A férfi váltó 2018-as pjongcsangi olimpiai győzelme az egész világ élvonalának legtetejére repítette fel a magyar rövidpályás gyorskorcsolyázást, de a magyar emberek, a közvélemény tudatába is egy újabb sikersportágként írta be Liu Shaolin Sándorékat és sportágukat. Ez azért is hatalmas szó, mert a nagy, jeges telek híján a magyarok egyszerű hétköznapjaitól egyre távolabb álló korcsolyaport a vizes sportágak és a vívás hazájában tudta megszilárdítani e pozícióját. Persze ha tréfásan leegyszerűsítjük, a shorttrack azért beleillik sikersportágaink sorába, hiszen tulajdonképpen nem is kell más hozzá, mindössze csak - igaz, szilárd halmazállapotú - víz, no és persze pengék; ennek tudatában, ismerve a vízzel kapcsolatos sportokban a magyarok eredményeit, a siker már nem is lehet kérdés... Habár ebben a sportágban kivételesen a Ferencvárosi Torna Club nem megalapozója a világraszóló sikernek, ám 2019 februárja óta klubunk méltó, példás gondozója és gyarapítója a shorttrackes sikereknek, és otthona a legeredményesebb versenyzőknek. És bár a cikk írásának idején alig több mint másfél éve él újra a gyorskorcsolya szakág révén sikert sikerre halmozó korcsolya szakosztályunk, soraiban a világsztár, olimpai bajnok Liu testvérekkel, régi időkre visszanyúló tradíciója sok más sportághoz hasonlóan a korcsolyázásnak is megvan az FTC-ben.

A korcsolyázás kezdetei

Az FTC Baráti Kör írása szerint a korcsolyázás kezdetleges formái már a kőkorban kialakultak csontok használatával, míg a középkorban már fából, bőrből készítették az eszközöket, és kimondottan sokáig csak az egyik lábra csatolt penge volt jellemző és a gördeszkázáshoz hasonló technikával siklottak. A ma ismert fémpengés korcsolyák alapjai a XIX. századra fejlődtek ki. A korcsolyázás első mérföldkövei Hollandiához köthetőek, ahol Leeuwardenben 1805-ben, 130 hölgy részvételével tartották meg az első igazi amatőr gyorskorcsolyázó versenyt egyenes pályán. (A férfiak akkoriban csak kihívásos alapon versenyeztek egymással, amely egyben fogadások alapjául is szolgált.) A nagyközönség előtt rendezett körpályás korcsolyaversenyekről is e században, pontosabban 1835-ben készítettek először feljegyzést, szintén Hollandiában. A korcsolyázás a labdás játékok megjelenése előtt egész Európában nagy népszerűségnek örvendett, de különösen Hollandiában volt komoly hagyománya, ahol a század közepén rendezett versenyeken több esetben is komoly kiépített infrastruktúráról és akár 50 ezer nézőről számoltak be. Nem véletlen tehát az sem, hogy az 1893-as, első világbajnokság az amszterdami Museumplein nevű parkban került megrendezésre. A korcsolyázás Európában Hollandia mellett az Egyesült Királyságban, valamint az éghajlatból adódóan természetes módon a skandináv országokban volt elsősorban igen népszerű.

Az első feljegyzett magyar korcsolyázó a 18. század közepén élt: egy Hollandiát és Svájcot is megjárt debreceni tanárról, Szilágyi Sámuelről van szó, aki a befagyott Hortobágyon gyakorolt, de találhatók feljegyzések arról is, hogy Brassóban is szelték már a jeget a XVIII. században. Ennek ellenére a magyarországi korcsolyázás bölcsőjének mégis a Balaton tekinthető. Azon belül is Keszthely, ahol a Georgikon tanintézmény diákjai rendszeresítették széles körben a korcsolyázást gróf Festetics I. György jóvoltából, aki Hollandiából az 1800-as évek elején hozatott úgynevezett „hollandi korcsolyákat”, amelyeknek fa talpa volt, de már fém pengékkel.

Budapesten az 1860-as évektől kezdődően kezdtek sorra alakulni a sportegyletek, amelyekben kezdetben leginkább a torna volt a fókuszban, de az evezés, a kerékpár és a korcsolya is hamarosan rendkívül népszerű lett. Az első fővárosi jégpályákat Budán létesítették, az egyik a Beywinkler Károly tulajdonában álló, a mai Mechwart Liget helyén lévő Klemm-féle téglavetőnél és nem messze onnan volt megtalálható a másik, Kristen-féle téglavető gödrében, amelyből később a BBTE (Budapesti-Budai Torna Egylet) egykori sporttelepe is kinőtt a mai Széll Kálmán tér területén.

Még Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülését megelőzően, 1869-ben alapították a korabeli jeges sportok két legmeghatározóbb klubját, a Pesti Korcsolyázó Egyletet (PKE), valamint a Budai Torna Egyletet, amelyek egészen a II. világháborút követő kommunista hatalomátvételig uralták hazánk téli sportéletét. A budapesti városegyesítés évétől kezdve aztán a PKE Budapesti Korcsolyázó Egyletként (BKE), míg a BTE Budapesti Budai Torna (BBTE) Egyletként folytatta működését. Érdekesség, hogy az 1910-es években előbb az FTC bandycsapata, majd 1938-tól közel egy évtizeden át a hokicsapat is a – többek közt gróf Bethlen István későbbi miniszterelnököt is csapattagjai között tudó – BKE-vel, valamint a BBTE-vel vívta legfontosabb rangadóit a magyar bajnokságban, akkoriban még inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A történelmi felvezetésben megérdemel még pár sort a BKE, amely egészen a kommunista pártállam többek között a sportéletben is végrehajtott erőszakos beavatkozásáig számos eseményben vállalt vezérszerepet, jelentett mérföldkövet: a neves orvos, Kresz Géza vezetésével ők vették először birtokba a Városligeti-tó jegét 1870 telén, (megalapozva a Városligeti Műjégpálya későbbi működését), ahova 1893-ban megszervezték az első versenyt is. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) 1892-es megalakulása után pedig a BKE nemzetközi szinten is képviselte a magyar korcsolyázást. 1894-ben behozták az első igazi gyorskorcsolyát, 1895 januárjának végén pedig közbenjárásuknak köszönhetően a budapesti Városligetben rendezték meg a 3. Európa-bajnokságot. Továbbá a BKE tagjai segítettek megalkotni a műkorcsolyázás első nemzetközi szabálykönyvét is, majd műkorcsolyázójuk, Kronberger Lili lett az első magyar világbajnok sportoló. Szintén tevékeny részesei voltak a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) 1908. decemberi megalapításának is, amely nyolc egyesület részvételével született meg. Az első Nemzeti Bajnokságot egyébként 1900. januárjában rendezték, a négytávú összetett verseny első bajnoka pedig a BKE-s Péczeli Andor volt.

