„Legendáink nyomában” című rovatunkban régi bajnokainkkal beszélgetünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről az elmúlt időben kevesebbet hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket és megtudni, hogyan élnek most. Gresa Lajos ötször nyert magyar bajnokságot a Fradi színeiben, több mint 25 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, legnagyobb sikerét pedig 1976-ban aratta, amikor fedett pályán, 60 méteren 6.44 másodperces világcsúcsot futott. 

- Viszonylag későn, az egyetemi évei alatt kezdett el a futással komolyabban foglalkozni. Előtte nem került kapcsolatba az atlétikával?

- Középiskolában kézilabdáztam, a testnevelés órákon természetesen futottam is, de akkor még nem döntöttem el, hogy a labdajátékokat vagy az atlétikát viszem tovább. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen aztán megnyertem a gólyáknak rendezett 100 méteres futást elég nagy előnnyel. Az ottani edző, Eötvös Karcsi bácsi felfigyelt rám, és elkezdtünk együtt dolgozni.

- Később több klub is megkereste, ám ön a Ferencvárost választotta és 1973-ban a klub igazolt atlétája lett. Miért döntött a Fradi mellett?

- Akkoriban nagyon jó eredményeim voltak, a válogatottba is bekerültem. Valóban megkeresett több fővárosi klub is, azonban a Fradi felajánlotta, hogy a szakmámban is segít elhelyezkedni. Emellett természetesen az is sokat nyomott latba, hogy gyerekkorom óta a Fradinak szurkolok, mindig is szerettem volna a zöld-fehérekhez tartozni, így aztán nem volt kérdés, hogy melyik klubnak mondok igent.

- Sokszor mondják, hogy egy nagy család a Ferencváros. Ezt ön is így érezte?

- Igen, abszolút. Fantasztikus éveket töltöttem a Fradinál, mind a klubtársakkal, mind az edzőkkel, mind pedig a klub vezetőségével remek volt a kapcsolatom. Különösen tetszett, hogy a különböző szakosztályok mennyire közel vannak egymáshoz, például a labdarúgókkal remek volt a kapcsolatom, nagyon irigyeltek a gyorsaságom miatt.

- Legnagyobb sikerét 1976-ban érte el, amikor 60 méteren ön lett a világ leggyorsabb embere. Hogyan élte ezt meg?

- Egy futás akkor jó, ha megvan a ritmusa. Az a futás ilyen volt, nagyon jól rajtoltam. Nem az a jó rajt, amikor az első métereken te vezetsz, hanem amikor a végén te vagy az első. Szerencsére sikerült remekül indulnom és jó ritmusban futnom, ennek lett az eredménye a világcsúcs.

- Említette, hogy a sportolás mellett dolgozott is. Hogyan tudta ezt a kettőt összeegyeztetni?

- Fiatal voltam és tele voltam energiával. Szerettem a munkámat is, szerettem a futást is, így aztán semmi nehézséget nem okozott egyik sem. 

- Kik voltak azok az edzők, akiknek sokat köszönhet?

- Gyakorlatilag egész pályafutásom alatt a már említett Eötvös Károly volt az edzőm. Jött velem a Fradihoz is, neki köszönhetek mindent.

- Visszavonulása után szakosztályelnökként tevékenykedett a Fradinál. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

- Együtt dolgoztam az előző szakosztályelnökkel, ő ajánlott be engem a tisztségre, amit elfogadtam. Öt vagy hat évig csináltam, nagyon szerettem és élveztem, de sajnos egészségügyi problémák miatt le kellett mondanom. 

- Az egyetem mezőgazdaságot tanult, később a sportolás mellett is ezzel a területtel foglalkozott. Mindig is nagy szerepet töltöttek be az életében az agrártudományok?

- A visszavonulásom után a Mezőgazdasági Minisztériumba kerültem, illetve annak egy kutatóintézetébe. A kilencvenes években Phare projekt keretében az úgynevezett Piaci Információs Rendszer kiépítésében vettem aktívan részt.

- Hogyan látja a ferencvárosi illetve a magyarországi atlétika jelenlegi helyzetét?

- Kicsit távolabbról közelíteném meg a kérdést. Természetesen figyelemmel követem az egész magyar sportéletet. Annak a lemérésére, hogy hol tartunk, mindig remek alkalom az olimpia. Az idei játékokon fantasztikus eredményeket értek el a mieink, nagyon büszkék lehetünk rájuk. A magyar érdekeltségű versenyek mellett természetesen a 100 méteres futást figyeltem a legnagyobb érdeklődéssel, egészen lenyűgöző volt az az idő, amivel az olasz versenyzőnek sikerült nyernie. Ami a Fradit illeti, sok edzővel tartom a kapcsolatot mind a mai napig és figyelemmel követem a szakosztály életét. A labdarúgás gyerekkorom óta érdekel, hétvégénként mindig megnézem a Fradi meccsét. Ma pedig nagyon szurkolok a fiúknak, hogy sikerüljön jó eredményt elérni Leverkusenben!

- Még egy pillanatra térjünk vissza az olimpiára. A hetvenes évekhez képest hatalmasat fejlődött az atlétika. Mit gondol, meddig lehet még kitolni az emberi teljesítmény határát?

- Ezt nagyon nehéz megbecsülni, szinte hihetetlenek azok az eredmények, amiket elérnek a versenyzők. Mindig azt mondják, hogy ennél már nincs tovább, aztán mégis jön valaki, aki bebizonyítja, hogy mégis van. Ezek az eredmények természetesen nagyban köszönhetőek az új edzésmódszereknek, a megváltozott körülményeknek, az új felszereléseknek.

- Végezetül, mivel telnek manapság a mindennapjai?

- Megkínlódtuk mi is ezt a pandémiát, rossz volt ennyi ideig hiányolni a régi ismerősöket. Most már remélhetőleg túl vagyunk rajta és visszatérhetünk a régi életünkhöz.  Végül pedig szeretnék további sikereket kívánni a Fradi Család minden egyes tagjának!