jól tudod kamatoztatni?

- Teljes mértékben. A dán szövetség engem kért fel az edzőképzés vezetőjének. Ez azt jelenti, hogy Dániában én irányítom a labdarúgóedzők képzését. Nem írok azért tanterveket, inkább kitűzünk egy célt, amelyhez közösen oda navigáljuk az edzőket. De nemcsak egy korosztályra, hanem mindenkire koncentrálunk. Külön edzőket képzünk mindkét nemben a kisgyerekeknek, az idősebb, de már ifjúsági korú labdarúgóknak és természetesen a profi futballistáknak. Nagyon nagy kiváltság, megtisztelés és öröm, hogy ennek a sok fontos feladatból álló munkának én lehetek a vezetője.

- Szerinted klub és válogatott szinten mekkora most a különbség a dán és a magyar labdarúgás között?

- Amikor a Fradiban játszottam, már akkor érezhető volt és tapasztaltam is, hogy ez a csapat képes lehet arra, hogy ott legyen a legjobbak között. Régen nem láttam már a csapatot játszani, de a magyar labdarúgásra van némi rálátásom, ugyanis néhány edző éppen Magyarországról keresett meg. Szerintem a legjobb magyar klubok, köztük a Ferencváros, Dániában simán az első hat között lennének. Válogatott szinten sokat fejlődött a magyar csapat, innen is hadd gratuláljak az Európa-bajnoki részvételhez és a Nemzetek Ligája-csoport megnyeréséhez. Szakmai szemmel nézve azt mondanám, hogy Dánia még erősebb, mint Magyarország, de az biztos, hogy ha összekerülnének, akkor egy végig kiélezett, szoros, nagy csatát látna a közönség. Sok sikert kívánok Marco Rossi csapatának az Eb-n! Milyen csodálatos lenne, ha Dánia és Magyarország is továbbjutna a csoportból!

- Ha már a kívánságoknál tartunk. Mit üzennél a Ferencvárosnak, Sergei Rebrov vezetőedzőnek és a szurkolóknak?

- A szurkolóknak először azt, hogy köszönöm! Az első perctől kezdve befogadtak ebbe a lenyűgöző klubba és nagyon büszke vagyok, ha a világ bármelyik pontján magyar emberekkel találkozom, mert nagy örömmel mondhatom magyarul: „Fradista voltam”. Tényleg, még ez is eszembe jutott! (válaszolta nevetve) A csapatnak azt üzenem, hogy tudják, amikor a pályán hajtanak, akkor érezzék a szurkolók támogatását, lelkesedését még akkor is, ha most ilyen szomorú a helyzet, hogy nem lehetnek nézők a stadionban. Ez egy kiváltság, amelynek ők állnak a középpontjában és ezt meg kell ragadniuk. Sergei Rebrovnak nem sok tanácsra van szüksége, hiszen ahogy az eredményekből is kitűnik, a Fradi rendre nagy fölényben játszik és magabiztosan nyeri a meccseit, kvázi egyeduralkodó a magyar bajnokságban. Rebrovnál kiváló kezekben van a karmesteri pálca.

Kenneth Heiner-Möllernek, azaz Kenneth Christiansennek az egész Fradi-család nevében nagyon boldog születésnapot és sikerekben gazdag munkát kívánunk!

(A 2. és a 8. kép forrása: Anders Kjærbye, fodboldbilleder.dk)

Molnár Péter