A gyorskorcsolya sportág olimpiai szabványa egyébként az ovális, 400 méter hosszú, fedett pálya, amelyen két darab legalább két-két méter széles sávon futnak párban a versenyzők, akik elsősorban nem egymással, hanem az idővel versenyeznek. Természetesen még ma is bonyolítanak szabályos profi versenyeket némileg rövidebb, illetve fedetlen pályákon is. A hazai bajnokságban a versenyzők az 500, 1500, 5000 és 10000 méteres táv időeredményei alapján rangsorolt összetett bajnoki címért küzdöttek, az olimpiák és világbajnokságok versenyein azonban távonként (is) osztanak érmet.

A Városligeti Műjégpálya 1926. november 26-án nyílt meg, amellyel 105 naposra bővült a jeges szezon, megalapozva ezzel számos hazai és nemzetközi magyar, illetve ferencvárosi sportsikert a későbbiekre. A Műjégpálya később a II. világháborúban súlyosan megsérült, de meglehetősen hamar, már 1946-ban újjáépítették. Ennek köszönhetően az elkövetkező években eljöttek a magyar gyorskorcsolya első aranyévei. Számos szép világ- és Európa-bajnoki eredmény született, 1949-ben pedig a BKE versenyzője, Pajor Kornél bravúros teljesítménnyel 5000 és 10000 méteren is világcsúcsot döntött, ráadásul utóbbiban az az oslói világbajnokság aranyérmét is megszerezte. A világbajnokságot követően Svédországba disszidáló Pajor máig az egyetlen nagypályás gyorskorcsolya világbajnoka Magyarországnak.

1950-es évek: a korcsolyázás rövid fradista hőskora

Az 1950-es évekre a Ferencvárosi Torna Club legsötétebb időszakaként szokás hivatkozni, mivel mint ismert, a kommunista állampárt veszélyesnek és nemkívánatosnak titulálta a polgári értékrendet képviselő FTC-t és a labdarúgócsapat mérkőzéseire korábban rendszerint tízezerszám kilátogató fradista szurkolótömeget, ezért nevét és színeit pártutasításra elvették, sportolóit pedig igyekeztek a hatalom által kegyelt egyesületekbe átigazoltatni. Mindennek dacára a piros-fehér Budapesti Kinizsivé lett FTC több szakosztálya is kiválóan teljesített a politikai ellenszélben is, amit remekül tükröz az 1954-es helsinki olimpia 11 FTC-érme is. Ilyen körülmények között született meg a Kinizsi, vagyis a Ferencváros korcsolya szakosztálya is 1951-ben, műkorcsolya szakággal. Itt tehát már nem a korábban emlegetett gyorskorcsolya kapta a főszerepet.

A gyorskorcsolya szakág 1953-54 telén indult be, amikor a Budapest Honvéd kerékpárosai átigazoltak a Kinizsibe. A kerékpár nem elírás, ugyanis akkoriban szokás volt, hogy a kerékpárosok telente gyorskorcsolyáztak - a két sportág néhány helyen még a mai napig remek kiegészítője egymásnak. Így került a Fradi kötelékébe Kónya Béla is, aki az 1951-es, az 1952-es és az 1953-as szezonban is bajnoki bronzérmet szerzett honvédos válogatott csapattársai, a korábbi BKE-kiválóság Merényi József, valamint Lőrincz Ferenc mögött. Az 1953-54-es idénytől szintén a Kinizsit erősítette a négyszeres bajnoki ezüstérmes Lőrincz Ferenc is. Lőrincz Merényivel együtt részt vett az 1952-es oslói olimpián, ahol az 1500 méteres távon az előkelő 10. helyet szerezte meg, maga mögé utasítva olyan országok versenyzőit, mint például Kanada, Finnország, Svédország, Norvégia, akik már pusztán országaik éghajlati viszonyai miatt is jelentős előnyben voltak a magyar sportolóval szemben. Noha Lőrincz Ferenc kiváló korcsolyázó volt, a hazai bajnokság összetett pontrendszerében nem tudott kilépni az "örök" második helyről. Lőrincz 1950 és 1955 között zsinórban hat bajnokságban végzett másodikként, 1956-ban viszont már csak bronzérmes lett, de így is összesen három érmet hozott az FTC-nek. Ehhez persze hozzátartozott, hogy Merényi József, a sportág 50-es évekbeli ikonja 1950 és 1956 között hat bajnoki címet szerzett, őt pedig Lőrincz mindössze egyetlen alkalommal, első fradista évében tudta megelőzni a magyar bajnokság összetett pontversenyében. Pechére, de a fradistáknak hasonlóan nagy örömére, ez alkalommal is lett nála jobb, méghozzá klubunk máig egyetlen sportági magyar bajnoka, Kónya Béla személyében. 1954-ben tehát fradista kettős végzett a dobogó két legfelső fokán!

Kónya Béla győzelme egyébként nem a semmiből jött. Noha 1954 első versenyét Lőrincz nyerte, a január végi, a mai szóhasználatot a kor aktualitásához igazítva „visegrádi hármak” nemzetközi versenyének nevezhető viadalon, Zakopanéban már Kónya aratott sikert és a magyar bajnoki küzdelmekben az 1500, az 5000 és 10000 méteres távon is elsőként végzett, megérdemelten nyerte meg tehát az összetett bajnoki címet.

Több mint fél évszázadig ­­– néhány 1930-as évekbeli kísérletet leszámítva – csak férfiak versenyeztek, csupán 1951-ben rendezték meg az első női magyar gyorskorcsolya bajnokságot. Fradistaként női versenyző 1953/1954-ben indult először, Gergelyné Tamás Sarolta személyében, aki szintén a Bp. Honvédtól érkezett a Kinizsihez egyetlen szezon erejéig, mielőtt tovább állt volna a Vörös Meteorhoz. Gergelyné bajnoki bronzérmesként érkezett és ebből a IX. kerületi csapatnál sem adott alább, az 1954-es bajnokságban szerzett bronzérmével teljes lett a ferencvárosi érempaletta.

