Ma ünnepli 32. születésnapját csapatkapitányunk, Dibusz Dénes. Kapusunk a magyar labdarúgó-válogatottal készül Telkiben az évet lezáró két barátságos mérkőzésre, a november 17-ei, Luxemburg elleni idegenbeli, valamint a november 20-ai, Görögország elleni hazai találkozóra. Az edzések mellett Dénes időt szakított a FradiMédiára, hogy egy születésnapi interjút adjon, s emellett évet is értékeljen.

- Isten éltessen sokáig! 32 éves lettél. József Attila Születésnapomra címmel verset is szánt ennek az életkornak. Te mivel leped meg magad ezen alkalomból?
- Remélem, hogy egy győztes válogatott mérkőzéssel. Születésnapom másnapján játszunk Luxemburgban, bízom benne, hogy lehetőséget kapok, s nyerni fogunk. Tárgyi kívánságom nincs, mindig megkapom, hogy nagyon nehéz nekem ajándékot találni. Ez mondjuk igaz is. Általában itt ér a válogatottnál a születésnap évek óta, ilyenkor egy tortával felköszöntenek a srácok. 

- A kisfiad, Bence már három éves, otthon besegít a gyertyák elfújásában? 
- Hajjaj, de még hogy! Mindenki tortáját ő fújja el, többször is újra kell neki gyújtani a gyertyákat, nagyon élvezi. Ha annyiszor kívánhatna, ahány szálat már elfújt, akkor elég sok kívánsága válna valóra. 

- Egyre többször látjuk a hazai mérkőzések lefújása után, hogy veled sétálgat a gyepen. Kezd jobban érdeklődni a foci iránt? 
- Tavaly nyáron, a DAC elleni edzőmeccsen hoztam el először a Groupama Arénába, azóta szinte mindig kint van a hazai találkozókon, s folyton azt hallom a feleségemtől, Petrától, hogy Bence 90 percen keresztül szeretne bemenni hozzám a pályára. Persze nem csinálunk ebből rendszert, hogy mindig bevigyem a gyepre, de egy-egy nagyobb siker után, amikor a helyzet úgy hozza, akkor próbálok engedni a kérésének, s olyankor együtt ünnepelünk. Adott esetben még az öltözőbe is bejöhet.

- Otthon az apa-fia rangadókon kesztyűt húz, vagy inkább rúgja a labdát?
- Mostanában inkább már kapusként foglalja el a helyét. Többször is azt mondja, ő most Dibusz Dénes. Az utóbbi időben pedig megszaporodtak azok a szerepjátékok, hogy az anyukáját leülteti nézőnek, s ráosztja a gyermek szerepét, aki szurkol a kapus apukájának. Anyukának hisztiznie kell, hogy mikor mehet már be a pályára, s aztán Bence az, aki bekíséri, s tesz egy kört az otthoni „stadionban” vele, majd elviszi az „öltözőbe”.

- Térjünk rá a focira, s kezdjük a válogatottal. Az év végén két barátságos meccs következik, mik a célok ezeken a találkozókon?
- A csapat továbbra is szeretne azon az úton maradni, amelyen az elmúlt időszakban járt – s csoportmásodikként zárt a Nemzetek Ligája A-divíziójában-, s továbbra is fejlődni. Ezek ugyan felkészülési mérkőzések, de mindenkinek az a célja, hogy a szövetségi kapitányra minél jobb benyomást tegyen – hogy a márciusi selejtezőkön is számításba vegyen minket -, ezért aztán úgy állunk az összecsapásokhoz, mintha tétmeccsek lennének.

- A válogatottban összesen 22 mérkőzésen védtél, a legutóbbi 13 találkozódon 9 alkalommal nyertünk, s mindössze kétszer kaptunk ki. Melyik meccs a kedvenced címeres mezben, s melyik a legfájóbb? 
- A legrosszabb emlék egyértelműen az albánok elleni idegenbeli vereség volt. Sajnos, nagymértékben közrejátszott abban, hogy nem értük el legalább a világbajnoki-pótselejtezőt. Azt Marco Rossi is többször felhozta később, mint olyan meccset, amelyen nem nyújtottuk a legjobbunkat. A legkiemelkedőbb pedig az angolok elleni 4-0-s NL-győzelem idegenben.

