Véget ért a Fradi Múzeum időszakos kiállítása, amely a Fradi gólkirályai előtt tisztelgett. A fradi.hu sorozatában minden nap bemutatjuk a ferencvárosi labdarúgás egy-egy olyan legendáját, sztárját, akit a találataiért is csodáltak és aki a bajnokság legeredményesebb gólszerzője volt a maga idejében. Tizenhárom plusz egy Fradi hős portréja, sztorija egymás után, vajon ki a legjobb a legjobbak közül? Az utóbbi napokban Pokorny Józsefről, Schlosser Imréről, Takács II Józsefről, Toldi Gézáról, Sárosi Györgyről, Deák Ferencről és Friedmanszky Zoltánról olvashattak, ma pedig Albert Flóriánnal ismerkedhetnek meg!

Albert Flórián 1941. szeptember 15-én, a Bács-Kiskun megyei, határmenti Hercegszántón látta meg a napvilágot. A második világháború idejében egy népes család hatodik gyermekeként született meg. Édesanyja korán elhunyt, nevelését a nagyszülei vállalták. Bár nehéz anyagi körülmények között éltek, szerette a vidéki életet, a lovakat is, de a legjobban a futballt.

Mindössze 11 évesen, 1952-ben került a Ferencvároshoz, amelyet egész pályafutyása alatt hűen szolgált. Budapestre költözése után a Hernád utca 46-ba járt iskolába, érdekesség, hogy a Hernád utca 3. számú iskolában tanított dr. Lakat Károly, aki később az edzője lett a Ferencvárosnál.

Már gyerekként látták rajta, hogy nagy tehetség lesz, és rendkívül fiatalon bemutatkozhatott a felnőttek közt. Alig több mint egy hónapja töltötte be a 17. életévét, amikor 1958. november 12-én a DVTK ellen 3-1-re megnyert mérkőzésen (két gólt is szerezve!) debütált.

Az FTC-ben összesen 539 mérkőzésen lépett pályára és 389 találatot ért el. Négyszer nyert bajnokságot, egy alkalommal Magyar Népköztársaság-kupát, és 1965-ben tagja volt annak a csapatnak, amely elhódította a Vásárvárosok Kupáját.

Az első és egyetlen magyar aranylabdás

Albert Flórián háromszor (1960, 1961 és 1965) lett a magyar bajnokság gólkirálya és kétszer (1966 és 1967) az év legjobb magyar játékosa. Ám, mint azt minden futballt szerető magyar ember tudja, nem ezek voltak a legnagyobb elismerései pályafutása során, hanem az 1967-ben megkapott Aranylabda, amellyel ő lett az első és máig egyetlen magyar futballista, aki kiérdemelte a rangos francia labdarúgó szaklap, a France Football díját. Olyan futballistákat előzött meg, mint az angol Bobby Charlton, a német Franz Beckenbauer, illetve a portugál Eusébio. A hivatalos indoklás így jellemezte őt: „Technikailag és taktikailag szinte felülmúlhatatlan egyéniség”.

Akkoriban még nem volt akkora felhajtás a díj körül, nem közvetítette televízió a világ minden pontjáról, nem volt Kate Abdóhoz vagy Sandy Heriberthez hasonló csinos műsorvezetője egy gálának. Akkor még semmilyen ceremónia nem volt, így ma már hihetetlennek tűnik a történet, hogyan tudta meg 1967 legjobb futballistája, hogy az övé lett az Aranylabda.

A hírről legendánk felesége értesült először. Ennek érdekes körülményeit a Császár 75 című könyv segítségével idézzük fel: „Hogyan tudta meg a Császár, hogy Európa legjobb labdarúgója lett? Egy decemberi, átlagosnak tűnő napon Albertéknél csörgött a telefon, amit Irénke vett fel. A telefonba úgy köszönt be az MTI újságírója: az egyetlen magyar Aranylabdás feleségével beszélek? Az első megdöbbenés után hívta oda a feleség Albert Flóriánt a telefonhoz, akkor tudta meg a Császár, hogy ő végzett az élen a rangsorban.”

