Január 4-én ünnepelte a születésnapját korábbi kiváló labdarúgónk, Szabó Ferenc, aki karrierje során kétszer nyert bajnokságot, egyszer Magyar Kupát a Ferencvárossal, 1975-ben pedig KEK-döntőt vívott klubunk színeiben. A 153 Fradi-meccsén 80 gólt szerzett csatár pályafutásából kiemelkedik egy 1974-es Rába ETO elleni 6-1-es diadal, amely során öt találatot jegyzett, de emellett a későbbi világbajnok argentin válogatott játékosokkal teletűzdelt Estudiantes ellen lőtt mesterhármasa is kellemes emlék az immáron 67 éves ex-labdarúgónak, aki jelenleg szülővárosában, Celldömölkön él, ahol elmondása szerint a mai napig kikérik a véleményét nem csak a helyi csapattal, de a Fradival és a magyar válogatottal kapcsolatban is.

Dacára annak, hogy remekül atletizált és szerette a kézilabdát, az igazi szereleme a labdarúgás volt, ráadásul nem is első ízben a családjában. A sok sikert, kellemes emléket hozó labdarúgókarrier után Szabó Ferenc a nyugdíjaslétben is feltalálja magát, és persze árgus szemekkel követi korábbi csapata, a Fradi mindennapjait.

- Először is, Isten éltesse sokáig! Hogy érzi magát? Hogy zajlott a születésnapi ünneplés?

- Igazából a családdal már meg is ünnepeltük a jeles napomat. Nem volt nagy dolog, csak kis ünneplés, de majd a hétvégén lesz a barátokkal is egy kisebb összejövetel. Van egy hat-hétfős brigádunk itt Celldömölkön, vasárnaponként szoktunk összejönni, így lesz most is, de az ember hatvan év fölött már nem ünnepli akkora lendülettel a születésnapját. Ilyenkor összejövünk, eszünk-iszunk és természetesen beszélgetünk, hiszen van miről. Ilyenkor egy-két fröccs is lecsúszik…

- A születésnapja mellett éppen csak elkezdtük az új évet. Szokott ilyenkor fogadalmat tenni?

- Ezekkel a fogadalmakkal én úgy vagyok, hogy az emberek ugyan fogadkoznak, de végül a nagy részük sose tartja meg túl sokáig. Én sosem fogadkozom az év elején, sose volt rám jellemző.

- Mielőtt elindult a labdarúgás útján, egy másik sportágban is jeleskedett, ez pedig az atlétika volt. Hogyhogy végül mégis a labdát választotta?

- Az atlétikát csak iskolai körülmények között űztem, hiszen akkoriban mindig volt úttörő-olimpia és minden számban volt országos vetélkedő az iskolák között. Én atletizáltam, de annál is jobban szerettem a kézilabdát, viszont a foci az mindent vitt. Minden gyerek focizott, nálunk ráadásul családi hagyomány is volt, hiszen édesapám is játszott, nem is akárhogy, így nem volt valós kérdés, hogy én is focista leszek.

- Celldömölkön született és itt is telepedett le. A mai napig előfordul, hogy megállítják az utcán?

- Ma már ritkábban, de igen. Itt a településen sokan ismernek engem, nem újdonság az embereknek, hogy összefuthatnak velem. Ha játszik a helyi csapat, vagy a Fradi, illetve a magyar válogatott, akkor van, hogy megkeresnek, kikérik a véleményemet.

- Akkoriban hogy élte meg, hogy fiatalon vidékről, Szombathelyről felkerült a Fradihoz?

