„Legendáink nyomában” című rovatunkban régi bajnokainkkal beszélgetünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről az elmúlt időben kevesebbet hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket és megtudni, hogyan élnek most. Mészöly András több mint egy évtizedig játszott a Fradiban, ez alatt 11 alkalommal nyert magyar bajnokságot. Kandúr a Ferencváros mellett a válogatottnak is csapatkapitánya, illetve vezéregyénisége volt, a nemzeti csapattal 14 világbajnokságon vett részt.

- Hogyan ismerkedett meg a jégkoronggal?

- A Városliget környékén laktam, közel a jégpályához. Eleinte csak korcsolyáztam, majd egy srác megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem hokizni. „Persze, hogy van, csak nem tudom mi az a hoki” -  válaszoltam. Felajánlotta, hogy megtanít, elvitt a Postáshoz, adott egy rendes korcsolyát, én pedig elkezdtem jégkorongozni.

- A Postásban kapta a Kandúr becenevet, amely az egész pályafutását végigkísérte. Honnan ez a név?

- Volt egy rajzfilm akkoriban, amiben szerepelt egy Kandúr Bandi nevű karakter, róla neveztek el. Később, a pályafutásom alatt sokan nem is ismerték a Mészöly-nevet, mindenki Kandúrnak hívott.

- A Postásból igazolt a Ferencvároshoz. Miért pont a Fradit választotta?

- A Postásban gyors karriert futottam be, megnyertük az ifi-bajnokságot, jól ment a játék. 1968-ban igazolt le a Fradi. A Ferencvárosnál akkoriban egy legendás sor volt, Schwalm Bélával, Horváth Öcsivel. De olyan jól játszottam, hogy egyből bekerültem a csapatba. Három év múlva megnyertük a bajnokságot és aztán tíz évig nem is engedtük át másnak az első helyet.

- Ez szinte megismételhetetlen bravúr, mi történt a riválisokkal?

- A legnagyobb ellenfél akkoriban a Dózsa volt. Erre a két csapatra épült a magyar jégkorong és szegény liláknak jutott az a szerep, hogy mindig másodikak legyenek. Ezt persze a szurkolóink imádták és rengetegen jártak ki a meccseinkre. Általában össze is volt kötve a foci meccs a mi mérkőzésünkel, amint véget ért az egyik, át lehetett menni a másikra. Ez minden szempontból jó dolog volt, ma is össze kéne dolgozni a szakosztályoknak és a szövetségeknek ez ügyben.

- A Fradiban ebben az időszakban a legendás Kereszty-Mészöly-Havrán trió megállíthatatlan volt. Miért tudtak ennyire sikeresek lenni így hárman?

- Egyrészt azért, mert hasonló korosztály voltunk, másrészt pedig mindig ez a sor játszott, nemcsak a Fradiban, hanem a válogatottban is. Csukott szemmel is tudtunk a variációkat, ismertük a másik kettő minden rezdülését. A pályán kívül is remek volt a kapcsolatunk, de nem csak a jéghokis társainkal, hanem a többi szakosztály sportolóival is. Egy nagy család voltunk és nem a pénzért csináltuk, hanem azért, mert imádtuk a jégkorongot és imádtuk a Fradit. Nem is kaptunk rendes fizetést.

- A bajnoki címeknek köszönhetően a BEK-ben is szerepelhetett a Fradi. Melyik nemzetközi sikerére a legbüszkébb?

- A legnagyobb győzelmet a Füssen ellen arattuk. A csapatukat egy az egyben az NSZK válogatottja alkotta, teljesen esélytelenek voltunk. Teltház volt a Kisstadionban, a németek pedig csak pislogtak, nem hitték el, hogy ennyi néző jött ki a meccsre. 5-3-ra megvertük őket. De ezen kívül is volt sok szép győzelmünk.

- Pályafutása vége felé egy évre szinte a teljes Fradi átment Fótra. Mi volt ennek az oka?

- Az edzőnkel volt konfliktusunk a pénzügyek miatt, ebbe most nem mennék bele. Az lett a vége, hogy három játékos kivételével mindenkit kirúgatott, mi pedig összetartottunk és átmentünk Fótra, ahol csináltunk egy csapatot. A bajnokságban nem tudtunk már elindulni, csak a kupában, amit meg is nyertünk. Játszottunk a Fradi ellen is, az összes fradista nekünk szurkolt, mindenki tudta az okokat. Egy év múlva rendeződött a konfliktus és visszamentünk a Ferencvároshoz.

- A Fradi mellett a válogatottnak is csapatkapitánya volt, összesen 14 alkalommal szerepelt világbajnokságon. Mely válogatottal elért eredményeit emelné ki a legszívesebben?

- A tokiói világbajnokság nagyszerű emlék, hatalmas bravúr volt, hogy bennmaradtunk a B-csoportban. Az első három meccsünkön megvertük a három legjobb csapatot, onnantól már akármit csinálhattunk, elértük a célunkat. Nekünk a B-csoportban való bennmaradás olyan volt, mint a legnagyobbaknak a világbajnoki cím megnyerése. A jégkorong ebből a szempontból sokkal igazságosabb mint mondjuk a futball. Hülyeség is lenne nekünk Kanadával játszani, ebben a rendszerben el tudod érni a célodat, ha kihozod magadból a maximumot. Mi a magunk szintjén mindent megtettünk, ha belegebbedtünk volna, se tudunk volna jobb eredményt elérni, ezért nagyon büszke voltam a csapatra.

- A sikerek annak fényében, hogy milyen állapotok uralkodtak akkoriban a válogatott körül, még inkább tiszteletre méltóak. Milyen emlékie vannak erről?

- Nem kaptunk pénzt semmire a szövetségtől, mi magunk vettünk meg mindent magunknak. Becsempésztük a felszerelést külföldről, beadtuk a Bizományiba és onnan megvettük legálisan. Persze ezt mindenki tudta, de engedték, mert nem lehetett máshogy csinálni.

- Melyik edzőjének köszönheti a legtöbbet?

- Rajkai Lászlónak. Azért volt zseniális edző, mert az emberekhez nagyon értett. Vicces figura volt, de mi is marháskodtunk vele folyamatosan. Kis kopasz ember volt, szülinapjára mindig fésűt kapott tőlünk. Mindenki nagyon szerette, ezért remekül össze tudta tartani a csapatot.

- 35 évesen visszavonult, de később nem ment el edzőnek. Mi volt ennek az oka?

- Nem lettem volna jó edző, túl nagyok az elvárásaim. Nem tudtam volna elviselni, hogy ott körülöttem ügyetlen emberek szaladgálnak, tudtam ezt magamról, ezért visszavonulásom után inkább más irányba indultam el. Nem minden jó játékosból lesz jó edző.

- A jelenlegi jégkorongal milyen a kapcsolata, mennyire követi figyelemmel az eredményeket?

- Mostmár annyira nem járok ki meccsekre, nem ismerem már a maiakat. Sok a külföldi, akik jönnek-mennek, nehezen kötődöm hozzájuk. Szabadidőmben inkább Bandi unokámmal  teniszezek, amire nagyon büszke vagyok. Hetente egyszer elmegyünk jégkorongozni is pár magam korabeli fiatallal, elbóklászunk, imitáljuk a jégkorongot egy kicsit.