A Legendáink nyomában sorozatunk legújabb részében Sugár Tímeával beszélgettünk, aki kétszer nyert bajnokságot csapatunkkal. A kiváló kapus visszavonulása után felnőtt és utánpótlásképzéssel is foglalkozik, a jövő hálóőreit az általa kifejlesztett Sugár-módszerrel készíti fel az élsportra. 

- Hogyan ismerkedtél meg a kézilabdával?

- Kislányként nagyon szerettem focizni, az osztálytársaimmal állandóan rúgtam a bőrt. A testneveléstanáromnak hamar feltűnt, hogy milyen magabiztos vagyok a kapuban, ezért elhívott kézilabdázni. Az iskolai csapatban kezdődött a pályafutásom, tizenhárom éves koromban pedig leigazolt a pécsi Lepke csapata, ahol végigjártam a szamárlétrát. Megyei csapat volt, a serdülőben kezdtem, majd jött az ifi, aztán pedig a felnőttek. Tizenhét évesen a pécsi NB1-es klub megkeresett, hogy menjek át hozzájuk. Később megfordultam Kiskunhalason, Debrecenben, majd következett a Ferencváros.

- Sikeres éveket töltöttél zöld-fehérben, kétszer lettél bajnok és BL-döntőt is játszhattál a Fradival.

- Igen, csodálatos emlékeim vannak a Ferencvárosról. Hatalmas nevek közé kerültem, eleinte vigyázzállásban álltam, de nagyon sok mindent tanultam tőlük. Hihetetlen mennyiségű munkát végeztünk el Németh Andrással, korát meghaladó taktikát alkalmaztunk. Sokkal gyorsabban kezdtük el a „gyors kézilabdát”, mint bármelyik vetélytársunk és ennek köszönhetően tudtunk sikeresek lenni. 

- Ebben az időszakban lettél válogatott, ahol szintén hatalmas sikereket értél el. 

- Igen, 2000-ben Európa-bajnok lettem, de van vb-ezüstöm és vb-bronzom is. Mindegyikre nagyon büszke vagyok. 2000-ben az olimpiai felkészülést is végigcsináltam, csak a végén azt mondták, nem lehet az első világversenyem egy olimpia, így nem vittek Sydneybe. Az Európa-bajnokságon azonban bizonyíthattak a fiatalok, így hatalmas tettvágy dolgozott bennünk. Fantasztikus kaland volt az egész, volt, hogy leszakadt a lift, a döntőben a románok ellen lekapcsolták a lámpákat, hogy azzal is összezavarjanak minket… Azonban a Bukarestben tapasztalt magyarellenesség csak még jobban motivált minket és megnyertük a mérkőzést. A saját teljesítményemmel is elégedett voltam, úgy érzem stabil támaszt tudtam adni a csapatnak,  amikor pályán voltam. A végén engem vittek el doppingvizsgálatra, amivel nem is lett volna gond, csak öt és fél óra volt, mire mintát tudtam adni, így mire visszaértem a többiekhez a buliba, addigra véget is ért az ünneplés. 

- A kézilabda mellett tanultál is, hogyan sikerült a kettőt összeegyeztetni?

- Számomra a tanulás és az élsport egyformán fontos volt az életemben. Nem jártam bulizni, mindig csak az adott feladatomra koncentráltam és próbáltam a maximumot kihozni magamból. A tanárképző főiskola diplomám és a válogatottság kárpótolta is az elkötelezettségemet.

- A Fradi után Fehérvárra igazoltál, ahol EHF-kupát is nyertél. Milyen emlékeid vannak az ottani évekről?

- Nagyon jó váltás volt, mikor átigazoltam azt kérték, hogy a szakmai és emberi tudásomat adjam át a csapatnak, úgy érzem ez sikerült is. Három nagy név volt a csapatban, Siti Bea, Balogh Bea, illetve én. Azt gondolom, hogy azzal az alázattal, amivel hozzáálltunk a munkához, tudtuk húzni a fiatalokat is magunk után. Ennek köszönhetően tudtuk elérni ezt a fantasztikus sikert. 