Akkor még az volt a szokás, hogy akinek odaítélték a díjat, az a klubjánál, hazai közönség előtt vehette át. Albert Flóriánnak a Szovjetunió elleni mérkőzés előtt, a Népstadionban kellett volna átvennie a trófeát, ám sérülése miatt végül a Gundel Étteremben tartott banketten adta át neki a díjat a France Football főszerkesztője.

- Annak a korszaknak az egyik kiemelkedő játékosa volt, nem véletlenül nyerte meg egyetlen magyar labdarúgóként az aranylabdát. Olyanok voltunk, mint a testvérek, mindenben segítettük egymást a pályán és a pályán kívül is. Ha néha kicsit rosszul is adtam be, mindig fantasztikusan érezte, hogy hova kell érkeznie. Többször előfordult, hogy miután befejeztük az edzést és megfürödtünk, megkérdezte:

„Kicsi, szólnál a mamádnak, hogy süssön palacsintát?”

Odatelefonáltunk, édesanyám pedig általában azt mondta, hogy egy óra múlva mehetünk. Olyankor feljött hozzánk, aztán bepusziltunk egy-két palacsintát - emlékezett vissza rá kérésünkre a korábbi, szintén négyszeres bajnok és VVK-győztes játszótárs, Rákosi Gyula.

HERCEGSZÁNTÓTÓL AZ ARANYLABDÁIG - A FRADIMÉDIA FILMJE ALBERT FLÓRIÁNRÓL

A Császár: a ragyogó, isteni labdarúgó, akivel a Ferencváros győzött

Császár. Így nevezték el őt a Fradi szurkolói. Találó, méltó és ragadós volt ez a név, hiszen a mai napig így emlegetik. Albert Flórián, amikor visszaemlékezett a pályafutására, maga is elismerte, futballozni jobban szeretett, mint edzeni. A korszakának egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Kérésünkre még két korábbi társ emlékezett vissza rá.:

- Isteni labdarúgó volt remek humorral, igazi Császár - mondta róla Szőke István, az FTC örökös bajnoka, aki két bajnoki címet együtt nyert meg Alberttel. - Élvezet volt vele játszani, vagy akár csak beszélgetni is. Amellett, hogy ő is többször előkészített nekem, öröm volt kiszolgálni, sok gólpasszt adtam neki. Egyszer egy edzésen megjegyezte, hogy nagyon kemény labdákat kap tőlem. Mondtam neki, örüljön, hogy nem a régi, fűzős bőrlabdákkal játszunk, mert az bizony még nyomot is hagyna a homlokán. Jót nevettünk ezen. Amikor ifjúsági játékos voltam, ő már a nagycsapatban játszott, de többször megnézte a mi edzéseinket is. Látta, hogyan rúgok, hogyan adok be, ezért egy idő után szólt Csanádi Ferencnek és a többi edzőnek, hogy szeretné, ha felkerülnék a nagycsapatba. Ezt persze csak utólag tudtam meg, de akkor nagyon boldoggá tett. Csodálatos élmény volt abban a remek csapatban játszani.

- Ragyogó játékos volt - dicsérte Albertet Karába János, aki szintén két bajnoki címet és VVK-t nyert a Császárral. - Fenyvesi Mátéval, Rákosi Gyulával és a szintén gólerős Varga Zoltánnal mi voltunk mellette az előkészítő csatárok, ő pedig a góllövő a csatársorban. Rengeteg gólt lőtt, mi akkor nem is számoltuk, mennyit, hiszen a lényeg az volt, hogy a Ferencváros győzzön.

A Ferencváros pedig győzött.

