1. Labdarúgás

Amikor még ment a szekér

A hetvenes évek végén Friedmanszky Zoltánra várt a feladat, hogy újra bajnoki címig vezesse a Ferencvárost. Nem sikerült neki, az pedig, hogy nyert egy kupát a csapattal nem volt elég, ez egy ilyen klub. A távozása akkor vált véglegessé, amikor az 1979/80-as bajnokság végén csak a 6. helyen szerénykedett az FTC. Az új edző Novák Dezső lett, akinél maximálisan bevált az a mondás, miszerint új seprű jól seper. Novák Dezső korábban, még 1973-ban kétszer is volt beugró edző néhány mérkőzés erejéig, az igazi irányítás azonban 1980-ban került a kezébe. Tény, ami tény, az első szezonjában a csúcsig vezette a Ferencvárost, megnyerte vele a klubtörténet 23. bajnoki címét.

Az 1980/81-es bajnokcsapat. A hátsó sorban balról: Mörtel Béla, Szepessy László, Kakas László, Zsiborás Gábor, Hajdú József, Judik Péter, Rab Tibor. Középen balról: Takács József gyúró, Murai Sándor, Jancsika Károly, Novák Dezső vezetőedző, Monostori Tivadar pályaedző, Mucha József, Koch Róbert, Bodnár József gyúró. Elöl balról: Ebedli Zoltán, Nyilasi Tibor, Szokolai László, Pogány László, Takács László, Major Ferenc, Tepszics Ignác.

Mélyrepülésben, szemközt a kiesés rémével

Ijesztő alcím, de sajnos igaz. Az 1981-es bajnokcsapat a következő két bajnokságban még a bajnokságért küzdött, mindkétszer alulmaradt a Rába ETO-val szemben. Aztán 1983 őszén eltört valami. Igaz, Nyilasi Tibor Ausztriába igazolt, ám ettől még megmagyarázhatatlan volt, hogy az akkor 16 csapatos NB I-ben az őszi szezon végén a Fradi a 12. helyen szerénykedett. Csoda, hogy Novák Dezső felállt a kispadról? A tavaszt már, az addig az utánpótlást sikeresen irányító, Vincze Géza dirigálta. Előrelépni nem sikerült, a bajnokság végén maradt 12. az együttes. 1984 nyarára új csapat alakult, tele tizenéves játékosokkal, hiszen a Fradi több játékost is, mint Pintér Attila, Keller József, Haáz Ferenc, Zsinka János igazolt az ifjúsági EB-győztes magyar válogatott tagjai közül. A remények nagyok voltak, ennél csak a csalódás lett nagyobb, 1985. március 24-én, a 19. forduló után, amikor a Fradi 1:0-ra kikapott az örökrangadón az MTK-tól, a csapat a 14. helyen állt, mindössze egyetlen helyre és egyetlen pontra a már kiesést jelentő 15. helytől. Szokatlan helyzet, a Fradit a kiesés réme fenyegette. Azonnali edzőváltás következett, a hátralevő mérkőzésekre a Vasas korábbi legendája, Sárosi László kapott vezetőedzői felkérést. Vele a hátralevő 11 fordulóban még 13 pontot szerzett a csapat a meglevő 15-höz, így a végén megmenekült a szégyentől, a 13. helyen végzett, ami egyébként története legrosszabb bajnoki helyezése, de megőrizte NB I-es tagságát.

Útkeresés

A következő évek nem is szólhattak másról, mint a válságból való kiút megtalálásáról. Az egyesület vezetése úgy gondolta, hogy ennek levezényléséhez Dalnoki Jenőnél nem talál alkalmasabb embert, hisz ő jó tíz esztendővel korábban már fényesen bizonyított egy fiatal csapattal. Ezúttal nehezebb dolga volt Dalnoki Jenőnek, hisz nagyon mélyről kellett indítania. Ha csak az eredményeket nézzük, a következő két bajnokságban elért 5. helyet, akkor azt is mondhatnánk, nem tudta megoldani a vállalt feladatot. Ám, ha onnan közelítünk, hogy újra visszaadta a csapat hitét, a fiatalokba beplántálta a benne mélyen gyökerező fradizmust, stabilizálta a helyzetet, akkor lehet sikernek értékelni az újbóli munkásságát. Igen, újra lerakta azokat az alapokat, amire már lehetett építeni. Az utódjául kinevezett Rákosi Gyula épített is, hiszen vele a nyolcvanas évek utolsó évére újra felkapaszkodott a dobogóra, annak második helyére a Fradi, sőt a bajnoki címért is versenyben volt. 

Labdarúgóink a világversenyeken

Az 1980-as évek voltak hosszú ideig az utolsók, amikor a magyar labdarúgó válogatott egyáltalán eljutott a világversenyek utolsó szakaszába. Az elején még meghatározó volt a Fradi a magyar bajnokságban, így érthető, hogy a válogatottba is delegált játékosokat.

1982. Spanyolország VB: Csoportban 3. hely

A csapat ferencvárosi tagjai: Nyilasi Tibor, Pölöskei Gábor és Rab Tibor.

