„Retró Fradi-mezek” címmel újabb, az eddigiektől eltérő sorozatot indítottunk (első rész ITT). Labdarúgócsapatunk 120 éves történelméből időrendi sorrendben gyűjtünk össze cikkenként 3-3 retró mezt, amelyeket esetleg még a legvérmesebb fradisták sem láthattak. Persze nemcsak magukkal a mezekkel készülünk, hanem röviden mindig be is mutatjuk azokat, és azt is mellékeljük hozzá, hogy kik hordták a dresszeket. Emellett a mezekről vagy az adott korszakról egy-egy érdekes, elfeledett sztorit is előkutatunk.

Alább láthatják sorozatunk második részét.

IV. A KK-győztes csapat meze

A mezről: Klasszikus „retrós”, fűzős mez, keresztben vékony csíkokkal, hozzá alaposan felhúzott, szinte háromnegyedes sorttal az 1928-29-es évekből. Nem ez volt az első fűzős viselet, már évekkel korábban is szerepeltünk hasonló kialakítású dresszben. Ez a mez azonban biztosan szerencsét hozott, hiszen a csapat ekkor nyerte meg története első nemzetközi kupáját, az 1928-as Közép-európai Kupát.

1929. október 20-án, a Hungária-FTC (0-4) találkozó előtt. 

Ők hordták: Többek között a T-betűs csatársor három tagja: Takács II József, Turay József és Kohut Vilmos. Ők nemcsak a KK-t nyerték meg, de később Táncos Mihállyal és Toldi Gézával kiegészülve 100%-os teljesítménnyel szerezték meg a magyar bajnoki címet 1932-ben. Ez addig és azóta sem sikerült egyetlen együttesnek sem. A legendás ötös ebben a felállásban összesen 78 mérkőzésen lépett pályára, játékosaink öten együtt 270 gólt szereztek. Azaz meccsenként közel négy gólt „szállítottak”. 

Egy érdekes sztori: A fenti képen is látható, Hungária-FTC mérkőzés sajnos nem a játékról maradt emlékezetes, a találkozó ugyanis egy horrorsérüléssel kezdődött (lásd jobbra). A Hungária első nagy helyzeténél ellenfelünk támadója, Kalmár Jenő tört a kapunkra, a kijövő Amsel (Angyal) Ignác megpróbálta megakadályozni a gólszerzést. A két játékos összeütközött, az eset pedig annyira súlyos lett, hogy Angyalnak bordatörése lett, Kalmárnak pedig nyílt sípcsonttörése. A meccset így mindkét együttes 10-10 emberrel folytatta, a mieink kapujába a védő Hunyadi állt be. Angyal azonban a szurkolók „követelésének” eleget téve hamar visszaállt csapatunkba. A szünetben már nagy fájdalmai voltak kapusunknak, az orvosok vizeletet is vettek tőle, amiből gyorsan megállapították, hogy nagyobb fokú vesevérzése van.

Ezt azonban nem árulták el neki, Angyal így visszaállt a második játékrészre is, még morfiumot is vittek utána a pályára, mert attól tartottak, nem bírja végig a meccset.

Az akkor derbinek nevezett találkozót végül csapatunk nyerte 4-0-ra Takács II triplájával és Turay góljával. Angyal pedig végigvédte az összecsapást.

V. A csak félig Fradi-mez

A mezről: Az egyik legfurcsább Fradi-mez. A dressz függőleges csíkozású és zöld-fehér. Utóbbi pedig igen meglepő, bármilyen furcsa is ezt olvasni. Az 1950. decemberi képen ugyanis már az ÉDOSZ-felirat látható a mezen. Ez volt az egyedüli olyan év, amikor nem FTC néven - hanem jelen esetben ÉDOSZ-ként - szerepeltünk, a mezünk mégis zöld-fehér volt. A dressz ezt követően változott fehérre piros Kinizsi-felirattal ellátva, majd 1956-ban visszavettük nevünket és címerünket.

