1920. október 30-án súlyos veszteség érte a klubot. Hosszú betegség után elhunyt Dr. Springer Ferenc, az FTC alapító elnöke. Életének utolsó két évtizedét teljesen a Ferencváros szolgálatának szentelte. Sok egyéb mellett neki köszönhetjük, hogy kétszer is pályához jutott az egyesület, előbb a Soroksári, majd az Üllői úton. Hihetetlen népszerűségét az is jól mutatja, hogy 1899. május 03., tehát az első megválasztása óta minden évben közfelkiáltással erősítették meg elnöki tisztében. Halála után az elnökség úgy döntött, hogy egy időre az elnöki tisztség betöltetlen marad továbbá, hogy elhunyt elnöke emlékének egy szoborral fog adózni. Ezt a szobrot, egészen pontosan emlékművet, 1922. szeptember 24-én avatták fel az Üllői úti stadionban. Mátray Lajos alkotása, a szobor talpazatán levő Springer-domborművet pedig egykori első csapatkapitányunk fivére, Berán Lajos készítette. Az idők folyamán ez a szobor az FTC egyik kultikus szimbólumává vált.

Új elnököt választ az FTC

1923. március 24-én az FTC közgyűlése új elnököt választott. Az eseményre az Üllői úti pálya tornatermében került sor. Először az elhunyt elnök fia, ifj. Springer Ferenc dr. főtitkár olvasta fel jelentését a klub működéséről, majd következett a választás. A közgyűlés egyhangúlag Dr. Gschwindt Ernő nemzetgyűlési képviselőt szavazta meg új elnöknek, aki hangsúlyozta, első fő feladata a pálya teljes kiépítése lesz.


1. Labdarúgás

A labdarúgócsapat helyzete a 20-as évek elején

Új csapat volt alakulóban, ahol bemutatkoztak olyan fiatalok, mint Furmann Károly, Schwarz Ernő, Matkovich József vagy Hungler II János. Ettől az időszaktól datálódik a nagy hármas, vagyis az FTC, az MTK és az UTE versenyfutása a bajnoki címért. Az időszak elején az FTC továbbra is rendre a dobogón végzett, ám az akkor legerősebb MTK-t, amely ekkoriban zsinórban 10 bajnoki címet nyert, nem sikerült megszorítani. Ha itthon nincs sikerélmény, legyen külföldön, gondolhatták a csapat vezetői, hiszen rendszeresek voltak a külföldi túrák, a nemzetközi mérkőzések, amelyeken a sikerek sem maradtak el. 1920-ban a labdarúgó szakosztály megalakulásának 20. évfordulóját egy osztrák-német-svájci portyán ünnepelte a csapat, ahol a mérleg 12 meccsből 9 győzelem, 2 döntetlen mellett mindössze egy vereség. Egy évre rá Németország és Dánia volt az irány, az FTC most is csak egy alkalommal kapott ki 1 döntetlen és 4 győzelem mellett[W1] . 1922 elején Olaszországban vizitált a csapat és nyert hatból ötször, majd nyáron egy német-svéd túrán nyert 9-ből ötször, 2 döntetlen és 2 vereség mellett. A nagy európai utak sorában 1923 a spanyol túra ideje volt, ahol a spanyol nagycsapatokkal mérkőzött az együttes, bár a Barcelonától kétszer kikapott, A Real Madriddal döntetlent ért el, míg a Realra épülő Madrid válogatottat megverte, csakúgy, mint a Racing Santander csapatát, ez utóbbit kétszer is, miközben a Real Sociedad ellen is elért egy döntetlent. Jól hangzó, ma is ismert csapatnevek, nem túlzás, ma is elfogadnánk egy ilyen eredménylistát.

Másodszor is megnyeri a Magyar Kupát a focicsapat

1914 után hét évig nem írták ki a Magyar Kupa sorozatot, az MLSZ 1921-ben élesztette fel újra a tetszhalott állapotából és indult el az 1921/22-es kiírás. Az FTC kiemeltként csak 1922-ben, a negyeddöntőben kapcsolódott be a sorozatba. Rögtön egy sporttörténeti találkozóval nyitott, hiszen ellenfele a Győri ETO volt, így ekkor játszott először vidéki csapattal kupamérkőzést. A továbbjutás nem volt kérdés, sima 7:0-s győzelemmel léptek tovább az elődöntőbe, ahol a III. kerület 4:0 arányú legyőzésével jöhetett a döntő, az UTE ellen. Ha addig sima volt az út, akkor a végén jött egy-két göröngy rajta. A döntőben ugyanis 2:2-es döntetlen eredmény született, így a kiírás szerint meg kellett ismételni a döntőt. Az ismétlés hozta el az ünnepet, lehetett ünnepelni. Minden magyar ember ünnepelt ekkor, hiszen a mérkőzést augusztus 20-án játszották, ám a ferencvárosiak azért is, mert 1:0-ra nyertek és újra kupagyőztesek lettek. Érdekesség, hogy az FTC sérülések miatt rendkívül tartalékosan, ráadásul tíz emberrel kezdte el a találkozót, az ifjúsági korú Wágner Károlyt később küldték a pályára, aki nem akárhogy köszönte meg a bizalmat, az ő fejesgóljával győzött az FTC 1:0-ra.

Felveszi végleges formáját az Üllői úti stadion

Dr. Gschwindt Ernő nagyon hamar beváltotta elnöki ígéretét, befejezte a stadionépítést. A pálya alkalmas volt a fejlesztésre, csak elő kellett venni Mattyók Aladár eredeti terveit, a hiányzó pénz előteremtésén azonban kellett dolgozni. Az elnök banki kapcsolatai segítettek, összejött egy olyan hitelkonstrukció, amelynek révén megvalósulhatott a fejlesztés. Az Üllői úti oldalon lévő kisebb lelátót elbontották, ennek helyén kezdődtek meg az építkezések. Végül 1924. augusztus 28-án adták át az FTC stadion új, B tribünjét, amellyel a befogadóképesség 37 000 főre nőtt.