- Visszavonulásod után kialakítottál egy egyedei kapusmódszert. Hogyan alakult ki ez az elhatározás benned?

- Már a Fradi-játékosként is dolgoztam az utánpótlásban, később mikor abbahagytam a kézilabdát, egyből megkaptam a kapusedzői státuszt Fehérváron. Azt, amit tanultam egyetemen, illetve amiket magamon is tapasztaltam, összesítettem és kialakítottam egy módszert. A diplomamunkámat is ebben a témában írtam, ekkor érzékeltem, hogy nincs szakanyag a kapusságról. Tíz év alatt írtam egy könyvet, amelyben összeszedtem a tapasztalataimat. Részletesen, széleskörűen írtam le mindent a Sugár-módszerről. A kiadáshoz hoztam létre a Sugár Tímea Kézilabda Kapusképzés Alapítványt. Az alapítvány ma már 5 éves és sok élményt sikerült adni a kapusok számára. Kapusok találkozója már a 11 évet éli meg, de van támogató program is, ahol a kapusok számára plusz lehetőséget villantok fel a fejlődésük érdekében. Én tanító vagyok és nagyon szeretek tanítani, átadni a tudást. Amivel még foglalkozom és segít, hogy a lehető leg szélesebb körbe eljuttassam a tudásomat a Sugár Kapustábor megszervezése, ami az idén már a kilencedik alkalommal lesz megrendezve. Nagyon sok esetben annyira gyorsan betelnek a helyek, hogy a meghirdetésig sem jutok el, már az előjelentkezéskor betelnek a helyek. A stábunk hat főből áll, és négyen folyamatosan huszonnégy órában foglalkozunk a fiúkkal és lányokkal, hogy különleges élményekkel térjenek haza. 

- Van valami különbség a fiúk és a lányok oktatása között?

- Az alapok ugyanazok, persze később előjönnek különbözőségek. A morfológia, a dinamika és a személyiség különbséget jelentenek, de a szemlélet és a cél ugyanaz. Rengeteg plusz információt tudok nekik mondani, tanítani a saját megélt élményeimen keresztül, közelebb tudom vinni őket a kapussághoz, még ha máshogy is szemlélem a világot. 

- Milyen egy jó kézilabda kapus?

- Nagyon sok összetevője van, hiszen a kapus poszt egy egyéni sportoló a csapatsportágon belül. Mentálisan ez sokszor nehéz. Először is, egy kapusnak okosnak kell lennie. Logikusan kell gondolkoznunk, jól felismerni a helyzeteket és abból a megfelelő következtetéseket levonnunk. Nagy küzdeni tudás, akarat és nagyon sok munka is kell hozzá. Fontos a pszichés erő, hiszen mindig mi kapjuk a gólt. Egy kapusnak érzéketlennek kell lennie a történtekkel kapcsolatosan, mert jön a következő feladat, amit meg kell oldania. Mi vagyunk az utolsó mentsvár, ha mi megoldjuk, meg van oldva, ha nem oldjuk meg, akkor gól. De szeretni kell ezt a sportágat, talán ez a legfontosabb. 

- Hogyan látod a jelenlegi Ferencvárost?

- A Ferencváros folyamatosan építkezik, látható, hogy az új játékosokkal új lendület is érkezik a csapathoz. Az első két hely már évek óta be van betonozva a hazai bajnokságban, de nagyon szurkolok, hogy a nagy cél, a Final Four is összejöjjön végre. Nekem megadatott, hogy BL döntőt játszak és részese legyek ennek a különleges ünnepélynek. A Bajnokok Ligája döntő leírhatatlan élmény és ne felejtsük el a különleges szurkolókat sem, akiknek a szurkolása olyan pluszt add, amibe még a mai napig beleborzongok. Kívánom, hogy a mostani játékosok is átélhessék eztt a szurkolókkal közösen.

Csermely Gergely