Cikksorozatunk harmadik részében már részletesen taglaltuk, hogy hogyan is győztük le hazai pályán a cseh sztárcsapatot, azt a Slavia Prahát, mely a korábbi években olyan nagy klubok dolgát nehezítette meg, mint a Barcelona, az Inter vagy épp a Borussia Dortmund. Szurkolótáborunk varázslatos, ám egyben pokoli hangulatot teremtett a Groupama Arénában, ezt pedig a vendégek szakvezetője, Jindrich Trpisovsky sem hagyta szó nélkül: „Ez az atmoszféra elképesztő volt… Soha sehol nem hallottam még ilyet egyetlen európai kupameccsen sem. Egyszerűen 5-6 méterről sem lehetett senkit hallani.”

A kétgólos előny és a hazai környezetben szurkolóink által teremtett pokoli hangulat tükrében biztosak lehettünk abban, hogy a fanatikus Slavia-drukkerek megpróbálják felülmúlni az odavágón tapasztalt atmoszférát. Valamint az is biztosra vehető volt, hogy a csehek az első perctől kezdve uralni akarják majd a találkozót, mindent bevetve a fordítás érdekében. Így ezekkel az előjelekkel vágtunk neki az augusztusi melegnek és a prágai túrának. A csapat körül már az utazást megelőzően is pozitív volt a hangulat, hiszen bár az oroszlán barlangja várt a játékosokra, akik a kétgólos előny birtokában sem lehettek teljesen nyugodtak, de tisztában voltak vele, hogy ha itt továbbjutnak, akkor sorozatban harmadszor is ott lesznek valamelyik európai kupasorozat csoportkörében. Marokkói válogatott védőnk, Samy Mmaee a találkozó előtti utolsó edzésen azt emelte ki, hogy mindenkinek a legjobb formájára lesz szükség, ha az őszt a nemzetközi porondon akarja tölteni a csapat.

Ahogy az borítékolható volt, a Slavia-szurkolók már a bemelegítés alatt remek hangulatot teremtettek a Sinobo Stadionban, ezt pedig még sikerült fokozni, hiszen a kezdőrúgás után egyre csak nőtt és nőtt a hangorkán. A drukkerek mindent beleadtak, nyomták előre kedvenceiket, akik óriási presszinggel kezdtek, így már az első perctől kezdve védekeznünk kellett. De ahogy írtuk, erre számítottunk, akárcsak akkori vezetőedzőnk, Peter Stöger is, aki ezúttal az ötvédős rendszer mellett döntött, így állt össze a Wingo, Botka, Blazic, S. Mmaee, Civic hátsó alakzat. Előttük Haratin, Laidouni és Zachariassen a játék szervezéséért, míg a gólokért pedig Tokmac és Uzuni felelt.

Az volt a legfontosabb, hogy az első tíz perc bődületes rohamait átvészeljük, ami sikerült is. Ezt követően kétszer is helyzetbe kerültünk, de Tokmac lefordulás utáni próbálkozása, valamint centerezési kísérlete egyaránt a kapusnál, Kolarnál kötött ki. A játékrész feléhez közeledve ismét magasabb fordulatszámon pörgött a Slavia, ám ezúttal nem sikerült kivédekeznünk a cseh rohamokat: a 36. percben egy baloldali támadás után Masopust lőtt a kapuba. A hazaiak hiába szerezték meg a vezetést, ez még mindig kevés volt a továbbjutáshoz, ugyanis összesítésben mi álltunk jobban.

A szünetben változtattunk: Samy Mmaee helyére a sokáig sérüléssel bajlódó Adnan Kovacevic érkezett, aki rögtön egy remek blokkal szállt be a játékba. Pillanatokkal később ismét bosnyák válogatott védőnk volt főszerepben, aki egy hazai mélységi beívelés után gyakorlatilag a támadó elé bevetődve tisztázott. Ahogy peregtek a percek egyre inkább nőtt a Slavia nyomása, hiszen bár vezetett, a továbbjutás szempontjából még mindig hátrányban volt. A 85. percben Civic megkapta második sárga lapját is, így emberelőnybe került a hazai együttes, de hiába minden próbálkozás – az utolsó percben az utolsó szögletnél még a kapus is felment fejelni -, a mieink hatalmasat küzdöttek, és bár vereséget szenvedtek, bejutottak a Bajnokok Ligája rájátszásába, ami annyit jelentett, hogy az UEFA Európa Liga csoportkörét már biztosan elérték.

A hazaiak - szurkolók és játékosok egyaránt - érhető módon csalódottak voltak, de ami valakinek a poklot jelentette, addig mi gyakorlatilag a mennybe mentünk. Az a feszültség, az a megfeszített tempó, a meccs minden fáradalma, ami a 90 perc alatt ott volt a játékosokban, a szakmai stábban, a ferencvárosi drukkerekben, alighanem egyszerre szakadt ki mindenkiből, és helyet adott a mindent elsöprő eufóriának.