Ferencvárosi pályafutása eddigi legjobb mérkőzésén van túl Kaján Norbert. 35-szörös bajnok férfi labdarúgócsapatunk jobbhátvédje a 63. percben csereként állt be az ukrán Dinamo Kijev elleni, UEFA Európa Liga-főtáblás mérkőzésen, amelyen 4-0-ra diadalmaskodtunk. A meccs egyik legszebb jelenete 20 esztendős védőnk nevéhez fűződik, aki szenzációs szólót követően zúgó felső lécet rúgott. Néhány centin múlt csupán, hogy a javarészt az NB II-es fiókcsapatunkban, a Soroksárban pályára lépő játékosunk élete gólját szerezze. De nem csak emiatt illeti dicséret Kaján Norbertet, aki végig bátran és jól játszott az összecsapáson.

- Hogy aludtál a mérkőzés után?

- Sokáig forgolódtam. Az agyam folyamatosan pörgött, végül aztán éjjel háromkor sikerült elaludnom.

- Milyen gondolatok cikáztak a fejedben?

- Pozitívak. Felbecsülhetetlen boldogságot érzek. Még most is, hogy aludtam egyet rá, teljesen a mérkőzés hatása alatt vagyok. Ugyanakkor profi labdarúgóként innentől a következő mérkőzésre fókuszálok. Főleg annak fényében, hogy úgy érzem, most már az elvárások is nagyobbak lesznek velem szemben. Szolidnak kell maradnom. Azért, mert most csereként beálltam, és jól sikerült a mérkőzés, nem szabad, hogy átessek a ló túloldalára, mert az nagy hiba lenne. Az edzésekre és a játékra összpontosítok, muszáj koncentráltnak maradnom.

Elismerik a teljesítményét

- Sok gratuláló üzenetet kaptál?

- Rengeteget, hirtelen össze sem tudom számolni, mennyit. Éppen ezért nem szeretném egyiket sem kiemelni. Mindegyik üzenet nagyon jólesett, hiszen büszkék rám. A szeretteimtől, a barátaimtól és a soroksári csapattársaimtól is megható és szép sorokat kaptam, elérzékenyültem.

- Egyébként is érzelmes embernek tartod magad?

- Igen, abszolút. Igyekszem megélni azokat a fantasztikus pillanatokat, mint amilyenek a tegnapi találkozón megadattak számomra.

- A csapattársaid hogyan fogadtak az öltözőben a meccs után?

- Poénkodtak azzal, hogy ha bement volna a lövésem, akkor most fél évig ez lenne a téma. De a vicces megjegyzések mellett természetesen gratuláltak, és azt láttam az arcukon, hogy igazán elfogadtak. Hatalmas öröm és büszkeség, hogy itt lehetek.

Soroksárról az UEL-be

- Legutóbb még a Soroksár színeiben léptél pályára az NB II-ben, most pedig az UEFA Európa Liga főtábláján voltál tevékeny részese a Dinamo Kijev elleni történelmi, 4-0-s diadalnak. Hogy éled meg mindezt?

- Nehéz szavakba önteni, amit érzek. Nyilvánvalóan teljesen más az NB II-ben játszani, mint egy kiemelt európai kupamérkőzésen. A játék sokkal folyamatosabb, nincs tördelve, nem beszélve persze a sokkal magasabb intenzitásról. Ezen a szinten nincs megállás, és kondicionálisan is a legmagasabb szinten kell lennem, hogy jól tudjak teljesíteni. Emellett fontos, hogy fejben higgadt maradjon az ember, és akkor nincs mitől félnie.

- Ha a kapufád bemegy, jó eséllyel az év gólja címre is esélyes lett volna a találat. Hogy emlékszel vissza a szituációra?

- Abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy szabad terület van előttem, nem támad meg senki, így ütközésig vihettem a labdát. Sajnálom, hogy nem ment be a lövés, nem sokon múlt.

Bizalom az edzőktől

- A Ferencváros első csapatát irányító Pascal Jansentől milyen tanácsokat szoktál kapni?

- Tréningezzek keményen és legyek türelmes, eljön az én időm. Bátorságra biztatja a fiatalokat és neveli őket. Természetesen igyekszem a tanácsaiból tanulni, és napról napra jobb futballistává válni.

- Soroksáron egy Fradi-legenda, Lipcsei Péter a vezetőedződ. Mit jelent ő számodra?

- Amilyen támogatást tőle és a soroksári klubtól kapok, arról csak pozitívan tudok nyilatkozni. Elképesztően hálás vagyok mindenért. Nemcsak jó, hanem rossz mérkőzéseim is voltak ugyanis Soroksáron, ahol a nehezebb időszakban is végig bíztak bennem, és lehetőséget kaptam, amikor nem voltam jó formában.

- Ezt a bizalmat leginkább a hozzáállásodnak és a küzdeni akarásodnak köszönheted?

