Véget ért a Fradi Múzeum időszakos kiállítása, amely a Fradi gólkirályai előtt tisztelgett. A fradi.hu sorozatában minden nap bemutatjuk a ferencvárosi labdarúgás egy-egy olyan legendáját, sztárját, akit a találataiért is csodáltak és aki a bajnokság legeredményesebb gólszerzője volt a maga idejében. Tizenhárom plusz egy Fradi hős portréja, sztorija egymás után, vajon ki a legjobb a legjobbak közül? Az utóbbi napokban Pokorny Józsefről, Schlosser Imréről, Takács II Józsefről, Toldi Gézáról, Sárosi Györgyről, Deák Ferencről, Friedmanszky Zoltánról, Albert Flóriánról, Nyilasi Tiborról és Dzurják Józsefről olvashattak, ma pedig Igor Nichenkóval ismerkedhetnek meg!

Igor Nichenko - teljes nevén: Igor Hrihorovic Nichenko - az akkor még létező Szovjetunió területén, a ma már Ukrajnához tartozó Kherszon városában látta meg a napvilágot 1971. április 18-án. Labdarúgó-pályafutását a helyi csapatban kezdte, majd alig 18 évesen egy szovjet területi ligában szereplő együtteshez szerződött.

Egy év elteltével máris szintet lépett, hiszen 1990-től a szovjet élvonalbeli Metalist Kharkiv labdarúgója lett. Az időközben függetlenné váló Ukrajna történetének első élvonalbeli idényében még a harkoviakat erősítette, majd a több játéklehetőség reményében két osztályt visszalépve ismét szülővárosában futballozott, hogy aztán 1992 és 1995 között újra a legmagasabb osztályban találja magát. Az ukrán Krivbas Krivij Rihtől 1995 áprilisában szerződött a magyar bajnokság újoncához, a Stadler FC-hez.

Shevchenko vagy Nichenko?

Egyes pletykák szerint 1995 tavaszán elsősorban egy másik ukránt, a későbbi aranylabdás világsztárt, az akkortájt a Dynamo Kijev tartalékcsapatában szereplő Andrij Schevchenkót szerette volna szerződtetni a Stadler FC tulajdonosa, a néhai Stadler József, ezt az értesülést azonban idővel maga az érintett labdarúgó cáfolta, aki kijelentette: a híresztelésekkel ellentétben soha nem járt próbajátékon magyar egyesületnél. Akárhogy is volt, az akasztói üzletemben jó vásárt csinált a végül leigazolt Nichenkóval, a szőke futballista ugyanis hamar letette névjegyét, kilenc meccsen nyolcszor is betalált. Érdekesség, hogy a Stadler és a Fradi első - 22 ezer néző előtt - lejátszott akasztói mérkőzésén, 1995. június 24-én tanulmányi vizsgái miatt nem lépett pályára a bajnoki címét akkor ünneplő, az összecsapás utolsó perceiben a Stadlertől kölcsönkapott mezekben futballozó Ferencváros ellen.

A tulajdonos Fradi-szimpátiája is kellett a megegyezéshez

Nichenko az 1995/1996-os szezont is a Stadlerben kezdte. Korábbi teljesítményét megismételve újabb nyolc gólt szerzett, ezzel felkeltve több rivális érdeklődését, köztük az 1995 őszén első magyar csapatként a Bajnokok Ligája csoportkörében szereplő Ferencvárosét is. Annak rendje és módja szerint meg is kezdődtek a tárgyalások az akkor 24 éves csatár megszerzése érdekében, ez a folyamat pedig nem kevesebb, mint három hónapig tartott. Végül 1996. március 13-án, szerda délelőtt fél 10-kor az Üllői úti székházban megszületett az egyezség: Nichenko két és fél évre aláírt. Sokak szerint Stadler József Fradi-szimpátiája is kellett a pozitív kifejlethez. A hírt hamarosan az elegáns luxusszálló, a Kempinski Hotel Corvinus Budapest egyik sörözőjében jelentették be több más történés mellett: az aktuális klubvezetés például ott közölte azt is, hogy az akkori mezgyártó cég, az Adidas új, egyedi kivitelezésű szereléssel látja el a Fradit. Hasonló kiváltság akkoriban a Newcastle Unitednek vagy a Bayern Münchennek járt…

- Tisztában vagyok azzal, hogy olyan neves magyar csapatnál, mint amilyen a Ferencváros, nagy a konkurencia, nem könnyű bekerülni a kezdőcsapatba. A munkától nem félek, bízom magamban, és remélem, hogy hasznos tagja leszek a Fradinak - idézte Nichenko első fradista szavait másnap a Nemzeti Sport.

Az eleinte kisebb sérüléssel bajlódó, ezért az edzésmunkába sem azonnal bekapcsolódó Nichenko végül a negyedik tavaszi mérkőzésünkön, 1996. március 30-án kapott először kezdőként szerepet. Meghálálta a bizalmat, a Békéscsaba ellen 3-0-ra megnyert hazai összecsapás első két gólját ugyanis ő szerezte!

Ezt a duplát később még két másik követte, emellett pedig négy további mérkőzésen is betalált Igor Nichenko, aki a Stadler-színekben szerzett nyolc, valamint a tíz FTC-mezben elért gólnak köszönhetően a maga 18 találatával a Ferencváros elsőségével véget érő 1995/96-os kiírás gólkirálya lett. A hazai élvonal történetében első idegenlégiósként.

