Június 11-én az Olaszország-Törökország mérkőzéssel megkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. A magyar válogatott június 15-én, kedden 18.00 órától a portugálok ellen kezdi a csoportkört a Puskás Arénában. Nagy büszkeség, hogy a Fradit ismét több játékos is képviseli a tornán.

Az utóbbi időszakban a válogatottban állandó Fradi-kerettagok mellett – Dibusz Dénes, Botka Endre, Lovrencsics Gergő és Sigér Dávid – egy nagy visszatérő is „bevédte” magát Marco Rossi 26 fős EB-keretébe. Ez a játékos 2016-ban, az akkor szintén a kontinenstornára készülő válogatottunk kapuját védte a horvátok ellen 1-1-re végződő találkozón. Végül azonban az akkori szövetségi kapitány, Bernd Storck nem vitte ki magával a franciaországi tornára.

Lehet, hogy más játékost végleg megroppantott volna egy ilyen drámai helyzet, de Bogdán Ádámot nem. Az elmúlt öt évben a labdarúgással kapcsolatban nagy mélységeket is megélt, de a kitartásának, az akaratának, a hallatlan elhivatottságának és profizmusának köszönhetően ma ismét az egyik legjobb magyar kapusként tekintenek rá.

Bogdán a légiós évek után Skóciából tért haza, és úgy döntött, hogy 2020 nyarán csatlakozik klubunkhoz. Dibusz Dénes mellett szorgalmasan dolgozott, minden edzésen oda tette magát. Majd a 2020/2021-es szezon végén jött el a számára a lehetőség a bizonyításra Dibusz kisebb sérülését követően, és remekül sikerült mérkőzéseivel (és persze védéseivel) sikerült felhívnia magára Marco Rossi figyelmét, hogy érdemes vele számolni az Eb-re készülő csapatnál. Végül Gulácsi Péter és Dibusz Dénes mellett e sorok főszereplője, Bogdán Ádám is ott lesz a kontinenstornán, így az, ami öt éve nem adatott meg neki, azt most a sors visszaadta. Az Írország elleni 0-0-ra végződő felkészülési mérkőzésen úgy állt be a 63. percben, és úgy irányította a csapatot, mintha évek óta stabilan a válogatottnál lenne.  Az elmúlt évek küzdelméről,  a válogatott erejéről, az ír meccs utáni megható pillanatokról, és az Eb-n a magyar csapatra váró feladatokról beszélgettünk kapusunkkal, Bogdán Ádámmal.

- Ha jól tudom, egy fotózáson vettetek részt nemrég. Remekül állt rajtad a magyar válogatott kapusmeze, de gondolom ezzel te is egyetértesz.

- Köszönöm szépen, én is imádom, de komolyra fordítva a szót, én még most sem fogtam fel, hogy újra itt lehetek a magyar válogatottal, annyira gyorsan eltelt ez a sok év, mióta utoljára a nemzeti csapatban lehettem. Különös az élet, hiszen a 2016-os kijutást az elejétől a végéig követtem, és a részese voltam, átéltem a franciaországi kontinenstornára vezető utunkat. Végül azonban a felkészülés végén lemaradtam az Eb-ről. Ezzel szemben most nem voltam részese a selejtezőknek, a pótselejtezős rájátszásnak, az Izland elleni eufórikus diadalnak, ám mégis tagja vagyok az Európa-bajnokságon szereplő csapatnak. Ha úgy vesszük, ugyan öt év csúszással, de már majdnem Eb-résztvevőnek mondhatom magam. Ez alatt az öt év alatt sok mindenen mentem keresztül, volt benne sok fájdalom és kemény munka, de az élet úgy érzem, kompenzált. El kell fogadni, hogy vannak az életben dolgok, amiket nem tudsz befolyásolni, ilyenkor kell lehajtani a fejed, és dolgozni tovább. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és ennél jobb forgatókönyvet el sem tudnék képzelni, hogy két Fradi-kapus is ott lehet a részben hazai rendezésű kontinenstornán. 

- Milyenek a mindennapok a magyar válogatottnál?

- Azt hiszem, ami nálunk van, az nagyon ritka, és nem fordul elő feltétlenül más válogatottaknál. Nagyon jó közösséget alkotunk. Erre a legjobb példa, hogy vacsora után sem széledünk szét, hanem együtt vagyunk, társasozunk, vagy éppen kártyázunk. Sok a közös programunk, és jól érezzük magunkat egymás társaságában. Megköveteljük egymástól a munkát az edzéseken, de nagyon összetartó brigád vagyunk, szerintem ebben is rejlik a mi erőnk.