1954-ben sem a szapporói vb-n, sem a davosi Eb-n nem volt magyar delegáció, a korszakban viszont „kötelezőnek” számított a jelenlét az 1955. februári moszkvai vb-n, ahova két versenyzőnk, Kónya és Lőrincz utazhatott. Ott az 500 méteres futamban a 35., illetve 32., 1500 méteren pedig a 24., illetve a 19. helyen végeztek, míg 5000 méteren a 19. és 37. helyezettként futottak be, sportolóink tehát a középmezőnyt erősítették.

Ezzel a világbajnoksággal kicsit elébe is mentünk az időben a magyar bajnokságnak, így aki esetleg böngészte már a magyar bajnoki eredménylistát, annak feltűnhetett, hogy Kónya Béla (a jobb oldali képen) hiányzott az 1955-ös (valójában 1954. decemberi) bajnoki dobogóról, ami az 1955. februári világbajnokságra utazó keretbe való válogató is volt egyben. Noha Kónya a bajnokság első napja után még az összetett 3. helyen állt a 4. Lőrincz előtt, másnap az utolsó, 5000 méteres versenyen, amely a legerősebb versenyszáma volt, kicsorbult korcsolyaéle miatt fel kellett adnia a versenyt, tehát csak Lőrincz szerzett újabb ezüstérmet Merényi mögött. Bár a sportban nincs ha, de igencsak jó esélye lett volna a címvédésre, ha nem így alakulnak a dolgok. Erről árulkodik az 1955. januári moszkvai vb-re a nyugattal szembeni jó eredmények érdekében alaposan megtámogatott, kivételes felkészülési lehetőség is, ami a Szovjetunióban zajlott a „népi demokratikus” országok versenyzői számára. A kazahsztáni Almati városában rendezték meg előbb a kazah, majd a szovjet bajnokságot is, méghozzá a meghívott sportolók részvételével, majd rendeztek külön egy szocialista államok közti nemzetközi versenyt is, ugyanitt. Így történt, hogy Kónya bronzérmet szerzett Kazahsztán gyorskorcsolya-bajnokságának 5000 méteres számában, majd a nemzetközi versenyen is Merényi előtt végzett 3000 és 5000 méteren egyaránt. Ráadásul előbbin 3., utóbbin pedig 1. lett. Érdemes még megemlíteni Lőrincz Ferencet is, aki egyedüliként kapott meghívást a szovjet bajnokságba, ahol a 12. helyen végzett.

Lőrincz és Kónya 1956 elején versenyeztek utoljára a magyar bajnokságban, Lőrincz megszerezte zsinórban a 7. érmét, ami a változatosság kedvéért egy bronz volt, míg Kónya ezúttal ezüstérmet hozott. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően mindketten külföldre távoztak, így sajnos nem volt már lehetőségük zöld-fehér színekben, Fradi-címerrel a mellükön versenyezni. Noha az utánpótlás meglett volna a fiatal Ivánkai György személyében, aki 1954 óta versenyzett fradistaként az ifjúsági és felnőtt korosztályban is és az elkövetkező másfél évtized legmeghatározóbb, kilencszeres bajnok gyorskorcsolyázójává nőtte ki magát, azonban az idényt több versenyzőnkkel együtt már a Budapesti Petőfinél kezdte el. Noha a műkorcsolyázók még 1982-ig folytatták tevékenységüket, a forradalom után már nem rajtolt el zöld-fehér versenyző a hazai versenyeken, 1957-ben pedig hivatalosan meg is szűnt a gyorskorcsolyázás a Ferencvárosi Torna Clubon belül. Az első, nevében is FTC-versenyzőre egészen 2019-ig, a szakosztály és a szakág újraéledéséig kellett várni.

A rövidpályás gyorskorcsolya, azaz a short track

A rövidpályás gyorskorcsolyázást, közismert nevén short tracket szabványos jégkorongpályának megfelelő méretű jégfelületen űzik. A 111,12 méter hosszú, bójákkal jelölt pályán a versenyzők nem az idővel, hanem egymással versenyeznek, versenyszámtól függően akár nyolcfős mezőnyben, így a nagypályás változattal ellentétben sok a kontakt, a lökdösődés, ami sok esetben kicsúszáshoz vagy szabálytalanság esetén kizáráshoz vezethet. A rövidpályás gyorskorcsolya emiatt szurkolói szemmel látványos és kifejezetten izgalmas sportágnak számít, amelyben az erőnlét és a technika mellett egyformán fontos a stratégia és a taktika, valamint nagy hangsúly van a bátor és szabályosan kivitelezett előzéseken, a pozíciótartáson és nem ritkán a csapatmunkán is. A távok 500, 1000, 1500, valamint váltók esetében nőknél 3000, férfiaknál 5000 méteresek, a vegyes váltófutamok pedig 2000 méteresek.

A short track a nagypályás gyorskorcsolya mellett külön sportágként szerepel, nem váltotta fel azt, és nem is annak egy szakágaként működik. A fedett jégkorongpálya praktikuma Észak-Amerikában már a 20. század elején életre hívta a sportágat, viszont a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) csak jóval később, 1967-ben emelte be az elismert sportágai közé, az első hivatalos világbajnokságot pedig 1978-ban rendezték meg az angliai Solihullban. Később az ISU azonban felvett a hivatalos eredményei közé két korábbi, addig nem hivatalos eseményt, így ma az Amerikai Egyesült Államok-beli Champaignben 1976-ban megrendezett világverseny számít a legelsőnek. A short track 1988-ban, Calgaryban szerepelt először téli olimpián, akkor még bemutató versenyszámként. A következő, 1992-es albertville-i ötkarikás játékok programjában viszont már teljes jogú sportágnak számított. Magyar részvétellel először 1989-ben rendeztek világbajnokságot szintén Solihullban. Kezdetben erősen korlátozták a magyar sportolók eredményességét mind a technikai hiányosságok, mind a megfelelő, modern felszerelés hiánya (1987-ben például megesett, hogy egyetlen pár korcsolyával volt kénytelen felváltva versenyezni egy férfi és egy női magyar versenyző egy hollandiai nemzetközi viadalon).