Véget ért a hosszú böjt, bajnoki cím 13 év után

A korábbiakban láthattuk, hogy Schlosser Imre MTK-ba való átigazolásával, majd az I. világháború kitörésével, az önmaga által felállított szinthez képest alaposan meggyengült a labdarúgócsapat, az MTK hosszú évekre kibérelte az első helyet a bajnokságban. Az FTC rendre a dobogón végzett, 1925-ig háromszor második, háromszor harmadik lett, de a Hungária körútiak befoghatatlannak bizonyultak ezekben az években. A 20-as évek elején az új csapat építése érdekében indított munka, a sok külföldi túra tapasztalatai az évtized közepére beértek, újra egyre jobb, a már kialakított FTC-szinthez méltó gárda formálódott az Üllői úton. A kapuban Huber, hátul, Takács I és Hungler II, középen Furmann, Sándor és Blum, elöl pedig Mácsai, Varga I, Pataki M., Steczovits, Tóth-Potya vagy Kohut játszott a legtöbbször. Ez a csapat az 1925/26-os bajnokságban már fordulókkal a vége előtt bebiztosította az első helyét. A bajnokság kiírása szerint újra voltak országos döntők a vidéki bajnokokkal, akik ezúttal sem okoztak gondot. Az elődöntőben a Szegedet győzte le az FTC 3:0-ra, a döntőben pedig a miskolciakat 4:0-ra. Egyértelmű, a vidéki csapatok ekkor még mindig nem képviseltek olyan játékerőt, hogy fel tudják venni a versenyt a budapesti egyletekkel. A lényeg, hogy 13 hosszú év után újra bajnoki címet szerzett a csapat, a kilencediket. Sporttörténetileg megjegyzendő, ez a szezon volt az utolsó amatőr bajnokság, a következő idénytől Magyarországon hivatalosan is elindították a professzionalista bajnokságot.

Bevezetik a profizmust a labdarúgásban

Már a húszas évek elejétől voltak hangok, amelyek az évek múltával egyre erősebben követelték, hogy Magyarországon is be kell vezetni a profizmust. Hosszú előkészítő tárgyalások után végül erre 1926 nyarán került sor, ekkor indult el a hivatásos labdarúgás hazánkban. A bevezetést követelők között ott volt a nagy hármas, az FTC, az MTK és az UTE. Labdarúgó szakosztályaikat alosztály jelleggel vagy éppen részvénytársasági formában önálló, profi szervezetté alakították, ami új névvel is járt. Az FTC vezetősége Mailinger Béla indítványára, a Ferencváros FC, röviden Ferencváros név mellett döntött. Az UTE az Újpest, míg az MTK a Hungária nevet vette fel. Természetesen e nevek csak a profi futballra vonatkoztak. A hátországban megmaradtak az amatőr csapatok, amelyek, ahogy a többi szakosztály is, továbbra is FTC nevet használták.

A profizmus hazai bevezetésének hírére több magyar labdarúgó is felhagyott a korábban felvett légiós élettel, hazatértek. Köztük volt a korábbi nagy ferencvárosi kedvenc, Schlosser Imre, aki ekkor már a 37. évéhez közelített. A szurkolók tán még találgatták is, vajon melyik csapathoz igazol? Elmondása szerint Schlossernél ez nem volt kérdés, ő abba a klubba tér vissza, ahonnan elindult a fényes karrierje, amelyért a szíve nem szűnt meg dobogni soha. Az idő minden sebet begyógyít, igaz ez a labdarúgópályák környékén is, a szurkolók nagy szeretettel fogadták Slózit.

A profi korszak sikeres indítása

Az első profi-bajnoki meccset 1926. augusztus 29-én rendezték, a Ferencváros a Budai 33 együttesével mérkőzött a Hungária körúton és nyert 6:2-re. Az „öreg” Schlosser már ezen az első meccsen rögtön két góllal jelezte, hogy „öreg ember, nem vén ember”. Az első profi összeállítás az alábbi volt: Huber – Takács I, Hungler II – Lyka II, Bukovi, Blum – Rázsó, Horváth II, Steczovits, Schlosser, Kohut. Aki ezt összeállította, mert innentől kezdve jegyzik az edzőket is, az pedig nem más, mint a magyar edzőképzés kitalálója és elindítója, akitől sokan tanulták ezt a szakmát, Tóth-Potya István. Az első profi gólt Steczovits szerezte, rajta kívül Schlosser kétszer, Kohut háromszor köszönt be az ellenfél kapusának. Nemcsak a kezdet volt sikeres, az egész idény az lett, az első profi bajnokságot a Ferencváros nagy fölénnyel, 7 pont előnnyel az Újpest, 11 pont előnnyel a Hungária előtt nyerte.

A bajnoki cím mellett a Ferencváros a Magyar Kupát is elhódította, így ez a szezon volt az első, amikor duplázni sikerült. Az első profi MK mérkőzést a sorozat korai szakaszában, még 1926 decemberében játszotta a csapat, az Attila (Miskolc város profi reprezentánsa) ellen és nyert 2:1-re. A nyolcaddöntőben 1927. februárban a BAK FC ellen már simább volt, az eredmény 8:3. Következett a negyeddöntő és a Vasas, 6:1, a győzelem a Ferencvárosé. Az elődöntőben a Budai 33 sem tudott komolyabb ellenállást kifejteni, 4:1 arányban lépett túl rajta a Fradi, jöhetett a döntőben a bajnoki revánsra áhítozó Újpest. Miért a reváns? Azért, mert a döntőt a bajnokság befejezése után játszották. Írtuk, a bajnokságban 7 ponttal maradtak le, nos, a kupadöntőben sem jártak jobban, a Ferencváros, elodázva a revánsot,  3:0-ra simán győzött.