- A felkészülésben két edzőmeccs is szerepelt Ciprus és Írország válogatottjával. Mikor tudtad meg, hogy játszani fogsz az írek ellen?

- Kövesfalvi István, a válogatott kapusedzője említette a felkészülési meccsek előtt egy héttel, hogy elképzelhető, hogy Gulácsi Péter fog kezdeni a mindkét találkozón a ciprusiak és az írek ellen is, de Dibusz Dénes és én is kapunk lehetőséget egy-egy meccsen. Így is lett végül, Dénes a ciprusiak ellen védett egy félidőt, míg én nagyjából fél órát kaptam az írek ellen. Azonban jelezném, hogy ez nem volt kőbe vésve, ez csupán egy előzetes terv volt. Azonban ahogy telt az idő, egyre valószínűbbé vált, hogy tényleg pályára léphetek. Nyilván ezt sok dolog befolyásolhatta, például egy nem várt sérülés, vagy egy esetleges kiállítás. Nagyon hálás vagyok Marco Rossinak is, hogy ezt a lehetőséget megadta nekem. Nagyon jó dolog, hogy érzem a belém vetett bizalmát. 

- Hogyan zajlottak az ír-mérkőzés előtti óráid? Utoljára 2016-ban, a horvátok ellen 1-1-re végződő mérkőzésen léptél pályára a válogatottban. Volt benned esetleg egy kis egészséges drukk? 

- Persze hogyne, azonban a teltházas Szusza Ferenc Stadionban jó volt látni, és érezni azt, hogy milyen atmoszféra várhat majd ránk az Eb-n. Minden csapatnak megvan a szokása, a napi rutinja, amit most a válogatott esetében is megismerhettem. A Ciprus elleni meccsen próbáltam megfigyelni, hogyan zajlik a bemelegítés, a mérkőzés előtti percek. Írország ellen pedig már arra koncentráltam, hogy jól összerakjam a koncepciómat, kialakítottam hogyan készülök fel a meccsre. Próbáltam előre lejátszani a találkozót a fejemben, hogy nagyjából mire számíthatok. Örülök, hogy amiket elterveztem, azokat sikerült teljesítenem. 

- Gulácsi Péternek sok dolga nem akadt az írek ellen, neked ezzel szemben többek között a 68. percben Idah remek lövését kellett hárítanod, aki próbára tett téged.

- Jól megküldte a labdát, az biztos. Több szempontból is nehéz, de védhető lövés volt, ugyanis egyrészt nedves volt a fű, és emellé vadonatúj labdákkal játszottunk, amiknek ilyenkor még van egy extra csúszós felülete, ami miatt nagyon fel tudnak gyorsulni. Arra is figyelnem kellett, hogy hova ütöm ki a labdát, nehogy a kipattanóból baj legyen. Általában a mérkőzésnek ezen szakaszában, amikor én is beálltam, több dolga szokott lenni a kapusoknak, hiszen a csapatok picit elkezdenek támadólag fellépni és jobban kinyílnak. Érdekes, hogy amint beálltam, rögtön két oldalbeadás érkezett a kapu elé. A meccs után Gulácsi Péterrel tréfásan meg is beszéltük, hogy legközelebb én védem az első fél órát, ő pedig a maradék hatvan percet. Jól alakult ez a két meccs mind a hármunk számára, Dénes is jól védett Ciprus ellen, de a túloldalon az írek fiatal kapusa, Caoimhin Kelleher is hatalmas bravúrokat mutatott be, többek között Szalai Ádám fejesénél.

- Mi zajlott le benned az írek elleni mérkőzés után?

- Az futott át az agyamon, hogy ezért a 25-30 percért is milyen keményen megdolgoztam. Amikor az ember hat éven át a válogatottal van, egy idő után minden olyan természetesnek tűnik, azonban amikor átgondoltam, hogy a mostani játéklehetőségemhez milyen rögös út vezetett a maga kihívásaival, az egyszerre megható érzés és büszkévé tesz. Emellett eszembe jutott egy 2012-es, Csehország elleni felkészülési mérkőzés, ahol a csehek készültek a 2012-es Európa-bajnokságra. Láttam, hogy a szurkolóik mennyire imádják a csapatukat, mennyire együtt élnek és lélegeznek velük, hiába hogy mi nyertünk. Ünnepelték a csapatuk Eb-részvételét. Az akkori cseh nemzeti válogatott egyik ikonjának, Milan Barosnak a gyermekei a mecccs után beszaladtak az édesapjukhoz, és a család együtt ünnepelt. Ahogy néztem őket, azt gondoltam, bárcsak egyszer én is átélhetném ezt az egészet. Kilenc évvel később, az írek elleni találkozó után ez végül nekem is megadatott. Velem volt a családom a kislányom, a feleségem az édesanyám és az öcsém. Mi is együtt ünnepelhettünk, ezek megható pillanatok voltak.