A sportág magyarországi meghonosítása kapcsán fradista szemszögből is érdemes kiemelni Csizmadia Ferencet, aki a válogatott első edzőjeként és az ország első short track klubjának megalapítóként a rövidpályás gyorskorcsolya hazai atyának tekinthető, 1994-es haláláig dolgozott a sportág felemelkedéséért. Életműve előtt a Csizmadia Memorial Trophyval is évről évre megemlékeznek, amely az egyik legnagyobb és legrangosabb hazai utánpótlás verseny. Érdekesség, hogy a 2019-es, sorrendben 26. versenyt összetettben a Fradi utánpótlás-válogatott korcsolyázója, a viadal névadójának unokája, Csizmadia Márk nyerte, aki saját édesanyja, a korábban szintén tehetséges short trackes, manapság az FTC-ben edzőként dolgozó Csizmadia Ildikó kezei alatt pallérozódik. Így egy igazi rövidpályás gyorskorcsolya dinasztia dolgozik jelenleg FTC színekben.

De ne szaladjunk még ennyire előre, hiszen hosszú utat tett meg a sportág, amíg eljutott a Fradiba! Azt követően, hogy az 1980-as évek legvégén a hazai szövetség 50 pár short track korcsolyát osztott szét a vidéki klubok között, óriási fejlődésnek indult a rövidpályás gyorskorcsolya elsősorban Pécsett, Debrecenben és Jászberényben, később pedig Szegeden is, a magyar mezőny pedig hamarosan felzárkózott a nemzetközi elithez. Az első magyar bajnokságot 1989-ben rendezték, az első hazai nemzetközi, egyben vb-kvalifikációs versenyt pedig 1991-ben szervezték meg a Budapest Sportcsarnokban. 1993-ban Budapest a csapat-világbajnokságnak, majd 1998-ban pedig már az Európa-bajnokságnak is otthont adott.

Ezalatt az időszak alatt a magyar rövidpályás korcsolyázók egyre inkább felzárkóztak a nemzetközi középmezőny elejéhez. Ennek egyértelmű jele, hogy az 1998-as székesfehérvári Világkupán a magyar férfi váltó bronzérmet tudott szerezni! A következő bravúr a 2001-es hágai Eb-n született, akkor ismét bronzéremnek örülhetett a férfi váltó. 2006-tól rendszeressé kezdtek válni a megszerzett egyéni érmek is a nagy nemzetközi eseményeken, 2009-ben pedig már nem kevesebb, mint nyolc éremmel fejezte a magyar csapat az Európa-bajnokságot, közte egy aranyéremmel a női váltóban! Ez azt jelentette, hogy a magyar short track 20 év alatt a nemzetközi mezőny legvégéről az élmezőnybe küzdötte magát.

A magyar korcsolyasport második aranykorszaka és a Liu testvérek

2011 februárjában a courmayeuri junior világbajnokságon egy alig 15 éves fiú tűnt fel magyar színekben a jégen, és bár rendkívül fiatal kora miatt akik nem ismerték, minden bizonnyal a mezőny végi szárnypróbálgatásokat jósolták neki, ő ennek ellenére 500 méteren a 19., 1500 méteren pedig a 28. helyen végzett, megvillantva óriási tehetségét. Bár 1000 méteren kizárták,  emiatt összetettben csak a középmezőnybe, a 41. helyre ért oda, eredményei mégis előrevetítették, hogy a következő évek világversenyein számolni kell majd vele. Ez pedig így is lett: már abban az évben három magyar bajnoki érmet szerzett a felnőtt mezőnyben, egy évre rá pedig, még mindig csak 16 évesen ismét magyar bajnoknak mondhatta magát. Nem sokkal később bemutatkozott a felnőtt válogatottban is Salt Lake Cityben a Világkupán, valamint az Eb-n is jégre lépett, ahol összesített eredmények alapján a 18. helyen végzett. A 2013-as varsói junior vb-n 1000 méteren még "csak" bronzérmet szerzett, de 2014-ben, a törökországi Erzurumban már junior világbajnok lett 500 méteren, továbbá még egy ezüst- és két bronzéremet is akasztottak a nyakába.

Bizonyára kitalálta már az olvasó, hogy Liu Shaolin Sándorról van szó, aki 2007-ben állt rövidpályás gyorskorcsolyázónak öccsével, Liu Shaoanggal együtt, és még abban az évben, egyéves kínai látogatásuk alatt, megismerkedtek az akkori világelithez tartozó kínai korcsolyázók jeles utánpótlás edzőjével, Csang Csing „Linával”. Lina pár évvel később a Liu testvérek és a Magyar Korcsolyázó Szövetség csábításának engedve Magyarországra tette át a székhelyét és a felnőtt válogatott egyik sikerkovácsa lett.

Liu Shaoang 2014-ben, szintén még a 16. születésnapja előtt debütált junior vb-n, így nem csak kellő közelségből láthatta bátyja éremszerzéseit és világbajnoki győzelmét, de váltóban rögtön együtt állhattak a dobogó második fokára! A két klasszis ezt követően szinte "kilószámra" gyűjtötte az érmeket a rangosabbnál rangosabb versenyeken. Ha csak a legjelentősebbekre szűkítjük a felsorolást: Liu Shaolin Sándor a felnőtt mezőnyben 2015-ben Világkupa-győztes, 2016-ban felnőtt világbajnok, 2017-ben Európa-bajnok lett, ezzekkel az eredményekkel pedig nem csak a magyar short track ért fel a csúcsra, de 67 év után avatott ismét új világbajnokot a teljes magyar korcsolyasport! Shaoang, közismert becenevén Ádó 2015-ben, mindössze 16 évesen a felnőtt Eb-n ezüstérmet szerzett, 2016-ban a junior vb-n az 500 méteres elődöntőben pedig junior világcsúcsot korcsolyázott. A rengeteg ezüst- és bronzérem mellett, amit Shaoang ezekben az években szerzett a felnőtt mezőnyben, kiemelendő még, hogy a 2017-es innsbrucki junior vb-n minden számban elvitte az aranyat.