- Úgy érzem, biztosan nagy szerepet játszik benne. Igyekszem fejben mindig erősnek maradni, ami átsegít a nehezebb periódusokon a pályafutásom során. Soroksár a szívem csücske, a karrierem szempontjából egy hatalmas mérföldkő számomra.

- Az U21-es válogatottnál is számítanak rád. Mit jelent ez számodra?

- Egy újabb motivációt, egy újabb célt, hogy a szűkített keret tagja is legyek. Kellemes meglepetés volt, hogy meghívót kaptam. Bevallom, az elmúlt időszakban nyújtott teljesítmény alapján nem számítottam rá. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra a hazámat képviselni.

- Mik a legfőbb erényeid?

- Elsősorban a kitartásomat és az elszántságomat emelném ki. Mindig alázatos vagyok, képes vagyok áldozatokat hozni. Muszáj elkötelezettnek és maximalistának lenni, hogy sikeres legyél abban, amit csinálsz.

A kezdetek

- Mindig is labdarúgó szerettél volna lenni?

- Nálunk családi hagyomány a futball. Apukám a Ganz-MÁVAG csapatát erősítette az NB II-ben, a nővérem pedig Olaszországban, a Lazióban focizik. A testvéremmel, amikor piciként már járni tudtunk, azonnal előkerült a labda. Egészen a kezdetektől a futballhoz voltunk hozzászokva. Esetünkben igaz a mondás, hogy nem esett messze az alma a fájától.

- Mikor kerültél a Fradihoz?

- Ötévesen kezdtem a Ferencvárosban futballozni, és azóta is itt vagyok. Remélem, hogy még jó sokáig itt lehetek.

Célok

- Milyen célokat fogalmaztál meg az elkövetkezendő időszakra?

- Szeretnék minél több időt pályán tölteni a Fradiban. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem szabad túlságosan előre szaladni, de minden erőmmel azon leszek, hogy elérjem a céljaimat. Szeretnék akár már a tavasztól, vagy a következő szezontól nagyobb szerephez jutni a Ferencvárosban.

- A Fradiban minden poszton, így a jobbhátvéd pozíciójában is nagy a konkurenciaharc a csapatba kerülésért.

- Ezzel maximálisan tisztában vagyok. Fiatalként nem lehetek annyira naiv, hogy azt higgyem, felkerültem a felnőtt csapathoz, és ezzel együtt automatikusan játszani is fogok. Minden egyes pályán töltött percért keményen meg kell dolgoznom. Rengeteg türelemre van szüksége egy fiatal játékosnak. Azt látom, hogy mindig van fény az alagút végén, de hogy így legyen, azért nagyon sokat kell tenni.

- Mennyi lemondással jár az élsport?

- Rengeteggel. Időben leginkább. Képtelenség annyi programra elmenni a szeretteiddel és a barátaiddal, mint amennyire szeretnél. A bulik is kimaradtak, de szerencsére ezek az események engem soha nem vonzottak. Azon a véleményen vagyok, hogy megéri a sok lemondás. Főleg, amikor van egy olyan mérkőzés, mint a Dinamo Kijev elleni.

- Mi ad motivációt neked a mindennapokra?

- Mindig jobb akarok lenni, mint előző nap. Ha esetleg nem is sikerül úgy valami, ahogy szerettem volna, akkor is igyekszem kiemelni a pozitívumokat, és persze tanulni a hibákból.

Hobbi

- Úgy tudom, nagyon szeretsz olvasni. Milyen kötetet fogtál legutóbb a kezedben?

- Elsősorban az önmegvalósításról, az önmenedzselésről szóló könyvek állnak közel a szívemhez. David Goggins az egyik kedvenc alkotóm, aki haditengerészként és ultramaratoni futóként is sikeres lett. Tavaly az őszi szezonom nem sikerült jól, ezután kezdtem el Goggins-könyveket olvasni. Egy nagyon kemény férfiról van szó, az ő történetei segítettek átlendülni a nehéz időszakon. Ráébresztett arra, miben kell változtatnom ahhoz, hogy meg tudjam valósítani önmagamat.

- Más hobbid is van?

- Imádok horgászni. Ha szabadnapunk van, Botka Endrével megyünk is a vízpartra. Kikapcsol ez a tevékenység, a horgászbot fölött ülve teljesen lecsendesedik és letisztul minden. Nagy szükségem van rá. Augusztus óta nem sok szabadnapunk volt, így nagyon megbecsülöm, amikor el tudok menni horgászni.

A futballban szeretne maradni

- A labdarúgás az életed, s karriered elején jársz, de van esetleg bármilyen terved, mivel szeretnél majd foglalkozni a távoli jövőben?

- Konkrétumot azért sem szeretnék mondani, mert az embernek bármelyik nap támadhat új ötlete ezzel kapcsolatban. Most úgy érzem, hogy szeretnék mindenképpen a futball berkein belül maradni.