Csányi Béla fiatalon került a Fradiba, ahol több mint húsz évig tekézett. Ez idő alatt mindent megnyert, amit lehetett, a Ferencváros egyik legsikeresebb sportolójaként igazolt Németországba. Visszavonulása után edzőként is megnyerte a Bajnokok Ligáját, jelenleg a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

- Hogyan ismerkedett meg a tekézéssel?
- A szülővárosomban, Szegeden a szomszédos utcában volt egy vendéglő, ahol volt egy kuglipálya. Először a bábukat állítgattam, utána én is kipróbáltam ezt a játékot. Később összeverődött egy ifjúsági csoport, akikkel gyakran összejártunk tekézni. Tizennégy éves koromban meglátott egy edző, aki lecsábított a szegedi szakosztályhoz. 1964 óta vagyok igazolt versenyző.

- Milyenek volt a szegedi klubban eltöltött évei?
- Öt évet sportoltam Szegeden egy megyei első osztályú csapatban, amellyel egészen az NB II-ig feljutottunk. Időközben a felnőtt válogatottba is bekerültem, ahol egy FTC-ben sportoló játékostársam megkérdezte, hogy nincs-e kedvem csatlakozni a Fradihoz. Azonnal igent mondtam, és a következő évben már zöld-fehérben tekéztem.

- Rengeteg kupát sikerült elhódítania a Fradiban, többek között 20 magyar bajnoki címet nyert, illetve kilencszer világbajnok is lett. Melyik sikerét emelné ki a leginkább?
- Minden magyar bajnoki cím más, hiszen van köztük csapatgyőzelem, páros, illetve egyéni siker is. Amire nagyon büszke vagyok, hogy 1977-ben mi nyertük meg először a Ferencvárosnak a BEK-et. 1980-ban lettem először egyéni világbajnok, később pedig nyolcszor sikerült ezt megismételnem. Nyertünk Európa-kupát, Világkupát, rengeteg címet. Tizenhatszor lettem az Év Sportolója. Nehéz ezek közül a sikerek közül egyet kiemelni.

- Sokan Puskás Ferenchez hasonlították, hogyan élte meg ezt a megtiszteltetést?
- 2000-ben volt egy összejövetel, ahová az elmúlt évszázad legeredményesebb sportolóit hívták meg egy gálaestre, amelyen én és Puskás Ferenc is részt vettünk. Büszke vagyok rá, hogy ilyen nagyszerű sportemberek közé választottak engem is. Puskás Ferenc labdarúgó volt, én tekéző, nyilván nem lehet ezt a két sportágat összehasonlítani, hanem az eredményességet vették figyelembe. Puskás egy hatalmas szimbólum, nagyon jól esik, ha hozzá hasonlítanak, vele egy szinten emlegetnek.

- Szokás mondani, hogy a Fradi egy nagy család. Milyen volt a tekések kapcsolata a többi szakosztály sportolóival?
- Nagyon jó viszonyunk volt mindenkivel. Amikor felkerültem Pestre, olyan szomszédaim lettek, mint például a későbbi olimpiai bajnok Hesz Mihály. Sok sportolóval megismerkedtem az összejöveteleken, találkozókon. Rengeteg nagyszerű, mind a mai napig tartó barátságot kötöttem a Ferencvároshoz való tartozásom révén, például Albert Flóriánnal, Rákosi Gyulával, vagy Szűcs Lajossal.

- Ön szerint mik azok a képességek, amelyekkel rendelkezni kell ahhoz, hogy eredményesen lehessen a tekézést űzni?
- Mint minden sportágban, itt is alapkövetelmény a jó fizikum. A sportágnak van egy technikai bázisa, amit el kell sajátítani, de nyitottan kell az új megoldások felé is fordulni. Én szerencsés adottságokkal rendelkeztem, hiszen volt tehetségem ehhez a sportághoz, ehhez jött a mentális erősség, amely szintén nagy előny. Sok dolgot lestem el más sportágokból is, főleg pszichés dolgokat. Fizikálisan, mentálisan erős voltam, illetve kevés hibával játszottam, ezeknek köszönhetem a sikereimet.

- 1989-ben Németországba igazolt, hogyan jött a külföldi légióskodás lehetősége?
- Korábban nem gondolkoztam azon, hogy külföldön játsszak, jól éreztem magamat a Fradinál. Akkoriban az ifiválogatottnak már edzője voltam, egy külföldi szereplésünk után kaptam egy telefont, hogy egy úr Bambergből érdeklődik utánam, szeretnék, hogy náluk játsszak. Nem kellett sokat várni, egy hét múlva már személyesen is találkoztunk, meggyőzött az ajánlata. Így a családommal együtt kiköltöztünk Németországba, amit nem bántam meg.

- Pályafutása végeztével edzőnek állt és a kispadon is sok győzelmet aratott. Ezek közül melyik sikerére a legbüszkébb?
- Minden edzőnek az a legnagyobb vágya, hogy legalább a dobogóra odaférjen a csapata, ezért amire nagyon büszke vagyok, hogy a Bajnokok Ligájában bekerültünk a Final4-ba. Senki sem várta tőlünk, hogy sikeresek leszünk, érdekes, hogy pont a szülővárosom csapatával, a Szegeddel kerültünk szembe. Sikerült olyan jól felkészülnünk, hogy győztünk, később pedig a döntőt is megnyertük, így elhódítottuk a kupát. Álmodni sem mert volna a klub arról, hogy megnyerhetik a BL-t, nekünk mégis sikerült, ráadásul pár évvel később újra megcsináltuk. Miután megkaptam a magyar szövetségi kapitányi kinevezésemet, elbúcsúztam a Bambergtől és azóta csak a válogatottal foglalkozom.

- Hogyan látja a magyar tekesport jelenlegi helyzetét?
- Tavaly sem a férfi, sem a női válogatott nem jutott be a világbajnokságon a legjobb négy közé, tavalyelőtt azonban sikerült, tehát hullámzó a teljesítmény. Bízom a csapatban, az adott szituációban egy-két játékosnak nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettük volna. Most hétfőn indul az egyéni világbajnokság Észtországban (az interjú még a világbajnokság előtt készült - a szerk.), szeretnénk minél eredményesebben szerepelni, és érmeket hazahozni. Nem lesz könnyű, de vannak jó játékosaink. Remélem, büszkén térhetünk haza.

A magyar tekeválogatott végül három ezüstéremmel érkezett haza a balti országban tartott világbajnokságról: tandem mixben a Sass Edit, Móricz Zoltán kettős lett második, férfi sprint versenyszámban Zapletán Zsombor, felnőtt női egyéniben pedig a ferencvárosi Hári Boglárka állhatott fel a dobogó második fokára. 

Csermely Gergely