Az 1980-es évek mérlege

Az 1980 és 1989 között megrendezett tíz magyar bajnokságból egyet nyert meg az FTC, háromszor második lett, négyszer a középmezőnyben, kétszer az alsóházban végzett. A Magyar Népköztársasági Kupában kétszer eljutott a döntőig, azonban ott mindkétszer alulmaradt.

2. Csapatsportágak

Lejtmenet, majd feltámadás

A vízilabda csapat a korábbi nagy sikerek után 1980-tól komoly lejtmenetbe került. 1980-ban a 14 csapatos bajnokságban a dobogótól messze elmaradva a hatodik helyen végeztek, a kupában sem jutottak el a végküzdelmekig. Fokozta a bajt az is, hogy a sikeredző dr. Mayer Mihály az év végével távozott az együttestől, szövetségi kapitánynak kérték fel. A következő évtizedben a szakosztályvezetés egykori klasszisaink között kereste a szakmai munka irányítóját. 1981-1982-ben Felkai László, 1983-tól 1990-ig Dr. Szívós István irányította a csapatot, kezdetben nem sok sikerrel.  A bajnokságban az 1980-as hatodik hely után 5., 10., majd 11. hely következett, az MNK sem hozott sikereket. 1984-ben felcsillant egy kis reménysugár, amikor újra bajnoki dobogóra állhatott a csapat, harmadik lett, ám ez csalfa sugár volt, a következő években nem előrelépés jött, hanem újra 7., 6., 9. helyezések, míg a kupában továbbra sem jöttek az eredmények. Ilyen évek után jött el az 1987/88-as szezon. Az előző évi 9. hely után nem kis meglepetést okozott szakmai berkekben, hogy a Fradi megnyerte a bajnokság alapszakaszát, aminek következtében bajnoki elődöntőt vívhatott a negyedik Újpesti Dózsával. A párharc eredménye egy győzelem (9:8) és egy döntetlen (9:9), azaz továbbjutás. A bajnoki döntőben a Tungsram SC volt az ellenfél, amely ellen ugyancsak egy döntetlen (8:8) és egy fölényes győzelem (12:6) azt eredményezte, hogy húsz esztendő után újra a Fradié lett a bajnoki cím. A csapat, amelyik ezt kiharcolta:
Ambrus Tamás, Szakonyi Ferenc, Bíró Attila, Fazekas Zoltán, Gyöngyösi András, Loványi Róbert, Rázga Zoltán, Molnár Róbert, Vad Lajos, Varga Gusztáv, Pető Attila, Szabó László, Varga János. Edző: Dr. Szívós István és Juhász Károly.

Látható, hogy újra Ambrus védte a csapat kapuját, a legendás Ambrus Miklós után a fia, Ambrus Tamás lépett édesapja nyomdokaiba, aki később, mint kiderült rövid élete utolsó éveiben, edzőként is hazatért szeretett egyesületébe, a Fradiba.

A bajnoki cím jogán 1988 őszén a BEK-ben indulhatott el az FTC. Az első selejtezőkör Budapesten volt, ahol először a dán Odense csapatát intézték el 21:6-ra, majd a török Burgazada következett, ők 24:4 után jöttek ki a vízből. A továbbjutás már megvolt, a spanyol Catalunya ellen már csak a csoportelsőség, no meg a presztízs volt a tét.  Itt a spanyolok nyertek 10:9-re, de lehetett tovább menni, tovább reménykedni. A lebonyolítás most olyan volt, hogy oda-visszavágós rendszerben folytatták a nyolc között. A Fradinak az olasz bajnok Posilippo Napoli jutott, idegenben kétgólos győzelmet arattak. A visszavágóról írta a Népsport:
„Zöldbe öltözött szombaton a Komjádi uszoda az FTC - Posillipo Napoli BEK-mérkőzés tiszteletére. A medencét kivéve szinte minden talpalatnyi helyet a Ferencváros színeibe öltözött szurkolók foglaltak el. Már egy jó órával a találkozó előtt megtelt a versenybírói asztallal szemközti szektor és akár fúvószenekari koncertet is rendezhettek volna, annyiféle kürt, trombita és duda szólt. Öreg „vízilabdarókák” szerint talán 12 éve, az olimpia utáni Magyarország - Szovjetunió mérkőzésen voltak ennyien utoljára az uszodában. Jó érzés volt Fradi-szurkolónak lenni egy ilyen küzdelem előtt, de annál nehezebb volt a bírók dolga a fanatikus közönség előtt. Kétgólos előny birtokában érkezett haza Nápolyból az FTC, így hazai környezetben neki állt a zászló szombaton is.” Nos, az FTC állva hagyta a zászlót, hiszen egy mámoros estén, hatalmas küzdelemben 14:13-ra itthon is győzött, így kettős győzelemmel jutott a legjobb négy közé, ahol megint a Catalunya csapatával találkozott. Az első mérkőzés idehaza volt, természetesen zsúfolt ház előtt a Komjádiban, ahol 6:5-re nyert a Fradi, így nem nézett könnyű visszavágó elé. Nem is lett az. Barcelonában a rendes játékidő letelte után 7:6 volt az állás a spanyolok javára, azaz összesítésben 12:12. Ott nem létezett idegenben szerzett több gól szabály, viszont jött a 2x3 perc hosszabbítás, amelyben 1-1 gól esett. Ekkor az első gólig kellett folytatni, ami újabb hét perc múlva esett, sajnos, a spanyolok lőtték, így a Fradi nem jutott a döntőbe.