- Én akkorra már egész jól ismertem Pestet, ugyanis az ifi válogatottal sokat voltam a fővárosban, mindig jól fogadtak itt engem a csapattársak, emellett általános iskola nyolcadik osztálya után Győrben kezdtem tanulni a gépipari technikumban, vagyis 14 évesen elkerültem otthonról, így mire a Fradihoz kerültem, már megszoktam ezt a dolgot. 16 évesen kerültem a Szombathelyi Haladáshoz, de az idősebb játékosok mindig jól fogadtak, így nagyon élveztem azt is, amikor a Fradihoz kerültem. Bálint László, Géczi István is rögtön csapattagként tekintett rám, hamar bekerültem a csapatba, nem úgy néztek rám, mint egy falusi gyerekre, rögtön befogadtak. Jó tárasság volt, sőt remek, főleg az 1975-76-os csapat, mert abban a szezonban ami kupát csak kiírtak, mindent megnyertünk.

- Több mint 150 alkalommal húzta magára a Fradi mezét, bajnok és kupagyőztes, illetve KEK-döntőt is vívott az FTC-vel. Ebből a szép pályafutásból ki tud emelni egy-két konkrét mérkőzést, vagy gólt, mint legkedvesebb emléket?

- Az ETO ellen 6-1-re megnyert meccsen ötször voltam eredményes, azt hiszem, az a meccs kiemelkedik mind közül, nagyon jól ment a játék. Emellett természetesen számtalan kiváló meccsem volt a Fradival, volt egy nyári kupa 1975-ben, az MLSZ Kupa, amin három gólt lőttem az Estudiantes ellen, illetve Nyilasi Tibor is beköszönt kétszer. Ez a siker azért is volt nagy szó, mert egy évvel később az Estudiantes több játékosa is világbajnok lett az argentin válogatott tagjaként.

- Nyugdíjasként mivel szereti tölteni az időt? Elszakadt végleg a labdarúgástól?

- Általában délelőtt vásárolok, elolvasom az újságokat, a pályánál elbeszélgetünk a régi dolgokról, délután pedig a tévézés, a rejtvényfejtés és az olvasás tölti ki az időmet, és persze a baráti társasággal folytatott ulti-partik. Néhány éve már kiszálltam a labdarúgásból, egy darabig még tevékenykedtem itt Celldömölkön, majd elmentem egy kis pihenésre, amibe annyira belejöttem, hogy végül már nem tértem vissza. Ha a véleményemet kérdezik a csapatról, akkor elmondom, illetve járok a meccsekre, idegenbe is el szoktam kísérni a csapatot, de hivatalos posztom már nincs. 

- A Ferencváros ősszel történelmet írt, a csoportkörös lebonyolítás bevezetése óta első magyar csapatként megérte a tavaszi folytatást az európai kupaporondon és a bajnokságban is meggyőzően teljesítenek a mieink. Mit szól az őszi remekléshez?

- Folyamatosan nyomon követem a Fradi szereplését és tetszett, amit láttam. Nagyon jól összeálltak a dolgok a csapatnál, kicsit sok a légiós, örülnék, ha több magyar labdarúgót látnék a csapatban, viszont az eredményeknek nagyon örülök. Minden meccset megnézek, Bánki Dodóval és az öregfiúkkal szoktam találkozni és beszélgetni.

- Tekintsük picit a nem is túl távoli jövőbe! Hamarosan folytatódik az UEFA Európa Liga a legjobb 16 közé kerülésért, majd jön a nyolcaddöntő sorsolása február 24-én, ahol már mi is érintettek leszünk. Kit látna szívesen ellenfélként?

- Én olyan csapatot szeretnék, amely ellen lenne esélyünk menni még egy kört. Aztán majd ráérünk nagyobb csapatokban gondolkodni. A telt ház így is meglesz szerintem a nyolcaddöntőre, bárki is lesz az ellenfelünk. A régi Népstadionban sokat játszottam, a kettős rangadókra örömmel gondolok vissza, imádtam abban a stadionban játszani és szerintem a Puskás Arénában is remek lesz a hangulat, hiszen oda 60.000 ember is befér, nem csak 20.0000. Bízom benne, hogy olyan ellenfelet kapunk, amely ellen tovább tudunk majd jutni, aztán jöhetnek a nagyok.

Szalagyi Áron