Legendáink nyomában című rovatunkban régi bajnokainkkal beszélgetünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről az elmúlt időben kevesebbet hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket és megtudni, hogyan élnek most. Tihanyi Endre egész pályafutását a Ferencvárosban töltötte, klubunk színeiben összesen 13 bajnoki címet nyert. Részt vett az 1968-as olimpián, ahol ő volt a magyar tornászcsapat legmagasabb pontszámot elért versenyzője.

- Isten éltesse 77. születésnapja alkalmából! Hogyan telt a nagy nap?
- Köszönöm szépen! Kedves feleségemmel elmentünk egyet sétálni, illetve bevásároltunk. A hétvégén meglátogattak minket az unokáink, Máté és Luca. Ők ikrek, nemrég lettek huszonegy évesek, így összevonva tartottuk ezt a családi születésnapi ünnepséget. 

- Hogyan kezdődött a karrierje?
- Kisgyerekként - szinte rögtön, ahogy megtanultam lábra állni - elkezdtem tornázni otthon. Persze nem rendes gyakorlatokat végeztem, csak bukfenceztem vagy cigánykerekeztem. Negyedikes korom után megalakult az Angyalföldi Sportiskola, ahová felvettek engem is. Ott kezdtem el rendszeresen tornászni. Sokszor részt vettünk iskolák közötti versenyeken, amiken jól is szerepeltünk, általában a mi csapatunk nyert.  Itt ismerkedtem meg Csányi Rajmund edzővel, aki később az egész pályafutásom alatt mellettem maradt. 

- Hogyan lett a Ferencváros sportolója?
- Tizennyolc éves koromban el kellett hagynom a sportiskolát és egy egyesületet kellett keresnem. Csányi Rajmund edzőm jóban volt az Fradi tornászaival, illetve edzőivel, így az ő kapcsolatainak köszönhetően kerültem a kilencedik kerületbe. Tizennyolc éves koromtól egészen a visszavonulásomig a Ferencvárosi Torna Club tornásza voltam, jelenleg is a klub Örökös Bajnoka vagyok. 

- Milyen volt az akkori budapesti tornászközeg?
- Nagyon összetartó közösség volt a tornászoké, mindenki jóban volt mindenkivel, függetlenül attól, hogy más klubokban sportoltunk. Segítettük, támogattuk egymást. 



- Milyen volt a tornászok kapcsolata a Fradi többi sportolójával?
- Kissé elvoltunk különülve a többi szakosztálytól, de ennek ellenére gyakran találkoztunk és ismerkedtünk egymással. Remek barátságok alakultak így ki. A Fradinak sok sportolója volt válogatott, ezért például az olimpián is közösen vettünk részt. Nagyon hálás vagyok, hogy tornász lehettem, hogy fradista lehettem, s hogy kikerülhettem a mexikói olimpiára. De a lényeg számomra mindig a torna volt, az volt mindig a legelső. 

- Ön volt Magyarországon az első, aki megugrotta talajon a duplaszaltót. Hogyan kell egy ilyen első ugrást elképzelni, ön kísérletezte ki ezt a gyakorlatot?
- Az edzőmmel közösen találtuk ki, hogy megcsinálom ezt a gyakorlatot. Hosszú felkészülést igényelt, első körben azt kellett elérni, hogy egyáltalán meg merjem csinálni. Ezután következett a rengeteg gyakorlás. Először homokos pályán gyakoroltam be, miután már ott ment biztonságosan, be lehetett vinni a terembe. Első próbálkozásra fejjel lefelé beleestem a homokba, a tornásztárasaim húztak ki a combomnál fogva. 

- Említette, hogy hálás a sorsnak, amiért részt vehetett az 1968-as olimpián. Hogyan emlékszik vissza a mexikói játékokra?
- A férfi tornászoknak először be kellett mutatni a gyakorlatokat mind a hat szeren, utána pedig a választott gyakorlatok következtek. Ezután pontszám alapján az első 32 bejutott a döntőbe. A csapatversenyen a magyar csapat a tizenharmadik helyen végzett. Nem voltunk ezzel az eredménnyel elégedettek, ennél jobbra számítottunk. Az akklimatizációnkkal voltak problémák, sok olyan hibát vétettünk, amiket egyébként sosem. Bár büszke nem vagyok rá, de én lettem a csapatunk legmagasabb pontszámot elért tornásza. 

- Pályafutása végeztével ön is edzősködött. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?
- A Fradiban kezdtem el edzősködni, azonban hosszú ideig a Honvéd foglalkoztatott, egészen edzői pályafutásom végéig. Később a Magyar Torna Szövetség ajánlott állást, ahol egészen nyugdíjazásomig dolgoztam, az izraeli tornászválogatott edzőjeként eltöltött másfél év kivételével.

- Hogyan lett izraeli szövetségi kapitány?
- Egy magyarországi tornaverseny után, egy beszélgetés alkalmával kért fel az izraeli szövetség vezetője, hogy segítsem hazája tornasportját fellendíteni. Ez sikerült is, a vezetésem alatt az izraeli tornaválogatott a huszonhatodik helyről a tizenharmadikra került a minneapolisi világbajnokságon.

- Hogyan látja a jelenlegi magyar tornasport helyzetét?
- Természetesen követem az eseményeket, de ahhoz, hogy mindenről naprakész legyek, egy kicsit már megöregedtem. De drukkolok a fiúknak, lányoknak, minden tornásznak. A Fradival is hasonló a helyzet, kissé elszaladt mellettem az idő. Mondjuk nemrég kaptam egy telefont a születésnapom alkalmából a klubtól. Jól esik ez a fajta odafigyelés. 

Csermely Gergely

(A borítókép forrása: hatoscsatorna)