Véget ért a Fradi Múzeum időszakos kiállítása, amely a Fradi gólkirályai előtt tisztelgett. A fradi.hu sorozatában minden nap bemutatjuk a ferencvárosi labdarúgás egy-egy olyan legendáját, sztárját, akit a találataiért is csodáltak és aki a bajnokság legeredményesebb gólszerzője volt a maga idejében. Tizenhárom plusz egy Fradi hős portréja, sztorija egymás után, vajon ki a legjobb a legjobbak közül? Korábban Pokorny Józsefről, Schlosser Imréről, Takács II Józsefről, Toldi Gézáról, Sárosi Györgyről, Deák Ferencről, Friedmanszky Zoltánról és Albert Flóriánról olvashattak, ma pedig Nyílról, vagyis Nyilasi Tiborról!

Nyilasi Tibor 1955. január 18-án született Várpalotán. Ötéves volt, mikor felköltöztek Budapestre és a kis Nyíl a Vízivárosban kezdte el kergetni a labdát a helyi grundokon, ott ismerkedett meg a labdarúgás rejtelmeivel. A margitszigeti Úttörőstadion igazolt játékosa lett tízéves korában, majd már kamaszként magasra, 180 cm-re nőtt, talán ennek köszönhetően is kiválóan látott a pályán, a védőket állva hagyta elképesztő cseleivel, és messze felülmúlta kortársait szervező-, irányítóképességével. A hazai futball legnagyobb nevei is felfigyeltek az ifjú tehetségre, akiről Sebes Gusztáv azt állította, hogy bizony még az általa irányított Aranycsapatban is meglett volna Nyilasi helye a kezdőcsapatban.

Már hatéves korától Fradi-meccsekre járt édesapjával, így a Népstadionban lejátszott duplarangadók és Albert Flóriánék varázslatai egy szempillantás alatt az FTC-hez láncolták Nyilasit. Később már apukája nélkül is aktív tagja lett a ferencvárosi szurkolók legnagyobb táborának, és természetesen a vidéki bajnokikra is a csapattal tartott. 1970-ben kérdés nélkül és a legnagyobb örömmel igazolt át a Fradihoz, ahol három évvel később már a példaképei, hősei társaságában edzhetett, sőt, be is mutatkozott a felnőtt NB I-ben.

„Szervusz, Flóri bá!”

- Hetvenhárom májusában, a Komló elleni meccsre felvittek a felnőttek közé. Beléptem az öltözőbe, köszöntem egy nagyot, hogy „Jó napot kívánok!”, majd megálltam. A masszőr karon ragadott, aztán körbevitt. Páncsics Miklós, Rákosi Gyula, Géczi István magázott, de ahogy Flóri bához értem, úgy üdvözölt, hogy „Szevasz, öregem, tegezzél csak!” Hirtelenjében azt sem tudtam, hol vagyok. Hogy én, tizennyolc éves fejjel tegezhetem a gyerekkori bálványomat, a Császárt?! Persze hogy nehezen ment. Egy idő után azért eljutottunk odáig, hogy ráállt a szám a tegezésre, és akkor már nem „Jó napot kívánok!”-kal, hanem „Szervusz, Flóri bá”-val üdvözöltem – idézte vissza Nyilasi Tibor első öltözőbeli élményét Albert Flóriánnal.

Nyilasi már az ificsapatban kiemelkedett gólérzékenységével – 65 mérkőzésen 54 gólt szerzett -, és lenyűgöző játékszervezésével, így nem volt meglepetés, hogy 20 évesen az 1975-ös KEK-döntőbe jutó Fradinak is kezdő játékosa lett. A nagy menetelés végén ugyan a Dinamo Kijev ellen nem jött össze a végső siker, azonban egy évvel később felült a csapattal a magyar bajnokság trónjára – 12 találatot vállalt ebben a bajnoki évadban.

Nehéz évek jöttek Nyíl számára. 1976-ban súlyos koponyasérülést szenvedett, amely miatt 3 hónapig távol maradt a zöld gyeptől, a csapat ugyan kétszer megnyerte a Magyar Népköztársasági-kupát, viszont a bajnokságban elmaradt a diadal, majd az argentínai világbajnokságon történt kiállítása és az ebből kirobbanó botrány miatt a visszavonuláson is elgondolkodott.

Már szinte a kezében foghatta az Aranycipőt

- Igazi csapatember volt, aki összetartotta a csapatot – elemezte a VVK-döntős Szőke István Nyilasi Tibort. - Magas játékos lévén fejjel is sok gólt szerzett. Mi már nem sokat játszottunk együtt, de miután elmentem a Fradiból, odajött hozzám és elmondta, mennyire sajnálja, hogy már nem játszhatunk együtt, mert nagyon jó beadásokat kapott tőlem.

A legendás irányító felszívta magát az 1980/81-es bajnoki kiírásra, és egy fenomenális évet hozott össze! Egy fordulóval az évad vége előtt a Pécs ellen 4-0-ra nyertek a zöld-fehérek, Nyilasi duplázott, ezzel pedig eldőlt, hogy ismét bajnok lesz a csapat, ő pedig karnyújtásnyira állt az európai Aranycipőtől – már 30 találatnál tartott. Az utolsó meccsnapon Kaposvárra látogatott a Fradi, ahol Nyíl ugyan nem lőtt gólt, de szinte mindenki biztosra vette, hogy meglesz a hőn áhított díj, főleg miután a legtöbb nemzet pontvadászata ekkor már lezárult.

