A Fradi-szurkolók jól emlékezned rád, de talán kevésbé tudják, hogy most mit csinálsz.
Éppen babgulyást készítek.

Reméljük, finom lesz.
Még sosem volt rá panasz! Ami a munkámat illeti, jelenleg Tiszakécskén dolgozom szakmai igazgatóként, az NB II-es klub pedig együttműködik a kecskeméti akadémiával és felnőtt csapattal is, úgyhogy szerteágazó a feladat. Két éve vagyok ebben a pozícióban, és örülök, hogy az edzősködés után ebben is kipróbálhatom magam. Sosem voltam zseni, sem játékosként, sem edzőként, viszont bízom benne, hogy a folyamatosan táguló látáskörömmel egyre jobban tudom segíteni a labdarúgást.

Nyilas-gól 1996-ból...

Mi a kedvenc élményed abból az időszakból, amikor a Fradiban futballoztál?
Nehéz választani, hiszen minden egyes edzésre és meccsre nagy örömmel emlékszem vissza. Minden győzelem édes emlék, akár a Stadler, akár a Grasshoppers volt az ellenfél. Nagyon élveztük a játékot, önfeledten futballoztunk, persze emellett a taktikai fegyelemre is figyeltünk. Minden perce jó volt, és nem azért mondom ezt, mert idővel megszépülnek az emlékek, hanem mert az egész belülről, szívből jött a Fradi mezében.

Ha szakmailag nézzük, akkor azért egyértelműen a BL-csoportkör a csúcs.
Persze, azt is emlegetik legtöbbet, de én mindig hozzáteszem: mi lett volna, ha nem verjük meg itthon az ellenfeleket? Akkor nem tudunk eljutni BL-be, az is a sok fontos lépés egyike volt. Az biztos, hogy a 16 csapatos főtáblára, a 8 selejtezős hely egyikére bejutni óriási teljesítmény volt, talán még nehezebb dolgunk volt, mint a mai lebonyolítási rendszerben a hozzánk hasonló csapatoknak. Nemrég jártam Madridban, a Bernabeuban, és azért csak bizsergető érzés volt, hogy én ebben a stadionban 24 évvel ezelőtt pályára léphettem.

Milyen kapcsolatod van ma a Fradival?
Ha tudok, megyek a meccsekre. A futball a mindenem, viszont a jelenlegi hármas munkám sok időt igényel. Azt vallom, hogy bármit is csinálok, csak a legnagyobb odafigyeléssel, komolysággal lehet a legjobbat kihozni magamból és a lehetőségekből. Rendszeresen játszom a Bánki Dodi és Dzurják Csöpi vezette öregfiúk csapatban, amely sokfelé jár az országban. Jártunk már Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban is, és mindig nagy örömmel megyek játszani, ha időm engedi. Mindemellett pedig a Tempó Fradi alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok, úgyhogy továbbra is sok szállal kötődöm az egyesülethez.

Az öregfiúk csapattal Nyilas is játszott derbit a Groupama Arénában...

Hogyan fogadtad, hogy idén megszerezte a csapat a 30. bajnoki címét?
Vártuk már, elvégre nagyon árválkodott ott, a címer fölött az a két csillag! Most már három csillagot mutogathatunk büszkén a Fradi-mezen. Az egyetlen, amit hiányolok, hogy lehetne több magyar, saját nevelésű játékos a csapatban. De megértem, hogy változik a világ, más irányú a koncepció, és így is nagyon büszke vagyok a csapatra.

A bajnoki cím már megvan, de szombaton még jön a derbi. Mit vársz az Újpest elleni meccstől?
Ez mindig kiemelt meccs, ráadásul több mint egy hete nem lehet már jegyet kapni. A telt házas meccsről saját játékoskori élményem jut eszembe. 1996-ban a BVSC ellen játszottunk a Népstadionban. Mivel egy győzelemmel bebiztosíthattuk a bajnoki címünket, nagy felhajtás előzte meg a találkozót, de amikor kimentünk melegíteni, mégis alig lézengtek az emberek a lelátón. Hozzá kell tenni, hogy a régi Népstadionban nagyon hosszú út vezetett a pályától az öltözőig, úgyhogy a szokásosnál korábban melegítettünk. Amikor viszont már meccsfelszerelésben kivonultunk, a lezárt felső karéjt leszámítva zsúfolásig megtelt a stadion, 45000 ember volt a lelátón. Biztos volt közöttük BVSC-szurkoló is, de lényegében az egész stadion zöldben úszott. Most is libabőrös vagyok, ahogy felidézem azt a meccset, és ennek a szurkolóseregnek a jelentőségét át is éreztük. Nagyon bízom benne, hogy ez most szombaton is így lesz. A maiaknak talán könnyebb dolguk van, hiszen az aranyérmet már bebiztosították, úgyhogy szerintem igazán bízhatunk abban, hogy élvezetes csemege lesz a derbi a Fradi-szurkolók számára!