- Arról a wolverhamptoni, tényleg történelminek nevezhető diadalról ki tudnál emelni egy pályán és azon kívül történt eseményt, ami a legemlékezetesebb számodra?
- Pályán kívüli, amikor a lefújás után percekig ünnepeltünk a minket elkísérő szurkolókkal. Mindenki kicsit egy álomvilágban érezhette magát, csipkedtük egymást, hogy ez tényleg valóság-e. A meccsen pedig Gazdag Dániel gólja, amikor átbökte a labdát a kapus felett, az tényleg egy olyan szürreális szituáció volt, amellyel egy olyan eredményt értünk el, amelyet senki sem várt. Az volt a hab a tortán.

- Melyik a top 3 meccsed idén?
- Ugye volt ez az angolok elleni siker, visszavágtunk a Slovannak a Bajnokok Ligája-selejtezőben egy 4-1-gyel, a bajnokságban 6-0-ra nyertünk Újpesten, én mégis azt mondanám az UEFA Európa Ligában lejátszott hazai csoportmeccsek alkotják a top 3-at – hangulatában is ezek voltak a legkiemelkedőbbek -, s azok közül is a Trabzonspor emberhátrányban történő legyőzése a kedvencem, mindenki a határait feszegetve állt bele a mérkőzésbe, a közönség is elképesztően buzdított bennünket. Azzal adtuk meg az alaphangot a csoportgyőzelemnek. A csapatunk olyan minőségi játékot nyújtott ezeken a mérkőzéseken, amelyet úgy gondolom, már régóta várt minden Fradi-szurkoló. Végre az a fajta építkezés, amely jellemző volt ránk, egy bravúros eredménnyel párosult.

- Mi az, ami az UEL-csoportmeccsek során működött, de a BL-búcsút eredményező, Qarabag elleni hazai összecsapáson nem?
- Az a Qarabag-meccs egy nagyon jó tanulópénz volt nekünk. Az azeriek elleni visszavágón kicsit naiv volt a csapat, nem voltunk kellően eredménycentrikusak, próbáltuk a saját játékunkat játszani, de lehet jobban kellett volna arra helyezni a hangsúlyt, hogy az ellenfél erősségét kiiktassuk. Viszont ez a tapasztalat kellett ahhoz, hogy az UEL-csoportmeccsek során tudtuk, mik azok a szituációk, amelyeket el kell kerülni, mit nem szabad hagyni az ellenfélnek. A zvezda elleni belgrádi meccs volt kivétel, amikor nem voltunk kellően agresszívek és fegyelmezettek. De akkor is, a következő két hazai mérkőzésen tudunk ezen változtatni. Pozitív dolog, hogy abból a 4-1-es vereségből fel tudtunk állni, hisz visszavágtunk a Crvenának, a Monaco ellen pedig bebiztosítottuk a csoportgyőzelmet.

- Van kívánságod, hogy mely csapattal játszanál márciusban az UEL-nyolcaddöntőben?
- Igazából nincs. Nagyon boldog vagyok, hogy idáig jutottunk. Bárki kerül az utunkba, azzal jó meccseket fogunk játszani. Óriási dolog, hogy ott vagyunk a legjobb tizenhat között. Megmutattuk, mire vagyunk képesek, nem féltem a csapatot. Azon vagyunk, hogy még tovább írjuk ezt a fantasztikus történetet.

- Foglaljuk össze kicsit a Ferencváros NB I-es szereplését is 2022-ben. Sztanyiszlav Csercseszovval, mint új vezetőedzővel indult az év, akivel volt egy közös megbeszélésed csapatkapitányként. Milyen volt az első találkozás az oszét szakemberrel?    
- Egyrészt az új mester meglepett azzal, hogy sokkal pozitívabb személyiség, mint amire számítottunk a sajtóból olvasott cikkek alapján. Nagyon empatikus, lehet vele beszélgetni, együttműködően áll a játékosok problémáihoz, kéréseihez, lehet vele tárgyalni. Szakmailag pedig azt kaptuk tőle, amit vártunk. Karizmatikus egyéniség, új színt tudott hozni a klub életébe, az öltözőbe. Profi ember, aki tudja, hogy mit csinál. Nem véletlen, hogy ilyen sikereket értünk el ebben az esztendőben. 