Egy profi csapat attól is profi, hogy a sikerek ellenére sem hiszi el magáról, hogy kész van, mert fejlődni mindig lehet és kell. Ez a labdarúgásban azt jelenti, hogy bajnokcsapat ide, bajnokcsapat oda, új és új játékosokat kell igazolni, hogy a csapat még jobbá válhasson. Valahogy így történt a profi Ferencváros első bajnoki címe után is. Három régi harcos, Blum Zoltán, Pataky Mihály és Schlosser Imre felhagyott az aktív játékkal, helyettük érkezett Szedlacsik Ferenc, Berkessy Elemér, Takács II József és Toldi Géza. Az utóbbi két játékos aztán igencsak nagy húzásnak bizonyult, velük a csapat, a csatársor ereje mit sem csökkent, sőt, aminek az eredménye egy újabb bajnoki cím és egy újabb Magyar Kupa győzelem lett 1928-ban, és még valami más is…

A labdarúgók először nyernek KK-t

A húszas évek közepén született meg az ötlet, hogy úgynevezett közép-európai bajnokságot rendezzenek magyar, német, osztrák, és csehszlovák csapatok részvételével. A tervet több körben tárgyalták, finomították, végül abban maradtak, hogy az adott országok bajnokai és kupagyőztesei kieséses rendszerben küzdjenek meg a Közép-európai Kupáért, amelybe végül a jugoszláv csapatok is bekapcsolódhattak. A serleg a cseh miniszterelnök adománya volt. A KK első kiírására 1927-ben került sor, amelyen – hiába volt kezdeményezők között és volt bajnok és kupagyőztes – a Ferencváros nem vehetett részt. Valakik úgy döntöttek, hogy Magyarországról a pünkösdi torna első két helyezettje induljon el a KK-ban, ezen a tornán pedig a Ferencváros a 3. helyen végzett. A második Közép-európai Kupa indulói között már vita nélkül ott találjuk a Ferencváros nevét. A Fradi az első körben a jugoszláv Beogradski együttesét kétszer is legyőzte, összesítésben 13:1-es gólaránnyal jutott az elődöntőbe, ahol az osztrák Admira következett. Bécsben 2:1-re, az Üllői úton 1:0-re győzött a Ferencváros, amely először indult a KK-ban, és rögtön a döntőbe jutott. A finálé első mérkőzésén a korabeli sajtót idézve ”A Ferencváros ellenállhatatlan tudásával megsemmisítő vereséget mért a Rapidra”, arra a csapatra, amely az elődöntőben a Hungáriát búcsúztatta. Ez a megsemmisítőnek nevezett eredmény 7:1 volt. Ezek után a visszavágó második meccse formalitássá vált. Az osztrákok ugyan nyertek 5:3-ra, ám a kupát 10:6-os gólaránnyal a Ferencváros nyerte.

Elkészül a turulmadaras címer

1929-ig a profi Ferencváros tagjai is a régi FTC jelvényt viselték. Ekkor a vezetőség Manno Miltiades tervei alapján elkészíttette a Ferencváros saját jelvényét. A főmotívum egy bronz turul, amely karmaiban egy labdát szorongat. E körül zöld-fehér pajzs látható, benne a Ferencváros felirattal. A jelvényt, tagsági igazolványuk bemutatása mellett, kizárólag a Ferencváros tagjai és pártoló tagjai vehették meg.

A legendás dél-amerikai túra

A profizmus sok pénzbe került, a pénzszerzés komoly feladata volt a csapatok vezetőinek. Ennek egyik változata volt, hogy megpróbáltak minél több külföldi túrát lekötni, amellyel szaporíthatták a bevételeket, persze csak azok, akik meghívást kaptak, akikre külföldön is kíváncsiak voltak. A Ferencváros ilyen csapat volt, 1929-ben túl az óperencián, Dél-Amerikába kapott meghívást. Nem volt egyszerű helyzet, a fradisták ennek okán három hónapon keresztül voltak távol az otthonuktól. A csapat egy hosszú hajóút után érkezett meg Brazíliába, ahol megkezdődött az utóbb dicsőségessé váló túra. Az első mérkőzésre június 30-án, az utolsóra augusztus 17-én került sor. A Ferencváros ez idő alatt 14 mérkőzést játszott három országban, amelyek során megmérkőzött a fogadó országok válogatottjaival is. Az első találkozón Sao Paolo válogatottja ellen a Ferencváros 2-1-re nyert, ezzel a brazilok 14 éves veretlenségi sorozatát törte meg. Ez a győzelem újabb meghívásokat szült, amelyek mindegyikét el sem tudta fogadni a küldöttség. A dél-amerikai magyarság hatalmas szeretettel fogadta a Ferencvárost, a helyi lapok nem győzték dicsérni a zöld-fehér játékosokat. Közben idehaza az MLSZ nem nézte jó szemmel, hogy a csapat újabb és újabb mérkőzéseket köt le, féltette a magyar bajnoki sorozatot. Az, hogy a Ferencváros a magyar labdarúgás jó hírét viszi a világba, az nem volt számukra nyomós érv. Végül a szövetség, álláspontjának nyomatékot adva felfüggesztette a csapat játékjogát. Hogy ez csak ijesztgetés volt, azt az bizonyítja, hogy a hazaérkezés után az MLSZ visszaadta a játékjogot, sőt, a csehek ellen a teljes Ferencvárost szerette volna kiállítani válogatottként, ami sérülések miatt végül nem valósulhatott meg. De ne siessünk most annyira haza, történt azon a túrán még egy s más.

Uruguay – Ferencváros 2:3

A Ferencváros az egyik legfényesebb nemzetközi sikerét ugyanis ezen a túrán érte el. A mieink a már idézett Brazília után Uruguay felé vették az irányt, ahol elsőként Uruguay nemzeti tizenegyével mérkőztek meg 1929. július 21-én. Róluk azidőtájt azt tartották, hogy a világ legjobb csapata, hiszen kétszeres olimpiai bajnokok voltak, a második címüket éppen egy évvel korábban, 1928-ban nyerték meg. A Ferencváros összeállítása a következő volt az ellenük vívott mérkőzésen: Amsel – Hungler II, Papp L. – Furmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. A lelátókon harmincezer valódi fanatikus dél-amerikai néző tapsolt és őrjöngött, várták honfitársaik újabb győzelmét, mi mást is vártak volna, hiszen Uruguay még sohasem kapott ki hazai pályán. És lőn, a Ferencváros a 39. percben már 3:0-ra vezetett, a 6. percben Rázsó nyitotta a gólok sorát, majd Takács II kétszer volt eredményes. A második félidő elején a hazaiak nagy elánnal támadtak, eredménytelenül. Aztán a mérkőzés végén a játékvezetőben megpezsdült az uruguayi honfi vér, mert teljesen indokolatlanul öt percet hosszabbított, majd egy ártatlan szituációban büntetőt ítélt a nemzeti tizenegye javára, amit értékesítettek is, kicsit kozmetikázva a végeredményt, ami így 2:3 lett. Érdekesség, hogy ugyanez az Uruguay a következő évben megnyerte az első ízben kiírt világbajnokságot.