Egy év múlva, az 1988/89-es szezonban a bajnokságban a harmadik helyen végzett a Fradi, viszont 11 év után újra megnyerte az MNK-t. A kupagyőzelem azt jelentette, hogy újra a KEK-ben indulhatott a csapat, ahol az elődöntőig jutott.

Az aranykorszak utáni évek

Az borítékolható volt, hogy olyan sikerszériát, amit az előző években teljesített tartósan nem tud fenntartani egy csapat, ilyenkor törvényszerű a visszaesés. A jégkorongozókkal is ez történt, ám azt is el lehet mondani, soha rosszabb visszaesést. A nyolcvanas években a jégkorong bajnokságban is bevezették a bajnoki rájátszás rendszerét, hogy izgalmasabbá tegyék a végküzdelmeket. A Fradinak ebben a formában kétszer, 1984-ben és 1989-ben sikerült a dobogó legfelsőbb fokára állni, mindkétszer Orbán György vezetésével.

Ugyanezekben a szezonokban a csapat duplázott, mert a bajnokság mellett a kupagyőzelmet is megszerezte.

A visszaesés évei

Női kézilabdában a nagy generációt nem követte hasonlóan sikeres korosztály, a 80-as évek a visszaesés évei voltak. A bajnokságban rendre a középmezőnyben vagy még lejjebb végzett a csapat. Egyetlen üdítő kivétel volt ebben az évtizedben, az 1987-es év, amikor sikerült elcsípni a bronzot. Az MNK-ban sem termett sok babér, csupán 1985-ben jött össze egy elveszített kupadöntő. A sikeredző, a Fradi kézilabdapápája, Elek Gyula 1985-ig irányította a csapatot, ez a 19 év önmagában is kuriózum, hát még ha az eredményeket is hozzávesszük.

Az előzőekből következtethető, hogy a magyar válogatottat sem nagyon tudták erősíteni a ferencvárosi hölgyek, mindössze az 1980-as olimpia negyedik helyezésében működött közre a „régi generáció” négy tagja, Berzsenyi Mária, Csajbókné Németh Erzsébet, Csulikné Bozó Éva és Lelkesné Tomann Rozália. 

A férfiak 1980-ban felléphettek a dobogóra, amikor a Bp. Honvéd mögött a második helyet érték el. Ebben az évben az olimpián bravúrosan szereplő, 4. helyezett férfiválogatottba is bekerült két ferencvárosi játékos, Fodor János és Szilágyi István. Hihették a szurkolók, férfivonalon is visszatér a sikerek útjára a csapat, de ez az állapot nem bizonyult tartósnak. A következő évben megint egy negyedik helyezés, majd ötödik, aztán hatodik, végül újra a 10. jött, azaz visszajutottak oda, ahol a feljutás után tartottak. Így ment ez az 1988/89-es idény befejezéséig, amikor az ott elért 12. hely megint egy időre a szakág végét jelentette, felfüggesztették a tevékenységét.

3. Egyéni sportágak

A vándor a csúcson befejezte, a többiek folytatták

Magyar Zoltán 1980-ban a moszkvai olimpián megkoronázta a pályafutását, amikor lólengésben megvédte az olimpiai bajnoki címét. Ráadásul az egyik vezére volt a bravúros harmadik helyezést elérő férfi csapatnak, amelynek tagja volt Vámos István is. Ők ketten nyerték a tornászok 1980-as bajnoki címeit is, szám szerint négyet. Magyar Zoltán, természetesen lólengésben, Vámos István pedig talajon és ugrásban, talajon emellett mesterfokú bajnok is lett, amely címét egy év múlva ugrásban ismételte meg. 1982-ben Mókus Lajos csatlakozott az egyéni mesterfokú bajnokainkhoz, amikor talajon szerzett bajnoki címet, aztán 1983-ban megint Vámos István nyert aranyérmet az országos bajnokságon, ezúttal ugrásban.

Eddig csak a férfiak eredményeit soroltuk, felvetődhet a kérdés, és a hölgyek, ők is tornáztak a szakosztályban? A válasz, természetesen igen. Ők az 1970-es évek közepén, Magyar Zoltán sportolói pályafutásának fénykorában aktivizálták újra magukat. Ekkor még nem önállóan, hanem a férfi szakosztály keretein belül tornáztak, mondhatjuk, ekkor a szakosztály valóban egyetemes torna szakosztály volt. A hölgyekkel foglalkozó első edzők Bathó Márta, Veszprémi Csilla és Vígh Lászlóné voltak. A nyolcvanas évek elején már válogatott tornásznőket sikerült igazolni, akik közül 1985-ban Köteles Krisztina megnyerte az FTC tornászhölgyeinek az első bajnoki címeket, mégpedig az országos bajnokságon ugrásban és felemáskorláton. Nem kellett sokat várni a következő bajnoki, egyben első mesterfokú bajnoki címre sem, hiszen azt 1987-ben Dragóner Ildikó szerezte meg ugrásban.