- A tavaszi szezon végén a 33. bajnoki címünket és 24. Magyar Kupa-elsőségünket ünnepelhettük, milyen volt a két fieszta a Groupama Arénában, illetve a Puskás Arénában?
- Sajnos a bajnoki cím ünnepléséből sokat elvett, hogy az előtte rendezett MTK elleni bajnokin vereséget szenvedtünk hazai pályán. Sokkal nagyobb buli lett volna, ha sikerül győzelemmel ünnepelni. A kupadöntőben viszont 40 ezer ember előtt, jó játékkal vertük a Paksot, ott mindenki kitombolta magát. Ráadásul az ellenfélnek visszavágtunk a tavaszi 0-3-as fájó vereségért is.

- A most futó szezon első felében pedig nyolc pontos előnnyel, két meccsel kevesebbet játszva lettünk őszi bajnokok. Ennyire kiemelkedik a Fradi a mezőnyből, vagy az NB I többi csapata ennyire azonos szinten van, hogy a sok körbeverés miatt nem tudnak közelebb férkőzni?
- Elég kiegyenlített a mezőny. Nekünk sem volt sétagalopp egyik találkozón sem. Volt, amit csak a végén tudtunk eldönteni, s becsúszott néhány vereség is. Szerencsésen alakultak azonban a dolgok, hogy végül ilyen előnnyel mehettünk szünetre. A többi csapat nem tud olyan mély kerettel dolgozni, mint mi. Nálunk a keret minőségének köszönhetően jobban meg tudtuk oldani, hogy nem menjen az eredményesség rovására, hogy több fronton is pályára kellett lépnünk.

- Sok bravúrod volt idén is, melyik a kedvenced?
- Ha nem is a kedvenc, de a legfrissebb, véleményem szerint nagy védésem a Paks ellen volt, amikor hárítottam Hahn János lövését.

- A csavarását?
- Nem arra gondolok, bár az sem volt csúnya, hanem amikor a meccs végén lábbal védtem a lövését. Azt ugyanis egy kis „logikai játék” előzte meg. Válogatottból ismertem őt, s játszottunk több mérkőzést egymás ellen. Ha nem ő jött volna, valószínűleg a bal oldalra vártam volna a lövést, de tudtam, hogy ő egy okos játékos, s valami váratlant fog húzni, így helyemen maradtam, s sikerült lábbal hárítani, amely a végeredményt tudva egy rendkívül fontos mentés volt.

- Sokat rágódsz hibákon?  
- Volt két büntető a közelmúltban, amelyeket éreztem, hozzáértem, de nem tudtam hárítani, Mezőkövesden, vagy a Puskás ellen. Ezek olyan esetek voltak, amik tovább bennem maradtak. A vereségek azonban ennél is jobban megviselnek, szerencsére ebből nem volt sok. Bántott például a rólam kipattanó szabadrúgás a Qarabag elleni idegenbeli selejtezőn, amely góllal egyenlített az ellenfél. Ott úgy pattant a labda, amelyre nagyon másképp nem tudtam volna reagálni, de mégis elkeserített a dolog.

- A világbajnokság hamarosan kezdődik. Kinek szurkolsz, van a mezőnyben kedvenc kapusod?
- Nincsenek már kedvenc csapataim, gyermekként persze mindig választottam. Most is követni fogom a vb-t, de nem szurkolok senkinek – persze Aissa Laidouni miatt Tunéziának egy kicsit mégis. Remélem, lesznek jó meccsek. Kíváncsi vagyok milyen lesz ez a vb, így szezon közben, s nem az idény végén. Milyen lesz a mérkőzések intenzitása. Kapusszemmel is nézem a tornát, bejön-e valamilyen újítás, amit a következő évben, akár mi is beépíthetünk a játékunkba. Várom lesznek-e új felbukkanó sztárok, mint volt 2014-ben például a Costa Rica-i Keylor Navas, akit utána vitt el a spanyol Real Madrid.

- Hosszú és fárasztó volt ez az év is, a válogatott mérkőzések után, a következő hetekben nem lesz téma a foci?
- Labdarúgók vagyunk, a foci mindig is téma lesz, de valóban fárasztó szezon van mögöttünk, elmegyünk majd feltöltődni, ezúttal Sigér Dávid családjával közösen. Biztosan nézzük majd a világbajnokságot, visszatekintünk az évre, de elsősorban pihenünk, s örülünk, hogy a családdal lehetünk, a gyerekek körül forog majd a világ, lessük a boldogságukat. 


Szabó Dávid