Az 1920-as évek mérlege

Az 1920 és 1929 között rendezett tíz magyar bajnokságban labdarúgócsapatunk kivétel nélkül a dobogón végzett. Háromszor bajnok lett, négy alkalommal ezüst-, háromszor bronzérmet szerzett. Emellett a húszas években háromszor nyertek Magyar Kupát, 1928-ban a csapat először hódította el a Közép-európai Kupát. Kétszer lettek a Húsvéti serleg győztesei, egyszer a Corinthian-díjé.

2. Vízilabda

Bajnokságok és kupagyőzelmek

A vízipólósok a húszas évek elején ott folytatták, ahol a tízes éveket befejezték, azaz nyertek, nyertek és nyertek. Ez nem változott, csupán a vetélytársak cserélődtek. A húszas években a „legnagyobb ellenfél titulust” a Komjádi Béla nevével fémjelzett III. ker. TVE „érdemelte ki”, akikkel egyre parázsabb csatákat vívtak a vízben. Speisegger Ernő folyamatosan alakította a csapatát, figyelte a honi tehetségeket, akiket fokozatosan beépített. Így került a csapathoz és a csapatba Keserű II Alajos és Vértessy József vagy éppen a kapus Nagy Barna. A magyar bajnokságon kívül, amit 1922-ig még háromszor zsinórban megnyertek, elhódították az első alkalommal kiírt Magyar Kupát is. Történt ugyanis, hogy – tán labdarúgó Magyar Kupa sikerét megirigyelve - a vízilabdázók is megrendezték ezt a kupasorozatot. Az első kupadöntőben az a III. ker TVE volt az ellenfél, amely az 1922/23-as bajnokságban letaszította az FTC-t a bajnoki trónról, magyarán elnyerte előle a bajnoki címet. Érdekes döntő volt, az első fináléra ugyanis 1923. szeptember 8-án került volna sor, ám a bírók késtek, a megérkezésükkör pedig az óbudaiak pedig már nem voltak hajlandóak kiállni. Később az FTC nem akart vízbe ugrani, úgy tűnt a zöld asztalnál dől el a kupa sorsa. Első fokon el is dőlt, hiszen októberben az FTC-nek ítélték a győzelmet, amit a III. kerület megfellebbezett. Végül 1924. június 9-én pótolták a döntőt, amelyen rendkívül nagy csatában nyert 2:1-re az FTC, így a vízben is kupagyőztes lett. Szeptemberben aztán lejátszották az 1924-es Magyar Kupa döntőt is, ahol az FTC 4:0 arányban diadalmaskodott a MAC felett, megvédve ezzel címét. Ritkaság, hogy egy csapat három hónap leforgása alatt két Magyar Kupát is nyerjen, ezúttal ez történt.

Újra olimpia, újra ferencvárosi pólósokkal

1924-ben Párizsban rendezték az olimpiai játékokat, amelyre 12 év után újra utazhattak magyar sportolók. Vízilabdában négy ferencvárosi játékos, Fazekas Tibor, Keserű Alajos, Vértessy József és Wenk János volt a csapat oszlopos tagja, akik rögtön az első mérkőzésen a címvédő és akkor is a torna esélyesének tartott Nagy-Britannia ellen játszottak. Esélyesebb ellenfél ide, esélyesebb ellenfél oda, Magyarország - a ferencvárosiak, elsősorban Fazekas Tibor nagyszerű játékával - háromszori hosszabbítás után 7:6-ra győzött. Az idő azonban azt igazolta, hogy egy ilyen hőfokú és hosszúságú mérkőzés után két nap kevés volt a regenerációra, mert Belgium ellen már nem kísérte szerencse a magyarok játékát, 7:2-re kikaptak, végül a korábbi olimpiai szereplésükhöz hasonlóan az ötödik helyen végeztek.

A visszaszerzett bajnoki cím

Az 1925-ös évnek azzal a határozott céllal indultak az FTC pólósai, hogy visszaszerzik a bajnoki trónt. Hét csapat indult a bajnokságban, köztük, története során először az Újpesti TE  csapata, elkezdődhetett hát a vízben is a két egyesület közti rivalizálás. A nagy ellenfél azonban ekkor nem ők, hanem természetesen még a Komjádi Béla vezette III.ker. TVE volt. A bajnoki címet eldöntő összecsapásukról így írt a korabeli sajtó: „Éveken keresztül az FTC tartotta kezében a bajnokságot, de az utóbbi két évben legnagyobb riválisa, a III. ker. TVE ragadta azt magához. A két együttes feltétlenül fölötte áll a többi magyar csapatoknak és a franciák is, mint a világ legjobb két klubcsapatát emlegetik, s ezért nagyszámú közönség jelent meg a szombati kemény mérkőzésen. Pedig a küzdelem nem mutatta be a vizipóló játék szépségeit, mert a mindenáron való győzni akarás miatt, különösen a III. ker. TVE játékosai gyakran durván játszottak. A mérkőzést a rutinosabb és higgadtabb játékosokból álló ferencvárosi csapat nyerte meg 2:1 (1:0) arányban s ezzel a győzelemmel sikerült a bajnoki címet is visszahóditani az FTC részére.”

1925-ben a Magyar Kupa győzelem nem sikerült, ám a bajnoki trófea kárpótolta a ferencvárosi szurkolókat. Egy évvel később aztán teljessé vált az öröm, hiszen az újabb bajnoki győzelmet, az újabb Magyar Kupa elsőség is követte, azaz először sikerült a duplázás.