Köteles Krisztina                 Dragóner Ildikó

A férfiaknál a nyolcvanas évek közepétől generációváltás zajlott, ám ez egy sikeres, bajnoki címekben bővelkedő folyamat volt. Vámos István 1983-as bajnoki győzelme után öt évet kellett várni a következő címre, amikor 1988-ban Horváth Zsolt nyert az országos bajnokságon, talajon. Ugyanezen a szeren ugyanezt a címet egy esztendő múltán 1989-ben Altorjai Sándor szerezte meg, sőt gyűrűn erre rá is duplázott. Hogy a tripla is meglegyen, arról Kovács László gondoskodott, aki ugrásban nyert.
 
Az akrobatikus tornászok továbbra is szépen ugrottak

Ezekben az időkben a sportakrobatika még kevésbé ismert sportág volt, ráfért a népszerűsítés. A sportnapilap így vezette fel az 1980-as országos bajnokságot: „Kevesen ismerik ezt az igen érdekes sportágat. Gimnasztika is, revü is, mégis a kettő között van valahol. Nálunk nincsenek nagy hagyományai. Az 50-es években még nagy tábora volt, aztán ki tudja miért, szinte megszűnt. Ezt a sportot most is csak kevesen űzik. Kemény, hosszú éveken át tartó munka után lehet csak igazán megszeretni. Az utóbbi években ismét kezd divatba jönni. Bajnokságokat, Világ Kupákat, világbajnokságokat rendeznek belőle. Nálunk most került sor az országos bajnokságra, melyet a Magyar Torna Szövetség és sportakrobatikai bizottsága rendezett. A vártnál jóval több néző töltötte meg a Tornacsarnokot, a versenybizottság és a versenyzők nem kis örömére. A sportolók sorát az FTC legkisebbjei vezették be, majd megkezdődött a látványosságokban gazdag verseny. A gyakorlatokat két „páston” folytatták, a szőnyegen az akrobatikus ugrók küzdöttek, a másik talajon a társas gyakorlatokat láthattuk. Ugrásban egy kötelező és egy szabadon választott ugrássorozattal lehetett elérni a maximális 10 pontot. A sorozatugrásokban szerepelt rundel, flik-flak, Zwiss-szaltó, csavart, nyitott testű szaltó és ezek kombinációi. A nézők figyelmét azonban jobban lekötötte a másik küzdelem, a társas gyakorlat. Itt indultak női párosok, női hármasok, férfi párosok és vegyes párosok. A statikus gyakorlatok emelések és gimnasztikus balettelemek kombinációja, a dinamikus gyakorlatok alapja ugyanez, de akrobatikus ugráselemekkel kiegészítve. Egy kívülállónak szinte hihetetlen, milyen könnyedséggel emeli fel egyik lány a vele majdnem egykorú és egy testsúlyú partnerét.”

A tudósításban is szó esik az FTC-ről, ami azt bizonyítja, hogy klubunk a tornaszakosztály erre szakosodott versenyzőivel a kezdetektől részt vesz ennek a sportágnak a hazai meghonosításában. Ráadásul az FTC ugrói folytatták jó szereplésüket, bajnok lett Németh László és Borhy Katalin. Borhy Katalin ismételt, egy év múlva ugyanezt tette Németh László is, aki megvédte a bajnoki címét. Szólni kell az edzőjéről, aki nem volt más, mint Vígh László. Igen, ugyanarról a Vígh Lászlóról beszélünk, aki a legendás Magyar Zoltán edzője, a lólengésben általa bemutatott Magyar-vándor kitalálója volt, úgy tűnik, szerette a sportakrobatikát is. A női ugrók edzője ugyancsak szertornász edző, Pálinkásné Bathó Márta volt. Utána is trend lett, hogy az FTC akrobatikus ugrói bajnoki címeket nyernek, a 80-as években a már említetteken kívül Kiss Valéria ötször, Béres László kétszer, valamint Bartha Mária, Pálffy Viktória egyszer-egyszer nyert bajnoki címet.

Kiss Valéria

Minden eddiginél sikeresebb évtized

Akik ezt véghezvitték, azok a birkózók voltak, pedig a korábbi évtizedekben is számos sikerükről számolhattunk be. Ezekre sikerült alaposan rálicitálni úgy a hazai, mint a világ különböző birkózószőnyegein. A szabadfogású birkózócsapat 1980-ban mesterhármast ért el, ugyanis egymás után harmadszor nyerte meg a csapatbajnokságot. Mindez már Kruj Iván nagyszerű edzői munkásságához kötődik, mint ahogy az 1982-es csapatbajnoki aranyérem is. A kötöttfogású csapat 1984-88 között négy bajnoki címmel büszkélkedhetett! 1985, 1987, 1988 aranyait már Szőnyi János edző vezetésével érte el a Ferencváros.