A korszakos zseni Liu testvérek eredményei a válogatott többi versenyzőjét is húzták maguk után. Ugyan pont a 2018-as olimpiai kvalifikációs versenyek nem sikerültek a legjobban, de meglettek a kvóták, Dél-Koreába pedig már kimondottan éremszerzés reményével indultak a magyar sportolók. Noha egyéniben is jó esélyeik voltak, azonban Liu Shaoang mindháromszor, Liu Shaolin Sándor pedig egyszer jutott kizárás sorsára, így a testvérek két ötödik és egy nyolcadik hellyel fejezték be az egyéni versenyeket. Érdekesség, hogy egy másik, azóta már honosított magyar válogatott sportoló, John-Henry Krueger 1000 méteren, ahol Liu Shaolin Sándort a döntőben kizárták, akkor még amerikai színekben felállhatott az olimpiai dobogó második fokára.

A magyar csapatnak utolsó esélyként maradt a váltó, amelynek döntője tulajdonképpen már történelem: A Liu Shaoang, Knoch Viktor, Burján Csaba és Liu Shaolin Sándor alkotta négyes Pjongcsangban megszerezte Magyarország történetének első téli olimpiai aranyérmét, méghozzá olimpiai csúccsal!

A Liu testvérek 2019 januárjában a dordrechti Eb-n ketten összesen még további öt aranyérmet szereztek, mielőtt az év februárjában bejelentették volna csatlakozásukat a Ferencvároshoz.

A jelen: újjáéled és szárnyra kap az FTC korcsolya szakosztálya

2019 februárjában robbant a hír, hogy olimpiai bajnokokkal és magyar válogatott korcsolyázókkal bővül a Ferencvárosi Torna Club családja. Az MTK-ból érkező felnőtt és utánpótlás korcsolyázók között sorainkba került Liu testvérek mellett csatlakozott az olimpiai bajnokcsapat ötödik, tartalék tagja, a hematológus végzettségű dr. Oláh Bence is. Rajtuk kívül olyan magyar válogatott sportolók érkeztek még, mint Varnyú Alex, Sziliczei-Német Rebeka, valamint három honosított korcsolyázó, az ausztrál származású Lockett Deanna, az amerikai származású Krueger Cole, valamint korábban már említett olimpiai ezüstérmes testvére, Krueger John-Henry. A juniorok közül három nevet mindenképp érdemes megjegyezni a közeljövőre nézve, a már korábban említett Csizmadia Márk mellett Nógrádi Bence és Albert Viktória is tehetséges válogatott versenyzőnk.

Érdemes külön kitérni az újdonsült szakosztályvezetőre, Bánhidi Ákosra is, aki a short track magyarországi meghonosodásától kezdve tevékeny részese a sportágnak. Fiatalon Jászberényben válogatott műkorcsolyázó volt, majd áttért a gyorskorcsolyázásra, amellyel sorkatonai szolgálata után hagyott fel. Elsőéves volt a Testnevelési Főiskola edzői szakán, amikor mindössze 25 évesen Csizmadia Ferenc segédedzőjeként kezdett el dolgozni, így a sportág hazai atyjával együtt rakták le Magyarországon a rövidpályás gyorskorcsolyázás alapjait. Lánya 1995-ös születése után egy ideig a sportágon kívül dolgozott, később lehetőséget kapott az osztrák válogatottnál. 2001-ben tért vissza szülőhazájába, ahol a válogatott mellett egyesületi edzőként is dolgozott, miközben a nemzetközi szövetségben moderátorként tanította az edzősködést a környező országokban. Jelenleg az FTC szakosztályvezetése mellett a kínai Csang Csing Linával közösen az olimpiai győztes magyar válogatott edzője, valamint menedzsere is.

És akkor következzenek sorban a lenyűgöző sikerek, amelyeket mindössze másfél év alatt szereztek a Ferencváros short trackesei. A sor olyan hosszú, hogy szerencsére csak egy meglehetősen száraz felsorolásban lehet összegezni.

Fradistaként az első érmek a 2019. márciusi szófiai világbajnokságról érkeztek, ahol a kizárások miatt érem nélkül végződött egyéni versenyek után az 5000 méteres férfi váltó, soraiban három ferencvárosival, Liu Shaolin Sándorral, Krueger Cole-lal és Varnyú Alexszel, bronzérmet szerzett.

A következő megmérettetés a 2019. szeptemberi magyar bajnokság volt, amit bátran nevezhetünk történelminek az FTC szakosztálya számára. Az 1500 méteres távon Liu Shaoang első magyar bajnoki címe egyben azt is jelentette, hogy 65 év után újra ferencvárosi bajnokot avattak gyorskorcsolyázásban, míg Lockett Deanna (a jobb oldali képen) győzelmével meglett a Fradi első női gyorskorcsolyázó bajnoka! Velük együtt pedig Sziliczei-Német Rebeka is megszerezte első bronzérmét a Fradi színeiben, továbbá Krueger Cole is ezüstérmet szerzett. Másnap az 500 méteres távon Liu Shaolin Sándor is begyűjtötte első fradista bajnoki címét, míg a második helyen testvére végzett, az 1000 méteres távot viszont már újfent Shaoang nyerte, nyomában két másik fradistával, Liu Shaolin Sándorral és Varnyú Alexszel. Shaoang ezzel együtt besöpörte az összetett bajnoki címet is, a második és harmadik helyen pedig szintén testvére és Varnyú Alex követték, míg a nőknél Lockett Deanna szerzett három ezüstérmet.

Októberben aztán megérkeztek az első FTC-aranyérmek a nemzetközi versenyekről is: Sanghajban az ISU Shanghai Trophy 1000 méteres versenyén győzött Liu Shaolin Sándor, majd az 5000 méteres váltó a fradista Krueger Cole-lal, Liu Shaolin Sándorral és Liu Shaoanggal több mint egy másodperces előnnyel aranyérmes lett a holland és a kínai váltó előtt. A 2000 méteres vegyes váltóknál szintén három FTC-gyorskorcsolyázó, Lockett Deanna, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang szerepelt a magyar csapatban, amely 19 ezredmásodperc (!) lemaradással lett ezüstérmes a házigazdák mögött.