- Gondolom jöttek a gratulációk a régi csapatársaktól, barátoktól is, hogy újra a nemzeti csapatban védtél. Ki tudnál közülük emelni valakit, aki mondjuk meglepett, vagy meghatott?

- Voltak, persze. Egyrészt az íreknél két korábbi csapattársammal is találkozhattam, például Daryl Horgannel, aki csereként lépett pályára, de az ír csapat másodedzője az a Keith Andrews volt, aki a Boltonban volt a csapattársam, de ő előtte Gera Zoltánnal is egy csapatban játszott a West Bromwich Albionnál. Nagyon jó dolog, hogy megismernek, találkozunk és örülnek nekem, de persze ez fordítva is igaz. Megható pillanatok voltak ezek, ahogyan a Liverpool kapusedzőjének, John Achterbergnek a gratulációja is. Ő most például a már említett Caoimhin Kellehert is edzi a Liverpoolnál.

- Végezetül pedig, beszéljünk az előttetek álló feladatról. Személy szerint melyik ellenfelet várod a legjobban, a portugálokat, a franciákat vagy a németeket? Tudsz dönteni?

- Kicsit ez olyan, mintha elmennél a világ legjobb éttermébe, ahol ki kéne választanod, hogy mely fogást szeretnéd, nem tudsz könnyen dönteni. Természetesen mind a három meccset várom, de talán a portugálok elleni nyitómérkőzést várom a legjobban. Annak nagyon különleges hangulata lesz, hiszen a budapesti helyszín, a Puskás Aréna első mérkőzése lesz, teltház előtt egy olyan ellenfél ellen, amellyel a válogatott a legjobb meccsét játszotta a 2016-os Eb-n. Nyilván, a regnáló világbajnok franciák elleni találkozó is különleges lesz, hiszen világszínvonalú játékosok alkotják a keretüket. Ugyanakkor a németek ellen is egy jó kis túra vár majd ránk Münchenbe. Nehéz mérkőzések lesznek, de bízom benne, hogy azokat a dolgokat, amiket elterveztünk, meg tudjuk majd valósítani a pályán.

- A Szusza Ferenc Stadionban a nagyjából 10.000 fős közönség is fergeteges hangulatot keltett, mekkora erőt fog adni nektek akkor közel hétszer ennyi? Készültök erre lélektanilag? Épphogy csak túl vagyunk a zártkapus meccseken.

- Ha belegondolok, nagyon furcsa ez az időszak, mondhatni szürreális. Amikor hazajöttünk az ausztriai edzőtáborból 18 fok volt, kint pedig csak 15. Aztán a tavaszból egy csapásra nyár lett, a zártkapus meccsek után újra teltház előtt játszhattunk két meccset is. Ráadásul olyan volt az egész, mint egy időutazás, hiszen a Szusza Ferenc Stadionban nagyon régen rendeztek utoljára válogatott mérkőzést. Emlékszem, régebben ez megszokott volt, például Gera Zoltán is itt lőtte a mesterhármasát, benne az ollózós góllal San Marinónak. Legutóbb meg az írek ellen játszottunk itt, de hozzá kell tennem, hogy az ellenfél mellett a temérdek mennyiségű szúnyoggal is meg kellett küzdenünk, igazi szúnyoginvázió volt a pályán. Visszatérve az Eb-re, két nagyon fontos mérkőzésen vagyunk túl, és örülünk, hogy ezeket itthon játszhattuk, ezzel egy kis ízelítőt kaphattunk abból, amit a szurkolóink adnak majd nekünk a Puskás Arénában. Ez a tízezres buzdítás jó bemelegítés volt, nyilván a Puskás Arénában a közel hetvenezres tömegnek más intenzitása és ereje lesz. Nem gyakran van lehetőségünk arra, hogy 70.000 ember előtt játszhassunk, így örülünk, hogy ez megvalósulhatott.

A magyar válogatott június 15-én, kedden 18.00 órától játsza első csoportmeccsét a Puskás Arénában az Eb-címvédő Portugália ellen, majd négy nap múlva, szombat délután 15.00 órától a regnáló világbajnok, francia válogatott lesz az ellenfél, szintén a Puskás Arénában. Végül június 23-án, szerdán a mieink a németek ellen, Münchenben zárják a csoportkört 21.00 órától.