Juhász István 1945. július 17-én született Budapesten. 1959-ben került a Ferencvároshoz, ahol végigjárta a korosztályos csapatokat, mielőtt 1963-ban bemutatkozott a felnőttek között. Tizenhárom, fradistaként eltöltött szezonja során 490 mérkőzésen 84 gólt szerzett. A középpályás a csapattal négyszer (1964,1967, 1968, 1976) nyert magyar bajnokságot, háromszor (1972, 1974, 1976) Magyar Kupát. Tagja volt az 1964/65-ös idényben Vásárvárosok Kupáját nyerő együttesnek, illetve még szerepelt egy-egy alkalommal VVK és KEK-döntőben is. Az FTC örökös bajnoka 23-szor lépett pályára a magyar válogatottban, amellyel legnagyobb sikerét az 1968-as mexikóvárosi olimpián érte el, ahol aranyérmes lett. Juhász Istvánt 1973-ban az év labdarúgójának választották 1999-ben pedig átvehette a Centenáriumi Aranydiplomát.

75 éves korábbi klasszisunkkal a születésnapok ünneplése mellett a régi idők Fradijáról, az 1968-as olimpiáról és a 31. bajnoki címét megszerző együttesünkről beszélgettünk.

Nagyon boldog születésnapot kívánunk! Hogyan telik majd ez a szép nap?
- Nagyon szépen köszönöm! Már szerdán elkezdődött, mert meghívtak Szekszárdra egy beszélgetésre és utána az egyik barátomnál töltöttük az éjszakát. Ma pedig szintén egy baráti társasággal lesz egy közös vacsora.

- Mindig ilyen aktívak az ünneplések?
- Nem volt olyan, hogy ne ünnepeltük volna meg. Ezt a szép kort pedig pláne meg kell, talán kicsit jobban is.

- Hogyan telnek mostanság a napjai?
- A második házasságomból született két fiam. István szakközépiskolába jár, Tamás pedig itt Alsónémediben hetedikes az általános iskolában. Hála istennek minden nap velük lehetek és ha tudok és lehet is menni, akkor ott vagyok a Fradi meccsein. Nagyon jó egészségnek örvendek és boldog vagyok, mert a szeretteimmel tölthetem a mindennapjaimat.

- Akkor gondolom nem győzi mesélni a fiainak a ferencvárosi és válogatottbeli történeteket kezdve például a Fradiban való bemutatkozásától.
- Nagyon boldog vagyok, hogy van is mit, de értem mire gondol. 1963. november 7-én mutatkoztam be a felnőtt csapatban, igaz, elég érdekes körülmények között. A korszak sztárjai, Albert Flórián, Rákosi Gyula és Novák Dezső sérült volt én pedig éppen indultam az ifjúsági meccsre. Erre mondja az akkori vezetőedző, Mészáros József, hogy várjak még, mert az első csapatban játszom majd. Nagyon meglepett, amit mondott, de olyannyira, hogy rúgtam négy gólt a Pécsi Dózsának és azzal nyertünk 5:1-re. Attól kezdve pedig a némedi parasztfiú bekerült az elit Fradi-családba.

- Amely aztán megannyi sikere helyszíne volt.
- Bárhol voltam vagy vagyok a világon, a második otthonom az FTC. Jóban-rosszban mindig ott volt nekem a klub és nagyon büszke vagyok rá, hogy itt kezdtem a pályafutásomat és Magyarországon csak a zöld-fehéreknél futballoztam. Nem is bánom, hogy nem játszottam máshol, mert fantasztikus eredményeket és sikereket értem el a karrierem során és mindezt a Ferencvárosnak köszönhetem. Ezt soha nem felejtem el.

- És azt hiszem azt a bizonyos 1968-as mexikói olimpiát sem, ahol mint ismert, alig jött ki a kórházból, máris a pályán volt.
- Az Izrael elleni csoportmeccsen hatalmasat estem, ezáltal sajnos megrepedt a tüdőm. Kórházba kerültem, de sehogy sem akart elállni a vérzés. A vezetők bejöttek meglátogatni és akkor Lakat Károly szövetségi kapitánynak ajánlatot tettem. Azt kérdeztem tőle, ha kiengednek, akkor betesz-e a kezdőbe? Azt mondta, hogy ha kiengednek, akkor igen. Több sem kellett nekem, a négynapos szünet harmadik napján aláírtam a papírjaimat és mentem a válogatott táborába. Karcsi bácsi nagyon meglepődött, de betartotta a szavát és mivel kiengedtek, beállított a kezdőcsapatba. Így minden mérkőzésen játszottam, de őszintén megmondom, az első 5-10 percben nagyon féltem, hogy mivel Mexikóváros nagyon magasan van a tengerszint felett, nehogy a megerőltetés miatt megpattanjon egy ér, de szerencsére nem így történt és megnyertük az olimpiát.

- Kétségkívül az év új szezon egyik legnagyobb sikere lenne, ha bajnoki címvédő labdarúgócsapatunk bejutna a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Mit üzenne a fiúknak?
- Nagyon gratulálok nekik és nagy dolog, hogy megnyerték a bajnokságot, öregbítve ezzel is a klub hírnevét. Ismét ott vannak a nemzetközi kupában, de ez már egy teljesen más porond. Itt csak is mindent beleadva, száz százalékos koncentrációval, folyamatos egymás közötti kommunikációval lehet sikert elérni. Ha mindezt megteszik, akkor bízom benne, hogy összejöhet az újabb nagy menetelés. A ferencvárosi közönség és mi is nagyon várjuk, hogy szép folytatása legyen a tavalyi sikereknek.

Juhász Istvánnak a Fradi-család nevében nagyon boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk!

Molnár Péter