Zacher Gizella négy évet töltött a Ferencvárosban, ez idő alatt kétszer ünnepelhetett bajnoki címet, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában pedig egyszer ezüstérmet. Klubunk korábbi bajnokával a Fradiról valamint a karrierjéről beszélgettünk a Legendáink nyomában sorozatunk legújabb részében. 

- Hogyan ismerkedett meg az asztalitenisszel? 
- Dömsödre jártam iskolába, ott kezdtem el pingpongozni. Később elindultam járási, majd megyei versenyeken, amiket rendre meg is nyertem. Az egyik alkalommal a Budapesti Egyetértés egyik edzője megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Következő évtől Pesten kezdtem a gimnáziumot, mellette pedig az Egyetértésben az asztaliteniszt. Pár évvel később pedig meggyőzött a Ferencváros, hogy igazolják át hozzájuk. 

- Hogyan emlékszik vissza a Fradiban eltöltött évekre? 
- Újlaki Jenő volt az edzőm, akit kitűnő szakembernek ismertem meg. Remek négy évet töltöttem a klubnál, megnyertük a bajnokságot, a BEK-ben pedig döntőig jutottunk. 

- A Fradiból a Statisztikába igazolt át. Mi volt a váltás oka? 
- Ormai Lászlónak az egyik kedvence voltam, miatta váltottam klubot. Sokat látott bennem, de ezekből sajnos csak keveset tudtunk megvalósítani. 

- A következő szezonban pont a Fradi ellen játszotta a Statisztika a bajnoki döntőt, ráadásul igen izgalmas körülmények között. Hogyan emlékszik vissza arra a meccsre? 
- A Statisztika székházában maradtak az igazolások, amelyek nélkül nem engedtek volna minket játszani. Az edzőnk rohant el értük, de visszaért időben, így le tudtuk játszani a meccset, amit meg is nyertünk. Ott ez annyira nem volt izgalmas, nyáron írt erről egy cikket az Nemzeti Sport Online, akkor jutott csak eszembe ez a történet. A döntő maga is izgalmas volt. Mindig erős volt bennem a küzdőszellem, ez ott is kijött. Ilyenkor az ember eljut egyfajta extázis szerű állapotba, amikor nem is érzékeli, hogy pontosan mit csinál, csak megnyeri a meccset. 

- A Statisztika volt abban az időben Európa legjobb csapata, számos alkalommal nyerték meg a BEK-et. Milyen emlékei vannak az ott eltöltött évekről? 
- Nagyon sokat utaztunk külföldre, rengeteg mérkőzést játszottunk. Az első BEK-győztes csapatnak én is tagja voltam. Kemény edzéseink voltak, de jöttek szépen az eredmények. 

- A Statisztika után hogyan alakult a karrierje? 
- Később a Közért-be igazoltam át, amely egy középcsapat volt, velük nem nyertem nagy kupákat. Váradi Zoltán volt az edzőm, akivel a mai napig jóban vagyok, tartjuk a kapcsolatot. A lányom születése után még egy kicsit játszottam, aztán a Közérttel valami történt, elfogyott a pénz, én pedig abbahagytam az asztaliteniszt. Tizennégy éves koromtól játszottam majd két évtizedet, ami azért elég hosszú idő. Évekig ütőt se akartam látni. Aztán valaki elhívott játszani egy kisebb, amatőr klubba, ahol újra beleszerettem ebbe a sportba. Szeniorként a mai napig versenyzem, Európa és világbajnokságokon is részt vettem. 

- Milyen sikereket ért el az idősebbek között? 
- Ez már inkább egyfajta örömsport, a testmozgásról és a jó közösségről szól, kevésbé az eredményekről. Emellett természetesen mindent nyertem, 2018-ban például világbajnok lettem a korosztályomban, talán ez a legnagyobb sikerem. 

- Kik voltak azok az edzők, akiknek a legtöbbet köszönheti? 
- Az Egyetértésbeli edzőm szerettette meg velem ezt a sportot, mellette Ormai László és Várday György voltak azok, akik nagy hatást gyakoroltak rám. 

- Ön nem próbálta ki magát edzőként? 
- De, jelenleg is edzősködöm. Visszavonulásom után rögtön letettem az edzői vizsgát. Főleg gyerekekkel foglalkozom, de van egy-két felnőtt tanítványom is, akik inkább hobbi-szinten foglalkoznak ezzel a sporttal. 

- Mivel telnek manapság a mindennapjai? 
- Figyelemmel követem a Ferencvárost, szépen épül a klub. Nyugdíjas éveimet élem, esténként a gyerekekkel foglalkozom. Mellette sokat gyalogolok, próbálok figyelni az egészségemre. 

Csermely Gergely