 
        Kruj Iván                   Szőnyi János

A hazai eredményekkel együtt a Fradi legendás versenyzői természetesen a nemzetközi sikereket is gyarapították. Sike András (kötöttfogás 57 kg) olimpiai bajnok (1988) és Világkupa győztes (1988). Komáromi Tibor (kötöttfogás 82 kg) háromszoros világbajnok (1986, 1987, 1989), egyszeres Európa-bajnok (1986). Gáspár Tamás (kötöttfogás 100 kg) világbajnok (1986) és Európa-bajnok (1984). Bíró László (szabadfogás 48 kg) Európa-bajnok (1982), Balla József (szabadfogás +100 kg) Európa-bajnok (1983). Ez összesen 1 olimpiai-, 4 világbajnoki- és 4 Európa-bajnoki cím. És akkor a második, harmadik helyezésekről nem is írtunk, mert azok is voltak szép számmal. Balla József olimpiai ezüst (1980), világbajnoki ezüst (1985), EB ezüst (1981). Komáromi Tibor olimpiai ezüst (1988), kétszer EB ezüst (1985, 1988), EB bronz (1987). Gáspár Tamás kétszer VB ezüst (1981, 1985), EB ezüst (1983). Bíró László SzuperVB ezüst (1985), VB ezüst (1986), kétszer EB ezüst (1983, 1984). Sike András VB bronz (1989), EB bronz (1988). A dobogós helyezéseken kívül számtalan, most nem említett helyezés is volt, amelyek bizonyították, hogy a ferencvárosi birkózók ezekben az években a magyar birkózás valódi hírvivői, hírnevének nemesítői voltak.

     
Sike András         Komáromi Tibor      Gáspár Tamás     Bíró László

Természetesen ugyanők voltak ezekben az években a magyar bajnokságok főszereplői is. Sike András háromszor, Komáromi Tibor hatszor, Gáspár Tamás hatszor, Bíró László nyolcszor, Balla József hétszer nyert országos bajnokságot. Rajtuk kívül ilyen címmel büszkélkedhet Fehér István ötször, Nagy János, Nagy Béla és Simita Imre kétszer, Kékes György, Kiss Sándor, Nádasi Attila és Szegvári Lajos egyszer.

A királyt többször is megkoronázták

A király természetesen Csányi Béla volt, aki már a hetvenes években a világ élmezőnyébe tartozott, ám a koronát a nyolcvanas években tette fel a teljesítményére. 1980-ban kétszer, férfi egyéni összetettben és párosban, 1982-ben ugyancsak kétszer, ugyanezekben a számokban, 1986-ban is kétszer, az egyéni címen kívül férfi csapatban , 1988-ban pedig egyszer, megint férfi csapatban lett világbajnok. Ez összesen hét világbajnoki cím, amivel e tekintetben messze a legeredményesebb ferencvárosi sportoló a klub történelmében. Az aranyérmek mellett szerzett még három ezüst és egy bronzot is, a maga nemében példátlan teljesítmény volt ez, valóban királyhoz méltó. Az 1986-os VB-n Szenczi Judit is világbajnok lett, miután tagja volt az ugyancsak győztes magyar női csapatnak.

A magyar bajnokságokban 1980-ban a női csapat (Németh Angéla, Darázsi Józsefné, Sallai Mátyásné, Újlakiné Gazdag Judit, Szenczi Judit, Szilassy Tiborné, Heincz Mária) bajnoki címe mellett ferencvárosi királya és királynője lett az egyéni versenyeknek is, hiszen az egyéni összetettet a férfiaknál Csányi Béla, a nőknél Sallai Mátyásné nyerte. A BEK-ben a férfi csapat, sorrendben harmadszor az ezüstéremig jutott.1981-ben, szinte szokatlanul, csupán egy bajnoki címet hoztak a ferencvárosi tekézők, ez pedig a férfiak csapatbajnoki elsősége volt (Csányi Béla, Sütő László, Bencze János, Holczer László, Kiss István, Horváth József, Matiszlovics Tibor). Ebben az évben a férfiak nem indulhattak a BEK-ben, hiszen az előző évben csak másodikak voltak itthon, így a Duna Kupa maradt, amit aztán történetükben harmadszor meg is nyertek. A BEK-ben pedig ezúttal a nők hozták a szinte már szokásos ezüstérmet. 1982 megint két országos bajnoki címet hozott, Csányi Béla a férfi egyéni összetettben, Sütő Lászlóval párban pedig a férfi párosban nyert. A BEK-ben a férfi csapat megszerezte a mindaddig hiányzó színű érmét is, hiszen a harmadik helyezésükkel, bronzosok lettek. 1983-ban megint és megint, újra és újra országos bajnok lett Csányi Béla a férfi egyéni összetettben, valamint férfi párosban is, ám a párja ezúttal nem Sütő László, hanem Matiszlovics Tibor volt. A csapatbajnokságot átszervezték őszi-tavaszi rendszerűre, így az 1982/83-as idény bajnoki címét ebben az évben ünnepelhette a női csapat (Sallai Mátyásné, Hankó Zsuzsa, Decsi Jolán, Szilassy Erika. Németh Angéla, László Árpádné, Szenczi Judit, Gerzsai Éva, Lakatos Magdolna). Ugyanez a női csapat a BEK-ben bronzérmet szerzett. A férfi csapat a Duna Kupában indult, és ha már elindult, meg is nyerte, ez volt a negyedik ilyen kupagyőzelme. 1984-ben egyetlen bajnoki cím született, amit, ki más, Csányi Béla szerzett férfi egyéni összetettben. A férfi csapat úgy a bajnokságban, mint a Duna Kupában az ezüstéremig jutott. Az 1985-ös országos bajnokságon Csányi Béla duplázott, a férfi egyéni összetett mellett a férfi párosban is nyert, ahol a párja a győri Mráz László volt. Ebben az évben a nemzetközi kupákban a nők szerepeltek jobban, hiszen a csapat megnyerte a Duna Kupát.