A Császár korszakában négy alkalommal, 1963-ban, 1964-ben, 1967-ben és 1968-ban lett bajnok a Fradi, de a pályafutása során még összegyűjtött hét ezüst- és három bronzérmet is, valamint egy Magyar Népköztársasági-kupa-címet is.

Háromszor (1959/60, 1960/61 és 1965) lett gólkirály, 27, 21, illetve 27 találattal.

Nemzetközi szintéren is sikeres volt, mint említettük, 1965-ben VVK-t nyert, míg a magyar válogatottban (melyben szintén 17 évesen mutatkozott be!) 75 mérkőzésen 31 találatig jutott. Az 1960-as római olimpián és az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon is bronzérmet szerzett. Két világbajnokságon szerepelt, 1962-ben és 1966-ban, előbbin megosztott gólkirályi címet nyert.

Pályafutása vége és utóélete

1969. június 15-én, a Dánia-Magyarország (3-2) világbajnoki selejtezőn, Koppenhágában tulajdonképpen törést szenvedett a pályafutása. Nem sokkal előtte Dublinban az ír-magyar selejtezőn igencsak haloványan játszott, ezért az egyik újság alapos bírálatban részesítette.

Albert a dánok ellen csak azért is megmutatta, hogy még mire képes. Hogy ezt dacból tette, arra utal, hogy egy jobb oldali támadás után hevesen összecsapott a hazaiak hatalmas termetű kapusával. A dánok hálóőre sokak szerint szándékosan (maga Albert is így emlékezik vissza rá) „letarolta” a csatárt, aki súlyos lábtörést szenvedett. Ekkor még senki sem gondolhatta, hogy ez a válogatott mérkőzés egyben a végét jelenti a futballkarrierjének.

Az orvosi kezelések még lehetővé tették ugyan a visszatérését, de már csak árnyéka lehetett önmagának. A végső búcsújára 1974. március 17-én került sor, a Zalaegerszeg elleni 3-0-s siker alkalmával - csakúgy, mint az első találkozóján - gólt is szerzett, igaz, ezúttal csereként beállva. Könnyező és boldog emberek borultak egymás nyakába, úgy ünnepelték a Császárt.

- Az első NB I-es találkozómon ugyanezen a pályán rúgtam az első, majd a második gólomat… Most csak egyet sikerült, de ezt sem felejtem el soha - mondta Albert a meccs után. - Egy kicsit szomorú vagyok, de azért nem panaszkodom. Mindent elértem, amit egy labdarúgó kívánhat. Nagyon jólesett, hogy a játékostársaim a búcsúmérkőzés után feljöttek hozzám és megajándékoztak 11 darab ferencvárosi emblémával ékesített kupával. Géczi Pista pedig nekem adta a csapatkapitányi karszalagot. Mindenkinek megköszönöm azt, hogy végigjárhattam ezt a csodálatos szép utat.

Pályafutása után edzőnek állt, Líbiában, Bengáziban tevékenykedett trénerként, majd később az újságírással is kacérkodott és a vendéglátóiparban is dolgozott. Albert Flórián lett szülőfaluja, Hercegszántó első díszpolgára 2007-ben, ezt a címet pedig később Budapesttől és Ferencvárostól is megkapta, valamint számos egyéb kitüntetés tulajdonosa is lett (bővebben keretes írásunkban).

Albert Flórián nemcsak a Ferencvároshoz, de hazájához és a családjához is végig hű maradt. Visszavonulását követően napjait - a 2007-ben róla elnevezett - stadionban töltötte, figyelte a fiatal tehetségeket Rákosi Gyulával, valamint Szűcs Lajossal, akikkel életre szóló barátságot kötött.

Albert Flórián 2011. október 31-én hunyt el, emlékét örökké megőrizzük!

A Fradi gólkirályai sorozat holnap, azaz 2020. március 31-én, kedden folytatódik! Akkor ismét egy legendánkat, Nyilasi Tibort mutatjuk be önöknek olyan történetekkel, amelyeket korábban nem olvashattak máshol!