Négy évvel ezelőtt a Fradi TV-ben láthattak anyagot Babatünde Teslim Fatusiról, klubunk korábbi nigériai labdarúgójáról, aki hazájával 1996-ban megnyerte az atlantai olimpia férfi focitornáját. A szurkolók által kedvelt, világvándor játékos akkor arról mesélt, hogy pályafutása után Nigériában az olajbizniszben próbált szerencsét, de mindent elveszített, ráadásul szülei is elhunytak, így az Egyesült Államokban, Miamiban próbált szerencsét. 

Ezúttal is ott értük el telefonon, a focitól eltávolodott, de a budapesti, ferencvárosi emlékek nem halványultak el, s reméli hamarosan a Groupama Arénában is feltűnhet.

- Évekkel ezelőtt beszéltünk, mi változott azóta, továbbra is az Egyesült Államokban él?
- Igen, Miami Dade megyében élek, s itt is dolgozom (egy amolyan kormányablak szerű intézményben – a szerk.) a munkaügyi osztályon.

- Mi a feladata?
- Mindenféle dolog, de leginkább segítek a fiataloknak, hogy a munkaerőpiacon boldoguljanak, hogy a pályakezdés problémamentesen menjen.

- A labdarúgás tehát már nem játszik szerepet az életében?
- Szombatonként barátokkal eljárok focizni, még mindig jó vagyok, bár a sebességem már megkopott. Ez nem is csoda, 47 éves vagyok, játszottam Nigériában, Svájcban, Magyarországon, Dél-Afrikában, Tunéziában, Lengyelországban, az Arab Emírségekben, Belgiumban, Vietnámban és végül itt az Egyesült Államokban. A lábaim már nem a régiek.

Fatusi Miamiban a barátokkal még elfocizgat szombatonként

- Igazi világvándor volt, a Ferencvárost hova helyezi ezen az úton?
- Klubszinten a csúcsra. Budapest és a Ferencváros a szívem csücske. Alig várom, hogy újra ellátogathassak Magyarországra. Régóta tervezem. Zöld kártyára várok, amely idén, vagy jövőre meg is lehet, utána irány a magyar nagykövetség a vízumért, s már repülök is Budapest és a Népliget felé.

- Ekkora hatást gyakorolt önre az az egy szezon, amit itt töltött a Fradiban?
- A nigériai válogatottal 1996-ban megszerzett olimpiai bajnoki cím mellett a legnagyobb büszkeség számomra, hogy a Fradival a Bajnokok Ligájában szerepelhettem. Az a csapat fantasztikus volt, nem csak játéktudásban, emberileg is. A Grasshoppers elleni zürichi találkozó pályafutásom legemlékezetesebb mérkőzése volt, sosem felejtem a meccs utáni ünneplést. Nekem - mint a szintén svájci Servette kölcsönjátékosának - még különlegesebb volt az a 3-0-s siker.

Vincze Ottó volt Fatusi legjobb barátja a Fradiban

- Milyennek tervezi a budapesti útját?
- Régi vágyam, hogy a Ferencvárosért dolgozhassak. Hálás vagyok a klubnak, mert az ottani teljesítményemnek köszönhetően kerültem be a nigériai csapatba és lettem ötkarikás aranyérmes. Úgy gondolom, kapcsolataim révén tudnék segíteni scoutként, játékoselemzőként a klubnak afrikai tehetségek után kutatva. Máig kiváló kapcsolatot ápolok korábbi klasszisokkal, Taribo Westtel, Emmenual Aminkével, Victor Ikpebával, Jay-Jay Okochával, vagy épp Daniel Amokachival, velük ha nem is minden nap, de rendszeresen beszélek. A Ferencváros egyre ismertebb Afrikában, köszönhetően Aissa Laidouninak, vagy épp Naby Keitának. Alig várom, hogy személyesen kilátogathassak egy mérkőzésre a Groupama Arénába, amely egy csodás stadion, az én időmben az Üllői úti pálya elég öreges volt. Korábban játékosügynökként is próbálkoztam, de azzal felhagytam. 

- Képben van a mostani Ferencvárost illetően, hogy ki az edző, kik a játékosok?- Legutóbb a Viktoria Plzen elleni 3-0-s vereséggel végződött Európa Liga-találkozót láttam, s tudom, hogy edzőváltás volt a télen. Örömmel láttam, hogy több nigériai focista is szerepelt/szerepel utánam a csapatban. Meg kell adni a lehetőséget a fiatal afrikai tehetségeknek. Sajnos a csehek ellen azt láttam, hogy mindenki gólt akart lőni, ennél sokkal fontosabb, hogy a csapat gólt lőjön, tudni kell leadni a labdát a még nagyobb gólszerzési esély érdekében. Hiányolom a csapatból az olyan egyéniségeket mint „Vindzse Ottó, Listesz vagy Tibi Simi” (ezeket a neveket így ejtette – a szerk.). Fantasztikus játékosok, igazi fradisták. Felfoghatatlan, hogy Tibi már nincs az élők között, Ottó mellett a legjobb barátom volt a csapatban, igazi vezér.

- Maradt emléke a ferencvárosi időszakból?
- Mindent elosztogattam, a mezemet egy barátomnak adtam, aki a fiának, de ő nagy becsben tartja, küldök róla fotót is, büszkén viseli.

- Üzen valamit a Fradi-szurkolóknak, vagy a volt csapattársaknak?
- Örömmel. Nagyon hiányoznak a Fradi-szurkolók, a társaknak pedig azt, hogy hamarosan találkozunk. Hajrá, Fradi!

Szabó Dávid