Első Európa-bajnokaink a vízipólósok

Az első vízilabda Európa-bajnokságot 1926-ban Budapesten rendezték, mindössze négy csapat részvételével. A magyarok magabiztosan győzték le a németeket és a belgákat. Az utolsó fordulóban a svédek következtek és úgy alakult, hogy ez a mérkőzés döntött az aranyéremről. Hatalmas csatában dőlt el az első hely sorsa, amit végül a magyarok 3:2-es győzelemmel szereztek meg. Az FTC-t az olimpiát is megjárt négyes, Fazekas Tibor, Keserű Alajos, Vértessy József és Wenk János képviselte, így ők négyen lettek a Ferencvárosi Torna Club első Európa-bajnokai. Egy évvel később Bolognában már komolyabb mezőny, hét csapat gyűlt össze a vízilabda EB-n, ám a magyar csapat ott sem talált legyőzőre. Anglia és Belgium után a fináléban Franciaországgal kellett megküzdeni az aranyéremért, ahol Magyarország 3:1-re győzött, megvédve ezzel az előző évi elsőségét. A csapat ferencvárosi tagjai ugyanazok voltak, mint egy évvel korábban, vagyis Fazekas Tibor, Keserű Alajos, Vértessy József és Wenk János, akik így már kétszeres Európa-bajnoknak mondhatták magukat.

Lezárul egy dicsőséges fejezet

A pólósok lendülete 1928-ig tartott, 1927-ben ezt egy újabb bajnoki cím és egy kupában elért második hely, 28-ben pedig egy bajnoki ezüstérem bizonyította. Az 1929-es esztendő viszont már nem sok jót ígért a csapatnak. Fazakas és Wenk befejezte az aktív játékot, a másik két válogatott, Keserű II és Vértessy, valamint Türy eligazolt a MAC csapatához, ám ami mindezeknél is hátrányosabban érintette a csapatot az az volt, hogy a sikerkovács, Speisegger Ernő a szövetségben folytatta tovább a munkáját. Egyértelművé vált, véget ért az első aranykor, amelynek lenyűgöző volt a mérlege. Csak az 1920-as években nyertek 6 bajnoki címet és szereztek 3 bajnoki ezüstérmet, nyertek továbbá 3 Magyar Kupát, 2 kupaezüst mellett.

3. Újabb csapatsportágak indulnak

Az eddigiekben bőségesen tudtunk írni a labdarúgók és a vízilabdázók sikereiről, valamint láttattuk az is, hogy a jégen is indultak csapatpróbálkozások, a jéglabda (bandy) keretében. A húszas években további csapatok alakultak az FTC-ben.

Az első próbálkozások férfi és női kosárlabdában

Magyarországon 1924-ben alakultak az első kosárlabda egyesületek, amiből az FTC sem maradhatott ki, létrehozta saját férfi csapatát.  Jellemzően a klub atlétái és vízilabdázói űzték a téli hónapokban amolyan edzést kiegészítő sportágként. A férfiaknak 1926. januárjában már egy rangosabb tornát rendeztek a Szentkirály utcai tornateremben, amelyen az FTC a második helyen végzett, ám csupán rosszabb gólkülönbségének köszönhetően. Érdekesség, hogy ekkor még nem „kosarat”, hanem „gólt” dobtak. Egy évvel később az FTC – VAC mérkőzést már a bajnokság döntőjének hirdették meg, annak ellenére, hogy még nem létezett kosárlabda-szövetség. Ezen a nem hivatalos bajnoki döntőn az FTC csaknem meglepetést okozott, ám végül szoros küzdelemben, 12:11 arányban alulmaradt, így újra második lett. A hölgyek sem soká várattak magukra, ők 1929. decemberében játszották első nyilvános mérkőzésüket az MTE ellen, mindjárt kettőt is, az első csapatok 2:2-re végeztek, a B csapatok találkozóját 14:4-re az alakuló FTC nyerte. Az év végén a főleg atlétahölgyekből álló FTC már saját tornát rendezett a Váci úton.

Megalakul a jégkorong-szakosztály

A húszas évek végére eldőlt a bandy kontra hoki kérdés, az utóbbi javára. A Ferencváros vezetői is felismerték az új sportban rejlő lehetőségeket és eldöntötték, hogy a bandyről áttérnek a korongjátékra, így 1928. október 28-án megtartotta alakuló közgyűlését a jégkorong-szakosztály, amelynek első elnöke a sokoldalú sportvezető, Mailinger Béla lett. A csapat a Műjégpályán kapott edzési lehetőséget. Az első hivatalos mérkőzést a BKE által a Városligetben rendezett ötcsapatos torna keretében 1929. február 18-án játszották az MHC ellen. Az FTC első összeállítása: Tímár – Hoffmann, Reitzner, Farkas, Grimm, Kemény, akik mellett csereként jégre lépett még Beck és Morvay. Grimm György szerezte az FTC-hoki első hivatalos gólját, amellyel a csapat vezetni tudott, ám a mérkőzést 2:1 arányban elvesztette, csakúgy mint a torna többi mérkőzését. Az első győzelemre még várni kellett.

A gyeplabdázók sem tétlenkedtek

A Magyar Gyephockey Szövetség 1924-ben jött létre, az első bajnokságot 1928-ban írta ki. Erre a korra tehető a Fradi-hockey elindulása is, amelynek pontos dátumáról nincs adatunk. Az FTC-ben is eleinte a jéglabdások, majd 1928-tól a jégkorongozók űzték nyaranta, amolyan kiegészítő sportágként. Az FTC nem az első bajnokságra, hanem a Szövetségi díjra nevezett be, ahol az első találkozón, 1929. április 14-én az 1:0-s vereséget szenvedett az MHC II csapatától. Egy héttel később viszont már meglett az első győzelem, amikor az LHC ellen 4:0-ra győzött a csapat Farkas dr. 3 és Karácsonyi góljaival.