Állnak balról: Németh Angéla, Gerzsai Éva, Maróti Gyula edző, Sallai Mátyásné, Hankó Zsuzsa. Guggolnak: dr. Lányi István csapatorvos, Szilassy Erika, Decsi Jolán, Szenczi Judit.

Az 1986-os országos bajnokság Csányi Béla újabb sikereit hozta, az egyéni összetett mellett megint párosban, ezúttal Mészáros Józseffel lett bajnok. Mellette a női egyéni összetettet is ferencvárosi tekés, Decsi Jolán nyerte. 1987-ben az előző évben világbajnokságot nyert ferencvárosi tekézők bizonyították, hogy miért is ők a legjobbak. Csányi Béla, szokás szerint nyerte a férfi egyénit és a párost, ezúttal megint klubtárssal Fekete Mátyással, míg Szenczi Judit a női egyénit nyerte meg, amit ő is megduplázott párosban Hankó Zsuzsával. Csányi Béla és megint Csányi Béla, hiszen 1988-ban is megnyerte a férfi egyénit és a párost az országos bajnokságon, párosban ezúttal megint Mészáros Józseffel. Szinte azt lehet mondani, hogy boldogok voltak, akiket abban az időben párul választott, mert ezzel nekik is bajnoki címet „ajándékozott”. 1989-ben megint csupán egy bajnoki cím született, nem nehéz kitalálni, Csányi Béla nyerte a férfi egyéniben. A nők a nemzetközi mezőnyben villantottak, megnyerték az ekkor már Európa Kupának nevezett korábbi Duna Kupát.

Állnak balról: Sallai Mátyásné, Szenczi Judit, Maróti Gyula edző, Danka Mónika, Hankó Zsuzsa, Tóth Lászlóné. Guggolnak: Wittmann Viktória, Szilassy Erika, Czéró Ildikó, Fehér Andrea, Czafit Katalin.

Színre lép a rekordbajnok

A hetvenes években a kerékpárosok kitettek magukért, igazán gyorsan pörögtek a ferencvárosi kerekek. Kiderült, hogy még a nagy tempót is lehet fokozni, még több bajnokságot nyerni. Ugyanis a nyolcvanas években feltűnt egy olyan sportoló, aki az FTC történetének rekordbajnokává lett, hiszen 25 éves fradista aktív pályafutása során (ami már önmagában is párját ritkítja) 109 bajnoki aranyérmet nyert. Ő nem más, mint Pais Péter, aki 1962-ben született, 1973-ban a KSI-ben kezdett kerékpározni, az első bajnoki címeit az úttörő- és serdülő korosztályokban még itt szerezte 1976-ban. 1980-ban igazolt a Fradiba, hova máshova, azóta is kedvenc színösszeállítása a zöld-fehér. Így beszélt a kezdetekről:

„1980 őszén az FTC-be igazoltam a Schillerwein Ist­ván-Ta­kács Gyu­la ve­zet­te csa­pat­hoz. Fantasz­ti­kus hat év kö­vet­ke­zett. Ki­ala­kult egy „ke­mény mag”, akik vál­lal­ták a Gyu­la ál­tal dik­tált rit­must és stí­lust. Ezek­ben az évek­ben ala­poz­tam meg a mai na­pig tar­tó tu­da­tos­sá­go­mat, tű­rő­ké­pes­sé­ge­met és edzés­be ve­tett hi­te­met. Ren­ge­te­get edzet­tünk, ver­se­nyez­tünk, utaz­tunk és jöt­tek is az ered­mé­nyek. Pá­lyán, or­szág­úton ver­se­nyez­tünk té­len-nyá­ron. 1987-ben Il­lés Bá­lint lett az edzőnk, és 2000 vé­gé­ig, az olim­pi­á­ig, dol­goz­tunk együtt.”

A Pais Péter által említett kemény mag nagyipari szinten kezdte el termelni a hazai sikereket. A versenyszámok részletezése nélkül íme egy összesítés az évtized eredményeiről külön a pályán és külön az országúti versenyeken. Pályán Pais Péter 32, Somogyi Miklós 17, Pásztor Zoltán 9, Fábián Imre és Pintér Béla 8, Lipták Zoltán, Sarkadi-Nagy Zsigmond, Söre Péter és Zaka István 3, Eisenkrammer Károly és Morcz László 2, Kiss László és Máli Péter 1 bajnoki címet nyert, míg országúton Somogyi Miklós 4, Antalfi László, Eisenkrammer Károly és Zaka István 2, Pásztor Zoltán és Ragó Tibor 1 bajnoksággal lett gazdagabb.