- Igor nagyon érezte a kaput, nem hiába lett gólkirály - mondta a kétszeres magyar és egyszeres német bajnok volt labdarúgónk, az 1996-os csapatban Nichenkóval együtt szereplő Lisztes Krisztián. - Néha eltűnt a mezőnyben, de bármilyen ártatlan szituációból képes volt betalálni, olyankor is, amikor ezt senki nem gondolta volna. Higgadt játékos volt, aki legtöbbször tökéletesen érezte, hogy hova kell érkeznie, jól tudta alkalmazni ezt a képességét. Akár egy helyzet is elég volt neki a gólszerzésre. Mindemellett egy nagyon szerény, normális sportembert ismertem meg a személyében.

„Minden nap különleges volt, amit a Fradinál tölthettem”

A következő két szezonban előbb 24 meccsen 14, majd 28 fellépésen hét alkalommal talált be Fradi-mezben, így kivette részét az 1997-es bronz- és 1998-as ezüstérem megszerzéséből is. Nemzetközi mérkőzésen egyszer, 1997 szeptemberében az OFI Crete ellen 2-1-re megnyert UEFA Kupa-találkozón volt eredményes. Mindeközben kétszer, ’96-ban és ’97-ben is neki ítélték a legjobb formában lévő játékosnak járó elismerést, a Toldi-vándordíjat. Ilyen előzmények után jött el a váltás ideje: noha az eredeti szerződésében még az szerepelt, hogy a Fraditól csak külföldi csapathoz távozhat, 1998 nyarán az első osztály újoncához, a korábbi edzője, Varga Zoltán által irányított Dunaferrhez szegődött.

- Bár 1995 őszén még a Stadler FC játékosa voltam, természetesen én is nagyon szurkoltam a Ferencvárosnak, amely akkor a BL csoportkörében szerepelt. Hamarosan aztán én is a Fradi játékosa lettem, remek csapathoz csatlakozhattam: Lisztes Krisztián, Telek András, Zoran Kuntic és még sorolhatnám a neveket… Olyan csapattársak mellett nem volt nehéz gólkirálynak lenni. Élmény volt abban a csapatban futballozni, szép emlék marad a Fradinál eltöltött néhány év - kezdte érdeklődésünkre Nichenko, akitől azt is megkérdeztük, mi volt a legkedvesebb emléke. - Noha akkoriban még magyarul sem tudtam, a társak az első pillanattól kezdve befogadtak, mindig hívtak vacsorázni vagy a különböző összejövetelekre, soha nem éreztem magam hátrányban azért, mert külföldi vagyok. Minden nap különleges volt, amit a Fradinál tölthettem: olyan szakemberekkel, legendákkal dolgozhattam együtt, mint Novák Dezső, Varga Zoltán vagy éppen az aranylabdás Albert Flórián, aki nap mint nap ott volt a csapat körül.

Nichenko Dunaújvárosban másodszor is bajnok (2000) és ezüstérmes (2001) lett, 2001 nyarától pedig már a Győri ETO FC-t erősítette. Négy győri évad után 2004 novemberében az ETO csapatkapitányaként, 255 magyar élvonalbeli mérkőzésen szerzett 97 góllal felhagyott a profi futballal és távozott Magyarországról is. Utolsó magyarországi meccsén stílszerűen beköszönt a Lombard Pápa ellen.

A magyar élvonal legeredményesebb légiósa

- Kis fürge, gólerős játékos volt, amennyire emlékszem rá, őt inkább televízión keresztül láttam játszani. Állandó gólveszélyt jelentett az ellenfelek kapujára, remekül kihasználta a lehetőségeit - idézte fel emlékeit a korábbi kétszeres magyar bajnok csatárunk, Szőke István, amikor Nichenkóról kérdeztük.

Bizony, a legtöbben hasonlóképpen emlékeznek az ukrán támadóra, aki magyarországi teljesítményével máig az NB I történetének legeredményesebb idegenlégiósa (ha a 2008-ban még légiósnak számító, később honosított, a magyar válogatottban is többször szereplő Nikolics Nemanját nem számítjuk). Bár közel sem rendelkezett kiemelkedő technikai és fizikai adottságokkal, a legváratlanabb szituációkban is könnyedén helyzetbe került, a lehetőségeivel pedig többnyire élt is. Remekül helyezkedett, vérbeli center volt. Nem élt kicsapongó életet, a pályán kívül szerény, csendes fiatalembernek ismerték őt a korábbi társak.

„Hamarosan találkozunk!”

Játékos-pályafutása befejezését követően Nichenko alacsonyabb szinten még játszott Ukrajnában, hamarosan azonban edzőnek állt. Először szülővárosa csapatát irányította, majd egy, a kherszoni területi ligában szereplő együttes következett, idővel pedig visszatért Magyarországra: volt utánpótlásedző Győrben, vezetőedző az NB III-ban szereplő Jászberénynél, aztán szintén korosztályos csapatoknál vállalt munkát Pápán. A bakonyi városból három év után 2020 januárjában tette át a székhelyét ismételten Győrbe, ahol jelenleg az U14-es együttes mellett dolgozik.

- Bízom benne, hogy mielőbb visszatér minden a régi kerékvágásba és folytathatjuk a munkát. A mostani csapatommal játszunk majd az FTC vendégeként is, szóval hamarosan találkozunk a Népligetben! - üzente a kilencvenes évek gólvágója, Igor Nichenko.

A Fradi gólkirályai sorozat holnap, azaz 2020. április 3-án, pénteken folytatódik! Akkor a kétszeres magyar bajnok és háromszoros kupagyőztes Böde Dánielről tudhatnak meg elfeledett vagy éppen nem is ismert történeteket, információkat.