A Világkupa 2019-es állomásain összesen két női (Lockett Deanna, Sziliczei-Német Rebeka) és öt férfi (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Varnyú Alex, Krueger Cole, Oláh Bence) ferencvárosi sportolónk indult. Salt Lake Cityben a Liu testvérek révén az 500 méteres futamokon egy ezüst- (Sanyi) és egy bronzérem (Ádó) került a kollekcióba. Montréalban már meglett az 500 méteres aranyérem Liu Shaolin Sándornak, majd a Liu fivérekkel és Krueger Cole-lal a váltó is felállhatott a dobogó tetejére, méghozzá a dél-koreai csapattal együtt, miután a célfotó szerint is egyszerre érkeztek be a célba. A következő állomáson Nagojában Liu Shaoangé lett az ezüstérem az 1000-es, valamint aranyérem az 500-as távon, míg Lockett Deanna 6. helyen zárt az 1500-as fináléban. Az év utolsó versenyén, a negyedik Világkupa-állomáson Sanghajban Liu Shaolin Sándor 500 méteren duplázott és két aranyérmet szerzett, valamint Shaoang is felállhatott mellé egyszer a dobogó harmadik fokára, valamint 1000 méteren a másodikra. Végezetül pedig a Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Krueger Cole, Oláh Bence alkotta fradista négyes az 5000 méteres váltóban lett második. A 2019-es év zárásaként Liu Shaolin Sándor még elnyerte az év rövidpályás gyorskorcsolyázója címet is a MOKSZ-nál.

A következő állomás 2020 januárjában a debreceni rövidpályás gyorskorcsolya Európa-bajnokság volt, amelyen Lockett Deanna és Sziliczei-Német Rebeka, valamint a Liu és a Krueger fivérek képviselték az FTC-t a magyar válogatott színeiben. A hazai kontinensviadal álomszerűen alakult, varázslatos élményeket hozott nem csupán sportolóinknak, hanem minden fradistának és magyar szurkolónak. Liu Shaoang 1500 méteren arany-, 500 és 1000 méteren pedig ezüstérmes lett bátyja, Liu Shaolin Sándor mögött. Shaoang ráadásul az összetett versenyt is megnyerte. A Liu és Krueger testvérek alkotta váltó szintén első helyen futott be, ám a hazai pálya ellenére is utólag, videózás alapján kizárták a magyar csapatot, így négy helyett "csak" kettő új Európa-bajnokot avattunk, akik fejenként 2-2 Európa-bajnoki címmel iratkoztak fel az FTC magyar Eb-győzteseit hirdető márványtáblájára. Az a bizonyos januári hétvége ezzel történelmi rekordként vonult be az FTC történelmébe, ugyanis ezzel egyidőben hét fradista vízilabdázó is Európa-bajnoki címet szerezett, amivel összesen 9 új Európa-bajnoka és 11 Európa-bajnoki címe lett a Ferencvárosnak egyetlen hétvége alatt!

A 2020-as debreceni Európa-bajnokságon egy különleges fradista versenyző is indult: a Magyarország legjobb kabaláit felvonultató úgynevezett „mascot-futamon”, amelyet ITT tekinthetnek meg, a Fradi-sas aratott győzelmet, megelőzve többek között az MTK, a Magyar Jégkorong Szövetség, vagy maga az Eb kabaláját is. A jelmezt junior válogatott versenyzőnk, Albert Viktória húzta fel.

A 2020-as versenyidény két Világkupa-helyszínen folytatódott. Drezdában a vegyesváltó fináléjában két ferencvárosival, Liu Shaolin Sándorral és magyar bajnokságon összeszedett súlyos sérülése utáni első versenyén induló Krueger John-Henryvel a soraiban szerzett aranyérmet a magyar váltó. John-Henry ezenfelül egyéniben az 1500 méteres táv bronzérmét is behúzta, míg Liu Shaolin Sándor az 1000 és az 500 méteres fináléban is egyaránt 2. helyen végzett, amivel az összetett győzelem is összejött számára. A következő állomásra, Dordrechtbe csak a sérülése miatt versenyhiánnyal küzdő Krueger John-Henry, valamint Sziliczei-Német Rebeka, Oláh Bence és a felnőtt Világkupán ezen a versenyen debütáló Nógrádi Bence utazott el, míg a hét fős világbajnoki keretbe jelölt hat fradista versenyző közül öten (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Krueger Cole, Varnyú Alex, illetve Lockett Deanna) a vb-felkészülés jegyében Magyarországon maradtak. A tartalékos magyar csapatnak a dordrechti versenyen egyetlen számban sem sikerült dobogón végezni.

A koronavírus-járvány 2020-ra sajnos átírta terveket. A márciusi, szöuli világbajnokságot törölték, Világkupa-versenyeket pedig nem is rendeztek, honosított versenyzőink pedig szülőhazájukban ragadtak hosszú időre és még a vírus maga is nehezítette versenyzőink felkészülését. Közel egy év után a 2021-es gdański Európa-bajnokságon állhattak rajthoz a versenyzőink (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Krueger John-Henry, Varnyú Alex, Sziliczei-Német Rebeka). A magyar csapat némileg a várakozáson alul teljesített, ám az Eb után így is volt kire büszkének lennünk, hiszen Krueger John-Henry az 1000 méteres futamon ezüstérmet szerzett.

Az éremgyűjtés 2022-ben tovább folytatódott, sőt lehet mondani, csúcsra járt. Liu Shaoang először a pekingi téli olimpián, majd az azt követő kanadai világbajnokságon kápráztatta el a világot. Pekingben megszerezte hazánk, így természetesen a Ferencvárosi Torna Club első egyéni téli olimpiai bajnoki címét az 500 m-es távon, emellett 1000 méteren harmadik, 1500-on negyedik lett. Bátyja a 2000 méteres mix váltóban csatlakozott hozzá a dobogón, ahol harmadikok lettek. Liu Shaoang a montreali világbajnokságon, ahová már egyedül utazott, mindent vitt, mind a négy egyéni világbajnoki címet begyűjtötte.

Mindezen címekkel együtt Liu Shaoang a világversenyeken (olimpia, VB, EB) az FTC történetének legtöbb aranyérmet szerző sportolójává vált az 1 olimpiai, 6 világbajnoki és 2 Európa-bajnoki, azaz összesen 9 aranyérmével.