Ugyanezen években elindultak a hölgyek is, akik közül az első bajnoki címet Seregély Márta szerezte az FTC-nek 1984-ben a pályabajnokságon 3000 m-en, majd a következőt már országúton 1988-ban az időfutam bajnokságban és Szalay Emesével párban a párosbajnokságon. Szalay Emese 1989-ben megismételte Seregély Márta 1984-es pályasikerét, majd ők ketten Deli Annával és Schirilla Anettel kiegészülve az 1989-es országúti csapatbajnoki címet is elhozták az FTC-nek.

A bajnoki címek sokasága annak volt köszönhető, hogy Schillerwein István úgy irányította a versenyzők felkészülését, hogy eleve sok számban tudjanak menni. Ezek a győzelmek valóban a sportolók tehetségének voltak köszönhetők, hiszen a kerékpárok technikai fejlődése Magyarország határain kívül rekedt, hozzánk nem jutottak el a pehelykönnyű, szélcsatornákban tervezett csodabringák. Pais Péter elmesélte, hogy a nemzetközi versenyeken majd annyi nézője volt az ő gépének, mint a legújabbaknak, az ifjú külföldi menők úgy nézték, mintha sportmúzeumban lennének. Először 1986-ban kapott az egyik olasz támogatója révén egy korszerű kerékpárt, amely esztendő nemzetközileg is a legsikeresebb éve lett. Colorado Springsben a világbajnokságon Pintér Bélával egy gépen negyedikek lettek a kétülésesben. Pais nagyszerű eredményei közé tartozik még az 1984-es moszkvai ellenolimpián elért ötödik helye 1000 méteren.

A hölgyeknél őrségváltás történt

Kajakban 1979-től, Rajnai Klára után hat évig a hosszútávon brillíroztak a fradista lányok, a K1 2000 métert mindig fradista hölgy nyerte. Horváth Erika négyszer (1979, 1980, 1982, 1984), 1981-ben Polgár Anna, 1983-ban pedig Tóth Mária.  1984-ben Polgár Anna Makrai Ágnessel párban a párost is megnyerte 2000 méteren. Azért a rövid, 500 méteres távon sem maradt ebben a periódusban arany nélkül a szakosztály, hiszen 1981-ben Polgár Anna, Horváth Erika és Kőbán Rita a BSE versenyzőjével, Wéber Lillával kiegészülve megnyerte a négyest. Igen, jól olvasható, Kőbán Rita a Fradi sportolója volt, itt nevelkedett, ám sajnos az első bajnoki címe után eligazolt, nagy nemzetközi sikereivel már nem az FTC dicsőségtábláját gyarapította. 1985-ben egy újabb hölgy klasszis tűnt fel Fradi címeres mezben a kajakversenyeken. Gyulay Katalin ekkor nyerte meg első bajnoki címeit, mindjárt kettőt is 500 méteren és az ekkorra 6000 méterre nőtt hosszútávon egyaránt. Ugyanezt a bravúrt megismételte mindkét távon az ezt követő két évben, sőt 1986-ban Polgár Annával egy hajóban a K2 500 métert is megnyerte. Bajnoki címeit az 1988-ban megnyert egyes 6000 méterrel tette teljessé. Polgár Anna is folytatta győzelmi sorozatát, hiszen a már említetteken kívül Makrai Ágnessel további két címet nyert 1985-ben 500-on és 6000 méteren, amely utóbbi távon egy év múlva 1986-ban Tábori Klárával ült egy hajóba és nyert. Sőt, 1989-ben az akkor első ízben megrendezett maratoni bajnokságot is megnyerte, ahol a táv 42 km volt.

     Polgár Anna               Gyulay Katalin

A világversenyeken Gyulay Katalin 1985-ben a női kajak négyes tagjaként bronzérmes lett, ugyanitt kajak egyesben a negyedik helyen végzett, egy év múlva a K1 500 méteren ötödik. A legnagyobb sikerét 1989-ben érte el, amikor a négyes tagjaként VB ezüstérmet nyert 500 méteren.

Megszűnik egy nagy múltú szakosztály

A hetvenes évek nem a korábban “megszokott” sikereket hozták, ám később, 1981-től megint nem volt olyan év, hogy a Fradi evezősei ne nyertek volna bajnoki címet, egészen 1988-ig. A legeredményesebbek Vavra András 8, Strochmayer Attila 6, Karaszi Péter 5, Kiss László, Nagy Attila és Tóth Mihály 4, Baranyai Ferenc, Csordás György, Fodor István, Gál Sándor, Galamb Dezső, Juhász Zoltán és Vígh László 2 aranyéremmel voltak.

Az újkori sikerek ellenére 1988-ban “léket kapott a szakosztály hajója”. Az FTC akkori vezetése a tradíciókat figyelmen kívül hagyva, kizárólag pénzügyi okokra hivatkozva, a szakosztály működését megszüntette. Ezt követően, 1989-től a szakosztályt szerető sportolók, több szponzor támogatásával új egyesületet hoztak létre Ferencvárosi Evezős Club néven, ám az ott elért sikereik már nem az FTC-t gyarapítják.