Ők hordták: A játékosként olimpiai bajnok, VVK-győztes és kétszeres magyar bajnok Dalnoki Jenő, aki edzőként is maradandót alkotott, a Csikócsapattal a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe jutott veretlenül, de edzőként is nyert bajnokságot és három MNK-t. Rajta kívül szerepelt még ebben a Fradi-mezben a szintén olimpiai bajnok Czibor Zoltán, aki később a Barcelonában vált világsztárrá, Dr. Lakat Károly, aki Dalnokihoz hasonlóan játékosként és edzőként is bajnok lett a Fradival, vagy az a dr. Csanádi Árpád, aki szintén bajnok volt játékosként a csapattal, amelyet később edzőként is irányított.

Egy érdekes sztori: Történetünk ezúttal az előbb is említett dr. Csanádi Árpádhoz kötődik, aki a képünkön is látható, ÉDOSZ-Textiles (1-3) meccsen játszott utoljára tétmérkőzést az FTC-ben. A történészként doktorált, és több könyvet is jegyzett Csanádi csak 1946-ban játszotta első mérkőzését a Fradiban, pedig jóval korábban, már 1944 augusztusában bemutatkozhatott volna. Történt azonban, hogy csapatunk Debrecenbe utazott bajnoki mérkőzésre, amikor a találkozóra szintén készülő Csanádit távirat fogadta. A sportvezetők megtiltották, hogy pályára lépjen arra hivatkozva, hogy a játékos főiskolás volt. Főiskolások pedig akkoriban nem szerepelhettek az NB I-ben. Oktatás-futball 1-0.

VI. Az Alberten is feszülő dressz

A mezről: Pólószerű mez, rajta ívesen a Ferencváros-felirat. Érdekesség, hogy a 60-as években nem volt egyetlen, állandó mezünk, nagyon sűrűn cserélődtek a felszerelések. Játszott csapatunk egyszínű zöldben, egyszínű fehérben, zöld, valamint fehér, Ferencváros-feliratú dresszben és FTC-címeres trikóban is.

A Császár és a Báró, azaz Albert Flórián és Bálint László együttes akciója.

Ők hordták: Az 1965-ben a Juventus ellen Vásárvárosok Kupáját nyert csapat nagyjai, többek között Géczi István, Juhász István, Rákosi Gyula, Szűcs Lajos, Fenyvesi Máté és természetesen Magyarország egyetlen aranylabdása, a legendás Albert Flórián.

Egy érdekes sztori: A képünkön is látható, 1970. szeptember 2-án játszott FTC-Rába (1-2) mérkőzés előtt nem sokkal az FTC Spanyolországban járt. La Corunában 1946 óta ugyanis minden évben megrendezik a Trofeo Tereza Herrerát. A serlegért – két esztendő kivételével - 24 éven át mindig a helyi egyesület játszott egy külföldi klubbal, a „torna” 25. évfordulójára azonban a város vezetői azt találták ki, hogy két külföldi nagycsapat küzdjön meg a trófeáért. Így a Ferencváros és Argentína egyik patinás klubja, a San Lorenzo csapott össze. A találkozó – amelyet 40 ezren tekintettek meg a helyszínen! - remek színvonalú játékot hozott, gólt azonban a hosszabbítás után sem, így 11-esekkel dőlt el a serleg sorsa.

A büntetőrúgásoknál mi voltunk a higgadtabbak, a sorsdöntő, ötödik 11-est az a Novák Dezső értékesítette, aki a mérkőzésen nem is játszott, csak a párbaj során lépett pályára. Így, nulla perccel a lábában hódította el a Fradi számára a Tereza Herrera Kupát.

Akkoriban egyébként óriási presztízse volt egy-egy ilyen serlegnek, ami látszik a nagyszámú nézőseregből és abból is, hogy a Fradi által 1970-ben megszerzett kupa 3000 dollárt ért. Ugyanezért a trófeáért egyébként mind a mai napig játszanak, az évek során olyan klubok vettek részt a „tornán”, mint a Barcelona, a Real Madrid vagy az Atlético Madrid, a külföldi klubok közül pedig a Porto, a Lazio, a Flamengo, a Newcastle United, a Boca Juniors vagy éppen a Milan.