4. Egyéni sportágak

Akik tartották a magas szintet

Láttuk, az atléták az új Üllői úti stadion adta lehetőségekkel maximálisan éltek, a tízes években az ország egyik vezető szakosztályává váltak, igen magasra tették önmaguk számára  a lécet. Magasra tették, de továbbra is megugrották, azaz továbbra is szállították a jobbnál jobb eredményeket, a bajnoki címeket. 1920-ban a Magyar Atlétikai Szövetség jelvényrendszert vezetett be. A jelvények megszerzését meghatározott teljesítményekhez, szintekhez kötötte. Ebben az évben egyetlen aranyjelvényt adtak ki, amelynek tulajdonosa klubunk atlétája, Némethy Jenő lett. Ugyanekkor ezüstjelvényt kapott Kovács János, Zsolt Géza és Szablár Péter.

1920-ban három (valamennyit Szablár Péter), 1921-ben öt, 1922-ben hat, 1923-ben hét országos bajnoki címet nyertek az atléták. 1922 volt a nők bemutatkozásának az éve, az FTC színeiben az első versenyzőnő Mekler Margit volt. Ezekben az években túlzás nélkül kijelenthető, az FTC atlétái a magyar élvonalat jelentették. A széria 1924-ben még tartott, Hóra Ferenc és Toldy Sándor újra bajnokságot nyert, többen azonban visszavonultak, ezért a vezetés újból kiemelt figyelmet fordított az utánpótlásra. Az első fecske már ebben az évben megjelent Forbáth Sándor súlylökő személyében, aki aranyjelvényt szerzett. 1925-ben feltűnt a salakon egy tehetséges sprinter, Hajdú Sándor, aki egy évvel később már teljesítette is az aranyjelvényes szintet, amikor 100 méteren 10,6 mp-et, 200-on pedig kerek 22.1 mp-et futott és országos bajnok lett.

Az értékes eredményekkel Papp György sem maradt adós, aki 3000 m-en futott országos rekordot, 5000 m-en pedig bajnok lett. 1920-tól 27-ig bezárólag atlétáink 28 országos bajnoki címet szereztek, ehhez képest 1928 a kudarc éve volt, ugyanis a szakosztály nem nyert egyetlen országos bajnoki címet sem, megszakadt az a szép sorozat, ami 1911 óta tartott, hogy minden évben nyertek legalább egy bajnoki címet. A vezetők azonnal léptek és 1929-től kezdődően bevezettek egy új rendszert, a kerület középiskoláiból hoztak létre egy olyan tömegbázist, ahol a szakértő edzői gárda segítségével nevelték a jövő új bajnokait. Bár már voltak női versenyzők, hivatalosan csak 1928. december 18-án alakult meg az FTC női atlétikai alosztálya. Az első versenyzők a TF-en végzett ifjú tanárnők voltak, mint Kovácshegyi Erzsébet, Lukács Éva és Szabó Emília, majd nemsokára későbbi diszkoszvető bajnokunk, Nadányi Ágnes.

Szép eredmények a vízben

Az FTC úszóinak első két bajnoki címét még a 10-es évek végén a vízipólós Wenk János szerezte. Nos, ő ugyanezt megtette a 20-as évek elején is, 1920-ban megnyerte a 200 m-es, 21-ben pedig a 400 m-es mellúszás országos bajnokságát.  Wenk János két pólós csapattársával, Keserű Alajossal és Vértessy Józseffel, valamint a „csak” úszó Serény Istvánnal kiegészülve a 4x200 m-es gyorsúszás magyar bajnoki címét is megnyerte[W1] . Serény István a medencén kívül a nyílt vizeken is jeleskedett, ő volt az FTC első jelentős távúszója, 1921-ben és 1923-ban is megnyerte a mai nyíltvízi bajnokságok előfutárának számító balatoni hosszútávúszó bajnokságot. Wenk János pedig az úszó aranykollekcióját 1922-ben és 23-ban tette teljessé, amikor 22-ben megvédte 400 m mellen a bajnoki címét, majd 23-ban a folyambajnokság csapatbajnoki címében is tevékeny részt vállalt (Szubota Bélával, Vértessy Józseffel, Nagy Lajossal és Szántó Istvánnal). Így a mérlege úszásban 7 bajnoki cím[W2] , amihez hozzájön a pólósokkal nyert másik 2, azaz a két sportágban összesen 19-szeres magyar bajnoka lett a Ferencvárosi Torna Clubnak. Ekkorra, a korabeli trendnek megfelelően egyre több hölgy is elkezdett sportolni, így úszni is. Az FTC-ben közülük elsőként Keresztúri Kamilla ért fel a csúcsra 1923. augusztus 29-én, amikor egyéniben megnyerte a folyamúszó bajnokságot, ráadásul egyből duplázott is, hiszen Szántó Katalinnal és Szász Katalinnal együtt a nők csapatversenyét is megnyerték. Keresztúri Kamilla 1926-ban folytatta a címhalmozást, ekkor bajnok lett folyamúszásban és balatoni távúszásban is, az utóbbi számban két partnerével (Grün Sziszi és Róth Nusi) a csapatok között is elsők lettek. A Balaton továbbra is meghatározó maradt az FTC úszói számára. 1928-ban a hölgyek között Szőllőssy Mariann nyerte meg a Balaton-átúszó bajnokságot, míg 1929-ben Házi Ferenc vezérletével a férfiak vitézkedtek. Házi egyéniben lett távúszó bajnok, Hász Istvánnal és Hullmann Lászlóval pedig csapatban is nyert. Hullmann László tagja volt az ugyanabban az évben dunai folyambajnokságot nyert FTC alakulatnak is.

Az első bajnoki cím műugrásban

Az uszodában a pólósokon és az úszókon kívül ekkortájt a műugrók is keményen dolgoztak, aminek első eredménye az 1921-es országos bajnokságon született, ahol Nagy Károly megnyerte az FTC az első bajnoki címét műugrásban. Ezt követően Nagy Károly, bár minden évben favoritnak számított, több bajnoki címet nem tudott nyerni, a későbbiekben, mint edző írta be magát a műugrás aranykönyvébe. Akkori egyik legnagyobb ellenfele Vajda László volt, aki a VAC színeiben sorozatban nyerte a műugró bajnokságokat és tette ezt azután is, hogy az FTC-be igazolt, 1927-ben és 28-ban a műugrás, 29-ben a toronyugrás magyar bajnoki címét nyerte meg immár fradista sportolóként.

