„Retró Fradi-mezek” címmel újabb, az eddigiektől eltérő sorozattal készülünk szurkolóinknak. Labdarúgócsapatunk 120 éves történelméből időrendi sorrendben gyűjtünk össze cikkenként 3-3 retró mezt, amelyeket esetleg még a legvérmesebb fradisták sem láthattak. Persze nemcsak magukkal a mezekkel készülünk, hanem röviden mindig be is mutatjuk azokat, és azt is mellékeljük hozzá, hogy kik hordták a dresszeket. Emellett a mezekről vagy az adott korszakról egy-egy érdekes, elfeledett sztorit is előkutatunk.

Sorozatunk ezúttal is több részes lesz, alább láthatják első válogatásunkat.

I. A legelső

A mezről: Itt kezdődött minden, ez volt az FTC labdarúgócsapatának első meze. Rövid ujjú dressz (sőt, inkább ing), zöld-fehér hosszanti csíkkal, begombolható gallérral. 

Ők hordták: Az első labdarúgócsapat tagjai, azaz Békés Géza, Malaky Mihály, Horn K. Lajos, Horváth Ferenc, Berán József, Mertl Ferenc, Malaky János, Schwarcz (Fekete) Leó, Pokorny József, Kárpáti Béla, Procskó Mihály, Borbás Gáspár vagy éppen Kovács Géza. 

Közülük Borbást mindenképp ki kell emelnünk, hiszen ő volt, aki a magyar válogatott és az FTC első gólját is szerezte!

Egy érdekes sztori: A mieink az első, ötcsapatos NB I-ben játszottak ebben a mezben. Az FTC a harmadik helyen végzett, ám a Budapesti SC visszalépése miatt egy helyet hátracsúszott. Emiatt a bajnokság kiírásának értelmében osztályozót kellett játszania a bennmaradásért, amelyet 10-2-re nyert meg a Rákosszentmihály ellen. A bajnok a BTC lett olyan játékosokkal, mint a Magyarország első két olimpiai bajnoki címét nyerő Hajós Alfréd (az aranyakat természetesen úszásban nyerte) vagy az NB I első gólkirálya, Manno Miltiades, aki később, 1928-ban megtervezte az FTC labdarúgó-szakosztályának hivatalos címerét.

II. Az elegáns

A mezről: Az első mezhez hasonlóan szintén galléros. Ezen mindössze két csík volt: egy függőlegesen, éppen a mez közepén szinte nyakkendő hatását keltve, egy pedig teljesen az alján. A dressz hosszú ujjú volt, de mint látjuk, az ujját feltűrve hordták játékosaink. 

A fotó az FTC-London Caledonians találkozó előtt készült.

Ők hordták: Többek között olyan legendák, mint Tóth-Potya István, aki aztán később újításainak köszönhetően edzőként tett szert óriási hírnévre, az összesen 13-szoros bajnok (a Fradival 7-szer) és 7-szeres gólkirály (a Fradival 6-szor) Schlosser Imre, az a Blum Zoltán, aki játékosként közel 20 évig, edzőként zsinórban hét évig szolgálta a Fradit (utóbbi máig rekord), majd ő volt a 100%-os teljesítménnyel bajnok, a Közép-európai Kupát megnyerő csapat edzője is, vagy a Fradival hétszeres (!) bajnok Rumbold Gyula.

Egy érdekes sztori: A kép 1914. április 12-én, az FTC-London Caledonians (1-1) nemzetközi mérkőzésen készült.

A mieink (erőnléti) edzőjeként egy bizonyos Barney Gannon dolgozott, aki egyben az ökölvívókat is tréningezte. Miatta lehetett remek erőnléte játékosainknak, ennek több bajnoki címben is szerepe volt, de ő tette le az ökölvívóknál is az alapokat.

Később Kocsis Antal személyében utóbbiak adták a Fradi első olimpiai bajnokát. Gannon – aki később az MTK-nál is tevékenykedett - nem tekinthető azonban az FTC első hivatalos edzőjének, ő még csak amolyan „erőnléti trénerként” dolgozott. A labdarúgócsapat első hivatalos edzőjeként később Tóth Potya István irányította a mieinket.

III. Az első keresztcsíkos

A mez: A Fradi története során többször váltakozott, hogy éppen keresztben vagy hosszában csíkos mezben léptek pályára labdarúgóink. Amint azt cikkünk elején is bemutattuk, utóbbival kezdődött a Fradi-mezek történelme, és minden bizonnyal 1920-ban volt az első olyan dresszünk, amelyen keresztben voltak a csíkok.

Ők hordták: Az FTC saját nevelésű hátvédje, a négyszeres bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes, KK-győztes Hungler II János, az ötszörös ezüstérmes, Magyar Kupa-győztes, az FTC-ben pontosan 100 bajnokin szerepelt megbízható fedezet, Wilheim Vilmos, a magyar bajnok, egy alkalommal a magyar válogatottban is játszott Nikolsburger Rezső vagy éppen az a Pataky Mihály, akit az FTC első klasszis középcsatárának tartottak (bővebben róla lejjebb).

Egy különleges sztori: A Pityke becenevű Pataky Mihályt nemcsak intelligens futballja, jó irányítókészsége, hanem szerénysége és sportszerű játéka miatt is nagyon szerették. Pitykének volt egy legendás szokása is, sokszor játszott ugyanis fehér cérnakesztyűben.

„Csak akkor láthattak rajtam kesztyűt, ha hűvös, esős időben játszottunk. Védtem ujjaimat, kezeimet, mert hegedülni is nagyon szerettem" – mondta erről.

Pityke igazi hazaszerető, ízig-vérig fradista futballista volt, Nagy Bélának adott interjújában így nyilatkozott minderről. „Minden perc, minden mérkőzés ünnep volt, amit a zöld-fehér mezben tölthettem, de a válogatott találkozók előtti pillanatokra ma is meghatódva emlékezem. Amikor a Himnuszt hallgattuk, mindig könnyeztem. Szüleim határtalan hazaszeretetre neveltek, az 1848-as eszmék családunkban szentnek számítottak.”

Sorozatunk holnap, azaz 2020. április 24-én, pénteken folytatódik újabb mezekkel és újabb sztorikkal.