Sajnos a jövőben Liu Shaoang és bátyja, Liu Shaolin Sándor nem gyarapíthatja tovább a sikereit, hiszen 2022. második felében az edzőnőjüket Kínába követve elhagyták a klubot és az országot, országváltást kezdeményeztek, amihez meg is kapták a magyar engedélyeket. Mást nem mondhatunk, sajnáljuk, hogy így történt, ám mindenképp köszönjük, amit ezért a klubért tettek!

Az első nélkülük megrendezett világverseny a 2023-as Európa-bajnokság volt, ahol a magyar női váltó tagjaként Sziliczei-Német Rebeka ezüstérmet szerzett.

Az összeállítást készítette:

Keresztes Péter munkáját 2023.01.15-én módosítva az FTC Múzeum csapata

Felhasznált irodalom és weblapok:

Nemzeti Sport archív számok

http://hunskate.hu/gyorskorcsolya/tortenet

http://hunskate.hu/short-track/tortenet

http://hunskate.hu/hirek/gyorskorcsolya/buszkesegeink-manno-miltiades

http://www.ftcbaratikor.hu/2010/12/07/a-fradi-egykor-volt-szakosztalyai-18-resz-gyorskorcsolyazas/

http://www.budaipolgar.hu/helytortenet/szelljegpalya.html

http://www.ilyenisvoltbudapest.hu/ilyen-is-volt/elso-kerulet-varkerulet/item/1910-es-evek

https://euroshorttrack2020.com/sportagismerteto

https://www.origo.hu/sport/egyeni/20180323-rovidpalyas-gyorskorcsolya-interju-a-valogatott-edzojevel-lina-zsanggal.html

https://www.origo.hu/sport/egyeni/20180123-banhidi-akos-rovidpalyas-gyorskorcsolya-interju.html

https://www.fradi.hu

Réti Zsolt-Sándor – 70 év története (2019)

Műkorcsolya

A műkorcsolyázás sem napjaink sportága, gyökerei Magyarországon a XIX. századba nyúlnak vissza 1869. december 2-án a dunaparti Steingassner Kávéházban ült össze dr. Kresz Géza - a budapesti önkéntes mentőszolgálat megalapítója - kezdeményezésére az a kis társaság, melynek célja a "Pesti Korcsolyázó Egylet" megalapítása volt. Még ez év decemberében a városligeti tó partján felépítették azt a kis fabódét, amelyben az egyesületi élet megkezdődhetett. A korcsolyázás megkezdésére azonban a fagy beálltáig (1870. január 27-ig) várni kellett, csak ezután, 1870. január 29-én nyithatták meg első ízben a városligeti jégpályát. A műkorcsolyázás kezdetét 1871. január 6-tól számíthatjuk, amikor az amerikai Jackson Haines  - a "műkorcsolyázás atyamestere" mutatta be "csodálatos művészetét". Haines képzett balett-táncos volt, aki a jégen alaposan kihasználta táncos előéletét. Olyan műsorokat állított össze, amelynek szerves része volt a kísérőzene. Ő volt az első, aki korcsolyáját közvetlenül a csizmájára csavarta, így stabilabban mozgott a jégen, sőt ugrásokat is végre tudott hajtani. 1872. január 6-és 7-én újból fellépett és az ő fellépésének köszönhető, hogy a korcsolyázók körében hamarosan tért hódítottak a különféle táncok és a jégpálya valóságos táncteremmé alakult át.

Ezt megelőzően a magyar korcsolyázósport első hivatalos versenyét 1871. évi december 17-re datálják, amikor a BKE megrendezte az első versenyét a Városligetben. Külön az urak és külön a hölgyek számára. Az urak versenye egy gyorsasági és egy ugrató számból állt, míg a hölgyek szintén a korcsolyázás művészetében szerzett tudásukról tehettek tanúbizonyságot. A múlt század nyolcvanas éveiben a mai fogalmaknak megfelelően, mint már versenyzőkről szólhatunk a Jungfer Matild és Rohonczy Gedeon táncospárról.

A műkorcsolyázás az akkori fogalmak szerint rohamosan fejlődött, amit az is bizonyít, hogy 1892-ben  Földváry Tibor, még a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség megalakulása előtt, a Bécsben rendezett Európa-bajnokságon 2. helyezést ért el, majd 1895-ben Európa-bajnoki győzelmet aratott. Ezen sikerek eléréséhez hozzájárult a jégpálya és a korcsolyacsarnok fejlesztése. 1875-ben épült az első állandó csarnok, majd 1893-ban a Lechner Ödön - híres magyar építész - által tervezett és a mai napig is létező (időközben több ízben, de mindig az eredeti stílusnak megfelelően bővített) műemléknek számító egyesületi székházat (csarnokot) nyitották meg.

Kétségtelen, hogy a jeges sportágak magyarországi fejlődésében nagyon nagy fejlődést jelentett a Városligeti Műjégpálya megnyitása 1926. november 26-án. A műjégpálya megnyitása után lehetővé vált, hogy a jeges sportágak versenyzői 105 napos szezonban korcsolyázzanak és edzenek a Városligetben.

A versenyzők meghálálták a gondoskodást, nemzetközileg is jobbnál jobb eredményeket értek el. 1908-tól 1914-ig  Kronberger Lili  négy, Horváth Opika három világbajnoki címet nyert. A '30-as években a párosok vitték a prímet, az Orgonista-Szalay kettős EB-t, a Rotter-Szottás pár VB címeket nyert. A magyar korcsolyázósport "aranybetűs" éve 1949 volt. Műkorcsolyázásban versenyzőink az Európa-bajnokságon és a Világbajnokságon is taroltak: Király Ede és Kékessy Andrea a párosban aratott kettős győzelme (VB és EB arany), továbbá Király Ede egyéni második és a Nagy testvérpár 4. helyezése a VB-n, majd az Európa-bajnokságon megismételte Király Ede a teljesítményét és egyéniben második lett, míg partnernője egyéniben a 10. helyen végzett. A Nagy testvérpár EB második helyezése feltette a koronát a magyar műkorcsolyázók teljesítményére.

Ilyen előzmények után alakult meg az akkor Kinizsinek nevezett Ferencvárosban a korcsolya szakosztály, a gyorskorcsolya mellett a műkorcsolya is. Nemcsak megalakult, hanem igen gyorsan eredményeket is ért el. Tóth Endre és felesége 1952-ben és 1958-ban lett országos bajnok jégtáncban, a női egyéniben pedig 1953-ban Pálinkás Hédi nyert bajnoki címet.