Ökölvívásban is megvan az első, majd utána még sok bajnoki cím

1923. február 26-án a régi képviselőházban rendezték az ökölvívók országos bajnokságát. Váltósúlyban a ferencvárosi Pakurár Szilárd és Szabó a III. kerületből jutott a döntőbe. Izgalmas küzdelemben végül a 23 éves ferencvárosi öklöző nyert, így ő az FTC első ökölvívóbajnoka. Érdekesség, hogy az önálló Magyar Ökölvívó Szövetség csak később, 1924-ben alakult meg, amelynek létrehozásában, csakúgy mint a korabeli összes szakági szövetségnél, az FTC vezetői komoly szerepet vállaltak. Az 1924-es országos bajnokságon könnyűsúlyban Borbély Ferenc szerzett az FTC-nek bajnoki címet.

Az 1925-ös év mérföldkő volt a szakosztály életében, ekkor igazolt ugyanis a Fradiba a még nem egészen 20 esztendős Kocsis Antal és az egy esztendővel fiatalabb Szigeti (Sparing) Lajos. 1926-ban a Magyar Ökölvívó Szövetség kiírta az első országos csapatbajnokságot, ahol az FTC ezüstérmet szerzett. Kocsis és Szigeti mellett itt már mutogatta oroszlánkörmeit a hozzájuk hasonlóan később Európa-bajnoki címig jutó Széles János. Kocsis Antal 1926-ban légsúlyban országos bajnokságot nyert, amely címét 27-ben és 28-ban megvédte. 1927-ben a nemzetközi ringekben is bemutatkozott, a berlini Európa-bajnokságon ezüstérmes lett. Következett 1928, a minden addigit felülmúló siker éve, amikor a Ferencvárosi Torna Club sportolói közül elsőként nyert olimpiai bajnokságot, a helyszín Amszterdam volt. Ez a siker egyben a magyar ökölvívósport első olimpiai aranyérmét is jelentette. És nemcsak emiatt volt dupla a siker, hanem a kiírás értelmében az olimpia legjobb európai versenyzői Európa-bajnoki címet is kaptak. Kocsis Antal így Amszterdamban a magyar ökölvívás első Európa-bajnoka is lett. Eddig említett sikereit mind légsúlyban aratta, 1929-ben azonban már harmatsúlyban lett újra országos bajnok. Ebben az évben azonban már felnőttek a szintjére a sporttársai is, hiszen rajta kívül még három ferencvárosi öklöző nyert bajnoki címet, Széles János pehely-, Szigeti Lajos közép- és Réti-Rusovszky Sándor félnehézsúlyban. Széles János a 29-es bajnoki győzelmével címet védett, hiszen ő már egy évvel korábban megnyerte az első bajnokságát.

Ökölvívás csapatban is

Bár az ökölvívás alapvetően egyéni sportág, mégis rendeztek csapatversenyeket, ahol az öklözők nem az egyéni sikerükért, hanem a csapatukért harcoltak. 1926-ban írták ki az első ökölvívó csapatbajnokságot, ahol az FTC a TTC mögött rögtön ezüstérmet szerzett, az utolsó fordulóban ki-ki alapon dőlt el a bajnoki cím a terézvárosiak javára. Fél évvel később a következő csb-n hármas holtverseny alakult ki az élen, jobb mérkőzésaránnyal megint a TTC nyert, az FTC ezüstérmes lett. A harmadik nekifutásra azonban, igaz társbérletben, de sikerült felérni a csúcsra, igaz ekkor már nem a TTC volt az ellenlábas, hanem a BTK. A két csapat döntőnek beillő találkozóján az FTC már 8:2-re is vezetett, végül mégis 8:8-as döntetlennel zárult a rangadó. A bajnoki címet tehát egy újabb mérkőzésen kellett eldönteni a feleknek, ám a megismételt mérkőzésen megint 8:8-ra végzett a két csapat. Ezután a szövetség mindkét gárdát bajnoknak nyilvánította. Az első ökölvívó bajnokcsapatunk tagjai: Kocsis Antal, Szigeti Lajos, Széles János, Réti-Rusovszky Sándor, Molnár Károly, Kiss Géza, Gyömbér Béla, Endre József, Ecsegi Nándor , Csenkei Lajos és Bódy József voltak.

Az FTC első bajnoki címei teniszben

A tenisz-szakosztályt már több alkalommal említhettük, tehetséges sportolókról is írhattunk, bajnoki címekről azonban nem. Egészen a húszas évek elejéig igaz ez, 1924. március 25-én a Városligeti Iparcsarnokban rendezték a fedett pályás teniszbajnokságot ahol a női egyest az FTC teniszezőnője, Wienerné Soós Jolán nyerte. Bajnoki elsőségét egy évvel később megvédte, majd 1926-ban átadta a bajnoki stafétabotot Baumgarten Magdolnának. Baumgarten Magda sem állt meg egy bajnoki címnél, sőt ő triplázni tudott, 27-ben és 28-ban sem talált legyőzőre női egyesben. 1928-ban az addigi három bajnoki címét más egyesületbéli párjával a vegyes párosban még eggyel megtoldotta. 1928 az FTC tenisz aranyévének tekinthető, hiszen Baumgarten bajnokságai mellett Krepuska Tibor  is bajnok lett a férfi párosban.

A kerékpározók is hallatnak magukról

A kerékpáros-szakosztály a klub egyik első szakosztálya volt, egyéni bajnoki címet azonban  1925-ig nem szereztek. 1925-ben megtört a jég, a júliusi pályabajnokságon a klasszikusnak nevezett számban, a repülőversenyben nyert és lett országos bajnok ferencvárosi sportoló, Eigner Jenő személyében. Ezt a teljesítményét két évvel később, 1927-ben megismételte. Úgy látszik, a páratlan évek voltak a jó kabalák, hiszen a következő bajnoki cím ugyanebben a számban 1929-ben született, ám azt már az új csillag, Győrffy Imre érte el.