Néhány eredménytelen év után újra sikerek az uszodában

Úszásban a nyolcvanas évek eleje bajnoki sikerek nélkül telt el, azok 1986-tól indultak újra. Természetesen soroljuk majd a bajnokokat is, előbb azonban ismét egy edzőegyéniségről kell írni, aki nem más, mint dr. Sós Csaba.  Úszóként az előszeretettel edzőpápaként emlegetett Széchy Tamás tanítványa volt, Hargitay András és Verrasztó Zoltán kor- és klubtársa, akikkel együtt a világ a magyar vegyesúszó csodáról is beszélt. Versenyzőként tán kevesebb sikert ért el, mint említett társai, de edzőként maradandót alkotott. 1979-ben, 22 évesen szerezte meg edzői oklevelét, amihez 1986-ban egy orvosi diplomát is társított. A Fradi úszó szakosztályának 1985-ben lett és több mint húsz éven keresztül maradt a vezetőedzője. Napjainkban a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya. A munkája első eredménye jött el 1986-ban, amikor véget ért az ezúttal tényleg hét évig tartott hét szűk esztendő. Hét év után az első bajnoki címet Thummerer Ildikó szerezte egy új távon, az 50 m-es mellúszásban.  Ebben a számban szerezte, mégsem mondhatjuk, hogy mellúszó specialista lett volna, hiszen egy év múlva újabb három bajnokságot nyert, egyet sem mellen, sokkal inkább 100 m gyorson, 50 és 100 m pillangón. Az általa megkezdett sort 1988-ban Gál Franciska folytatta két bajnoki arannyal 200 és 400 m vegyesen, majd 1989-ben Tolnai Sára jeleskedett 50 m háton.

Újabb visszaesés atlétikában

A nyolcvanas években a bajnoki eredményeket tekintve megint visszaesés következett, csupán két bajnoki címet jegyezhettünk fel, 1981-ben Deák Nagy Imre révén 1500 méteres síkfutásban, míg 1982-ben Horváth Béla nyert 10 000 méteren. Ők még a hetvenes évek sportolói, akiknek pályafutása átnyúlt ezekre az évekre. A munka fókusza, mint a történelemben oly sokszor, ezúttal is az utánpótlás nevelésére került.

Egy ideig „elolvadt” a jég

Korábban sokat írhattunk róla, mert nem akármilyen eredménysorral rendelkezett a korcsolya a Fradiban. Úgy is mondhatjuk, Fradihoz méltó eredménysorral. Ezért is sajnálatos a feloszlása, amelynek oka nyilván a gazdasági helyzet volt, mert korcsolyázni saját jégpálya nélkül nem a legolcsóbb sportág. Műkorcsolyában a klub utolsó bajnoka Simon István volt, aki 1980-ban és 1981-ben is megnyerte a férfi egyesben az országos bajnokságot, ami után egy évvel megszűnt a szakosztály.

Fradisták az olimpián

A nyolcvanas években ugyan három nyári olimpia volt, ám az 1984-es Los Angelesben rendezettet a magyar sportolóknak politikai nyomásra kényszerűségből ki kellett hagyni, így maradt az 1980-as moszkvai és az 1988-as szöuli olimpia. 1980-ban 17 ferencvárosi sportoló indult az olimpián, Magyar Zoltán olimpiai bajnok lett lólengésben, mellette Vámos Istvánnal együtt egy bronzérme is van a férfi tornacsapat révén. Balla József második helyezést ért el birkózásban a szabadfogásúak nehézsúlyú küzdelmeiben. A vízilabdacsapat tagjaként Udvardi István egy bronzéremmel lett gazdagabb. Férfi és női kézilabda válogatottunk is a negyedik helyen végzett, az előbbinek Fodor János és Szilágyi István, az utóbbinak Berzsenyi Mária, Csulikné Bozó Éva, Csajbókné Németh Erzsébet és Lelkesné Tomann Rozália volt a tagja. Bíró László szabadfogású birkózásban a 6. helyen végzett. Nem végzett az 1-6. helyek egyikén, azaz olimpiai pontszámítás szerint pont nélkül maradt a birkózó Fehér István és Gáspár Tamás, az evezős Strochmayer Attila, valamint a kerékpáros Morcz László, Sarkadi-Nagy Zsigmond és Szűcs Gábor.

Szöulban 7 ferencvárosi indult, közülük a birkózók vitték a prímet, a kötöttfogású Sike András arany-, Komáromi Tibor ezüstérmet nyert, a szabadfogású Bíró László negyedik lett. Rajtuk kívül még Gyöngyösi András végzett olimpiai pontszerző helyen, aki tagja volt az 5. helyen végzett vízilabda csapatnak. A birkózó Nagy János, a kerékpáros Somogyi Miklós és a tornász Horváth Zsolt nem ért el olimpiai pontot érő helyezést.

Összegzés

Az 1980-as években újra voltak olimpiai-, világ és Európa-bajnokaink, sportolóink a magyar bajnokságokban is jeleskedtek, ahol összesen 13 sportágban - labdarúgás, jégkorong, vízilabda, birkózás, kerékpár, úszás, evezés, kajak-kenu, atlétika, korcsolya, teke, torna és akrobatikus torna – értek el bajnoki elsőséget.