És ha már a nőknél tartunk, 1957-től 1972-ig minden évben ferencvárosi sportolónő nyerte meg az országos bajnokságot. 1957-től 1962-ig, sorrendben hatszor Zöllner Helga.

1963-ban Szentmiklóssy Zsuzsa vette át a stafétabotot, aki bajnoki címét 1965-ben megismételte.

1964-ben, majd 1966-tól 1970-ig Almássy Zsuzsa következett, aki a magyar műkorcsolyázás első igazi sztárja volt. Nem kis részben köszönhette ezt a televíziónak, ahol Vitray Tamás avatott közvetítése mindenkivel megismertette. Egészen korán, már hatévesen a Fradi sportolója lett, első edzője Nagy László volt. 1964-től 1972-ig szerepelt a magyar válogatottban, 1966-tól 1972-ig minden évben az év műkorcsolyázójává választották. Részt vett az 1964-es, 1968-as és az 1972-es téli olimpiákon, ahol egy ötödik és egy hatodik helyezést ért el. 1969-ben a Colorado Springsben rendezett világbajnokságon bronzérmet, az 1971. évi zürichi Európa-bajnokságon ezüstérmet, az 1967. évi ljubljanai és az 1970. évi leningrádi Európa-bajnokságon bronzérmet nyert.

Almássy Zsuzsát 1971-ben és '72-ben Varga Vera követte a hazai trónon. Varga Vera Erős Ágnessel vívott nagy csatákat, a kezdődő sorozatát ő törte meg. Igaz, ekkor még nem Fradi színekben. Ám Erős Ágnes annyira a Fradiban szeretett volna korcsolyázni, hogy még arra is hajlandó volt, hogy egy évet kihagyjon. A visszatérése után 1977-79 között három országos bajnoki címet nyert a Fradinak.

A férfiak sem tétlenkedtek, bizonyítván, hogy a Fradi műkorcsolyázó sportja azokban az időkben az ország legjobbjai közé tartozott, ha éppen nem a legjobb volt. Szenes István 1953-ban '55-ben és '56-ban lett országos bajnok.

A következő bajnoki címeink: 1958-ban és '59-ben Rácz Miklós, 1960-ban és '62-ben Újlaky Károly, 1961-ben Ébert Jenő 1963-68 között is ő volt az egyeduralkodó, ám azokat a sikereket már nem a Fradi színeiben érte el. Viszont az ő sorozatát megint Fradi sportoló, Horváth Zoltán törte meg 1969-ben. Utána hosszabb szünet következett, 1980-ban és '81-ben Simon István nyert bajnoki címet. Sajnos, ez egyben a szakosztály hattyúdala is volt, nem sokkal utána befejezte a tevékenységét.

Ha jól ment a férfi és női egyéniben, akkor valószínűsíthető, hogy párosban is jöttek az eredmények. Így is volt, 1962-1966 között a Csordás Mária - Kondi László páros nyert zsinórban ötször, majd 1968-ban és '69-ben a páros férfitagja Kondi László tudott ismételni a más egyesületben korcsolyázó Jakabfy Ibolyával párban.

Jégtáncban a Nagy házaspár 1958-as sikerét követően 1970-ben és 1971-ben sikerült országos bajnoki címet nyerni a Berecz Ilona - Sugár István kettős révén.

Látható, nem akármilyen eredménysorral rendelkezett ez a sportág a Fradiban. Úgy is mondhatjuk, Fradihoz méltó eredménysorral. Ezért is sajnálatos a feloszlása, amelynek oka nyilván a gazdasági helyzet volt, mert korcsolyázni saját jégpálya nélkül nem a legolcsóbb sportág. Az 1981-ben nyert utolsó bajnoki cím után egy évvel szűnt meg a szakosztály. Pedig lelkes és odaadó edzőkben sosem volt hiány. Jól példázza ezt Vida Gábor, aki bár nem a Fradiban versenyzett az ötvenes években, később itt lett meghatározó edzőegyéniség.

A Fradiban ugyan megszűnt a műkorcsolya, Magyarországon azonban tovább virult, szép sikereknek örvendhetett az ország sportot kedvelő közönsége. Gondoljunk csak a világbajnoki címet is szerzett, olimpiai második helyezett jégtáncospárra, Regőczy Krisztinára és Sallay Andrásra vagy éppen az Európa bajnoki címig jutó Sebestyén Júliára. Számunkra az utóbbi név vált különösen fontossá, hiszen 2023. október 12-én általa éledt újjá a Fradi műkorcsolya szakosztálya.

Ő volt az, aki az immár tíz éve működtetett saját klubját, a Sebestyén KSE nevű egyesületet a Fradiba kormányozta és 18 fővel a Ferencvárosi Torna Clubhoz érkezett.

Tehetséges csapat ez, amit a Fradiba érkezésük napjától azóta is folyamatosan bizonyítanak. A legkisebbek a különböző hazai versenyeken tarolnak, a felnőtt élversenyzők pedig már a hazai és nemzetközi versenyeken is. Sebestyén Júlia tanítványai már 2023-ban két országos bajnoki címet szereztek, párosban a Pavlova Maria, Sviatchenko Aleksei duó, míg férfi egyéniben Vlasenko Aleksandr. Előbbiben 54, utóbbiban pedig 42 év után született zöld-fehér aranyérem a jégen.

Párosunk az Európa-bajnokságon is remekelt, a dobogótól alig elmaradva a negyedik helyen végeztek, ahogy a Világkupa sorozat döntőjében is. Biztosak lehetünk benne, a jövőben még sokat hallunk felőlük, sokat írhatunk róluk.

Az összeállítást készítette:
Fradi Múzeum
A szerkesztés lezárva 2024.01.26-án.

Felhasznált irodalom és weblapok:
https://www.fradi.hu

http://www.ftcbaratikor.hu/2009/05/03/drspringer-miklos-unnepi-beszede/#more-6827

Nagy Béla: Zöld-fehérben (1974)
http://www.moksz.hu

http://medlibrary.org/medwiki/Hungarian_Figure_Skating_Championships

http://hu.wikipedia.org/wiki/Almássy_Zsuzsa