Majd a semmiből jött a bolgár Gregori Szlavkov, aki hazája bajnokságának utolsó fordulójában négy gólt vágva, 31 találattal fejezte be a szezont.

- Az az igazság, hogy akkoriban nem követtem olyan feszült figyelemmel az Aranycipőért folyó versenyt, mint a szurkolók és az újságírók, én csak örültem, hogy jól megy a játék, rúgom a gólokat. Leginkább azért sajnálom, hogy nem nyerhettem meg, mert olyan jól hangzott volna, hogy példaképem, Albert Flórián aranylabdás lett a Fradiból, én pedig aranycipős… - mondta Nyilasi Tibor a FourFourTwo magazinnak.

Ennek ellenére szép emlék maradt Nyilasi és a fradisták számára az elhódított Ezüstcipő, az Európa-válogatottság és az év legjobb játékosának járó díj.

A közönségkedvenc 383 alkalommal lépett pályára a Ferencvárosban, ezeken a találkozókon 220 gólt termelt.

Két évvel később Nyíl az Austria Wien csapatához szerződött, ahol három osztrák bajnoki serleget és további egy gólkirályi címet zsebelt be. Profi pályafutását végül a bécsi egyesületnél fejezte be.

Az örök fradista edzőként is a csúcsra vezette a csapatot

Nagy öröm érte a zöldszívű szurkolókat, amikor 1990-ben bejelentették: Nyilasi Tibor irányítja az ősztől az FTC-t!

- Örökké emlékezetes marad számomra Nyilasi első éve edzőként. Már az első fordulóban letette a névjegyét azzal, hogy a bajnoki címvédő Újpesthez látogattunk a Megyeri útra, ahol egy ötöst gurítottunk a liláknak – nem mellesleg ezen a mérkőzésen debütált egy bizonyos Lipcsei Péter is - elevenítette fel emlékeit Tobak Csaba, a Fradi Múzeum vezetője. - Aztán a szezon végén a Honvéd és a Fradi csatázott az aranyéremért: az Üllői úti találkozón 1-1-es döntetlent játszottunk a kispestiekkel, ezzel gyakorlatilag eldőlt, hogy ellenfelünk lesz a bajnok. A Honvéd technikai vezetője, Béres Tamás elkezdett hergelni minket, szurkolókat, mutogatott nekünk, erre Nyilasi odalépett elé, és finoman szólva elcsendesítette Bérest. Játékosként is mindig kiállt a fradistákért, ezt vezetőedzőként sem felejtette el.

Nyilasi már az első szezonjában kupát nyert a csapattal – később ezt megtoldotta további kettővel -, míg 1992-ben bajnoki címet is ünnepelhetett vele a csapat. Különösen örömteli volt ez számára, hiszen legutóbb tizenegy évvel korábban ünnepelhetett bajnoki aranyat a Fradi, amikor Nyíl ezüstcipős lett.

1994-ben távozott a csapattól, majd három évvel később visszatért edzőként, de a szurkolók legnagyobb szomorúságára ekkor elkerülték klubunkat a sikerek. Nyilasi összesen 253 alkalommal irányította a Fradit.

Albert Flórián, az idol

- Flóri bá volt a példaképem, gyakorlatilag miatta kezdtem el futballozni. Amikor az édesapám kivitt a Népstadionba, jóformán csak azt figyeltem, mit művel a pályán a Császár. Elbűvölt azzal, ahogy játszott. Mint minden srác, én is arról ábrándoztam, hogy egyszer majd úgy bánok a labdával, ahogyan ő. Nem mintha erre nekem vagy bárki másnak bármi esélye lett volna, hiszen Albert Flórián utánozhatatlan volt. Egyedülálló – mondta csodálattal Nyilasi Tibor.

Nyíl sosem rejtette véka alá, hogy végtelenül csodálta a magyar labdarúgás egyik legnagyobb alakját, számára Albert Flórián jelentette a Ferencvárost. Már azt is megsiratta, mikor a Fradi történelmének legnagyszerűbb kilencese utolsó tétmeccsét játszotta:

- Elmondani sem tudom, mit éreztem akkor, amikor az általam istenként tisztelt Flóri bá’ mellett lehettem. Azt viszont tudom, mit éreztem hetvennégy március tizenhetedikén, amikor Flóri bá az utolsó NB l-es mérkőzésén szerepelt. A befejezés méltó volt hozzá: három nullára nyertünk a Zalaegerszeg ellen, az egyik gólt ő szerezte. Én meg álltam a tribünön, és potyogtak a könnyeim, mert tudatosult bennem, hogy holnaptól nem lesz Flóri bá… - mesélte példaképéről.

Két páratlan labdarúgó, két legenda, bajnok és gólkirály, akik gyönyörűvé tették a Ferencvárosi Torna Club történelmét.

A Fradi gólkirályai sorozat holnap, azaz 2020. április 1-jén, szerdán folytatódik! Akkor Dzurják Józsefről tudhatnak meg elfeledett vagy éppen nem is ismert történeteket, információkat.