Sikerek a birkózószőnyegen

A birkózó-szakosztály igazi, hangzatos sikerek ebben az évtizedben indultak, amikor olyan sportolók kezdtek birkózni a ferencvárosi szőnyegen, akik később a birkózás korszakos egyéniségeivé váltak. Közülük az első Badovetz Rajmund volt, aki Badó Rajmund néven vonult be a birkózás történelmébe. Első jelentős eredményét az 1924-es párizsi olimpián érte el, ahol újoncként a nehézsúlyban meglepetésre bronzérmet szerzett. Ezután felkészülését egy súlyos kézsérülés hátráltatta, ennek ellenére 1925-ben az első hivatalos kötöttfogású EB-n nehézsúlyban ezüstérmes lett. 1926-ban ő lett a nehézsúly magyar bajnoka kötöttfogásban, amely az FTC birkózóinak első országos bajnoki címét jelentette. A bajnoki címet 1928-ban és 29-ben is megszerezte. 1927-ben nem lett magyar bajnok, helyette viszont Európa-bajnokságot nyert a Budapesten rendezett versenyen, természetesen nehézsúlyban. Ezzel Badó Rajmund lett az FTC első egyéni Európa-bajnoka. 1928-ban ismét kijutott az olimpiára, ahol azonban elmaradt a várakozástól „csupán” a 6. helyen végzett. A másik nagy egyéniség Tunyogi József, aki 1926-ban még az ifjúsági korosztályban nyert bajnoki címet, 1928-ban viszont már berobbant a felnőttek közé a kötöttfogásban, középsúlyban szerzett bajnoki címével. A hazai elismertséget 1929 áprilisában Dortmundban nemzetközivé tette, amikor megnyerte a kötöttfogású 75 kg-osok Európa-bajnokságát.

Újjáéled a vívás

Az I. világháború megszüntette az FTC-ben a vívóéletet, pedig pont annak a kitörésekor jutott volna fel a kardcsapat az első osztályba. A lelkes vívórajongók új életet 1922-ben leheltek a szakosztályba, amikor ismét megjelenhettek az FTC-vívók a pástokon. A szünetelés miatt ismét a II.osztályban versenyezhettek, azonban most nem kellett négy év a győzelemhez. A Kleckner, Petőcz, Pick, Mattyók összeállítású kardcsapat Gansmann vívómester irányításával rögtön megnyerte a bajnokságot. Azonban ezt a győzelmet sem követte I. osztályú szereplés, ugyanis a versenyzők munkahelyi elfoglaltságukra hivatkozva visszaléptek. A csapat nemhogy előre, hanem visszalépett, a harmadosztályban indulhatott. Az újabb fellendülés 1927-ben kezdődött, először egy III. osztályú második helyezéssel, majd a következő évben győzelemmel és visszajutással a másodosztályba. Ugyanebben az évben, tehát 1928-ban a II. osztály negyedik helyezését érte el a csapat, amelynek vezéregyénisége Jele Ferenc volt, aki ezekben az években szinte egyedül képviselte a zöld-fehér színeket a különböző versenyeken. Legnagyobb sikere a “bankbajnokság” megnyerése volt.

Természetjárás a Fradiban

A természetjáró-szakosztály 1927-ben alakult meg és két évvel később már olyan tevékenységbe fogtak, amelynek eredménye máig látható, az ország turista útjelzéshálózatának előkészítése keretében ők jelölték meg a Kelet-Mátra útjait.

Felbőgnek a motorok

1929. május 28-án a Széchenyi Kávéházban tartotta alakuló közgyűlését az FTC motorkerékpáros szakosztálya. Minden egyesület nélküli, az FTC-vel szimpatizáló versenyzőt meghívtak a gyűlésre. Később a birkózó Badó Rajmund is látogatta a szakosztály edzéseit. Miután a sportág igencsak költséges, a sikerekre még egy kicsit, a harmincas évek elejéig várni kellett.

Az FTC az évtized olimpiáin

1912 után 1916-ban elmaradt az olimpia, 1920-ban Magyarországot nem engedték indulni, így a magyar sportolók, köztük a ferencvárosiak,12 év után szerepelhettek újra az olimpián. A Párizsban megrendezett ötkarikás játékokra hét FTC sportoló utazhatott ki. Közülük Badó Rajmund birkózó bronzérmet szerzett, négy vízilabdázónk (Keserű, Wenk, Vértessy, Fazekas) az 5. helyen végzett, Toldi Sándor diszkoszvető pedig a 9. helyen zárt. A labdarúgókat Eisenhoffer József képviselte, nem szerepeltek valami fényesen, a 10. hely jutott nekik. Eisenhoffer számára némi gyógyír lehetett, hogy az olimpia első gólját ő szerezte.

Négy esztendő múltán Amszterdamban rendezték meg az ötkarikás játékokat, amelyre a ferencvárosiak közül öten vívták ki a részvétel jogát, két vízilabdázó (Keserű Alajos és Vértessy József), két ökölvívó (Kocsis Antal és Széles János) és egy birkózó (Badó Rajmund). Széles János az 5. Badó Rajmund a 6. helyen végzett. Pólósaink az olimpia döntőjébe jutottak, ott viszont Németországtól kikaptak, így ezüstérmesek lettek. És ahogy arról már megemlékeztünk első ferencvárosi sportolóként Kocsis Antal olimpiai bajnok lett.

Összegzés

Az 1920-as évek egyre nagyobb sikereket hoztak a Ferencvárosi Torna Clubnak. Megszülettek az első olimpiai és Európa-bajnoki sikerek, a magyar bajnoki címek száma is jelentősen nőtt. Ami különösen örvendetes, hogy egyre több sportág osztozott a magyar bajnoki címekben, szám szerint 9: labdarúgás, vízilabda, atlétika, úszás, műugrás, birkózás, ökölvívás, kerékpár és tenisz.