Egy olyan mérkőzésről, amelyen egy csapat végig dominál és folyamatosan támad, azt gondolná az ember, hogy a védőknek lényegesen kevesebb szerepük van egy győzelemben, mint a támadóknak. Pedig a derbi is megmutatta, hogy ez nem így van, hiszen az Újpest legyőzésében óriási jelentőséggel bírt a két szélső védőnk, különösen Cristian Ramírez kiemelkedő teljesítménye.

Szombat este lejátszottuk az idei szezon első derbijét, ami az egygólos győzelem ellenére nem volt szoros találkozó: csapatunk a mérkőzést végig kontrollálta és a mérkőzés túlnyomó részét az ellenfél térfelén töltötte.

Ezt bizonyítja az ún. ’Field Tilt’ mutató is, amely azt mutatja meg, hogy egy csapat labdabirtoklása mennyire volt potens, vagyis a mérkőzésen a támadóharmadokban hány passzt adott egyik, illetve másik csapat, vagyis a területi dominancia mérőszáma.

Az Újpest ellen a Field Tilt érték 78,5% volt a javunkra, vagyis a Ferencvárosnak 110, míg a vendégcsapatnak csupán 30 átadása volt a támadóharmadukban, tehát a mérkőzés 140 támadóharmadbéli átadásának 78,5% a miénk volt. Ez a mutató sokkal pontosabb képet ad a labdabirtoklás adatától, hiszen a „Field Tiltből” – vagyis, hogy „mennyire borul fel a pálya” – nemcsak a mezőnybeli, hanem a támadó dominanciát is láthatjuk.

Adja magát a kérdés: hogy lehet egy védő az egyik kulcsszereplő egy olyan mérkőzésen, amelyen a csapat az idő jelentős részét a támadóharmadban tölti?

A mai futballban a szélső védők szerepe teljesen más, mint az korábban volt. Az 1950-es években – nem kis részben az Aranycsapat miatt – meghonosodott és elterjedt 4-2-4-es felállás indította el ezt a posztot a folyamatos fejlődés útján. Az 1970-ben vb-t nyert, sokak által minden idők legjobb csapatának tartott brazil válogatott már nagyban támaszkodott a felfutó szélső védőire, a 4-2-3-1-es felállás elterjedése a 2000-es években pedig oda vezetett, hogy gyakorlatilag minden elit csapat felfutó szélső védőkkel játszott.

A felfutó szélső védők feladata a támadások direkt támogatása mellett sok esetben az is, hogy megadják, tartsák a csapat szélességét, ezáltal segítve az ellenfél védelmének széthúzását, hogy több rés, támadható terület nyíljon az ellenfél védelmi vonalán.

Pontosan ezt tette Cristian Ramírez is, akinek a hőtérképén is látni, hogy bár az alapposztja a balhátvéd, mégis az ellenfél tizenhatosánál volt a legtöbb akciója.

Az Újpest ellen Ramírez parádés teljesítménnyel rukkolt elő: neki volt a legtöbb

· pontos passza (57)

· a legtöbb pontos progresszív passza (11)

· 100%-os progresszív passzhatékonysága.

· a legtöbb támadóharmadba bejuttatott labdája (11)

· a legtöbb kapott passza (59).

Rengeteg támadásbefejezésnek volt a részese: lövéssel (2), beadással (6), lekészítéssel (2) vagy kulcspasszal segítette az akciókat. Emellett védekezésben is stabilan teljesített. Az ő nevéhez fűződik a legtöbb labdaszerzés (12, ebből az ellenfél térfelén 5), és megelőző szerelésekben (4) is ő volt a legjobb.

Ramírez bár védőjátékos, de egyben a támadások egyik kulcsa is – ahogy az az Újpest ellen is látszott.