Mint ismert, a négy Fradi-játékossal, Dibusz Dénessel, Botka Endrével, Lovrencsics Gergővel és Sigér Dáviddal készülő magyar labdarúgó-válogatott csütörtök este 20.45-től a Puskás Arénában Lengyelország nemzeti együttese ellen kezdi meg szereplését a 2022-es világbajnokság selejtezősorozatában. A két ország párharcának külön színezetet ad, hogy a találkozó előtt két nappal, azaz ma, március 23-án ünnepeljük a lengyel-magyar barátság napját. Ennek apropóján a fradisták remek produkciói után kutatva beleástuk magunkat az eddig 32 összecsapást megélt párviadal történelmébe.

Eisenhoffer József volt az első

Az egykori csatár, a balra látható Eisenhoffer József 1923 augusztusában igazolt át Kispestről a Fradiba, majd még annak az évnek a végén tovább is állt, a Makkabi Brno játékosa lett. Ezzel azonban még nem ért véget a fradista pályafutása, 1924 áprilisától ugyanis újabb két hónapig a Ferencvárost erősítette.

Eisenhoffer második zöld-fehér korszakába esett az 1924-es nyári olimpia, amelynek Párizs volt a házigazdája. A játékok labdarúgótornáján két mérkőzés jutott a magyar futballválogatottnak, az elsőt éppen a lengyelek ellen vívtuk. 5-0-ra győztünk, a magyar vezetést pedig nem más, mint Eisenhoffer József góljával szereztük meg! Ezzel a Ferencváros színeiben mindent figyelembe véve összesen 31 alkalommal pályára lépett, 26 alkalommal eredményes Eisenhoffer lett az első FTC-futballista aki betalált Lengyelország ellen.

Bamba négyszer

A Bamba név hallatán a Ferencváros-szurkolók máig egyként kiáltják: Deák Ferenc! 

A Ferencváros egyik legendás gólkirálya 1947 és 1950 között volt a játékosunk. Összesen három szezont töltött el a Fradinál, csapatunk színeiben 110 mérkőzésen szerepelt, ezeken 155 gólt szerzett. Az 1948/1949-es bajnokcsapat csatáraként 59 (!) gólt vállalt az idény alatt szerzett 140 gólból, tehát finoman fogalmazva is eléggé érezte a kaput. Hogy mennyire, azt egy ízben a lengyelek ellen is bebizonyította, 1949. július 10-én ugyanis egymaga négy góllal terhelte a 8-2-re legyőzött Lengyelország kapuját egy Debrecenben lejátszott barátságos mérkőzésen. A képen is látható háromszoros gólkirály 20 alkalommal volt válogatott, 18-szor már Fradi-játékosként szerepelt a nemzeti csapatban, később egyszer, Bulgária ellen is négy gólt lőtt.

- Abban az időben ideális center volt a testfelépítése miatt, ráadásul kegyetlenül érezte a kaput, hatalmas lövései voltak. A szélről érkező labdákra mindig pontosan érkezett, ezért is szerezhetett annyi gólt - mondta Deákról labdarúgócsapatunk későbbi kiválósága, Rákosi Gyula az FTC gólkirályait bemutató tavalyi sorozatunk ITT elérhető részében.

Azt már csak amolyan slusszpoénként jegyezzük meg Bambával kapcsolatban, hogy a fentebb említett négyesen kívül egy másik alkalommal, 1948. szeptember 19-én is bevette a lengyel kaput. Akkor 6-2-re győztünk.

Két „Nyílvessző” döntött

1977 áprilisában a régi Népstadionban fogadtuk a lengyeleket barátságos mérkőzésen. A nemzeti tizenegy tagja volt ekkor a Fradit 1973 óta szolgáló Nyilasi Tibor, azaz a legendás Nyíl is, aki maga döntötte el a meccset.

Az első félidőben egyértelműen a házigazda akarata érvényesült a pályán, a korabeli tudósítások szerint gyors, lendületes labdarúgást mutattunk be. A szurkolók elégedettségét csak fokozta, hogy Nyilasi révén a 39. minutumban megszereztük a vezetést is. Erre válaszul a térfélcserét követően szinte azonnal egalizált az ellenfél, amely később egyre inkább átvette az irányítást. A magyar középpályások küzdöttek, harcoltak, ennek pedig végül meg is lett az eredménye, Nyilasi Tibor alább látható újabb, második gólja ugyanis győzelmet ért.

Miután a válogatottunk éppen a szovjetek elleni sorsdöntő vb-selejtezőre készült, magától értetődő volt, hogy a rivális szövetségi kapitánya is a helyszínen követte az eseményeket. Kell-e mondani, hogy ki volt az a futballista, akinek a játékát leginkább dicsérte?

Három a magyar igazság – plusz egy a ráadás!

A fent említett három gólszerzőben közös, hogy mindannyian a Ferencváros labdarúgói voltak, amikor gólt lőttek Lengyelország ellen. Összeállításunk negyedik alanyáról, Hajnal Tamásról ez nem volt elmondható 2007 októberében (korábbi labdarúgónk, jelenlegi sportmenedzserünk ekkor a német élvonalbeli Karlsruher SC-t erősítette), viszont máig ő az utolsó Fradi-kötődésű futballista, aki bevette a lengyel kaput. Az idegenbeli, Lódzban rendezett felkészülési mérkőzésen a kezdőcsapat tagjaként 90+4 percet játsszó, az utolsó pillanatokban lecserélt Hajnal a 80. percben büntetőből volt eredményes. Bár tétje nem volt a meccsnek, a siker értékét növelte, hogy azelőtt 1962-ben győztek a magyarok Lengyelországban.

A 2007-es meccs óta további egy alkalommal, 2011-ben, szintén a felkészülés jegyében találkozott egymással a két csapat, azóta egyszer sem rendeztek lengyel–magyar vagy magyar–lengyel összecsapást. Az idén kettőt is fognak, a csütörtöki, budapesti selejtező után ugyanis novemberben, Lengyelországban is találkoznak a felek. Egyelőre viszont maradjunk az első, március 25-én sorra kerülő találkozónál, amelyen tehát bajnokcsapatunk képviseletében Dibusz Dénes, Botka Endre, Lovrencsics Gergő és Sigér Dávid is bevetésre vár.